Örökzöld töprengések az egészségről

Egészségünk megőrzése érdekében elsősorban saját magunkkal kell együttműködnünk. Ehhez legelső teendőnk, hogy megismerjük önmagunkat. Aztán, hogy elfogadjuk azt, akik vagyunk, beleértve személyiségünk rejtett, még magunk előtt sem szívesen felvállalt vetületeit. Ehhez iszonyú nagy elszántság és akarat kell. És ahhoz még több, hogy bármikor, életünk minden percében felvállaljuk saját magunk negatívumait önmagunk előtt és mások előtt. Valamint minden tettünk következménye után elsősorban magunkban keressük a hibát és nem másban vagy a helyzetben, körülményekben, sorsban. Tehát ne hárítsunk. Életünk legapróbb dolgaiban (legalábbis aprónak tűnik) rejlik az egészségünk megőrzése.



Cselekedeteinket megelőzik gondolataink. Gondolatainkat elképzelésünk, szándékunk. Legmélyebben azonban életképzeletünk, teremtői azonosságunk rejlik. Ezzel, és generációs öröklődésekkel születünk. Géntérképünk ennek az életképzeletnek, eszmének a vetülete. Mi ebből annyit látunk manapság, amennyit érzünk, és fizikai testünkben megnyilvánul, valamint ahogy neveltek: otthon, iskolában stb. Az pedig köztudott, hogy ami megnyilvánul, annak van egy eredője. Mindennek van oka. Ha már eleve betegen születünk, annak is oka van. Van, aki nem nyugszik, és egész életében keresi a visszavezethető okokat. Van, aki sok választ talál. Van, aki elhárítja a felelősséget, egész életében infantilisen hisz valami rajta kívül álló, önkényes hatalom erejében és szeszélyében.

Önismeret nélkül nem megy
Én is, amióta az eszem tudom, keresem a válaszokat. Közben sok tapasztalaton mentem keresztül, és rájöttem sok mindenre. Elsősorban arra, hogy az egészségem a legfontosabb, és a mai korba eljutott emberi tudás és bölcsesség segítségével milyen mértékben (lenne) képes az ember megőrizni egészségét, ha akarná. És itt a baj. Ezzel az akarattal. Mert nem látjuk tisztán azt sem, mit akarunk. Nagy tehetséggel rendelkezünk ahhoz, hogy megmagyarázzuk magunknak, mi a jó számunkra. És sokszor észre sem vesszük, hogy már a tájékozottságunk is hiányos vagy zavaros ahhoz, hogy segítségével megismerjük magunkat. Nem fogunk hozzá a megfelelő irányból, hogy saját magunk megismerjük. Hajlamosabbak vagyunk elfogadni mások által elkészített, felállított mintákat, sémákat, ami legtöbb esetben nem illik ránk. Vagy ha igen, rövidtávon ad megoldásokat, tehát egészségmegőrzésben alkalmatlan. Hát persze, hiszen minden ember egy önálló személyiség. Mégis, saját fizikai szervezetünket sem tudjuk igazán megismerni. És valljuk be, orvosaink, hol időhiányra utalva, hol egyéb okokra hivatkozva, amikor panaszainkkal hozzájuk fordulunk, nem adnak mélyreható magyarázatokat betegségeink megjelenési okaira vonatkozóan.

