Ez a forrás, innen származik az életerő.
Íme Maharishi Mahesh Yoginak, a Transzcendentális meditáció kidolgozójának egyik rávilágító beszéde arra, hogy hogyan kell az Önvalót keresni és hogyan érdemes életet vezetni.
Természetesen nagyon fontos, hogy az ember tisztában legyen a karmájával, tudjon saját homályos és rejtett tulajdonságairól és erre elengedhetetlen a személyes horoszkópon keresztül való önmegismerés. Nem lehet sáros cipővel berontani az isteni dimenziókba.
Forrás: www.tminfo.hu
Maharishi: Mi hiányzik a vallásokból?
(Részletek Maharishi 1964-ben Bad Mergentheimben elhangzott beszédéből)Mi a vallás alapvető hiányossága? „A gyökér öntözése” csak egy dolog. Ám ha csupán a gyökér öntözését feledték volna el, nem ütötte volna fel a fejét annyi sok félreértés. De történt emellett még valami más is. A vallás célja, hogy Istent bemutassa az ember számára, hogy Isten megismerésének közvetlen útját tárja elénk. Itt vagy te, és mivel Az mindent átható és te is Az vagy, ezért fordulj önmagadba és találd meg Őt. Ezért mondta Krisztus azt, hogy „A mennyek országa bennetek van.” Ezt mondta a Buddha is, hogy „ti vagytok az örök nirvána”. Ezt mondta az Úr Krisna is. Mindezek a mondások különböző korokból maradtak ránk, ám ugyanazt hangoztatják.
A vallások követői azonban afeletti büszkeségükben, hogy milyen jó prófétájuk van, megfeledkeztek a valódi igazságról. Mi történt hát? A vallás célja, hogy megmutassa Istent, mégpedig az istentudat vagy a magasabb tudat eredményeként. Az istentudat magasabb tudatot jelent. Először az istentudatot vagy magasabb tudatállapotot kellett volna megadni, és aztán az ember annak eredményeként olyan személlyé vált volna, aki erényes életet él, jó életet, igazságos életet, aki képes megfelelően szeretni és másokat segíteni és minden ilyesmi. Mindez a magasabb tudatszint eredménye.
A vallások azt kezdték prédikálni, hogy élj erényesen, segíts másokon, szeresd felebarátaidat, és ennek révén majd megismered Istent. Látjátok a különbséget? A dolgok a fejük tetejére álltak.
Olyan ez, mintha a kocsit fogták volna be a ló elé. Amikor a kocsit fogják a ló elé, az még ha meg is próbálja tolni a kocsit, akkor sem tudja gyorsan tolni. A jó élet, az emberek szeretete, mások segítése, mindezek a dolgok a magasabb tudatszint, az Istentudat eredményeként jönnek létre.
A vallásoknak az Istentudatot kellett volna megadniuk az emberek számára, és akkor láthatták volna, hogy mindig a megfelelő magatartást tanúsítják. Fontosak a viselkedési szabályok, ám ezek csak akkor válnak valósággá, ha az emberek a magasabb tudatszintet élik. Mindezek a nagy templomok, papok, pápák, érsekek és egyebek feladata az lett volna, hogy közvetlenül megadják az embereknek az Istentudatot. És akkor az egész társadalom az erényesség útját követte volna. Nekik pedig az lett volna a feladatuk, hogy vezessék őket, ám az emberek tudatszintjét nem emelték fel.
Ebben az alacsony tudatállapotban az embert arra kérik, hogy cselekedjen erényesen, hogy tegye a dolgokat helyesen, ezt csinálja, azt csinálja. Ő pedig nem tudja, hogy miként tegye mindezt! Nem tudja, hogy mi a helyes. Nem tudja, hogy mi az erény. Az erényes életmód így csak a feszültségkeltés eszközévé vált. Arra kérnek bennünket, hogy menjünk egy bizonyos irányba, de még aki annak szenteli az életét, hogy ezt tanulmányozza, az sem tudja, hogy merre kell haladnia.
Hogyan is várhatják tőlünk, hogy szeressük felebarátainkat? Csak káoszt teremtettünk a szeretet birodalmában. Ez az a terület, ahol a vallásoknak meg kellett volna mutatniuk a helyes utat. Az útról beszélnek, de nem teremtik meg azt az embert, aki az utat követi. Amikor pedig nem jön létre ilyen ember, amikor az ember tudatszintje nem emelkedik meg, akkor eljut oda, hogy ügyet sem vet a vallásra.
A kocsit fogták a ló elé, ezért maradt ott a kocsi, ahol van, mivel a ló képtelen volt azt előrébb juttatni. És ez lett a sorsa minden vallásnak, nem számít, melyikről van szó és melyik országban. Nem csupán egyetlen vallásról beszélek, hanem a világ minden egyes vallásáról. Nem is próbálják meg felemelni az ember tudatát.
… Szívük mélyén az emberek vallásosak. Az egész világon az emberek arra vágynak, hogy szeressék Istent. Az emberek vallásosak szeretnének lenni, a helyes úton akarnak menni. Ám nem kapnak megfelelő útmutatást arról, hogy miként tegyék ezt. A szavak és a buzdítások szintjén adott útmutatás nem alakítja át az ember értelmét, nem változtatja meg az embert. Ezért él az ember továbbra is szenvedésben, csupán vágyakozva arra, hogy szeresse Istent.
(A fordító megjegyzése: „A gyökér öntözése” Maharishi sokat használt hasonlata: öntözd a gyökeret, hogy a gyümölcsöt élvezhesd. Ezzel arra utal, hogy az élet legmélyebb valóságának, a transzcendentális tudatnak a közvetlen megtapasztalása jelenti azt az alapvető eszközt, amely az élet összes területét egyidejűleg kivirágoztatja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése