Tudatosodás

"Persze...,

A Lilith igazi jellegének és hatásainak - következményeinek a konkrét leírásán és az anyai ági örökletes programok felfedezésén kívül, a Názáreti Jézus metafizikai - gnosztikus tanításai óta, és főként a Kerszet-tanítása óta, nincs új az eszkatológiai metafizikában. Hiszen világos, hogy az utolsó fátyolról az emberiség legértelmesebb tagja is tudott, de ő nem tépte le, nem adván racionális magyarázatot a Tű fokán áthaladó és a mennyek országából kiszoruló metaforájához. Talán a kereszténység legnagyobb tragédiája és hitel-vesztése is abból ered, hogy ennek az okát (A Teve átjutását és a gazdag kimaradását.) Jézus nem magyarázta el racionálisan, talán még a tanítványoknak sem (Az ezoterikusoknak) sem a belső udvarokon (félre eső pálmaligetekben), amikor csak őket tanította nyugodtan. sem az utolsó vacsoránál. (Nyilván, akkor érintettségéből fakadón más dolgok foglalkoztatták. Ti., hogy kibírja-e kétségbeesés nélkül a megkínzatást, vagy, hogy amennyiben a rettenetes kereszthalált észveszejtés nélkül eléri, tényleg az abszolút létbe kerül-e majd?). Szóval, Jézus nem tépte le racionális magyarázatokkal az utolsó fátylat és ezért lehetett később, a másokéhoz képest, minőségileg és abszolút igazság-tartalom szerint, rendkívülinek is mondható beavatási tanaiból vallást, vagyis a gnosztikus esszenciáitól megfosztott, zagyva misztikus rendszert fabrikálni, és a kereszténység és az emberiség és most a szenvedő természet nagy tragédiája az, hogy emiatt a keresztény hívek nagy többsége, titokban végig kételkedett a Tűfokás axióma valóság-tartalmában.
Pedig az, aki valóban elmélyedt az Egyetemes Magváltást szolgáló Egyetemes Törvények, illetve az emberi létezés szükségszerű rendeltetésének logikájában, és ráadásul nem csak, hogy megismerte a karmája jellegét, hanem a sorsától (tetteinek és hibás mentalitásának következményei által) a kényszerítve, hathatós lépéseket is tett, vagy legalább is igyekezet tenni kemény akarattal és ambícióval, annak érdekében, hogy azt feloldja, nos az ilyen személynek a számára teljesen világos, hogy már csak viszonylagos általános jólétben is, de főként anyagi jólétben, csak és csakis külső ellenségeket, illetve ellenséges természetet, ellenséges sorskörülményeket, kezd látni, nem látja meg a nehézségek, és a károk igazi figyelmeztető jellegét és elzsibbad a lelke az igazság-látására, elhomályosodik az elméje, és teljesen más ok-okozati rendszerben kezd gondolkozni, mint amikor a szűkösség, vagy a felismert vétkei visszahatásának a szorításában, folyamatosan a belső feloldási, és nem a külső megoldási lehetőségekre kellett figyeljen.
Valamivel humánusabban mint én és nem annyira drasztikusan mint Jézus (A szélsőséges, de metaforikus megfogalmazásoknak az a jó, vagy rossz tulajdonsága, hogy lehet bennük kételkedni, mint Jézusnak a Tűfokos példabeszédében is.), ezt Szabó Linda barátnőnk fogalmazta meg egy hozzám írt levélben:
"Nekem is sokszor eszembe jut, szóval folyamatosan gondolkodok rajta, hogy mégiscsak létezik valamiféle igazságtartalma annak az elgondolásnak, hogy a "van ideje mindennek", arra is vonatkozhat, hogy az ember nem találkozhat akármikor az igazsággal, nem lehet hús-vér tapasztalatok és szenvedések , törekvések nélkül, csupán teoretikus tudással elintézni a boldogságot. Hogy is fejtsem ki, amit ki szeretnék fejezni? Gondolkodtam az időn.... Az jutott eszembe, hogy az idő mértéke a boldogság. Ha az ember boldog, akkor nem gondolkodik az idő múlásán, de nem is unatkozik. Igen ám, de a boldogság feltétele a minden időperiódusban belüli normális élet elvégzése. Ha az ember felett elsuhan az idő(minőség) és az ember nem azt teszi, amit kell, felgyűl a sok maradék és annál nehezebb visszaállni a kerékvágásba.