Ellentétes elméletek kereszttüzében
Pedig vannak orvosok manapság (pl. Ruediger Dahlke és Thorwald Dethlefsen), akik bemutatták a betegségek okait a lelkiállapot, mentalitás és életszemlélet okaira visszavezetve.Érdekes megfigyelésem volt nem egyszer, hogy a tudomány akkor ajánlja nagyon hevesen az étkezésre vonatkozva a húsfogyasztás és finomított cukros ételek fogyasztásának felhagyását, és akkor fektet nagy hangsúlyt a zöldség-gyümölcs alapú étkezésre, amikor a beteg már krónikus betegségben szenved. Annak ellenére, hogy a tudomány a proteinek és fehérjék fontosságának hangsúlyozásán keresztül próbál együttműködni a húsiparral, attól az ember sosem volt és nem is lesz dögevő. És ennek eredményeképpen sose lehet egészséges. Hogy-hogy ugyanaz a tudomány nem egyszer bebizonyította, hogy a vegetáriánusan táplálkozó személyek körében kevesebb a rákos, daganatos beteg, kevesebb a szívinfarktus? Miért nem nevelkedik az ember már eleve úgy, azzal a tudással, hogy ha hosszú távon egészséges akar maradni (netán még öregkorában is), akkor az egészséges táplálkozáson és gondolkodáson, az élethez eleve helyes magatartással hozzáálló szemlélettel kell (kellene!!!) kezdenie életét. Persze, tudom, ez nem mai probléma, hiszen generációkra visszavezethető. Nagy a szokás hatalma és befolyása, és csak részben akarunk változni, alapjában véve azonban nem.

Fő az egészség?
Ám nagyon fontos, hogy észrevegyük: minél „fejlettebb” az orvostudomány, annál betegebb a társadalom. Valami, valahol nem stimmel. És olyan zónákban, ahol „fejlett” az életszínvonal, tehát ahol az ember mindenfélét össze-vissza eszik, ott a legtöbb a rákos- és cukorbeteg. Természetesen nem kimondottan a tápláléktól van ez, hanem elsősorban attól, hogy az ember nem tudja fegyelmezni magát, lelki- szellemi okokra visszavezetve ráadásul akkor is eszik, amikor nem kell, káros szenvedélyekkel vigasztalja magát stb. Nem egyszer hallottam emberek szájából elhangzani: ha már ilyen nehéz az élet, legalább élvezzük, és együnk-igyunk.Vajon nem fordítva van-e? Nem merünk úgy élni, hogy megőrizzük az egészségünk, mert attól tartunk, hogy lemaradunk valamiről? És miközben az egészségünket tartjuk a legfontosabbnak, pontosan azt ássuk alá? Fölös energiaveszteségre, szenvedésre fogjuk be a szervezetünket, hogy megemésszük azt a rengeteg táplálékot, amit magunkba viszünk nap mint nap, ahelyett hogy ezt az energiát arra használnánk fel, hogy életünkben képesek legyünk lemondani olyan dolgokról, amik úgysem szolgálják az egészségünket.

Legbelül keressünk válaszokat
Tisztogassunk személyiségünk mélységeiben! Keressük meg a választ arra, miért képzeljük azt, hogy az élet olyan szenvedés, amit csak úgy lehet megélni, hogy közben mindenféle pótszerekhez, pótfantáziákhoz folyamodunk? És hazudjuk magunknak naponta azt, hogy azért eszünk, hogy éljünk. Ugyanis, ahogy viselkedünk, pontosan az ellenkezőjét mutatja – szinte csak azért élünk, hogy együnk.Tisztelet a kivételnek. Annak, aki látja, hogy az élet az csak van, és az ember az, aki görcsöl tőle. Mert nem ismeri teljes valójában, és tájékozatlan afelől, hogy neki mi a szerepe, dolga az életben, és az élet rajta miképpen áramlana át, ha hagyná.Jó lenne már fordítani evéscentrikus mindennapjainkon, és nem görcsben élni.

Linda




TÁPLÁLKOZÁS METAFIZIKAI SZEMMEL


Mottó:” Mindaddig, amíg az Ember könyörtelen pusztítója lesz az alacsonyabb rendű élőlényeknek, nem fogja ismerni sem az egészséget, sem a békét.”-Pithagoras


