Metafizikai zsebszótár

Azt vettem észre, hogy a modern ember nagyon sok fogalmat , szót, nem értelmez helyesen vagy nem teljes mélységében. Pedig csodás magyar anyanyelvűnk nagyon mély spirituális tőltettel rendelkezik és rengeteg olyan szó van, amit alaposan felfogva , megértve rádöbbent arra, mennyire pontosan rávilágít az egyetemes értelemre. Pl a "számomra" a "nekem" helyett, rámutat arra, hogy ami nekem személyesen megfelelő arra kell figyeljek. Hogy mindenkinek száma van és az nem mennyiséget jelöl csupán, hanem minőséget elsősorban. "Mert a világot szám , mérték és súly szerint teremtették"- mondja Hamvas.


Lássunk hát néhány szót metafizikai értelmezésben:


KULTUSZ - Kultusznak azt az életformát nevezhetjük, amikor az ember, bármit tesz, azt maximális odafigyeléssel és törődéssel teszi, úgy, hogy a tevékenységén keresztül a szellemet az anyagba bevigye. Nincs szó olyan kultuszról, amit "követni kell", hanem arról van szó, hogy minden tevékenységünk kultikus legyen.

A kultikus tevékenység feltételezi azt, hogy tudjuk, miért teszünk valamit, illetve tevékenységünknek metafizikai, szellemi alapja van. A kultuszon keresztül az ember visszanyeri uralmát az anyag felett. A káromkodás (bosszú az anyagon) a kultusz ellentéte, azaz teljes hiánya.
Kultikusan lehet gyümölcsfát gondozni, de nem lehet disznót vágni. Kultikusan lehet menni, de nem lehet rohanni.

Minden tevékenységünk kultikus lesz, ha azt metafizikai alappal és odafigyeléssel teszük. A hétköznapokban a cipő felhúzása és bekötése is lehet kultikus, ha közben nem az jár a fejünkben, hogy késünk el valamiről, hanem a cipő bekötése.


FELELŐSSÉG - Az igazi, metafizikai (kauzális) felelősség azt jelenti, hogy az ember a szellemi okok szintjén vállal felelősséget az okozatokért. A felelősség a felelésre való képesség szavakból ered, vagyis bármilyen élethelyzetben, bármilyen tettéért az ember feleletet tud adni arra vonatkozóan, hogy azt milyen szellemi okból tette. Igazi felelősség az, ha például a gyermekünk meghűlése esetén megvizsgáljuk, mikor és hol idegeskedtünk, támadtunk mentálisan, erőszakoskodtunk, s ezen elgondolkodunk, a hamis felelősség az, ha a hűlés felelősségét a kórokozókra és az orvosra háritjuk. A kauzális felelősség alapján MINDENÉRT MI VAGYUNK A FELELŐSEK, ami velünk történik, azaz minden oknak mi vagyunk az okozói.
A felelősség legmagasabb szintje a teremtésben való részvételért felvállalt felelősség, azaz felelősséget vállalunk Isteni mivoltunkért.

ÉRTÉKTUDAT - az igazi értékek ismerete és alkalmazása - a saját szellemi fejlődésünkhöz szükséges dolgok, gyakorlatok, tettek ismerete, és ezek fontosnak tartása, illetve a szellemi fejlődés szempontjából nem fontos dolgok kerülése. Az élet minden területén az értéktudat szabja meg, hogy milyen fontossági sorrendet tartunk be, a belső hierarchiánk listájában mi a fontos, és mi nem. A helyes értéktudat azokat a dolgokat helyezi a lista elejére, amelyek közvetlenül a szellemi fejlődését irányitják, megszabják. A szellemi fejlődésre nem ható, vagy azt hátráltató dolgokat a lista végére helyezi. Konkrét példával: a helyes értéktudattal rendelkező ember a párkapcsolatot és a szexualitást fontosabbnak tartja, mint a rokonokkal való viszonyt, vagy az autójában gyakorlati értéket lát (segédeszközt), nem státusszimbólumot.


