Horoszkópról, metafizikáról azoknak, akik kételkednek

Következőkben elmondom saját tapasztalataimat arról, hogyan reagálnak az emberek ha horoszkópról beszélek neki vagy metafizikáról, vagy egyszerüen csak válaszolok olyan kérdéseikre , hogy mi történt velem, mi ez a nagy változás, meghülyültem vagy mi, de jól nézek ki, hogy csinálom , de nem vagyok szektás ? stb , stb Az anyámról, anyósomról ne is beszéljünk, mert az egyik szomorú , a másik kétségbeesett, hogy most mi jön ezután? Ezeket fel sem veszem, megyek tovább rendületlenül, mert megérett bennem a felismerés , hogy : az embert a tudattalan tartalmak vezetik, ezeket kell a horoszkóp segítségével megismerni, ezekkel kell foglalkozni, másképp az élet nem lesz egyéb, mint egy teher, helyben topogás, céltalan össze-vissza tevékenykedés. Biztos, hogy a lelki béke és a boldogság és az egészség nem fog megvalósulni csak egyetlen módon. Ha megismerjük, felismerjük és BEismerjük , hogy fizikai testünkkel együtt még miket hordunk magunkban!

Azt is észrevettem , hogy ott vagyok hibás, amikor megpróbálom meggyőzni az embert akivel tlálkozok arról, hogy az életben a kudarcainkat , nyomorúságainkat a horoszkópunk segítségével tudjuk megérteni csupán. Most teljesen mindegy, hogy nem magamtól kezdek el erről papolni, hanem enyhe kérdésekre. Ugyanis, az embereknek elképesztően zavaros képzeletviláguk. Úgy általában. Ennek tükre a mai társadalom, ugye. Intelligenciájuktól függően , lehet hogy érdekli őket a "nagy Titok" , de csupán általuk elképzelt érdekességként. Amikor arról van szó, hogy be kell venni, be kell látni, hogy a feltárt minőség is rá vonatkozik, sőt azon dolgozni kell, sőt változni kell, lemondani süket és értelmetlen ideológiákról, elképzelésekről , akkor rögtön visszavonul. Ehhek a viselkedésmódhoz nagyon de nagyon hozzájárul az orvostudomány, receptes rendszerével és az orvosnak LÁTSZÓLAG a saját személyére felvállalt felelősségével.

Mert ugye, mi történik? Az ember amikor elmegy az orvoshoz, teljesen rábízza magát az orvos véleményére, meglátására, útmutatására, a receptre és az orvosságokra ,amiket kap és ezzel csak gazdagítja saját torz elképzelését arról, hogy ő semmiben sem felelős a saját betegségéért és főleg SEMMIT NEM KELL TENNIE SZEMÉLYESEN annak érdekében, hogy meggyógyuljon. Egyeseknek ez annyira tetszik, hogy sportot üznek belőle!!! Magasztalják az orvost és alig várják betegek legyenek , hogy törődjenek velük és ők abban kéjelegjenek , hogy valaki vigyáz rájuk. Haláluk után , várja őket egy tisztes öreg isten-ur , aki majd megint gondozásba veszi és ezzel szerintük el van intézve minden. Anyám is ebbe a kategóriába tartozik, gyerekkoromtól fogva élvezte , ha orvosságokat adhat nekem is, annak érdekében hogy ő megvált engem a fájdalomtól és akkor minden ok. Folyton "jót akart".És magának is. Van , amikor annyira "jót akar " magának , hogy még nem is fáj, de már bevesz egy csillapítót, nehogy megfájuljon. Hasonló kategóriába tartoznak azok is, akik agresszívitásuk és ellenállásuk folytán haragusznak az orvosra , ha nem tudja őket megmenteni.Szóval, amíg valaki nem kerül annyira zsákutcába, annyira nem szorul be a sorsa karmai közé (értsd: nem sürüsődik eléggé meg, nem gyül fel benne elég hamisság, hazugság a tudattalanjába) és nem mutatkozik a betegség , nehézség a fizikai szinten is, fiziológiailag, valamint ehhez nem társul valamiféle erős kiváncsiság és elhatározás , akkor BIZTOS, hogy ha meg is csináltatja a horoszkópját végül, ELKEZD BELEKÖTNI az asztrológus személyébe és azt kezdi analizálni, ahelyett hogy a megkapott feltáráson agyalna. Tudom, mert enyhe módon velem is megtörtént az elején. Annyi álljon mentségemre, hogy a mélymegértési képtelenségem meg kellett lássam, amihez akaratom volt.

