Bolond volt, ezért volt normális

KIRKEGAARD írta vala, ami most is érvényes:

"A komfort, és - az örök üdvért való aggodalom

Ez a két dolog - az ember szinte kísértésbe esik kimondani mi dolga is van az ördögnek e két dologgal; noha ez az a két dolog, amit a hivatalos kereszténység, avagy az állam a a hivatalos kereszténység segítségével összehozott ugyanolyan lelkinyugalommal, mint egy társaságban ahol, hogy mindenkit magával ragadjon, a többség egyszerre koccint.
Az állam gondolatmenete a következô lehet. A nagyon különbözô szükségletek között, amiket a kultúra-állapot hozott, és amiket az állam a lehetô legolcsóbb és komfortosabb módon törekszik biztosítani a polgárok számára, ezen nagyon különbözô [dolgok], úgymint a nyilvános biztonság, víz, világítás, utak, hidak, stb., stb. között szintén ott van: az örök üdvösség a halál után, egy szükséglet, amit az állam szintén kénytelen kielégíteni - milyen generozitás! - éspedig olyan olcsón és komfortosan, amennyire csak lehetséges. Természetesen pénzbe fog ez kerülni, tudniilik pénz nélkül semmi sem kapható e világon, még egy a túlvilági örök üdvözülésre való jogosítvány sem, nem, pénz nélkül semmit sem kap az ember ezen a világon. De hát az teszi az államot a nagy jótevônek az egyén számára, hogy olcsóbban kapja nála, mintha egyénileg kellene rendeznie valamit, ráadásul még inkább biztonságban, és végsô soron olyannyira komfortosan, amennyire ezt csak a nagyok tudják prezentálni.
Elôkészíttetik akkor a kereszténység terjesztéséhez elôszöris egy népszámlálás, amire az egész ország felíratik az adóhivatalban - éppen, amint ez a kereszténység világrajövetelekor történt - és akkor alkalmazásba kerül 1000 királyi hivatalnok. >>Kedves alattvalóim, tinéktek<< ez kell legyen az állam gondolata >>tekintettel, a nagy és megbecsülhetetlen jóra, az örök üdvösséghez is a lehetô legolcsóbb és komfortosabb módon kell jutnotok; nem is lehetne kényelmesebb, mint, a víznyomás révén az emeletekre feljutó víz, a régi savanyú, nehézkes lépcsôkön cipekedés helyett, tiétek kell legyen (amiért a mûveletlen tudatlanság idején az ember térdein a világ végéig csúszott) tekintettel az örök üdvösségre odaát, csak fütyentenetek kell, máris kegyedék szolgálatára áll, igen már a füttyentés elôtt, nem kell lépcsôkön járni se le se föl, ah [az ég] óvjon, kegyedékhez hozatik - amint a sör manapság - méghozzá királyilag jóváhagyott csaposok által, akik szorgalmasnak mutatkoznak majd, és vigyáznak magukra hiszen ez az ô megélhetésük útja, miközben az ár oly olcsó, hogy ezen olcsóság teljesen felülmúlja a katolocizmus arcátlanságát.<<
Távol álljon tôlem, hogy leszóljam a komfortot! Hagyjuk csak alkalmazni ott, ahol alkalmazni lehet, mindennel kapcsolatban, ahol van valami, ami mindegy, miképpen viselhetô, hiszen vislehetô így is, úgy is; ugyanis ebben az esetben tagadhatatlanul a kényelmes és komfortos módot kell elônyben részesíteni. F.Ex.: a víz; a víz olyasmi amit fel lehet cipelni a kútról nehéz módon, de hozzá lehet jutni kényelmesen is a víznyomás által; természetesen elônyben részesítem a kényelmesebb módot.
Csakhogy az örök nem ilyesmi, amihez mindegy, hogy milyen módon jutunk hozzá, nem az örök sajátságosan nem valami, hanem a mód, ahogyan elérhetô. Az örök pedig csak egy módon érhetô el, minden mástól különbözôen, egy egyetlen módon; egy örök módon - csak egy módon kapható meg, az örökkévalóság nehéz módján, amint Krisztus vázolta e szavakkal: keskeny az út és szûk a kapu, ami az élethez visz, és csak kevesen találják meg.
Ez aztán a gonosz notabene; a komfortos - éppen, amiben a mi idônk brillíroz - semmi módon nem hozható kapcsolatba az örök üdvösséggel. Amikor például ajánlott menni, akkor ugye semmiféleképpen nem használ a legmegdöbbentôbb találmány sem a legpáratlanabb utazási eszközök irányába, hogy ezekkel szállítsa önöket, akiknek feladatuk - menni, meghatároztatott. Miután pedig az örök: a mód, amiképpen ez elérhetô, nem segít, hogy csudálatra méltóan átváltoztatjuk komfortossá a módot; tudniillik az örök csak nehézségek árán érhetô el, nem kapható egyformán, egy künnyû és egy nehéz változatban, csak oly módon, ahogyan elérhetô, és ez a nehéz.
Hála néktek kancelláriusok, Kancellária-, Igazságügyi-, Közigazgatási-, Konferencia- és Titkos tanácsnokok, köszönet néktek a szörnyûséges papírmunkáért az örök üdvösség elérése olcsó és komfortos módszerének megszervezéséért Ôfelsége összes alattvalója számára; hála néktek 1000 egyházi kancellisták, igaz ti azért ezt nem semmiért tettétek, megkaptátok a százalékotokat, de hát több, mint olcsó, amiért a legünnepélyesebben köszöntessetek: köszönet hát néktek mindannyiótoknak - miután most ugye biztosan mindannyian üdvözültek lesznek, amennyiben nem sokat tesz, hogy egy igazolás az >>államtól<< a legszerencsétlenebb ajánlás odaát, ahol a szerint ítéltetik, hogy valaki ahhoz a birodalomhoz tartozott-é, amely birodalom semmi áron nem e világból való. "