Mire jó a kauzális asztrológia

Gyógyulj asztrológiával

I rész



Húsz évvel ezelőtt, amikor reggelente hányingerrel indultam a munkahelyemre, amikor állandóan , lelkem legmélyén vitába voltam a sorssal, Istennel, amikor szinte naponta fájt a fejem, csak éppen arra nem gondoltam, hogy ezt az állapotot, amiben élek, mind saját magamba gerjesztem, éltetem . És arra sem gondoltam, hogy ugyanezzel az erővel , ugyanúgy lehetnék jól is, tele életörömmel, hogy változtathatnék azon, ami miatt feleslegesen szenvedek. Nem láttam, hogy hol, miben terhelem magam túl, mindent ami velem történt a sors számlájára írtam, mert istent magamon kívűli erőnek képzeltem el.



Ezzel az imaginációval születtem, ebben nőttem fel, ilyen természetű nevelést kaptam. Erről nem tehettem, de azt sem tudtam , ennek a nevelésnek és az akkori információhiánynak a következményeként, hogy hogyan leszek végül is felelős magamért, teljes egészében. Vagyis felelős azért is, amit az imaginációmban hordok és az miképpen válik eredőjévé mindennek , ami velem történik.

Itt , a felelősségnek nemcsak arról a vetületéről van szó, tehát, ami kimerül ott, hogy kézzel foghatóan valami hibát vagy vétket követek el valakivel szemben és annak tudnom kell, hogy következménye van és fel kell azt is vállalni. Alá kell tudni támasztani, hogy miért követtem el az adott hibát. Többről van szó, terjedelmében sokkal mélyebb és súlyosabb jelenségről.



Tűrtem , tehát a fejfájásokat, amik kora gyermekkoromtól megvoltak. Igaz, akkoriban nem én, mint gyermek voltam az oka ennek, hanem anyám tudattalan gondolat és érzésvilága. Vagyis az Ő imaginációs „munkálkodása”. Persze, Ő se tudta mit tesz. S, hogy egyáltalán létezik ilyesmi. Gyakran voltam lázas, nagyon lázas, súlyos mandulagyulladásokkal.

Ezek később is jelentkeztek, felnőtt korom fiatal éveiben. Nem vettem észre, hogy ezek az én elfolytott agresszióm következtében álltak be. Nem vettem észre, vagyis nem jutott el az agyamig, hogy hol és miben lehetek én az oka , a betegségeimnek. Sehol nem találkoztam akkoriban semmiféle , erről felvilágosító szakirodalommal. Nem is volt ilyen ilyesmi mifelénk, az akkori kommunista fennhatóság alatti időkben, amikor még a világias dolgokról szóló információk is blokálva voltak, nemhogy a transzcendens természetű dolgokról kapni lehetett volna akármit is. És persze, nem utolsó sorban ,származásom következtében sem találkozhattam ilyesmivel, mivel egyszerű munkásasszony lányaként láttam napvilágot. Még normális család se volt. S , úgy látszik, az életet, az ilyen külsőségek nem érdeklik, mert függetlenül attól, hogy valaki egyetemi tanár vagy felszolgálólány, ugyanúgy elkapja a mandulagyulladás,fájtatja a lábát vagy a fejét , ugyanúgy lázas és boldogtalan, ha nem vigyáz magára. Jobban mondva, nem tudja, hogyan csinálja és ténylegesen saját maga csinálja.



