Interjú

Kauzális asztológia – térkép önmagunkhoz


Írta: Csüdöm Linda - Ordódy Eszter
2011, február


Mit kellene tennünk ahhoz, hogy megszabaduljunk a nehézségektől, egészségügyi panaszainktól vagy a félelmeinktől? Hogyan ismerhetjük meg a legfőbb életfeladatainkat? Csüdöm Linda asztrológussal a kauzális asztrológia mibenlétéről, az önismeretről és az újjászületés szükségességéről beszélgettünk.



- Miért lettél asztrológus és ez mennyiben változtatta meg az életedet?

- Ez úgy történt, hogy körülbelül az életem derekán úgy éreztem, abszolút semmi kiút nincs abból a lelki válságból, amibe kerültem. Nem értettem, miért vannak gyakori iszonyú fejfájásaim, miért mennek tönkre a fogaim, miért nem tudtam meglátni a normális megoldásokat bizonyos életterületeken. Pszichológus se tudott segíteni. Semminek nem láttam értelmét. Távol éltünk a férjemmel egymástól, Ő külföldre ment dolgozni, egyedül maradtam a kamasz fiammal és a nálunk lakó anyámmal. Éreztem, hogy semmi nincs a helyén, nagyon szenvedtem a beálló haszontalansági, kiúttalansági érzeteimtől. Hiába olvastam pszichológiai szakkönyveket, vagy gondolkodók könyveit, mert a benne talált bölcsességekkel nem tudtam mit kezdeni. Fogalmam se volt hogyan kell azok segítségével lábra állni, újra látni az élet értelmét. Fohászkodásaim se vezettek sehova, hiszen az ember egyik nagy problémája az, hogy nem tudja megfogalmazni mi baja és így kérdezni is, kérni se tud. Csak tapogatózik, hogy mi okból jönnek a bajok.. Kétségbeesetten keresgéltem valami segítség után. Akkor találkoztam a kauzális asztrológiával Kozma Szilárd személyén keresztül. Megcsináltattam a személyi horoszkópom. Elmondani nem lehet szavakkal, mekkora felszabadulást adott a tőle kapott információ. Ami nem volt más, mint az én tudattalan életem megvilágítása. Egyből, minden értelmet nyert és láthatóvá vált minden bal lépésem oka, amit életem folyamán elkövettem és aminek következtében leépültem idegileg, lelkileg. Persze, az, hogy az ember megkapja a horoszkópját, még nem jelenti azt, hogy minden kész van. Sok naplózás is kell , hogy az ember megszabaduljon a tévképzeteitől. Körülbelül 5 év után, elhatároztam, hogy én is asztrológus leszek, hiszen ez az egyetlen olyan szellemtudomány, aminek a segítségével az ember betekintést nyerhet a tudattalan világába, abba , amit örökölt és ami rejtetten a személyisége legmélyebb zugában van.


- Miben más az az asztrológiai "ág", amit te képviselsz?

- Tulajdonképpen nem létezik sokféle asztrológia, csak többféle értelmezés. A kauzális asztrológia metafizikai alapon tárgyal és az emberi személyiség karmáját feltárja. Más értelmezésben az asztrológiát sokan felhasználják jósolgatásra, amivel az ember semmit nem ér. A jósolgatástól az ember csak jobban begörcsöl.



- Mennyiben segíthet az embereknek a saját horoszkópjuk megismerése?

- Rengeteget segíthet a horoszkóp. A horoszkóp tulajdonképpen egy térkép önmagunkhoz. Mi magunk vagyunk szimbólumokban. Az asztrológus megtanulja a szimbólumok nyelvezetét és lefordítja közérthetően az embernek a rejtett tulajdonságait, hajlamait, amik nem látszanak szabad szemmel, nem érzékelhetők egyértelműen, csak sejtései vannak efelől az embernek esetleg. Az önismerethez elengedhetetlen információ a horoszkóp. Az emberek legnagyobb baja a felelősségtudatról alkotott elképzelés és az értéktudat , értékrend , értelmezés zavara. Amint az ember megérti , hogy miben áll az élet értelme, felszabadul. A horoszkóp segítségével pontosan lehet látni, hogy kinek hol kell bevilágítani saját tudattalan zónáiba, hogy látni lehessen mi a probléma amivel küzd. Amíg nem látunk valamit, nincs hogy dolgozni vele.


- Megelőzhetők ezzel betegségek vagy balesetek?

- Természetesen. De hangsúlyozom: csakis a kauzális , metafizikai alapon értelmezett horoszkóppal. Mert , amint az ember tudomást szerez önmaga rejtett jelleméről és megérti, hogy mit jelent életfeladat , sokkal könnyebben eligazodik a sorsában, kezelni, irányítani képes magát a saját útján. Betegségek, balesetek úgy kerülhetőek el, ha az ember helyesen éli meg magát, tehát „ nem jár rosszul”. Lemond a tévképzetekről, önámításokról , önmaga kizsákmányolásáról.



- Hogy lehet átállni a metafizikai alapra? Mondjunk valami példát!


- A metafizika azt jelenti, hogy fizika előtti valóság. Tudjuk, hogy nem az anyagból épül a szellem, hanem a szellem az alap. Metafizikai alapra úgy lép az ember, ha megismeri az Egyetemes Törvényeket és a szellemi logikát, aminek a fizikai valóság a leképeződése. Ahogy a Tabula Smaragdina mondja: „Ami fent van ugyanaz , mint ami lent van.” Tehát nem az anyagból indul ki és azt teszi alapnak. Példa: van, aki azzal az elképzeléssel él, hogy ha nincs elég anyagi, nem alapíthat családot. Vagyis úgy képzeli, hogy az anyagi világ a feltétele annak, hogy létrejöhessen a teremtés. Holott, pont fordítva van: ha nem állunk ellent a teremtésnek, az anyagi része is megterem. Az a lényeg, hogy tudjuk és fel kell ismerjük, hogy csak személyes felelősség létezik és az imagináció az a hely, ahol a sorsunkat alakítjuk. Átállni metafizikai alapra azt jelenti, hogy megértjük, hogy a megváltás miatt van a teremtés. Ha nem vállaljuk fel az élet - manapság nem divatos- egyszerű dolgait, mint a gyermekszülés, nevelés nehézségeit, sokkal bonyolultabb nehézségekbe ütközhetünk és nemhogy közelebb kerülnénk a megváltáshoz, hanem eltávolodunk attól. Akkor vagyunk metafizikai alapon, amikor felvállaljuk önmagunk teremő részét is, nemcsak teremtményekként éljük meg magunkat. Akkor megszűnik a fél-elem. Ráébredünk az Egy-ségre.


- Hogyan kellene élni az Egyetemes Törvények szerint a mindennapokban?

- Egyszerűen. Természetesen. Semmi esetre se kényelemről és lustaságról szól az élet ebben az esetben. Arról szól, hogy az ember elkezd együttműködni az egyetemes törvényszerűségekkel, amik tulajdonképpen nem állnak valahol az emberen kívül, hanem maga az ember is magában hordja és rajta keresztül is megnyilvánul, mint ahogy a természetben is látni lehet. Létezik egy Rend, amihez alkalmazkodni kéne. Egy normális mérték és lépték, egy egyszerű és fegyelmezett életvitel. Ez nem jelenti azt, hogy az ember aszkéta kell legyen, elég ha lemond a húsról, az élvezeti fogyasztásról, a „gyorsan, sokat” elméletekről, a renyheségről. És ezzel együtt, vigyáz az imaginációjára, mert az ember ott teremti saját sorsát és ott is tudja kicserélni a rossz beidegződéseket.



- Minden karmikus feladatra van megoldás?

- Megoldás mindig van, a probléma esetleg abban még állhat, hogy valaki például túl későn fog bele az újjászületésbe és biológiailag már kifutott az adott időminőségből, például a szülővé váláshoz. De megoldás van, mert mindenki úgy születik , hogy megvan a lehetősége meghaladni a karmáját. Rendelkezik a hozzá szükséges képességekkel, csak jó információhoz kell jutni. Ezt csak a kauzális asztrológia nyújt egyelőre. Bár a Lilithnek nevezett „fekete lyuk” nem tűnik el a teremtésből, és ez a legrejtettebb és legnehezebb karmikus pont, ez is akkor nehezebb, ha nem is tudunk róla. És sajnos még nem foglalkoznak eleget vele, mint ahogy az asztrológusok az anyai ágon öröklődő spirituális programokról se tudnak és nem beszélnek olyan bőven és érthetően. Tulajdonképpen Kozma Szilárd metafizikus- asztrológus fedezte fel az anyai ágon öröklődő sorsalakító problémákat. Persze, lehet , hogy valahol a világban még létezik ember, aki erről tud.



- Mit kéne a legsürgősebben a Ma emberének változtatnia a szemléletén?

- A felelősségtudatát kéne átrendezze és ne hazudjon és ámítsa magát, hogy nem korrupt önmagával szemben. Fel kéne hagynia a kizsákmányolási koncepciójával. Értelmesen kéne gondolkodni az egyetemes törvények szellemében. Valóban kéne ismerni az Istent. Nem szentimentálisan. Persze ez csak egyéni aktus lehet. Senki más helyettem nem tud elvégezni semmit, mindenki személyesen kapcsolatban van az Egyetemes Léttudattal. Mindenki „isten képe”. Betegek olyankor vagyunk ha elhagyjuk ezt a képzetünket, ha ebben nem tudunk meggyőződve élni. Ilyenkor , sokszor " az isten sem segít már" annyira makacsul ellenállunk a rendes életvezetésnek, igazi éberségnek.
Tolsztoj mondta: "Istent mindenki úgy fogja fel, ahogy akarja, isten törvényei azonban mindenkire egyformán érvényesek".
Az a bajunk tehát, hogy nem ismerjük igazából mi az, hogy "isten" és akkor nem élhetünk csakis olyan állapotban, hogy "Én és az isten" ahelyett hogy arra helyezkednénk: "én, az isten".