Az egész teremtett világ alapjainál ugyanazok a Törvények állnak , ugyanazok az ősminőségek az alkotóelemei minden élőlénynek. Az Ember ezen a hierarchikus skála legmagasabb fokán helyezkedik el , ami korántsem jelenti azt, hogy a nála alacsonyabb rendű élőlények fölöt önkényesen rendelkezhet. A természetet és annak élőlényeit tisztelni és művelni kéne, nem pusztítani. Annyit használni belőle, amennyi normálisan szükséges és nem visszaélni a hatalommal.
Így kéne, csakhát az Ősforrás, az Alap magába hordozza az Őssóvárgást is ( asztrológiailag Lilithnek nevezik), ami önmagában még nem baj, sőt szükségszerű is valahol az evolucióhoz. Ha nem lenne vágy az emberben is , nem tudna fejlődni, tágulni, szellemileg gazdagodni.
A baj ott kezdődik, amikor kizárólag vagy többnyire a sóvárgás vezeti életünket.
Ez a sóvárgásra való hajlamunk nagyon mélyen lakozik strukturánkban, és mivel nem is igen beszélnek róla, rejtve volt és van az ember előtt ( mert hát, ha tudna róla, nem lehetne megvezetni, nem lehetne tömegembert csinálni belőle), nincs honnan ismerni és így, nem is kezelhető.
Dahlke és Dethlefsen munkáiban , Jungnál és más nagy gondolkodóknál is meg lehet találni a kulcsot, miszerint, ami nem tudatosul az emberben, azzal nem foglalkozik. Ám ez nem az jelenti, hogy a tudattalan tartalmak ne műkődnének. Műkődnek, mint egy bekódolt minta . S ezenkívűl meg a Törvényszerűségek is léteznek, ezek is függetlenül attól, hogy tudunk-e róluk , foglalkozunk velük vagy sem.

Táplálkozáskor , tehát, figyelembe kell venni, hogy nem csak az a fontos, hogy mértékkel együnk, hogy ne süssük-főzzük agyon táplálékunkat, hanem főleg az, hogy mivel tápláljuk magunkat. Nem kell luxus és extra táplálékokat magunkhoz vennünk, mert ha jobban belegondolunk, rájövünk magunk is, hogy ezeket csak azért esszük, mert így szoktuk meg, vagy mert csupán az ínynek kedvez, magyarán élvezünk általa. Elégséges lenne mindig az évszaknak megfelelő és a annak a helynek megfelelő táplálékot magunkhoz venni, ahol születtünk. Ugyanis , ez az egész Létezés és Élet nem véletlenségekre alapul, hanem egy nagyon is egzakt Rendre és minden mindennel összefügg. A mérsékelt égövi embernek azok a megfelelő táplálékai, amiket az ő életterületén ad a föld, amit emellett megeszik, az már úgyis plusznak számít. Ezalatt nem kell azt érteni, hogy nem lehet, vagy nem szabadna megenni. Dehogyisnem. Csak vagy kiüríti a szervezet, mint fölösleget, és/vagy összezavarodik tőle. Egészségünk érdekében tehát, jobb követni a Rendet, a természetet, mint arra erőltetni szervezetünket , hogy megemésszen , fölös táplálékokat. Mind a minőséget, mint a mennyiséget illetőleg.

