2011. május 29., vasárnap

Anya-Apa, Nő-Férfi, Én-Isten kapcsolatok

Jó barátnőm utólagos engedelmével bemásolom ide, felismeréseit. Sok vonásban hasonló cipőben járjuk a Sorsunkat, tehát amiket ír, abszolut helytállóak.

"Az utóbbi időben olyan lassú mozgású bolygók álltak T-kvadrát alakzatban, amelyek az utóbbi időben született gyerekek képletében mind jelen vannak: Plútóval a csúcsán, két oldalon a Szaturnusz opp.ban a Jupiter- Uránusszal.

Ide másolom elől járóban Szilárd leírását erre vonatkozóan, majd az én személyes beszámolóm következik, amit eddig feltártam ennek a keletkezéséről és működéséről, és szeretném mások beszámolóját, meglátását, véleményét, tanácsát, kérni ebben a témában.

"Fény-ellenes program
1. A Fény-ellenes programok az adott személynek a mások személyiségével szembeni, a karakter-jegyüket nyíltan felvállaló személyekkel szembeni, nyílt, vagy rejtett, tudatos, vagy öntudatlan, szembenállási és versengési késztetéseket szülő veleszületett sors-programot jelez. Ebben az esetben a nyílt, vagy a lappangó mentális devianciák (depressziós tünetekkel váltakozó agresszivitás) skálája a hatalmi ambícióval járó, nyílt vagy rejtett kegyetlenkedésre és brutalitásra való hajlamtól, az ellenségnek képzelt személyek és tárgyak megbüntetése és rejtett megsemmisítése vágyától, a különböző önpusztító, önromboló, öncsonkító és önbüntető hajlamokig, és szélsőséges esetekben a kegyetlenkedési sóvárgástól a perverz szadizmusig terjed. Ez az ősöktől örökölt negatív szellemi program többnyire az adott személy édesanyjának, vagy nagyanyjának a saját apjával, vagy a férjével (a vizsgált személynek az apjával, nagyapjával, vagy dédapjával) szemben érzett, igen erős, de többnyire rejtetten átélt személyiség érvényesítési ambícióiban gyökerezik. De kapcsolódhat intenzíven és huzamosan átélt, erős ellenségképekhez kötődő, mély vallásos vagy nemzeti érzelmekhez is.

Ennek a személy-ellenes, illetve egyéniség-ellenes gyűlölködési programnak a betegségtünetei: a szívbetegségek összes változatai, a súlyos hűléses betegségekre, valamint a migrénes betegségekre való hajlam, a mellkas tájéki gerinc-problémák és a mellkasi problémák, a csontozati, érrendszeri, vérkeringési és vérnyomási problémák, férfiaknál a here- és prosztatagyulladások, a here sérv, az agyvérzés következtében beálló lebénulás, valamint a here és a prosztata rák."(Kozma Szilárd)

Az András fiacskám születési képletéből szembesültem ezzel a programmal. A Szaturnusz a 4. házban, vele oppozicióban a Jupiter-Uránusz a 10. házban, a Plútó a 6. házban.
Nem ment egyből az értelmezés, elég későre állt össze a kép. Ez Andrisnál baba-ekcémát okozott, ami nagyon gyakori a babáknál, de hát az okok, azok okok.