KIEGYENLÍTŐDÉS - a teremtő megnyilvánulásának folyamata a szétbomlás (kettéválás, jin és jang), és az újra egyesülés (jen) egy magasabb szinten. Ezt a felsőbb szinteken való újraegyesülést nevezzük kiegyenlitődésnek, amikor két külön egység egymást kiegészitve egy új egységet alkot. Csak jól meghatározott és elkülönitett elemek egyesithetők, azaz egységesithetők, vagyis csak jól kiforrott elemek tudnak kiegyenlitődni, amelyek nem egyformák, hanem a teremtés két megnyilvánulását (férfi és nő, fény és szeretet) képviselik. A fény a kiáradás, a szeretet a visszacsatolás. A konkrét életben a férfi és a nő egymással párkapcsolatban tudnak kiegyenlitődni, amikor a kiáradás és a visszacsatolás egymással harmóniában, egységben müködik.


ÉBERSÉG - az éberség szót a szellemi éberségre, azaz szellemi TÁJÉKOZOTTSÁGRA használjuk, amikor az ember az élet minden történésében látja, tudja, hogy annak a történésnek mi a szellemi oka. Szellemi érzékenység. Az éberség hiánya a kábulat (maya), amikor az ember képtelen a történéseket megérteni szellemileg, csak fizikai magyarázattal tud szolgálni.
Hamvas szerint két dolog kell: univerzális orientáció - szellemi tájékozottság, vagyis éberség - és transzparens egzisztencia - vagyis nyilt, átlátszó, egyenes és felelőss élet.


BOCSÁNAT- amikor valamit megbocsátok, akkor az azt jelenti, hogy többet nem foglalkozom vele.Sehogysem. Se képzeletben, se gondolatban. Az ember belátja,ráeszmél , felismeri saját problémáját , ami oda juttatta, hogy neheztelnie kelljen.Akár önmagára, akár másra.

INFORMÁCIÓ- vagyis olyan szó, ami átalakít, hatására képes az ember pozitívan változni, több lenni, fejlődni. Vagyis éberebbnek lenni, többet befogni a szellei igazságból, valóságból.Hamis információ is létezhet, de az már inkább a hír kategóriájába tartozna.

KÉPESSÉG- érdemes megfigyelni , milyen sokan keverik össze a "nem vagy képes" kifejezést azzal , hogy " na, aztán de hülye vagy fiam".
Pedig a KÉPESSÉG ennél sokkal többet jelent, sőt nem is ezt , hogy valaki , amiért valamire nem képes, azt jelentené , hogy nem akar, vagy lusta, vagy "rossz".
Hanem azt , hogy életképzeletében (dehát ezt se sokan értik teljesen mit jelent), az adott feladatról vagy jelenségről egyszerűen nincs információ , nincs kép arról , hogyan kell valamit felfogni, értelmezni , átlátni, megoldani, véghezvinni.
A KÉPESSÉG: rendelkezni egy bizonyos képpel. Ha képes vagyok vezetni, akkor a vezetés képe megvan bennem. Csak akkor vagyok képes felemelni 2 száz kilót, ha ezt a képet magamban felizzasztom, megvalósitom (a teremtéshez nem csak a kép kell, hanem kell a képhez tűz: a teremtés tüze).

VEZEKLÉS- az elkövetett vétek (cél - elvétése) után elkövetett tudatos bűnbánat, azaz megfordulás. A vezeklés során arról van szó, hogy a vétket helyre kell hozni. Gyakorlatot kell tenni arra, hogy a hibát kijavitsuk. A vezeklés szó és a levezetés szó hasonlóságából arra is következtethetünk, hogy a tévedésünk, bűnünk okainak levezetésével (napfényre hozásával) foglalkozunk. Tulajdonképpen exorcizációról van szó, azaz a bennünk levő "ördögöknek" a napfényre való kiüzetéséről, ami mindenképp fájdalommal jár, hisz mi fájdalmasabb annál, mint lemondani a hamis boldogságról és annak előidéző gyakorlatairól és eszközeiről...

VÉTEK- a cél eltévesztése, az Egy Út ,az Egy helyes Út eltévesztése. Nagyon jól érzékelteti ezt az a kifejezésünk, hogy "valaki rosszul jár". Hát azért jár rosszul, mert nem abban jár, hogy az igazság és egyenesség útján járjon, hanem a nyerészkedésben jár. És ez céltévesztés. Mert "aki meg akarja nyerni életét , elveszti azt". Nem a gyors nyerészkedésekről és hamari sokat falásokból áll az élet értelme, hanem a bennünk levő sötétség megváltásáról, behelyettesítéséről. A képtelenségeknek, zavartságoknak a képességekké és tisztábatevéséről.

