Bolond gondolatok

Ássa ki a krumplit, kapával. Gyönyörű őszi napsütés, langyos szellő fújdogál, észre se veszi e egyszerű és édes szépséget. Körülbelül 65 éves . Még szép kor kéne legyen, de nála ez már öregség.

-Jaj, látod, fiam, egész életemben ezt csináltam. Nehéz munka ez, már nem bírom úgy , mint régen.
-Úgy beszél, mintha ez valami teher volna. Dolgozni, munkálkodni csak kell, nem? Vagy inkább mást szeretett volna művelni a földi munka helyett?
Miért panaszkodik, hiszen eddig a Föld látta el testét mindennel, amire szüksége volt és mindig megkapta ami szükséges tőle, sokszor többet is. Már azért evett, hogy fogyjon, nehogy elrohadjon. Azt képzeli, ha valamit nem fal fel, az kárba megy, az préda? Nem ugyanilyen préda az is, ha mértéktelenül és fogyasztásból eszik, fal? Arra kényszeríti a testét, hogy gyárként, ipari formában teljesítsen! Nem veszi észre?

-Jaj, nem panaszkodásként mondom, csak nehéz ez a munka. Mást csinálni? Jaj , fiam, nem volt arra lehetőség, szegény falusi embernek. Csak azt csinálhattuk, amit láttunk és amit apáink csináltak. S az ember megöregszik, nem bírja.

-Megint panaszkodik, nem veszi észre?Lehetőséget teremteni kéne, nem?Nem jön az csak úgy az ember elébe magától.

Nem tudni mit ért a szegénységen. Általában , ilyen észjárással, felfogással azt, hogy a városon élőnek valamilyen külső kiváltsága és lehetősége volna az, ha városon lakik. Pedig ott is csak pontosan úgy megy a hajsza, ha ezt akarja az ember , mint itt, vidéken. Csak más formája és neve van ugyanannak a fogyasztásnak, zabálásnak, harácsnak és panaszkodásoknak.

És azt, hogy aki esetleg főtt krumplival táplálkozik, az csak szegény lehet. Persze, itt a szegénységen a földi javak értendők. A lelki szegénység kifejezést elég ha a pap érti a templomba és olyan szépen elmondja . Majd közvetít a drága lelkész úr az Istennek és megoldja helyette is a megváltást.

Hallottam egy párbeszédet, két idős asszony szájából, egy vasárnap.

„-Szervusz Zsóka!. Miért nem gyüttél ma istentiszteletre?
-Jaj, lelkem, nem volt érkezésem arra. Ez a térdfájás, tudod.
Hát szépen beszélt a Tiszteletes úr?
-Gyönyörűen!!!
-És mit mondott?
-Jaj, drága Zsóka, nem tudom én azt, de gyönyörűen beszélt!”

*************

Hogy nem bírja 65 évesen? Mitől lenne friss, üde? Hiszen pusztítja és rombolja testét hullával, élettelen eledellel, amikor húst eszik és agyon süt –főz mindent. Mire megemésztésre kerül, már salakot vesz magához.
Elméjét meg igazságtalansággal, önámítással vagyis hazugsággal fárasztja, amíg az is leépül. Nem felszabadítja, hanem süllyeszti magát.

Talál egy csigát. Hirtelen elmélyedve mondja:
Milyen érdekes a természet, mennyi formája van. Csodálatosak Isten útjai. Csak kifűrkészhetetlenek.
Majd hirtelen: S ezt a csigát eszik valahol, más népek?
- Igen, pont úgy mint a disznóhúst itt. Meg a macskát is eszik. Miért? Mi a különbség a disznóevés és a macskaevés között? Szerintem semmi.
- Nem lehet jó a húsa. Jaj, nem is jó róla beszélni.
- -Inkább azt kéne kérdezni, hogy miért kéne mindent felfalni, ami mozog és mi az elégséges és az igazi értékes? És mennyi elég a munkából, pont úgy, mint az evésből.
-Hát fiam, nem lehet tudni, mit hoz a holnap, jobb, ha az ember előretekintő.
- Ilyenkor hol a hit? Az Isten milyen szerepben van?

Hiába . Nem megyek vele semmire. Más nyelvet beszélünk, más a szemlélet.
Van-e egyáltalán valami végiggondolt szemlélete?
Ezt már nem kérdezem meg, úgyis fölösleges idővesztés lenne.

Gondolkodom én is. Tényleg mi is a külömbség, ha az ember csigát enne vagy disznót? A csiga szabad állat, a disznó rab. Vagyis a disznóhússal még ráadásul rabságot is eszik az ember. Zavarosabb információ, mint a csiga. Nem elég , hogy fölösleges állatot ölni, még előtte jól össze is van zavarva. Hmm.
Hát érdemes? Értelmes?

Gondolkodni, ez a legfontosabb.