Ha zavaros a Tűz-elem...:)

A Tűz-elem kétféle véglete. Nyílván nem a konkrét férfiról van itt szó mélyebb értelemben, hanem a minden személyben is megtestesülő férfias pincípiumról. Viszont teljesen világos , hogy ha e princípium nincs megfelelően beépülve a személyiségbe, akkor legyen az illető akár férfi, akár nő, kézzelfoghatóan is ezek a diszharmóniák, zavaris magatartások fognak meglátszani.

Derűljünk és okuljunk!  Forrás: Ruediger Dahlke: Az agresszió , mint esély

Ez a gondolatmenet olyan konkrét síkokat is érint, mint az egészség. A szívinfarktusos személyiség pszichoszomatikája például olyan nyilvánvaló, hogy még a hivatalos orvostudomány sem hunyhat felette tartósan szemet. Pontosan a modern, teljesítményorientált férfiideálnak felel meg. Bernard Ludwig osztrák humorista Paul Watzlawik után szabadon így nevezi egyik műsorát: „Útmutató a szívinfarktushoz". Ez a cím sajnos elég pontosan kifejezi a modern társadalom férfiútját. Éppen azok a beállítottságok és viselkedések számítanak ma

férfiasnak, melyek tönkreteszik az embert. A Mars princípiumát nálunk primitív, megváltatlan síkon reklámozzák.

Mindennek tulajdonképpen nagy szánalmat és együttérzést kéne ébresztenie a férfiak iránt.

Lukács evangéliuma (9,25) így ír erről: „Mert mit használ az embernek, ha mind e világot

megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?" Csakhogy pontosan ez történik a férfiakkal a modern fejlődés patriarchátusában.

Ezeknek a férfiaknak nagy szükségük lenne minden segítségre. A szörnyű az, hogy a tipikus szocializáció után már nem kérhetnek segítséget sem saját partnerüktől, sem az orvosuktól, így aztán gyakran valóban minden segítség túl késő.

Egy seregnyi, többnyire pedagógusi képzettségű nő, aki a fiúk nevelése során megpróbálja

feléleszteni bennük a toleranciát és az érzékenységet, az élet és minden gyengébb lény tiszteletét, keveset tehet a vadász- és harcos kasztok régi férfiideálja ellen. A fiúk így csak egy dupla kötődésben  találják magukat, mely aztán egész további férfiéletüket elkíséri. A pedagógia – melyet rendszerint nők képviselnek - megpróbálja a beleélés, a figyelembevétel és az együttműködés, valamint a felebaráti szeretet ideálját közvetíteni e (fiatal) férfiak számára, másrészt viszont a férfitársadalom mindezzel szembeállított és a trendet meghatározó ideáljai mégis erősebbek. Ehhez jönnek még a bevezetőben említett problémák, vagyis hogy a nevelés módja meghatározóbb, mint a tartalma.

A fiúk között szokásos és általában használatos kifejezések, melyek az együtt-érző magatartást lebecsülik, diffamálják, ijesztően érthető nyelven szólnak, s felvilágosítást adnak arról, miféle ideál hatja át valójában társadalmunkat. A „vér-macsó" ellenpólusa a seggáztató, az ejtőernyős, a szánalmas, a tisztaságmániás, a beszari pitiáner, az árnyékban-parkoló, a dátumokkal szöszölő, a pacsulis buzi, a kocabagós, a kotont-egyszer-használó, a puncsoló-sorbanálló nyalógép, a bocsánatkérő , az angórainget-hordó, a szelektív-hulladékgyűjtő, a jó levegő fanatikusa, a stréber, az alsónadrág-cserélő, a három-sörtől-okádó, a beismerő; a kacsaetető, a széplélek vagy a lelkizős hülye, aki még képes, és megtervezi az életét.