Sehol sem írja és a mai tudomány egy ága is kimutatta már, hogy az emberi fizikai szervezet nincs húsevésre alkotva. Utána lehet nézni szakirodalmakban, szépen ki van fejtve, sőt egyes helyeken meg van említve a hullaméreg is, mint összetevője a leölt állatok húsának.Vajon mikor jut eszébe az embernek és főleg , mikor ad annak a lelkiismeretében amúgy erdetileg bekódolt valóságlátásnak hitelt, hogy a mészárszékek kirakatain keresztül hullamaradványokat lát és nem pecsenyét? Hogy a nagy élvezkedés közepette mennyi rengeteg cukrot és alkoholt eszik –iszik, amikor ezeknek semmi tápláló tulajdonságuk nincs, sőt.
Köztudott, hogy a táplálék is információ. Függetlenül attól, hogy ezzel nem számolunk, nem törődünk az ilyetén megközelítésén , értelmezésén. Ha zavaros a táplálék , zavaros információ kerül a strukturánkba. És mindennek, de mindennek van visszahatása. Nem hiába az ember élete második felében betegszik meg leginkább és amikor orvoshoz megy, vajon mit tíltanak meg legelőszőr? Nem a húst, a zsíradékot, az édességet, alkoholt és cigarettát? Akkor meg, mit nyer az ember, ha ezekről nem önkéntelenül mond le idejében? Ugyanoda jut, hogy le kell mondania, miközben élete felét elpazarolta butaságokkal, ahelyett vezethette volna életét egészségcentrikusabban.
A túltermeléssel kezdődik a baj, ott , ahol az embernek egyből, hamar, sok kell. Legyen az táplálék , vagy bármi más. S ha kell, ha ilyen információval eteti magát, akkor azzá is válik. Hiszen a Teremtés forrásánál a Teremtő képzelet áll. „Vigyázz, mit képzelsz, mert megvalósul”. „Istenek vagytok”-mondta Jézus. Amit akarunk, elérjük. Csak azt nem tudjuk, hogy MIÉRT?
Hát ezért: mert amit „felküldünk” szükségként, sóvárgásként, az meg is „hallgattatik. Azt kapjuk, amit adunk. Minden szinten. Ha hülye információkkal etetjük be magunkat, akkor hülye gondolataink és cselekvéseink is lesznek. Sok kell, mert fogyasztani akarunk? Sokat termelünk, hogy legyen. Még akkor is, ha nem kell, nem helyes, túl sok, mérgező, de esszük.
Pedig teljesen egészségesek lehetünk az egyszerűségtől, transzparenciától, egyértelműségtől.Minden szinten.
Nem kell feláldoznunk magunkat az élvezetek és a tudományos vitamin és egyéb elemek bevitelének a tévképzete oltárán. Ami kell, amire szükségünk van, az már megvan bennünk, csak hagyni kéne egészségesen „élni” és kibontakozni.
Persze, hogy ha villámcsapásszerűen elkezdene így élni az ember, a sok iparág (hús, gyógyszer) befulladna. De megmaradna az egészség. Csak választani kell az embernek. Minduntalan választani: a helyes és a helytelen közt.
Semmiféle külső , isteni erő ugyanis nem kéri és nem tanítja az embert az öncélúságra , a halmozásra, a bebiztosításra. Arra, hogy ölnie kéne minduntalan, hogy mérvadó lenne az élvezet az egészséggel szemben.És fordítva: semmiféle külső isteni erő nem tudja az embert ebből a tévképzeteiből kigyógyítani sem.
Léteznek Törvények és azokat megfigyelve, felfogva , megértve és követve fenntartható az egészség. Sehogy másképp, csak így . Belülről .És ez teljesen az emberi felelősségen és értéktudaton áll! Mert az ember szellemi lény is, nemcsak polgár.
Mindenki tudja ezeket a lelke mélyén, csak különbőző kifogásokat találva nem foglalkozik vele.Vakon vezeti magát.
Pedig lehetne többet mozogni, több gyereket nevelni , minőségileg jobban élni, természetbe járni, gondolkodni, együtt lenni. S nem kéne nyüzsögni és rohanni, félni és versenyezni, irigykedni és indulatosnak lenni, türelmetlenkedni és erőszakoskodni.
Ezek mind mind az idegrendszerünk és a hormonrendszerünk összezavarodásanak és a zavaros össze-vissza gondolkodásunknak, hiszékenységünknek ( az igazi hit helyett) az eredményei. Nem a társadalom , mint erő a hibás a sztresszünkért, ne vicceljünk. Mindenki a saját sztresszéért felelős. Ki lehet lépni , kérem szépen, attól nem dől össze a világ! Csak le kell mondani az öncélúságról és a hamari halmozásokról ,élvezetekről.
Egy alma is lehet annyira élvezetesen ízletes, amennyire a csoki. De ha csokival etetjük magunkat, az alma jelentéktelenebbé és értéktelenebbé válik a SZÁMUNKRA ÉS A SZEMÜNKBEN. De Vigyázat! Csak számunkra , mert eredeti rendeltetése szerint nem! Ezért az almának az értéke nem múlik el, de a szemünk világa gyengülhet, mert nem arra használjuk és nem úgy , amire és ahogy kell. Hiszen a szemünk világa szorosan összefügg a felvilágosultságunk, a bennünk levő értelem gyakorlatba ültetésével. Minden fizikai jelenségnek van szellemi eredője, mintája. S ha minduntalan azt „üzenjük felfele magunknak” hogy „nem jól látod”, akkor azt is materializáljuk , idézzük be magunknak. S ha nem nekünk, akkor a gyerekünknek, ezzel a „kód”-al születik. nem fogunk/nem fog jól látni a fizikai szemével sem.
Jobb tehát odafigyelni és ezeket megtanulni, ismerni, mert senki más nem tehető felelőssé azért, ami velünk, egyénileg tőrténik, tehát.
Nincs semmiféle korrupt külső isteni erő vagy személy, akihez fohászkodva, egérutat nyerhetnénk. MINDEN OKOT OKOZAT KÖVET. DE MINDENT!