Olyannal is találkoztam , aki csak hallásból , valakitől hallott állítások alapján kezdi előre ítélni annak az asztrológusnak a személyét , akitől még csak nem is rendelt semmiféle horoszkópot, akiről nincs direkt információja , sőt azt se tudja még , miért kéne neki horoszkóp. De már ELŐRE ÍTÉL !!!!

AZ EMBER ÁLLANDÓAN ÍTÉL ÉS MENEKÜL.
Tévedés ne essék: fontos a megítélése, megkülönbőztetése mindennek, amivel találkozunk, de nem az elítélése és főleg nem addig kell valamiről ítélkezni, amíg nem ismerjük meg legalább valamennyire a valóságot az adott dologről, jelenségről, helyzetről.

De vajon miért nem ítélik az orvosokat csípőből? Miért nem foglalkoznak a klinikán azzal, hogy pletykálják a kezelőorvosokat és macerálják azok erkölcseit, múltját? Mert félnek, hogy ha nem rendelik alá magukat még nekik se , akkor meglehet hogy közelebb jutnak a halálhoz.
Ez a másik kulcs. A halálfélelem. És az ekörül forgó zagyva elképzelések.
Voltak és vannak orvosok, akik értelmesek. Például Jung is egy nagy és roppant értelmes személyiség volt. Foglalkozott az alkímiával, asztrológiával, az emberi pszihével és saját magán keresztül nagyon frappáns megfogalmazásokat tett és hagyott az utókorra. Pl ezt mondja valahol: ..." valami befejezetlenül maradt, ezért még a szülőknél van , vagyis a TUDATALATTIBA LAPPANG és ezáltal a jövendőnek van fenntartva". Innen már csak egy lépés a személyi horoszkóp által feltárt tudatalatti tartalom, könyörgöm!!!!! és tovább írja Jung: "Nem elég a hit , kell a gyakorlaton át vezető meggyőződés is".

És van Dahlke és Dehlefsen, mai orvosok, akik nagyon mélyen értelmezik a fizikai testben megjelenő betegségek lelki és pszihés okait. Talán be kéne vonni ezeknek az orvosoknak is a meglátásait, hogy az értelmezések ne csak Jézusi példákat tartalmazzanak, hanem kicsit pszihés-tudományosan is kéne világítani. Ez csak egy javaslat.

Mert úgy veszem észre , a mai világban a tudomány hódít inkább , az emberek nagyrésze nem foglalkozik a Jézus tanításaival vagy ha igen, úgy szégyellgeti, mintha arról csak a templomba "illene" beszélni. Ha kiejted Jézus nevét valahol a templomon kívül még, a nagy vallásos emberek is szektásnak néznek.Tiszta hülyeség. Mintha a papnak lenne kizárólagos joga , hogy értelmezgesse a saját elképzelései szerint a Jézusi tanokat.
A múltkor beszéltem egy alkalommal arról ( a Logoson), hogy receptenek kell-e nézni a horoszkópunkat vagy nem. A mai embernek szimpatikus a recept kifejezés. Természetesen a horoszkópot nem lehet egy kalap alá venni a hagyományos , orvosilag kiállított receptekkel, mivel a horoszkópra , saját közremükődésünk nélkül nem tekinthetünk úgy, mintha megváltana valamitől egymagában. Annál is inkább , mert az is mi magunk vagyunk és saját megváltásunkon csak mi dolgozhatunk. És íme , újra egy velős érv arra , hogy ahelyett hogy ezt meglátnánk és belátnánk , hogy az asztrológus , azáltal , hogy egy szimbolumrendszer segítségével rámutat a bajainkra , elkezdjük az ő személyét macerálni, amihez semmi közünk!!!! Ez pont olyan , mintha azt az embert akarnánk pofozni, aki fertőtlenítőt tesz a saját sajgó sebünkre!!!!!