A Szaturnusz a 4. házban, a kitagadott Apa.
Nem úgy keletkezik egy személy-ellenes program, hogy minden áron győzedelmeskedni és feminista módon legyúrni akartam volna a férjemet. Nem, erről szó sem volt. Sőt, azt gondoltam, hogy az utóbbi időben jobb (sokkal jobb) lett a kapcsolatunk, miután én főleg az anyaságommal foglalkoztam és őt is próbáltam minél nagyobb mértékben (mértéken felül :lol: ) elfogadni.
A 3. kisfiunk születése előtt azén saját felelősségemet és minden lehetséges energiámat a tengelyembe-állásba helyeztem és azt gondoltam, hogy személyes felelősség létezik csak. Csak saját magamért felelek és a gyerekeimért, a családanyai helytállásomért, de a férjem helytállásával csak olyan szempontból foglalkoztam, hogy minél jobban el tudjam fogadni és jól tudjunk kollaborálni a gyereknevelés terén. Be kellett látnom, hogy ez az Isteni Igazság (Plútó) szempontjából hazugság volt. Az én családanyai szerepem és anyaságom szempontjából azt gondoltam ez elég, mintha egyedül én el tudtam volna "intézni" (szüziesen) mindent. Pedig panaszkodtam is e téren sokat, hogy mennyi mindent nekem kell csinálni. Csak az én személyes felelősségem nem elég, mert így nincs kiegyenlítődés, nincs Igazság, nincs Egység. Hiába van bennem igazság és metafizikai rálátás, ha ezt véka alá rejtem és főleg a férjemmel szemben e szerinti értelmezést és helytállást nem követeltem meg, ha engedtem a "taknyos béke" nyugalmának(?), ha elnéző(neg. Jupiter) voltam.
Ha én jó családanya vagyok, ettől a férjem is jó családapává válik normális esetben, haladt is errefelé a dolog, de igazából a 3. gyerek várandóssága és azután lett intenzívebb a férjem apasága is. Előtte volt annyi ideje, hogy ne csak ezzel foglalkozzon itthon. Három gyereknél már van annyi elfoglaltságunk, hogy látni lehet, hogy én nem érek rá a nagyobbakra, és neki kell "beállnia".
Egy családban az apát értékelni csak apai minősége szerint lehetséges. Ez a mérce. Itt nem számítanak az egyéb erények: tudás(nem vetélkedőn vagyunk), szépség(nem szépségversenyen vagyunk), izmosság (nem támadnak meg vadállatok mostanában), pénzkereset. Ezek mind hasznos emberi tulajdonságok, természetesen lehet (és kell is) használni, de helytállás szempontjából a családban a nő anyai helytállásában, a férfi apai helytállásában mérettetik meg. Csak így lehet megbecsülni a másikat.És ez a megbecsülés mennyire több holmi közös élvezetek átélésénél, melyek természetesen szintén szükségesek.
Én elnéző voltam ilyen tekintetben és metafizikátlan és ez teremtette meg meg azt a neheztelő feszültséget bennem, amit ez a T-kvadrát kifejez. És mindez miért? Mert gyáva voltam harcolni(Mars a 4. házban nálam). A külső harc megúszása, elkerülése belső önmarcangoló harccal kompenzálódott és ez a feszültség még a személy-ellenesség mellett Sors-neheztelést is generált.

Párkapcsolatban valamelyikünk hibája mindkettőnk hibájává válik, mert az Igazságot csaljuk. Az egyik a hibájával (a nem helytállásával), a másik az e fölötti elnézésével. Így csinálunk bajt. Ha a férjem nekem bajt csinál, akkor az mindhárom gyerekünkre kihat. Ha én elnéző vagyok, azt jelenti, hogy hogy bennem is van olyan jellegű gyengeség, amit elnézek magamnak és ezáltal elnézem neki. Pátyolgatom a hibánkat. Ezért kell harcolni, vitatni, hogy az Igazságban Egyek lehessünk. Itt a lehetőség.

Mivel az ő helytállása nem valósult meg, az én neheztelésemmel száműztem "otthonról" az Apát. Így egy személyben voltam én kénytelen Anya és Apa is lenni megfeszített módon. De mivel így bennem nem volt meg az Apa - és a gyerekeinkben sem ezáltal - így nem tudott egyesülni bennem az Apa az Anyával. Így széthúzás lehet csak Egység helyett.

Kapcsolódik ehhez az én édesapámmal való gyermeki voltom is. Amíg van bennem egy olyan gyermeki hozzáállás, hogy ha odaállítanak egy dologhoz azt nem szívesen teszem és dohogok magamban, addig gyermeki módon viselkedem. Így tett oda az én apukám is, visszafeleselni meg nem lehetett. Végezni kellett a munkát, nem volt apelláta. Igen, de a bennem élő gyermeknek ez nem mindig tetszik, annak ellenére, hogy én anyaként elvégzem a "kényesebb" (sőt a férfiasabb) munkákat is. Ennek a kis gyermeknek a nyafogását dédelgetve értem én meg tévesen a férjem nem hozzáállását, ezért nézem el neki, mert nem tudom még, hogy egy házasságban nem gyermeki módon kell hozzáállni a nehézségekhez. Felnőtt fejjel az ember elmondja az Igazságot és megköveteli a vele egy szövetségben levőktől. Fel kell nőni ehhez. Mondom mindez a lehető leg"normálisabban" alakult ki ez bennem, normális családban nőttem fel és a férjemmel is jó kapcsolatban vagyok. Nincs benne semmi extra-hiány, amiért szenvednem kellene.

Nemrég, hogy ezt megbeszéltem a férjemmel, nem dőlt össze a világ. :lol: Ha én lépek, ő is lép. Olyan felszabadulás ezt átélni, hogy csuda! Nem beszélve a többi melléktermékről, ami még felszabadul közben: az iránta érzett megbecsüléstől, hálától, szeretetről. Ezekre nem is gondoltam, csak jönnek maguktól. Ha mindketten a helyünkön vagyunk az Egység által, egyesült erővel tudunk haladni. Sőt, csak így tudunk. A megbecsülés helyet kap és visszaáll az Apa a helyére - bennem. Itt a befogadás kettős: a fény befogadása és Apa befogadásáról van szó. Az apa nem akadályozza bennem a metafizikát és a látást és én sem zárom ezeket előle el.

