2011. május 16., hétfő

Ha nem akarok hazudni neked, barátom....

...akkor azt kell mondjam, amit mondok. Csak ezt mondhatom. Igen, vagy fehér vagy fekete valami. Vagy világos és értelmes vagy zagyva, figyelemelterelő, kifogásokkal terhes, sötét.
Vagyis amellett, hogy az ember figyelembe kell vegye a humánus szempontokat, társadalmi –szociális és egyéb emberi szempontokat, legelsősorban onnan kell figyelje azt, amit tenni akar, ahol az okok születnek. Ott kell álljon, ahonnan látszik mi igaz és mi nem. Fekete-fehér= igaz-nem igaz. Az Igazság szelleme ezt jelöli. Ennyi. Amikor innen figyelünk, akkor nem bújunk kifogások mögé, mert tudjuk, hogy azok nem hoznak hosszú távon is jó eredményt/ következményt. Amikor innen figyelünk és ítéljük meg a dolgainkat, akkor értelmüket vesztik a különböző nem szellemi alapok, a fontossági sorrend megváltozik –az igazság és helyesség szempontjából- a humánus és társadalmi és egyéb mércék már nem alapvetőek.

Veszélyes a hazugság és az még inkább, amikor azt hazudjuk, hogy nem hazudunk (magunknak). Ha összekeverjük az alapállásunkat, hol a humánum fokáról, hol egyéb helyről ítélünk meg valamit, valaminek az igazságát , helyességét. Ha nem maradunk meg, nem tartunk ki a szellemi alapállásunkban. Csak a kauzalitásból, az okok kiindulásából lehet valaminek a következményeit belátni. Minden szó, amit magunknak mondunk hazugság, ami a Létrontást célozza meg. Lehet akármilyen, per pillanat eredményt hozó és szépen hangzó. Leginkább a kényelmet és a halasztást, a figyelemelterelést és a közömbösséget szolgálja. Minden hazugság, ami nem a szellemi ok-okozati logikán alapszik. Erre legjobb bizonyíték a betegség. Minél nagyobb, összetettebb egy hazugság, annál rejtettebb és szővődményesebb a betegség is.

Tudjuk, hogy a kicsi zavartság, a kicsi hazugság, vagy más néven kicsi sötétség megengedése, időben nagy zavarrá, hazugsággá, sötétté válik. Tudjuk, hogy az időminőség ugyan rugalmas, de akkor is, korlátként létezik, pont azért, hogy minden időben és rendben történhessen, hogy az egészség, a rend és rendszeresség, a tisztaság, átlátszhatóság megmaradjon.

Akármilyen életmozzanatra alkalmazzuk a fentieket, ugyanazokat az eredményeket kapjuk. Ha mindent időben , a maga helyén és módján vizsgálunk és végzünk- ismétlem: szellemi szempontból!- sokkal kevesebb az esélye annak, hogy a fontossági sorrendet elvétjük, hogy nem végzünk el mindent idejében. S ha rendesen rendezkedünk be az életre és helyesen éljük meg magunkat, az egészség hosszú távon zavartalan marad. S vajon, nem ez a lényeg? Mit érünk vele, ha összezavarjuk magunkat és környezetünket, ha nem tudjuk megőrízni egészségünket? Tudjuk, hogy az egészség megromlása nem anyagi eredetű. Tudjuk, hogy saját kezünkben van, saját értelmünk, logikánk eredménye.
A felgyűlt maradékokkal soha nem tudunk boldogok lenni és ahogy haladunk az időben, lelkiismeretfurdalásunk csak nő és egyre többet vagyunk hajlandóak hazudni, csak még egy kis örömöt érezhessünk. Csak ne kelljen szembenézni tetézett marhaságainkkal, amik amiatt nőnek, hogy alapról, alapra ugrálunk és hol így, hol úgy szemléljük az igazságot, a valóságot.

Hazugságokkal mentegetjük magunkat saját magunk előtt, miközben végig ott van az igazságérzetünk, ami jelzi: most is hazudsz. Nincs hova menekülni. Az egyetlen jó lépés a visszaállás az időminőségbe és amit lehet, helyrehozni.

Mi a zavar vagy más néven hazugság? Az, amikor valami időminőségileg és rend szempontjából nincs a helyén, nem tölti be szerepét és rendeltetését megfelelően. Minek megfelelően? A szellemi elvárásnak, a szellemi rendnek, igazságnak, törvénynek. Ami ugyancsak mi vagyunk, a saját lelkiismeretünk. Szellemileg sose elsőbb a kényelem és a könnyítés, a kerülgetés és kifogásolás. Hanem a harc, a törekvés, az élet építése és ápolása a mérvadó. Minden lustaságot, halogatást, kerülgetést megfizet az ember. Sokszor hétszeresen. Hiába csinál helyette mást, mint amit kéne csináljon. Nem lehet helyettesíteni a jót a rosszal.A megfelelőt a nem megfelelővel. Nem lehet valaminek a helyére mást helyezni, mert rendetlenség lesz. Nem lehet az egészséges életre bárhogyan berendezkedni, csak ahogy annak a szabályai elvárják. Nem lehet pl 5 évesen azt végezni, úgy élni, mint 12 évesen. Nem lehet pl az anyai dolgainkat más nevelőkre bízni, mert ennek nemcsak a gyerek látja kárát, hanem saját magunk is, hiszen sose tudunk majd igazából úgy tekinteni magunkra, hogy rendesen végeztük el a feladatainkat. Mindennek megvan az ideje és helye.

Ha fiatal vagy, ne halogass. Idejében állj rá és maradj a szellemi szemléleten. Magyarán: légy éber. Megköszönöd majd magadnak és gyerekeid is neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése