Azt mondom, figyelj oda, te azt érted nem szeretlek. Azt mondom, ha tudod, hogy feledékeny vagy, ne hagyd őrizetlenül a tüzet. Te azt mondod, el kell menj máshova főzni. Azt mondom veszélyes a gázat úgy hagyni, hogy ráfusson a leves, elaludjon. Megtörténik hogy nem vagyunk itthon, feledékeny vagy és nagyobb baj is lehet belőle. Te azt mondod: miért , hányszor robbant fel a ház? Vajon többször is lehet ilyen sorozatban? Szerintem egy robbanás "elég" is lenne....
Megértem, hogy öreg és feledékeny vagy, de ha hárítani tudsz, ha úgy válaszolsz, mint egy felelőtlen gyermek -tehát ehhez van eszed- akkor ezzel az erővel, akár normálisan is hozzá lehetne állni. Mondjuk úgy, hogy a lényegre összpontosítsunk és a magatartásunk felnőtt legyen. Legalább most , így, 77 évesen, ha 58 évesen nem volt, amikor úgyszintén felnőttes gondolkodás szükséges a felismeréshez : ha a lányommal kőltőzőm, alkalmazkodnom kell és tiszteletben kell tartanom nemcsak az anyagi javait, hanem legfőképpen az életét. Neki és családjának. Ha már anya vagyok és ha már azt mondom, hogy szeretek. Szeretek-e, ha visszaélek és nyomulok? Szeretek-e amikor nyeletem a másikkal a gombócokat? Szeretek-e, amikor a másik erőfeszítéseit és törekvéseit semmibe veszem? Amikor nem értékelek?
Szeretet-e az, amikor még komunikálni se lehet? Szeretet-e az, amikor nem igyekszünk odafigyelni a másikra? Szeretet-e az, amikor csak a magunk érdekeit és személyünket állítjuk középpontba úgy, hogy amiért idősebbek vagyunk , elvárhatjuk, hogy a legvadabb felelőtlenkedéseinket is elnézzék nekünk, mert egy hangosabb szótól kiborulunk? Szeretet-e az, amikor nincs belátás és igazságkeresés, fontossági sorrend és világos beszéd? Szeretet-e az,a mikor hiányzik a tapintat és a becsületesség?
Érthető, hogy félelem van , hogy szorongás van, hogy öregkor van és egyebek. De amikor a tét, az épsége a saját gyerekemnek és az unokáimnak és azt is úgy fogom fel, hogy megengedhetem magamnak, hogy amiért nem nézik el butaságaimat, fenyegetőzzek, hogy "elmegyek a halálba, de magammal viszem a gyereked" stílusban, az szeretet-e?
Mert, ha szeretet lenne, akkor mindez egész másképp hangzana. Nem lenne benne se halál, se félelem, csak egyeztetés és egyenes magatartás és egyenes beszéd és belátás és engedés.
De ha ezek hiányoznak, akkor még mit lehet csinálni az élet fennmaradása érdekében?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeretet van-e a sok kérdés mögött?
VálaszTörlésNem tudom, ha egyet értünk a szeretet alatt, Kata...:)
VálaszTörlésLinda
Ha érdekel, menj a honlapomra, az anyaság címnél leírtam az egész sztorit.
VálaszTörlésHátha a nyílvánosság segít. Már csak ez az egy reményem van, mert ez az ügy meg van meredve. Magába van meredve.
Mindennapos jelleggel magamra vettem a felelősséget, hibámat, hogy 20 évesen nem voltam elég tájékozott és értelmes. Már csak az van, hogy nyílvánosan is kimondjam: igen, bolond vagyok és tudatlan. Ennyit tudok. S eszerint végzem a dolgomat.
Ahhoz jogom van, sőt kötelességem , hogy az életemért kűzdjek. vagyis azért, hogy az életemet élhessem. Ez elől pont az anyánk kell félre álljon.
Mint ahogy én is, mint anya, félre állok, nem fogok a gyerekemnek árnyékot vetni, hanem az életbe húzom, hadd süssön rá a nap.
Gondolom, ebben egyet értünk.:))
20 évesen ritkán okos és tájékozott az ember.
VálaszTörlésEgyszer voltam Boldizsár Ildikó meseterapeuta előadásán, többek között arról beszélt, hogy nem érti, az anyák a mesékben miért gonoszak. Kivételesen talált olyan mesére, amelyben ne így lett volna.
Ha elfogadjuk, hogy a mesék élni tanítanak, akkor ebben is nagyon pontosak: előbb-utóbb minden anya, aki nem váltja meg magát Anyává, fölfalja a gyermekét.