A gyerekeinknek a tanulási problémájuk is ebből fakad: a Szaturnuszi helytállásuk, a Jupiteri rálátásuk , az Uránuszi megértésük eddig hiányzott belőlük. Az Andris képlete segített nekem ezeket meglátni és feltárni. Másképp honnan tudhattam volna? Mindegyiküknek ezek a neg. meghatározódások, a neg. fényszögek által jelzett irányban gátlódtak. Sőt, ezáltal tanultam meg gyerek-problémákat értelmezni az anya és gyermek képletéből. Nekem a Mérlegben áll a Jupiter-Uránusz, tehát nekem ezeket a minőségeket a párkapcsolatban kell kiegyensúlyoznom. Az Uránuszt támogatja a 4. házbeli Mars, tehát a harc az én metafizikai képességeimet növeli. A harc megkerülése minden gyerekemnél láthatóan elzárta ezt a transzcendenciát, amivel én rendelkeznék...

Úgy gondolom nem vagyok egyedül ezzel a problémával, tehát remélem mások is jönnek érdemteli hozzászólásaikkal."

Nem vagy egyedül Enikő! Az első gyerekem születésekor , még én is nagyon személy-, és isten-, és fényellenes  állapotokban éltem meg magam. Az én fiamnak is a Szaturnusz a 4es házban került, szemben a Jupiterrel a  10-es házban. Nem elég, hogy úgy mentem férjhez, hogy az társadalmilag ( 10-es ház) ok legyen és anyám intézte el , hanem még azután is, haragudtam a sors "törvényére", hogy miért van megrendezve ez így, és miért kell férjhez mennie az embernek, mindenáron. Csak nálam, még egyéb árnyalatok is közrejátszottak. A lényeg viszont hasonló. A Sors szerint ugyanaz a törvény jelenik meg mindenhol és ugyanazok a következmények lényegében.

Fiam , most már nagykorú, de lehet látni, mennyit kűzd, hogy magát értékesnek lássa, hogy ne menjen el a kedve a családalapítástól,amikor a nő irányából nem érez elég megbecsülést ( Jupiter a 10-es házban) , mennyire fontos neki, hogy a társadalomba  elismerjék, mint férfit. Hogy akarata ellenére, olyan nőket vonzz be, akik nem adnak szart se a férfiakra.
És , amikor  beindul nála is a gyűlőlkődés a Sors és isten ellen, akkor nagy lázas, hűléses  betegségeket produkál.

2 megjegyzés:

  1. Mindezek csak elsődleges megközelítésben születtek. De minden felismerésnél van több és több, mélyebb árnyalat, ami nem mind egyszerre tudatosodik.
    Azt is jelenti ez a konstelláció, hogy saját belsőmben meg kell világítsam(Uránusz), hogy miért van bennem belső gátlás, gátoltság, bizonytalanság, bizalmatlanság(Szaturnusz). Miért nem érzem magamat biztonságban. Ugyanakkor miért nem enged felemelkedni(Jup. 10 ház) és világítani(Uránusz) ez a belső gátlás(4. ház Szat). Hogy miért? Mert van bennem egy elutasítás, egy el nem fogadás. És ezt nem is kell megszemélyesíteni, hiszen egyértelmű, hogy a Férfi energiák elutasításáról van szó, ami nekem a Rák-Lilithből adódhat.
    (Meg kellett vizsgálnom az utóbbi időben a saját Szaturnuszomat jó alaposan.)

    Ennek a férfi-ellenes programnak határozottan van egy feminin jellege. Tehát nem konkurenciáról van szó, hogy én akarnék lenni a Férfi, bár ez is elképzelhető lenne (a mai világban :lol: ) A feminin jelleg alatt azt értem, ha valaki férfi-ellenes, a magában létező Férfi-minőséget nyomja el. Azt már említettem, hogy a program gyávaság, nem megfelelő harcfelvállalás alapján jött létre. Ugyanakkor az átvilágítás elnyomásával is, ezek mind Férfi-energiák. Ilyenkor jellemzően az ember (legyen az férfi vagy nő) olyan elnézően, puhán, puhányan bánik saját férfi-minőségeivel, mint a hímes tojással.Van ebben az aspektusban egy olyan vonás, amivel az ember fél, vagy menekül, vagy megkerüli, de mindenképpen vonakodik azokat a bátor, férfias elemeket magában felvállalni, amelyek a nőknek is ugyanúgy része kell legyen, mint a férfiaknak, mert nemi meghatározottsága ellenére az ember EGY. A nő is lehet átvilágító, bátor, harcias, következetes belül (és ennek eredményeképpen kívül is). Így az ilyen ember fél a férfias határozottságtól, következetességtől, átvilágítástól, vitáktól. (Legalább is átmenetileg :) ). Itt az ember nem tud, vagy nem akar megküzdeni a felemelkedésért, gátolja magát. Tehát az egyoldalú feminin jelleg férfi-ellenes- és egész(ség) -ellenes. A női energia-minőség túlsúlya félrebillenti az egyensúlyt.

    Ennek több következménye is van. A férfi-rész száműzésével az ember nem is kívül, hanem belül száműzi a férfit, a fényt.Így megtagadja saját magát, saját egészét, Egy-ét, Egységét.
    Ha az ember megtagadja és nem fogadja el magát egészen az legalább kétszeresen probléma: saját magáért és a házasságért is. Hiszen amint bent, úgy van kint is, hogy lehet addig férfit, fényt, személyt elfogadni ilyen kitagadott részekkel? Mindez át nem világított gátlásokból eredendően. Innen is látszik, hogy a férfi-nő együtt lehetnek csak Egy-ek.

    Ha férfi születik ilyen programmal azt eredményezi, hogy túl puhány, nőies lesz, nem tud férfiasan küzdeni. Meghasonlott érzés lehet férfinek férfi-kitagadottságban élni.....Nemi-identitás problémák gyökere lehet. (Nem hiába adtuk mi a 3. fiunknak az András nevet, ami férfias-t jelent)
    Ha egy nő rendelkezik fény-ellenes programmal, elsősorban párkapcsolati problémák gyökere lehet, aminek szintén vannak következményei...Bár a nők nőiesek, femininek, férfit elfogadni nehezen tudhatnak. Én nem születtem fény-ellenes programmal, de kiteljesítettem :( , hiszen a Rák-Lilithnek is vannak ilyen dimenziói.

    Fontosnak tartom az érzelmeket helyesen kezelni, mert a női energiák hatalmas túltengése nem vezet jóra, most a súlyos betegség és szerencsétlenség kockázatokról nem is beszéltem. Az érzelmeknek megvan a saját jól meghatározott szerepe a személyiségünkben , a helyes szublimációt minden esetben sikeresen el kell tudni végezni, hogy ne váljanak saját démonunkká.

    VálaszTörlés
  2. Amikor elkezdtem ezt a témát még eléggé csüggedt és ijedt voltam ettől a programtól, azt hiszem a nyilvánosság nagyon sokat segített a haladásban, annak ellenére, hogy visszajelzést nem igen kaptam. Most kezd kikristályosodni a lényegi vonás bennem.

    Sokáig nem tudtam, hogy hogyan tudom megérteni az én képletemben levő Jupiter-Uránusz minőségét, ami a leírás szerint párkapcsolati témákhoz kötődik (Mérlegben vannak).
    Az Andris képlete nagyban segít az eligazodásban. Tipikusan projektáló, azaz kifelé vetítő pszichikai játszmáról van szó. Azok a tulajdonságok, amelyeket a férjemben veszek észre, és vele vitázom ennek a meghaladásáról, tulajdonképpen az én rejtett tulajdonságaimat, viszonyulásaimat mutatják általában ugyanabban a témában amiről szó van. Tehát ahelyett, hogy magamat átvilágítanám(Uránusz), elnézem önáltató módon(Jupiter) magamnak ezt és azzal foglalkozom, hogy a férjem mikor fogja meghaladni. Megjegyzem, ez soha nem változott ilyen módon, a férjem soha nem változtatott a megbeszéléseink ellenére. Annál inkább változott attól, hogy én változtattam magamon. Például, ha elégedetlen voltam az ő apai hozzáállásával, ez azt jelentette, hogy én nem voltam elég felelős anya, vagy elégedetlen voltam a saját anyaságommal. Mindkét dolgot jelenthette. Ezután az ő apaisága is mérföldeket változott. Ezt eddig is észrevettem, de arra csak most jöttem rá (és nagyon örvendek), hogy ez jelentette az én negatív felelősségemet, az én nem teljes felelősségvállalásomat, amit eddig nem nagyon tudtam utolérni. Hát persze! Ha mást okolok valamiért, ott mindig én vagyok abban a kérdésben a hunyó, mert az a szituáció rólam(is) szól. (Kivéve az ő karmikus meghatározottságait illetően)
    Az iránta való elnézésem, a saját önáltatásom, a saját sötétben levő részemmel való nyílt szembenézés kerülése; az ő átvilágítása helyett meg saját átvilágításomat kell megtennem, hogy az igazság mindig jelen legyen.
    Csodálatos az asztrológia, hogy mindezt fel tudja tárni!

    VálaszTörlés