Úgy van az egész Teremtett világ beállítódva, olyan Rend uralkodik , ahol nincs helye a csalásnak, hazudozásnak, titoknak. Minél inkább gyakoroljuk ezeket, annál zavarosabbá tesszük önmagunkat és annál több sorscsapást, kudarcot idézünk be saját magunknak. Láthatjuk a természeten is, ahol hagyva van önnállóan zajlani, ott nincs baj se. Van szép és zord idő, van táplálék és víz , van alkalmazkodás és kivárás . Minden ŐSMINŐSÉG RENDBEN műkődik.
Az ember az, aki agyi okoskodásával, hárít és zárkózik, halmoz és nyüzsög és fél és rohan. Nincs hová, nincs mi elől. A szellem elől nem lehet megszökni. Hiszen az is mi vagyunk. Az „éltet” bennünket és halálunk után sem múlik el. Nem elmúlás hanem átalakulás van. Folytonos átalakulás.

Fontos az is NAGYON!! , hogy amennyiben a mellett döntünk, hogy helyesen táplálkozzunk, természetünknek megfelelően: lehetőleg minél nyersebben és húsmentesen, ezért ne kezdjünk el magunkban neheztelni, haragudni a sorsra, mert újfent semmit nem érünk el vele. Gondolatainkban sem szabad mással „etetnünk” magunkat , mint az igazsággal és a valósággal. Ha nem ismerjük, nem éljük át teljesen , nem értjük igazából, miért nem ajánlatos zavarosan táplálkozni, akkor hiába eszünk rendesen, ha továbbra is azzal zavarjuk meg saját képzeletünk, hogy ez mégsem igaz. Nem lesznek annyira durva visszahatásai, de azt az Ősindulatoskodásra, gerjedésre, agresszivításra való hajlamot, ami amúgy is bennünk van , csak fokozzuk, aminek következtében megintcsak nincs lelki nyugalmunk , zaklatottak vagyunk és ilyenkor könnyebb visszacsúszni, mint megmaradni a helyes úton. A lényeg tehát az, hogy amit teszünk, azt TUDJUK , ÉRTSÜK TELJESEN , HOGY MIÉRT ( FÉNY), és akkor, ADJUK ODA MAGUNKAT ENNEK AZ ELHATÁROZÁSNAK ÉS GYAKORLATNAK, FOGADJUK BE EZT AZ IGAZSÁGOT, SZERESSÜK( SZERETET).
Ha választunk tehát, akkor maradjunk meg benne, mert ez így önmagában is nehéz az elején, hát ha közbe –közbe még visszamegyünk korrupt állapotba, nyerészkedős állapotba.
Nem könnyű ezt végigcsinálni, mégis megéri.
Törekedni kell az élet logikája szerint életet vezetni, ismerjük meg szellemi gyökerünket.
Sok részleges és tévút van és EGY helyes. Az Élet az evolucióra a „megváltásra” van berendezkedve, ezért van a Teremtés is , a Törvény (Isten) is. Ha létezne különálló isteni személy, azt lehetne mondani, hogy Ő is a Törvény szerint él, másnak is ezért hiteles.Az ettől a Rend-től való eltérés , zavaros életvezetéshez vezet. Hamvas mondja: az egészet meg kell változtani. Mivel ami rossz, ahol rossz, az megronthatja a többit is. Jézus mondja: „ne foltozd a régi ruhát, csinálj újat”, mert minduntalan a folt mellett ki fog szakadni a régi ruha.
Magyarán : teljesen állj át a helyes szemléletre és életed minden vonatkozásban aszerint vezesd. Legfontosabb a táplálkozás . Mert ha helyesen táplálkozol, akkor azt jelenti jól gondolkodol és jól képzelegsz.
Nem hiába mondják azt sem: az asztrológia a tányérban kezdődik. Vagy: nézd meg mit eszel, az vagy.
Alkímiai ismeretekkel és analógiás gondolkodással a táplálkozásból meg lehet látni az ember képzeletét is.
A személyes horoszkóppal meg a legkönnyebb az önismeretre szert tenni!!!!

Jelen írás a táplálkozásból indult ki és jutott el az Életképzeletig, a Forrásig.
De bármely irányból, helysen gondolkodva , visszavezetve a kérdéseket –válaszokat az ember eljut a Teremtő képzeletig, az Abszolut Létezésig, az Ősrobbanásig. Az ALAPHOZ.

MINDEN INNEN NYER ÉRTELMET!

Linda

Metafizikai Teremtéstörténet:


A teremtés folyamatos.
Nem csak volt, most is történik és történni fog.
Az abszalútum megnyilvánul, ez az első lépés.
Az abszalútum az EGY. Minden. Mindenhól. Nincs rajta kivül semmi. Mert a mindenség az EGY. Az ATYA.
A megnyilvánulás a KETTŐ. A FIÚ. Adam Cadmon, az androgünosz. Az ember ideája.
A kettőben az egy leképeződik, és önmagában egy új képet hoz létre, a teremtést.
De a FIÚ és az ATYA egy. A SZENT SZELLEM, HÁROM.
Jin, Jang, Yen.
A teremtő, a teremtés és a kettő egymásra gyakorolt hatása a hármasegység.

Az Úr megteremté a világosságot és a sötétet. Önmaga fényében a sötét erők (Lilith) meglátszanak. Szükség van a teremtésre, mert a sötétséget át kell világitani. Ehhez polaritás kell.
Az androgünosz Adam egyik bordájából kivétetik a NŐ, marad a FÉRFI. A kettő a FIÚ, kapcsolatuk a hármasegység.

De a fizikai világot létre kell hozni. Meg kell teremteni. Ahhoz azonban a legalacsonyabb rezgési szinteket kell előállitani. A bűnbe bele kell esni. A Lilith, az őssóvárgás, az Abszalútumban levő sötétség az, amit meg kell érteni, és át kell világitani.

Az ÚR szomjazza a tudást. A FIÚ szomjazza a tudást. A KIGYÓ szomjazza a tudást. A jónak és rossznak tudásából enni, a polaritást létrehozni. Jó és Rossz. Helyes és helytelen. Normák és törvények és válaszútak. A LOGOS, vagyis a KRIZIS vagyis a KRISZTUS - a teremtés három nagy állomása. Bűnbe esni, tapasztalni és megvilágosodni, azaz visszatérni.

A többi már csak történelem. A paradicsomból (archaikus kor) a történelembe zuhanni, majd a megváltás korára ébredni.

Az Isten rajtunk keresztül ismeri meg önmagát. Ennek kell eleget tegyünk, semmi más dolgunk nincs ebben a világban.
A bűnt (a sötétséget) megismerni, átvilágitani, és a tapasztalatot, a tudást feltétel nélkül átadni.

A fény (tudás) ami elindit, a szeretet ami visszavonz. A teremtés a szeretetnek a fényen keresztüli megnyilvánulása.

J. Sz István