Hogyan csináljuk? Én is akkor kezdtem el ezt megérteni, felfogni, amikor az asztrológián keresztül, egyúttal megismerkedtem az analógiás gondolkodással. Nagyon egyszerű és tiszta kép alakul ki az emberben arról, hogy mennyire összetartozik a belső a külsővel. Hogy szerveink egyenes kapcsolatban vannak kézzel nem fogható „szerveinkkel”, mint pl az elménk. Hogy , ami logikus, az egyben analogikus is. Hogy amikor irigykedünk, epések vagyunk, szervezetünk követi ezt az indíttatást és több epe termelődik (termelünk). Amikor nem bírunk lenyelni valamit huzamosabb ideig lelkileg, elszűkűl a torkunk, jön, hogy okádjunk , akkor nagyon hamar mgeteremtjük ezt a fizikai szervzetünk nivóján is. A test követi a szellemi-lelki teremtést és szépen elvégzi az utasítást a szervezetbe is. „A betegség őszintévé tesz”-fogalmazza meg Dethlefsen doktor a könyvében. Amikor a fizikai szervezetben szemmel látható az egészségtelenség, nem lehet mondani, hogy semmi baj nincs. Legfeljebb nem valljuk be, vagy nem tudjuk elképzelni, hogy miből fakadhatott. Ettől, azonban nem változik meg semmi.

A terápia, akkor igazi, amikor arról szól, hogy sikerül a tudatalatti tevékenységet tudatossá tenni. Vagyis, a terápia, fordítási művelet. A szimbólumolvasás segítségével , tudatossá , értelmileg felfoghatóvá lehet tenni azt a problémát, ami valamelyik szerv betegedését okozza vagy a fájdalom okát. Ez a terápia, sokkal fontosabb, hatásosabb és hosszú távon eredményesebb, mint a tünet kezelése, külső orvoságokkal való megszüntetése. Mert az ok megmarad, a tudatalattiban tovább folyik a helytelen képzetalkotás, ami megint csak fizikai egészségtelenséghez vezet.



Szóval ,mivel akkoriban, amikor ezekről nem tudtam, egyebet én se tettem, mint jártam a fogorvoshoz a rohamosan romló fogaim miatt. A fogak , a felelősségtudathoz tartoznak . Attól függ, mi a baj velük, lehet tudni, hogy miféle kutyulás folyik blül az emberben. Ha sokat haragszik, lázad, fél, akkor az életerőt nyírja ki magában az ember. Ilyenkor letöredeznek, porlékonnyá válnak a fogak. Nem rágja magát keresztül a problémákon, hanem kerülgeti, hárítja azokat, fogai is tönkremennek, hiszen a funkció nincs betőltve, fölöslegesekké válnak. Ha gyakran begennyesednek a gyökerek, azt jelenti, hogy erősen haragszik az ember és lázad az isteni igazság ellen, persze úgy, hogy, ahogy ő elképzeli, nem műkődik.



A gyerekkori mandulagyulladásaim oka, édesanyám félelmeit és lázadásait tükrőzték, nehezen nyelte le az élet nehézségeit, miközben előre félt, hogy ami jön, azt vajon hogyan fogja elviselni. Mindig hadiállásba helyezkedett, amiket én a magas lázzal való torokfájásokban , halálközeli állapotokkal reagáltam le. A torok a nyelés szerve, a szűkülés a félelem jele, a láz a belső ellenállás, lázadás eredménye.



Később, ugyanarra az átöröklött mintára, én nehezteltem és féltem a sorstól, az előmbe kerülő helyzetektől, tele voltam előítéletekkel és az újtól való rettegéssel. Ekkor már, direktbe teremtettem magamnak a betegségeket.

És így voltam, a gyomorproblémáimmal is, amikor arról volt szó belül, hogy nem tudtam megemészteni, ami velem történik. Olyan eset is volt, hogy mindenki ugyanazt ette, amit én, mégis az egész családnak semmi baja nem volt, én pedig kórházba kerültem heveny hasmenéssel. A hasmenés nálam a felszínes emésztést jelezte, vagyis elsíklottam az élet dolgai fölött, azélkül, hogy megkülönbőztettem volna , hamar mindent elvetettem, kritizáltam, felfogás nélkül tanulság levonása nélkül éltem meg a problémák felmerülését. Nem oldottam, csak kezeltem, felszínesen, pillanatnyi értéktudatomnak megfelelően. Ezek mind a Szűz jegyhez tartoznak, amik a bélrendszerhez tartoznak.