Aki ezt egy új trendnek véli, az emlékezzen vissza ennek kissé korábbi, ám nem kevésbé

egyértelmű elődeire: az anyámasszony katonájára, a bőgőmasinára, a lankadt farkúra, az anyja majmára, a nyámnyila mamlaszra, a gyáva nyúl rá, a nyápicra és a piperkőc bájgúnárra. Ezekhez az alakokhoz az „igazi" (fiatal) férfinak természetesen semmi köze Sokkal fontosabb számára, hogy vaskos, rendszerint a nőket és általában a női nemet lejárató beszólásokkal és tréfákkal erőszakosan kicsikart benyomást keltsen a magához hasonlókban. Már ezekből a kifejezésekből is kiolvasható, mi mozgatta régebben a férfiakat, s mi sarkallja a mai fiatalokat – a hajtóerő ijesztően ugyanaz maradt. Anyámasszony katonái és bőgőmasinák azok a férfiak, akiknek érzéseik

vannak, s ki is mutatják azokat, éppúgy, mint csalódásaikat. Lankadtfarkú, aki szexuálisan ne mindig nyújt csúcsteljesítményt, vagyis nem egy kimondott szexmasina. Anyja majma, aki még csügg az édesanyján, s nem repült ki a szülői házból. Azt persze nem veszik figyelembe, hogy neki több esélye van arra, hogy egyszer mégis sikerüljön, mint a látszólag független nagydumásnak

Nyúlszívűnek és gyáva nyúlnak nevezik, aki félelmét kifejezésre juttatja, s a szükségtől kényszerítve áll hozzá. Az „igazi" férfi ezzel szemben nem fél, bár többnyire csak a fantázia hiánya miatt. A nyápicnak láthatóan vannak gyengéi, s még ki is mutatja őket; ezzel alulmarad az izomagyúval szemben, aki gyengeségét és félelmét gyakran igyekszik közszemlére állított izomkötegei mögé rejtem. Végül a piperkőc bájgúnár, aki elpuhult, s az igazi férfihoz képest túl sokat mosakszik. Az igazinak nyilván mindig kissé büdösnek kellene lennie, vagy legalábbis bűz-lenie kéne (ha másként nem, hát átvitt értelemben...).

Az új kifejezések még érthetőbbé és kínosabbá teszik mindezt. A szánalmas minden bizonnyal az a valaki, akinek gyengéd oldala is van. A papucs az igazi férfihoz képest túlságosan is tekintetbe vesz másokat, hiszen védi azt a többnyire nőnemű kiszolgáló személyt, aki a mocskát eltakarítja - pedig ez roppant megalázó. A stréber osztozik ebben a „tekintetbevételi problémában".

Az „igazi" férfi szívesen megvárakoztat másokat, és inkább elkésik. Kivéve a szexet, ahol viszont az állandóan reá nehezedő nyomás miatt pillanatok alatt „készen van". De hát ez nem számít, hiszen úgyis kínosan kerüli, hogy figyelmesnek látsszék. Abba, hogy az élet a késéseiért megbünteti, inkább beletörődik, hiszen már egy bocsánatkérés is ráragasztaná az beismerő bocsánatkérő  titulust.

Túl sok tekintettel van másokra a puncsoló sorbanálló is, tudniillik az „igazi" férfi gátlástalanul tolakszik, hogy ezzel is megmutassa: előrébb való, mint bárki más, s felette áll a törvényeknek és az együttélés szabályainak. Még véletlenül sem akar beszari, pitiáner alaknak  tűnni azzal, hogy a zöld jelzésnél megy át úton, mert így nemcsak hogy betartaná a szabályokat, de még a gyerekeknek is példát mutatna. Egy „vérmacsó" számára az ilyesmi nyilvánvalóan tilos. Aki magára nincs tekintettel, annak másokra sem kell azzal lennie, különben fennállna a veszélye annak, hogy tisztaságmániás seggfejnek, pacsulis buzinak, ejtőernyős mimózának vagy árnyékbanparkolónak  tűnik. Az „igazi" férfi szemmel láthatóan olyan ostoba, hogy már reggel erőszakot tesz magán a hideg zuhannyal; kiszáradt, sajgó bőre fikarcnyit sem érdekli, autója délben is a perzselő napon parkol, s végül ejtőernyő  nélkül rugaszkodik el (ebből az életből).

Saját egészsége a legnagyobb ellensége, így az egész társadalom karikatúrájává válik. Még a romlott ételt is megeszi, nehogy ma' azt higgyék, dátumokkal szöszöl kalózás helyett. Eletét előszeretettel tölti rossz levegőn, hiszen esze ágában sincs bedőlni a kicseszett friss-levegő-szövegnek.

Ezenkívül természetesen vedel, mint a gödény, különben még azt hinnék, három sörtől már okizik.

Előszeretettel szívja füstszűrő nélkül az erős kapadohányt, mert mit szólnának a haverok, ha csak amolyan kocabagós lenne. A májról és a tüdőről nem sok fogalma van; de ha lenne, sem zavartatná magát, ideálja úgyis az önpusztító életmód. Irtózik is az angórainget hordó strigóktól, hisz azok szemmel láthatóan puhány fazonok, akik még testük igényeit sem átallnak teljesíteni.

Ilyesmit egy „igazi" férfi sosem tenne.  Ő olyan kemény magával szemben is, mint környezetével - vagy legalábbis ezt az igényt táplálja magában, még ha valójában kínos projekcióinak foglya is, s gyakran éppen ott gyenge, ahol ez a legkevésbé megengedhető - hiszen semmi sem tesz hamarabb impotenssé, mint a nikotin és az alkohol.

A hálát és a köszönetet nem neki találták ki. Az a sok „Köszönöm!" egy „igazi" macsó számára már túlzott függőséget jelent. Pedig mekkora függőségben él az, akinek ez már gondot okoz! A kotont-egyszer-használó is gúnynév a számára, hiszen inkább veszélyezteti a saját és mások egészségét vagy láthatólag inkább lesz disznó, többször felhúzva ugyanazt a gumit. Láthatólag az ellen sincs kifogása, hogy kislányok nyakába varrjon gyerekeket, ha már valódi nők nem engedik őt magukra. Arról fogalma sincs, hogy hiányos higiéniája eredményeképpen a nők gyakrabban kapnak méhnyakrákot - leghatásosabb védelme ugyanis éppen saját ostobasága és képzetlensége.

A zokni- és alsónadrág-csere leszólása a higiénia minden formájának elutasítását jelenti, ugyanis az igazi férfi bűze az egeket ostromolja, s e fenti tartománnyal rendszerint nincs is ennél több kapcsolata.

Továbbá kínosan ügyelnie kell arra is, hogy meg ne környékezze valamiképpen a környezeti tudatosság vagy az intelligencia, mert a végén még szelektív-hulladékgyűjtőnek vagy üvegvisszavoltónak tűnne - sőt, ne adj' Isten: azzá is válna. Embertársai, vagy az állatok, vagy általában a nála gyengébbek iránt semmi esetre sem támadhat benne együttérzés, mert az még a végén emberinek mutatná, és senki sem mosná le róla többé a szégyenletes széplélek-bélyegeí.

Nehogy virágszedőnek tűnjék, azoknak a lányoknak sem okozhat örömet, akik fonák -

valószínűleg önmegvetéséből kiinduló - énképe ellenére közelítenek hozzá. Hiszen magának sem okoz örömet. Úgysem mutathatná ki, annál semmi sem lenne nyálasabb dolog. Annál macsóbb viszont, ha minden gonosz játékhoz jó képet vág. Utál mindenféle élettervet, ezért aztán élete gyakran csődöt is mond - de legalább nem tűnik a cimborái elő tt majrés strébernek, így aztán környezetében lebecsülik az olyan életfontosságú tulajdonságokat, mint a félelem és a megbecsülés, az olyan minőségeket, mint a gondoskodás, az együttérzés, a segítőkészség és az érzékenység, melyek leginkább lehetővé teszik az együttélést, és emberré teszik az embert. Akárhogyan is nézzük: a fiúk elmagányosodásba és elszigetelődésbe vezető szocializációjában nem kevés embertelenséget találunk.