Az információ

 Szeretem a magyar nyelvet, mert megmagyarázza számomra az élet eseményeit jelenségeit.

Az információ magyarul, adatfolyam, melynek hatására, bennem megtörténik a teremtés. Tájékoztató fény. Lehet ez így közlebb visz a megragadásához.

Ilyesmiken én fiatalon nem gondolkodtam, pont úgy maradtam tátott szájjal a számítógép megjelenésekor, mit más ember, pont úgy cuppantam rá és csüngtem rajta mint más ember. Minden ember fényre vágyik, arra vágyik, hogy lásson, érjék benyomások, lehetőleg kellemesek. Érdekes, hogy maga a fény nem bántó önmagában, a tudás behatol a befigadó mezőbe. Fájdalom és szenvedés attól keletkezik, ha az illető fény, adat nyomán , a visszahatás folyamata alatt mi történik.

Pl : megnézem a kicsi gyerekkel a Tom és Jerry rajzfilmet, látom, hogy egyik fejbekólintja a másikat, megy a nevetés, hogy ez milyen vicces. Másnap az oviban veszi a gyerek a kockát és jól fejbeveri vele a másikat . Nevet. Itt aztán kiderül hamar, hogy nem nevetés a helyes reakció, csak ha a támadó részéről , érzelem mentesen szemléljük. Nem hasonlít ez arra, amikor sulis balesetek esetén, szinte az áldozat a hibás, amiért mer panaszkodni?

Amíg nem volt képernyő, amin nézze az ember az életet, addig a valós életből jól tanulta meg, hol a határ.

Nem a tévé hibás, mint eszköz. Mert lehetne rajta keresztül sugározni olyan adatokat, amelyek nem hamisak és nem sarkallnak hamis ítéletre. Nem a tévé a hibás, mert könyvekben is van elég marhaság. Újságokban , mindenfelé. Mi a baj a tévén keresztüli adatterjedéssel? Az, hogy iszonyú gyorsan tőlti a képeket. Az agy pedig befogad.

Nem is a készülék a baj. Nem a számítógép, nem a tévé. Hanem a gyorsaság. Nem éri utol a felelősség. Nem tud az ember elég gyorsan felelni arra, amit lát. Elvégezni a műveletsort. Leszámolni, felszámolni, kiszámolni, elszámolni azzal, amit lát. Belezavarodik az ingerekbe, a látványba, az adatokba.  

Az adattal sincs baj. Ez a dolga, hogy gyors és terjed. Felfedezték, hogy az adatok gyorsak. Nem csak technikailag van ez így, hanem a természetben is. Ki látja szabad szemmel, hogy mennyi folyamat zajlik folyamatosan egy növényben vagy állatban , amíg kibontakozik majd elenyészik? Aztán újra bontakozik és újra elenyészik? Vagy, hogy amíg mi a felszínt nézzük, a belső és háttérzónákban mi folyik, pl időjárás vagy vízáramlatok során?

Az emberekben megül a lekésettség réme.

A növény és az állat nem érti önmagát, ezért a folyamat vele történik. Az ember viszont felelősséggel bír, felelni képes arra, ami benne felmerül, ami vele történik. Amit létrehoz, azzal együtt létrehozza annak megértését is.Hogy megvonhassa  a határt  magának és ha felismerte, hogy a megteremtett valami árt neki, akkor azzal ne éljen.

Nagy hiba , hogy mások elé tárva a felfedezését, nem gondoskodik arról, hogy a felfedezés jó hozadékai mellett a veszélyeit is kellően elterjessze.Világossá tegye. Az ember másokért is felelős ugyanabban a percben , ugyanúgy, ahogy önmagáért. Ami neki rossz, másnak is az. Mint lénynek. Ma az én gyerekemet veri fejbe egy  másik, holnap egy másik gyermeket. Ma az én gyomrom fáj, holnap a másiké. Ugyanúgy van gyomrunk, ugyanúgy , ugyanattól rossz neki.

Természetesen mindenki csak önmagában kapcsolhatja be a felelősségét, Más nem teheti meg helyette. Elvárni azt, hogy mindenki felelősséggel éljen, elemi jog.Másképp hogy lehetne a veszélyekkel számolni?

Ajánlom ezt az előadássorozatot megnézésre, szép lassan és következetesen, odafigyelve.

 https://www.youtube.com/watch?v=-2GGDt7__BY&t=2494s