S ugyanúgy, fiam is, aki akkoriban kicsike volt, sokszor esett hasmenéses betegségekbe, torokgyulladásokba , magas lázzal. Én generáltam neki tudattalanul.



Mostanában, sokkal ritkábban betegszünk meg, igyekszem mentális tevékenységemet uralni, problémáimat naplómba kielemezni és elengedni, megoldani. Így betegség sincs.

Telek telnek el, nem esünk hűléses megbetegedésekbe. Csak azért fogalmaztam így, mert viccesen azt mondják: télen divat a hűlés. Normális, hogy vannak személyek , akik az év bármelyik évszakában meghűléses betegségbe esnek, állandó belső agressziójuk miatt.

Kislányom érzékeny bőre viszont arra figyelmeztet, hogy a felelősséget még mindig nem sikerül mindig teljes mértékben helyesen megélni.

Észrevettem, hogy amikor hamar sikerül belátnom, hogy most éppen megint , nagyon finoman, de neheztelek a férjemre vagy a sorsomra, ha megint nem vagyok jelen az életemben és a múltban rágódom, azért lázongok, vagyis haragszom és támadom magam , olyan elmúlt események miatt, amiket megoldani , elengedni kéne, kislányom bőre begyullad. Olyan testrészein, amik megint hozzárendelődés során valamilyen őserő negatív megéléséhez fűződnek. Szóval, amikor hamar sikerül komoly megbánást gyakorolnom és belátom, min agyalok negatívan, hol táplálok magban negatív érzeteket, egyik napról a másikra elmúlnak a piros foltok. Amikor nem találom az okot vagy nem .látom be, hogy hol vétkezem, napokig tarthat a pirosság a kislány bőrén. Kenegethetem bármivel, nem sokat nyom a latban. Kenőcsőktől, olajoktól nem múlik el hatékonyan. Segít, de nem szüntet.

Ilyenkor, rendszerint az én bőrőm is valahol ekcémás lesz. Leginkább a lábszáramon, ami a Vizöntőhöz rendelődik és az irányváltást, a sok nyüzsgést, az elégtelen vagy túl sok komunikációt jelzi. Elmúlik, ha ezeket magamban lerendezem és igyekszem nem véteni el újból a célt.



Summa summárum, azt kell nagyon jól megérteni és felfogni, hogy imaginációnkkal teremtünk, teremtjük saját magunk lényét, kapcsolatban vagyunk az egyetemes léterőkkel , azokból állunk mi is és semmi se történik tőlünk függetlenül. És azt kell megérteni, hogy íly módon nem létezik semmi ok, aminek ne lenne okozata, vagyis minden szenvedéllyel megtöltőtt elképzelés , legyen az negatív, romboló töltetű, blokkokat előídéző vagy pozitív képzet, mindnek van következménye. Ha oldott állapotban vagyunk képesek élni minden szinten, öngyógyító képességünk is jobban, hatékonyabban műkődik és meglehet , a fizikai dimenziót el sem éri, feloldódik. Vagy , tudatosítjuk és akkor ezáltal oldódik, oldjuk fel.

Az egyetemes törvények ősminőségek összhatásaként műkődnek és ebben az értelembe nem ajánlatos elképzelni az életet és a Létet, mint egy olyan rajtunk kívűl létező lényt, aki valamit is elnéz, vagy korrumpálható. Éppen ezért, magunk sem szabad semmit elnéznünk, mert abból rövidlátás vagy szembetegség kerekedik, se nem korrumpálhatjuk,kényeztethetjük magunkat, mert annak cukorbetegség vagy rák lesz a következménye.

A Létezésnek van egy mechanizmusa és rendje , aszerint műkődik. És egyáltalán nem rendelkezik humánus nézetek szerinti beállítással .



Egészséget!