EXORCIZÁCIÓ-vagyis "ördögűzés": a bennünk levő negativumok, rejtett "titkos" vágyak, hibás mentális képek tudatositása, azaz napfényre hozása (fény - tudás, tudatosság). Azt mondják, az ördöggel (a bennünk levő gyengeségekkel, félelmekkel, sóvárgásokkal) szembe kell nézni, már ettől elgyengülnek, majd őket szépen ki kell emelni a tudatosság fényébe.

ÉRDEKESSÉG- az a valami, ami úgy néz ki, hogy érdekeinket szolgálja. Ami érdekes, az nem lényeges, mondja a mondás. Az érdek szót az élet megnyerésével kapcsolatban, a nyerészkedéssel kapcsolatban szoktuk használni, tehát ha érdekről beszélünk, akkor azt negativ formájában használjuk. Az érdekességek azt a látszatot sugallják, hogy azzal az életünket megnyerhetjük.
Persze az érdekről úgy is lehet beszélni, hogy az embernek érdeke például nem hazudni, de ez a mondat eléggé kilóg a metafizikai szemléletmódból, mert azt sugalja, hogy ha nem hazudunk, életmegnyerési érdekünket szolgálhatjuk.
Érdekesség csak az lehet igazi értelemben , ami figyelemreméltó és nem szórakoztat. Mert a figyelemreméltóság tanít valamire, a szórakozás meg szétszórja a figyelmet.

SZÓRAKOZÁS- egyszerűen fogalmazva figyelem - szétszórás. Az összpontositás ellentéte. Az emberek szeretik elszórakoztatni magukat, hogy ne kelljen a belső hangot hallgassák. Ide lehetne sorolni a zajkeltés jelenségét. Megfigyelhető, mennyire szeretnek az emberek maguk körül zajt kelteni, szintén a belső hang elnyomása érdekében. Tudjuk, hogy önmagunkhoz és "Istenhez" közel lenni csend kell és figyelés. Az ember nem akar közel lenni "Istenhez", nehogy megsúgja neki, nem azt teszi, amit kell, akkor zajong, figyelmét szétszórja, azaz szórakozik.


REMÉNY- A felébredt embernek ilyen nincs. Az ember metafizikai tudatosságának fokozatai vannak. Minél inkább tisztában van az ember valamivel, annál jobban tudja mi lesz bizonyos életmód vagy dolog következménye. Amikor teljes homályban él, ébersége nulla, nem tudja az ok - okozat folyamát, akkor reménykedik, remény tehát vágyakozni valamilyen következményre, amiről fogalmunk sincs. Ennél fenebb áll a sejtés, majd a megérzés, aztán a hit és a tudás.
A remény tehát a hitetlenség jelzője. Akinek van hite, az nem reménykedik, hanem tud és él.
Akinek van hite, az BÍZIK ÉS NEM REMÉL.

SZENT- ha az ember kultuszban él, akkor a fizikai világba lehozza a szellemet - "átszellemiti", vagyis szent - té teszi azt. Transzparensé teszi magát.A szentnek az ellentéte talán a korrupció lehet. Az embernek lehetnek szent és korrupt gondolatai, életétől függően.
Hamvas azt írja, a legnagyobb morál a szabadság.
Én még hozzátenném: És a legnagyobb morál a szentség.
Szent tehát, amiben a Logos benne van tisztán, érintetlenül, Lilith nélkül.
Mondhatnánk Istenben ott a Lilith, akkor meg Isten sem szent, s semmi sem lehet szent. De én arra gyanakszom, hogy a felhúzó erő, a morál, a hit az szent. Nem az a szent, aki anyagi javakat osztott szét a szegények között, vagy aki ügyesen prédikált, esetleg kiegyezett a katolicizmussal. Nem. A szent az, aki az életéből művet csinált. Aki megtisztult és felemelkedett. Aki a világ romlását magáról levette.
A szent az, ami nem szokásos, hanem rendkivüli - a mai értelmezésben. Metafizikai értelmezésben tehát: a szent az rend.
Ami illeszkedik az egyetemes rendbe, az szent. Ami nem, az szemét.
Szent az a fa, amely az erdőben nő, s szemét az, amelyiket kivágtak. Megszentségtelenités. Kivétel a rendből.
A szakrális létezés a rendben való hit. Az életmű.
A szent tehát, ami át van világitva, transzparens, egyszerű és érthető, egyetemes és személyes.