IGAZSÁG

A Létezés színvonalán nincsenek határok, de az isteni szinvonalon megjelenik a Törvény. A törvény azért van, hogy alkalomadtán, szükségszerűen legyen határ. Az asztrológiában ezt a Szaturnusszal jelölik. Ettől viszont nincs determináció, de liberalizmus sem.” Minden viszonylagos” állapot sincs. Nincs a Létezésben sem viszonylagos állapot. Nincs határ se. Ott van az elindulás, az örökös teremtés. Ott nincs „nem” csak „igen”. Ige. Pontosan azért, mivel a Létezés természete csak ebből áll, csak teremtésből , alkotódott meg ( alkotja meg ugyanaz a Létezés a Törvényeket is). A Brahma alkotja a Brahmant is. Sose fordítva, sose véletlenül és sose akárhogy. Nem determináltan, csak körvonalazottan, és lényegében lehetőségekkel, képességekkel de ugyanúgy képtelenségekkel is és sérelmekkel, sérülésekkel is. Megalkotja a Törvényt is, hogy segítségével tájékozódni , leállni és haladni lehessen, hogy képtelenségeit, széttöredezéseit, sérelmeit újabb rendbe, újabb Barhmanba és ezáltal újabb Brahmába rendezze. Önmaga rendezi önmagát, de sosem a Törvény nélkül. Ahol nem akarja magát rendezni, újba rendezni, ott azért kell fellépjen a Törvény (akármilyen formában, pl mások száján keresztül is), hogy emlékeztesse a Brahmát, hogy ahol sérül (ahol fáj, ahol hárít, elutasít ), ott a tudatosítás segítségével- amit ugyancsak azért hozott létre a Brahma, hogy magát helyre, Rend-be hozza- menjen a gyökérbe és nézze meg , hogy miért nem illik be saját elképzelése a Törvény szerint az igazságba. Az Egy valóságba.




Már az, hogy létrejön a Brahman, azt jelenti, hogy a Brahmának(Létnek) egy formája létrejött (fizikai formát is öltőtt) a Brahmáért és a Brahma segítségével azért, hogy a Brahma e képe lehetőséget kapjon a kijavulásra.Megváltódásra. Ha mégse jön létre, ezt a Törvényeknél meg kell vizsgálni, hol a hely, ahol gátoltság van. Hol nem használja a Brahman egyáltalán a tudatát , hol nem állítja a tudatát abban a szolgálatba, ami a rendeltetése. Mi a rendeltetése? Hogy az igazság az igazság maradjon úgy, ahogy gyökérben van. Igaz legyen az Ige. Az Ige, ige maradjon. Egyetemes rendeltetés szempontjából az Ige mindenkire érvényes és beszélni csak ennek jegyében érdemes.Mivel a Szó az, ami kifejezi és létrehozza a teremtést Az Ige , a Szó is egyben. Amit mondok, az az igazam. De amit mondok, nem mindig igaz az Ige szerint. Igaz valami szerint, de nem mindig az Ige szerint.



Azért van határ, hogy ami csak emberi elképzelés szerint igaz, ne maradjon hazugság a Létezés szerint. A természetből épp úgy mint embertársaink által is mindig az Ige is szól és a Nemige is szólhat. Fontos tehát tisztázni, hogy valami miért igaz és mi szerint igaz. Mi a mértéke az igazságnak a Létezésben? Az ember szeret valamit igaznak látni, ami csak részben az , a lámpa fényénél és nem egyetemesen. Az egyetemes igazságok nem máról holnapra láthatóak, hanem hosszú távon és mindenki hordozza. Ezért a másik ember történetét nyugodtan , nagy vonalakban , a Létezési igazság szempontjából magunkra kell vennünk. Miért is nem történhet meg velem, ami a másikkal igen? Ha egy valakivel valami megtörtént, velem is megtörténhet. Miért történhet meg és miért nem, velem is? Miért beszél ez az ember olyasmiket, amik engem nem is érinthetnek?

Amikor valaki nem a véletlenek szerint méri az igazságot és nem a liberalista „minden viszonylagos” mérlegen mér, okvetlenül fel kell tennie ezeket a kérdéseket.



A határok be nem tartása, számon nem tartása, nem ismerése, nem alkalmazása betegségek , sorsszorítások, fájdalom, sérülés, korai halál formájában mutatkoznak, jelentkeznek egy ember élete folyamán.. Nagyon fontos, hogyan fogunk bele valaminek a megoldásában, tisztázásába, milyen mérce szerint. Ha nem látunk tisztán, sötétben lépegetünk. Nincs semmi és senki, aki csak úgy magától megment minket. Határok vannak, viszont az ütközés lehet nagyon nagy fokú (korai halál, nyomorodás) és lehet enyhe( figyelmeztető jellegű, apró fájdalmak, sérülések). Mitől függ az, hogy milyen? Attól, hogy mennyire járunk az igazság útján, ami csak egyféle lehet. Mennyire egyezik a mi igazságunk a Lét igazságaival és ezen belül a Törvénnyel. Mennyire rendesen és mértékkel élünk, mennyire tudatosan minden vonatkozásban.



Ebből könnyen látható, hogy csak saját felelősségünk van. Ha boldogan élünk, azt jelenti, hogy: vagy hamis a boldogság és előbb utóbb megbotlunk., vagy tényleg boldogak vagyunk, mert az igazság útját járjuk. Megvizsgálandó erősen , hogy melyik az igaz.



Az a lényeg, hogy ismerjük a Törvényt az egyetlen igazságot a gyökérigazat és aszerint vezessük magunkat.



Mert nem ez a nehéz, hanem az, amikor élni kell az igazság szerint. Élve, harcolva, egyeztetve, sérülve (viszont nem túlzott mértékben, ha tudatos a keresés), lehet a már felismert igazságot meggyőződéssé tenni. És felismerni is. Tudatos odafigyelés és folytonos értelmezés a titka annak, hogy láthatóvá váljon az igazság. Helyes kérdésfeltevés, helyes befogadás. Fegyelem. És a kis egonak (emberi önérzetnek) a szolgálatba állítása az isteni önzetlen önérzetnek. Sose a kis igazság , hogy kicsit jól érezzük magunkat, hanem mindig a nagy igazság ismerete legyen a szomj.