Szóval, a recept! Annyiban recept, tehát annyi benne a határozott feladat, amit észre kell venni, hogy minden ember , függetlenül foglalkozásától és egyéb külső meghatározottságtól, a Törvény szerint, tehát az EGY ÚT szerint kell az életét kalkulálja. A cél a megváltás és ezt mindenkinek személyesen kell csinálnia.A receptnél is, ha felírnak fájdalomcsillapítót, az egyik embernél a térdre kell, a másiknál a fejre, de a FÁJDALOM AZ A KÖZÖS EGY KÉP-nek való zavarodottságából fakad! Az isten-kép, a Lét-kép zavart. Az egyiknél a gerincbe szomatizálódik a betegség, a másiknál a fejbe és így tovább. Mert egyik ember egyféleképpen áll ellent a saját megváltódásának, a másik másféleképpen. Vegyük már észre , hogy minden a KÉP-en, A KÉPZELETEN múlik! Innen indul.Vegyük észre , hogy ítélkezünk a másik ember felett , de nem látjuk be , hogy az is egy saját maga által fenntartott kép szerint viselkedik. Akkor mi értelme a gyülőlkődésnek, felszínes kritikának, haragvásnak a másikra? Az ember csak akkor tud megbocsátani , amikor magában felfedezi, hogy zavart és nekifog a saját maga tisztításához. Akkor meg fog tudni bocsátani magának és a másiknak is. Az ember , amikor megkapja a lelki-szellemi diagnózisát az asztrológustól a következőképpen kéne gondolkozzon, ahhoz, hogy a kapott információkat használni tudja: "akarom-hiszem-tanulom-csinálom-tapasztalom-megértem-élem"-(idézet egy valaki által szerzett roppant értelmes és tanulságos szövegből)

És meg kell tanulni másképp akarni, másképp hinni, helyesen tanulni, kitartóan csinálni, türelmesen megfigyelni a tapasztalatokat, bátran vállalni a megértést követő változást és fenntartani a mindennapi személyes és ezen keresztül közösségi életben.Meglehet, hogy „jövendőlni” annyit lehetne , mondjuk egy ikrek lilithesnek: „vigyázz, mert eleve dobni fogod az egészet és a te ideológiád fogod követni , sőt újabbakat fogsz a részletekre építeni ! , Nehéz tanítvány vagy és ki nem állhatod ha az az érzésed , hogy téged tanítanak”! Vagy egy oroszlánnak: „ vigyázz, mert ezt te nem így akarod majd csinálni, hanem egészen másképp”! és így tovább-asztrológusok jobban tudják kinek mi az első reakciója.

Az AKAROM fázisnál, az ember eldönti, hogy belefog. A HISZEM-nél, legalább logikusan , elméletben össze tudja rakni és látja van értelme azt amit eddig hitt, másképp szemlélni. A TANULOM amikor elmélyed ebben az új logika szerinti rendszer tanulmányozásába és kezdi magára vonatkoztatni, saját mükődésére ( még esetleg elméletben).A CSINÁLOM lépcsőfoknál már kezdi bevezetni a magatartásában , megfogalmazásában, mindennapi életének apró mozzanataiban, cselekvéseiben. A TAPASZTALOM-nál megfigyelem a visszahatást , amit az új életvezetés kivált belőlem. Látom a változásokat a kedélyemben, a testemen , a lelkemben.A MEGÉRTEM-nél már kezd megállapodni a meggyőződés , hogy ezt érdemes csinálnom és nem kell visszalépnem , hiszen javulást hoz a változás: jön a belső béke, jön a felszabadulás a görcsőkből. Az ÉLEM-nél , akármi történik velem, tudom, hogyan fogadjam és a vétkekért, hibákért magamon kezdem az analízist.

Ha ezeket a lépcsőfokokat végigjárja az ember, nem hiszem , hogy még értelmét látná annak, hogy belekössön az asztrológus személyébe!Természetesen nem könnyü felvállalni ezt a másfajta , nem hárításos, hanem tiszta személyes munkát és felelősséget. Ezért van , aki elakad, aki feladja, akiben nincs kitartás. De ezért NEM az asztrológus a hibás!!!

Mostani tapasztalatommal, azt gondolom, hogy kisgyerekként kéne az ember megtanulja, elsajátítsa a hitet , a valós alapokon álló hitet a szüleitől. Vallást aztán lehetne tanulni papoktól, ha az egyén felnőtt fejjel ezeket akarná tanulmányozni. Csakhogy itt bejön a paradoxon is: ha az emberek igaz hitet és személyes felelősségvállaláson alapuló meggyőződéses életet élhetnének, kinek kellene még vallás , mint intézmény. Hiszen akkor az egyháznak is más képe lenne, más lenne az értelme, másképp nézne ki.

De ez már más téma.