2011. szeptember 28., szerda

Felismerések

Amit én ezen a konfliktusos és vitás helyzeten keresztülmenve jobban látok az, hogy most már biztos lehetek abban, hogy a konfliktus mindig kiérlel a sok szemét mellett értékes felismeréseket is.

Régóta gondolkodom a harc, a csata értelmén és azon, hogy tényleg nagyon fontos életeelem a harcban való részvétel, minden egyéb komponens mellett. Csak itt tudja az ember felismerni, hogy a félelemnek mekkora hajtóereje is van, de mekkora romboló is. Hogy nem úgy kell eljárni, hogy amit az ember nem ismer, elkezd tőle félni, ahelyett, hogy belemenne és megismerné.Hogy nem azért van a harc, hogy benne és általa hősők legyünk, hanem hogy világossá váljon, hogy nincs mitől félni, mert minden bennünk van, amire szükségünk van, csak oda kell fordulni. Hogy nem az a lényeg szerinti értelme a harcanak, hogy győzzünk, hanem hogy részt vegyünk és benne magunkat nemesítsük. Nemesítésen azt értem, hogy a félelmet,lehúzó erejétől megváltsuk és átkonvertáljuk magabiztossággá. Arra az önbzalomra és ősbizalomra, hogy bármilyen élethelyzet adódik, ne legyen az első a stressz, a bizonytalanság,hanem az a tudatosság álljon be, hogy az ember mindig kpes helytállni.

Hogy mi a fegyvere a szellemi embernek? Az igazságra és a Lét tisztítására alapozott Szó. És a Szónak a gyakorlatba való és gyakorlati területekig való beváltása. És mi van segítségére az embernek abban,hogy fegyverét nem ejtheti el úgy, hogy rögtön ne is találja meg újra? Az Egyetemes Törvények. Ha az Egyetemes Törvények alapjain harcol az ember, okvetlenül fejlődik és nem a nyereségért harcol, hanem azért a "dícsőségért", hogy nem árulja el az igazságot. Ahogy Hamvas mondja: ha úgy is látszik, hogy az igazság elhagy, én nem hagyom el".

Mindenkiben ott van és mindenki az egyetemes , kozmikus világrendet hordja alapjainál és az által létezik egyáltalán. Tehát ellensége nem vagyok senkinek. Csak az igazságot szeretem és aszerint beszélek mindenhol, akkor is, ha ez más számára nem így látható.
Olyan igazságot, mint az, hogy a szülés egy egyéni feladat és élmény , én csinálom, legyen akárhány orvos és elmélet , és semmi se helyes és elfogadható, ami ez ellenébe szól. Ha ezt hírdetem is, tűzön-vízen keresztül, akkor is igaz marad és ha nem hírdetem, akkor is igaz marad, de utóbbi nekem nem lesz igaz, csak ha belátom , elfogadom és gyakorlom is.

Ha nem sikerül gyakorolnom, akkor is kitartok amellett, hogy ez a normális, csak én képtelen vagyok véghezvinni, saját korlátoltságom miatt. Mely korlátoltságot is én alakítom magamnak. Ha egyetlen nőnek skerül, nekem is kellene. ezért tisztelem azt, akinek sikerül és nemhírdetem azt, hogy lehetetlen vagy nem mehet másak is. Amitől mehet ne a normális szülés  az az ősbizalomba vetett hit és semmiképpen nem a tudományba vetett hit.

Ha az ember attól boldogtalan, hogy nem az élet nehézségeire való edzettségre volt nevelve, akkor gyerekemet igyekszem a lehető legjobban és legnagyobb mértékben arra nevelni, hogy szeresse a nehézségeket és szokja meg, legyen bátorés konfliktusfelvállaló. Ha nem is sikerül beváltanom ezt a meggyőződésemet maradéktalanul a saját életemben, senkit se fogok még véletlenül se arra buzdítani, hogy helyes a kényeztetés és az elnézés.Miért? Mert számomra teljesen világos, hogy nem az az értékrend, hogy fogyasztva kényeskedek és kényeskedve fogyasztok hanem érett ember módjára megnézem mit eszek , mennyit és miért értékes számomra az, amit végzek, amit gondolok, ahogy gondolom.

Ha visszalépek ettől és másnak mást beszélek, mint amit igyekszek beépíteni saját életemben, azzal elsősorban önmagamnak ártok, mert önmagam is elbizonytalanítom. Mást meg félrevezetek és összezavarok, a világos logika helyett.

Tehát inkább támadják az én szempontjamat és állítsák be azt hülyének, mint hogy az igazságot eláruljam. És inkább legyen hülye az, ami hamis, mint normális az, ami igazságtalan. Attól nem múlik el semmi, ha rossz néven nevezik. De attól a pozitív oldalát veszi fel a helytelen, ha vizsgálattal és átélve azt, kiderül, hogy mi értelmes. Fény vinni, értelmezni. Ez a Lét fix pontja, amihez mérek.Emellett kitartok. Semmivel sincs kevesebb jogom kitartani mellette, mint másoknak a helytelen, át nem vizsgált, fel nem ismert helytelenségek mellett. De ugyanaz a dolgom , mint másnak: a Létet tisztítani, fenntartani.

Az igazságot nem én alakítom ki, csak megláthatom. És megmaradhaok benne. Oszthatom is. Mindenki teheti, mint ahogy teszi is.Azt ossza, ami az övé. De nem az osztástól lesz valami igaz.Tehát nem kell attól félni, hogy valakire "ráragad" valami, abból, amit én mondok, mert a beeresztő, felfogóképessége mindenkinek saját döntésétől függ.

Tehát köszönöm, hogy ezeket ezentúl is tisztán láthatom, köszönhetően a kismamaklub konfliktusnak is.

1 megjegyzés:

  1. Elárulni az Igazságot - hát van ennél több? Nem erre vágyik az ember? Aki sötétben él, annak vakító, behunyja a szemét.
    Enikő

    VálaszTörlés