Én azt vettem észre, hogy attól is félnek az emberek, hogy ha normálisan kéne éljenek, lemaradnak valamiről vagy már lekéstek valamiről, amit nem lehet helyre tenni. És, van is, amit nem lehet már, időminőség folytán elvégezni. Legfeljebb elméletben elintézni, hogy most már a mulasztással együtt kell élni. De lehet így boldog lenni, hogy cipeli az ember az elvégezetlen dolgait?"
A kérdésre adott metafizikusi válaszunk természetesen (A Lindáé is!), az, hogy nem!
Nem lehet. És a személyi horoszkóp éppen abban tud rendkívüli és bármi más megismerési módszerrel szemben, illetve azokkal (vallásokkal) helyettesíthetetlen és pótolhatatlan segítséget nyújtani, hogy képes a legpontosabb válaszokat arra a kérdésre, hogy miket kell elvégeznünk. És ez akkor is úgy van, és akkor is ez a legértékesebb "képessége" az asztrológiának, hogyha, más képességei miatt, azok által, akik tényleg értenek hozzá, elég nagy pontossággal jósolni is lehet általa. Ez viszont a félre vezető oldala neki, mert azt a lehető legkevesebb ember számára és azoknak is, az élete egy, vagy maximum két alkalmával, tehát a lehető legkevesebb alkalmával lehet megjósolni, hogy jobb anyagi helyzetben fogják találni magukat máról hónapra (Az emberiség O, OO1 százalékának és egyszer, maximum kétszer az életükben, holott az élet rengeteg más "időminőséggel" is telített időszakból, életfázisból áll!), és mondom, hogy attól még senki nem lesz valójában boldog, hogy lehetőséget kap arra, hogy mindenféle karma-feloldási törekvések és spirituális fejlődés nélkül, maximum többet felelőtlenedhet, mint az emberiségnek a másik, magát kevésbé szerencsésnek képzelő nagy - nagy többsége! -De az ördög ott van elásva, hogy ez a hatalmas nagy többségnek a tagjai is, mind, de mind abban reménykednek titokban, hogy ő kivételesen tartozhat ehhez a O,OO1 százalékhoz. - És itt vész el az igazi asztrológia komolysága és hitelessége, és ezért van az, hogy a szakmához valójában semmit nem értő, botcsinálta jósok - Akik ráadásul még csak a jósláshoz sem értenek valójában, nem, hogy a komoly feltárásokhoz! - reklám-csindarattája vonzóbb a nagy-nagy többség számára, mint a ténylegesen boldogság-eléréséhez szükséges igazság (a megváltódási feladatok) felmutatásának az ígérete.
Mit tehet tehát az elhivatott asztrológus, aki nem akar hivatást változtatni azt követően sem, hogy e kiábrándító valósággal szembe kerül? Hogy ő is neki fog ugyanolyan felelőtlenül és alaptalanul jósolgatni, mint a vásári - manapság valóságos tévésztárokká avanzsált - kóklerek? Nem! - Hanem azt, hogy a hirdetéseiben engedményt tesz a jóslás-varázsának, de az alapon, a kauzális feltáráson nem változtat, és a gazdagodásban, vagy más mentalitás-változtatás nélküli pozitív sorsváltozásban titokban reménykedő rendelők által igényelt finom prognózisokkal gazdagítva a munkáját, feltárja azt is, hogy mi történhet az illető személlyel abban az esetben, ha vállalja és akarattal követi és ténylegesen végre is hajtja az egyetemes törvények és a megváltás logikája szerinti pozitív belső változásokat, és azt is, hogy mi történik, amennyiben nem. - Hiszen nem olyan nagy dolog ma már a számítógépen végig futtatni három, vagy hat hónapra, sőt: akár egy évre is a progressziókat! A lényeg, hogy ebben sem lesz semmi csalás, de még csak a rendelőnek a kauzális felelősségétől való megfosztása sem történik meg, mint a primitív - kereskedelmi - jóslások esetében, hanem ezúttal is a rendelőnél maradhat a sors-javításnak, vagy további a sors-rontásának a manapság oly nagyra értékelődött személyi joga."