2013. január 27., vasárnap

A szülői pof helye és fontossága



 Volt már arra tapasztalatom, hogy amikor az került szóba, hogy a gyermeknevelésben normális helye van a fenyítésnek , egyesek -főleg pszihológiai és pedagógiai végzettséggel, de élettapasztalattal alig rendelkező anyukák- egyenesen felháborodtak azon, hogy normálisnak lehet nevezni a jól irányzott és mértékletes fenyítését/felpofozását a csemetének, ha arra kerül a sor. A gyerek ugyanis meg kell tanulja a határokat és a mértéket. Régi időkben , egészséges családokban ez nem volt kérdés.
Hogy nem veszik észre az illetők, akik ezen felháborodnak, hogy azzal van a baj, hogy saját elképzelésük nagyítja és torzítja el egy teljesen normális pof mibenlétét  erőszakká? Hogy nem veszik észre, hogy saját maguk képzeletvilága zavaros, ha egy pofról nekik  erőszakosság jut eszükbe?
És mit történik az egészséges fenyítést magától eltoló és szentimentalizmusba élő, csupatoleranciát hírdető , egyetemet végzett felnőttel (?)? Elborul az agya, kiborul a bili, túlzásba esnek (mértéket vesztenek) és elkezdenek vicsorogni azokra, akik teljesen jól látják, hogy jól meghatározott és evidens esetekben , igenis egy pof ahhoz segíti hozzá a leendő felnőttet- aki még gyerek-, hogy kamaszkorában ne kerüljön pszihológushoz és aki ne a sorstól kapja meg hatványozottan azokat a leckéket, amiket simán megtanul egy atyai-anyai pof hatására, az annak megfelelő időben.
Kiderül a végén, hogy a pszihológus végzettség nem elég ahhoz, hogy valami helyes értelmezést kapjon, hogy normálisan lásson. Nem bizony. Mert ilyesmit az első 7 évben tanítják meg az arra képes szülők otthon.
 
Inkább az lenne a jó,  ha egészséges gyermekek fejlődnének egészséges felnőtté, hogy ne kelljen psziho-terápiákra járogassanak, erre tőltség drága életidejük, vagy sors-kríziseken keresztül kelljen valaminek leszűrjék a tanulságát. 
 
 "Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe.
Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:

- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
...
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!

A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, de senki nem mer szólni, míg egy rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:

- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!"


Ehhez szorosan hozzátartozik ez a magyar népmese, amiben világosan kiderül, mit ér a szülői pofon és ennek hiányában mit "ad" majd a sors.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=tQuv5ZrK8b8#t=3s
See More

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése