2011. január 31., hétfő

TISZTÁZÁS

Ilyen-olyan, mindeféle hangokat hall az ember. Ez így normális, mármint hogy ilyen-olyan a hang. Az nem normális, amit mond. A tartalma, az értéke.


Mielőtt metafizikai látásmódomban kiteljesedtem volna és asztrológiával se foglalkoztam mélyrehatóan, csak úgy tingli-tangli módra, érdekességként, nem is volt honnan mérni a normalitást.

Divatos azt hangoztatni, hogy mindenkinek van egy igaza és ami van, az mind normális. Hiszen másképp nem is lehetne.Én is sokáig ebben éltem. Butaság. Így nincs mércéje az embernek. Minden viszonylagossá válik.
Eszembe se jutott, hogy a mérce az igazságban levő értelem. A látás.

Aztán nagy felszabadulást hozott, amikor megtanultam mi az, hogy mindent magamra kell vegyek, ahhoz, hogy lássak. Már tudtam, hogy a legjobb, amit tehetek ezután, hogy másnak is megmutatom. Hogy lássanak.

A normalitás nagyon ritka és nagyon nehezen tartható fenn.Úgy fenntartani, hogy közben mégis , a divat , vagy mások elvárása miatt hülyének teszi magát az ember , nem lehetséges.
Ha egyszer kigyúl a fény, azzal semmit se lehet kezdeni öncélúan, nem lehet véka alá rejteni.Mág akkor sem, ha emiatt csak amúgy röpködnek jóindulatú és kevésbé jóindulatú megjegyzések az ember fejéhez.

Van az igazságnak egy sajátos természete. Ha elhagyatva kell élni az igazságtól, nem ugyanaz, mint amikor az ember fordul el az igazságtól. Amikor az ember fordul el az igazságtól, azt nagyon, de nagyon megérzi, mert az igazság önmagáért beszél és nem lehet semmiféle tudálékossággal azt eltörölni. Minden , de minden a lelkiismeret hálóján szúrődik le és ott biza nem megy át, ami hamis. Meg lehet szokni, a poklot is megszokja az ember. Csak beleroppan.

Olyan nincs, hogy valaki ne lenne beteg valahol. Minden létezőnek van egy fekete pontja,egy örvénye, ami húzza a sötét felé.Teljesen mindegy, hogy tud róla vagy nem. Mindegy azért , mert nem műlik el. A Létezés velejárója. De sem az nem mindegy, hogy nem tud róla , mert így sokat szenved számára érthetetlenül. És sem az, hogy tud róla, de figyelmen kívúl hagyja. Utóbbi még rosszabb, mert dupla hazugság önmagunkkal szemben.

Ezért mindenkinek szüksége van gyógyító szeretetre. Törődésre. Bárhonnan is jöjjön.
Ha valamiért nem, hát ezért nem érdemes haragudni, felsszisszenni,takarózni, rejtőzkődni.

Összegzésként, szerintem, ha jön a fény, fogadni kell, akkor is, ha sérti a szemünket és a fülünket. A szemünket behunyhatjuk, a fülünket nem.
Talán ezért mondta Jézus: "akinek van füle , hallja".

8 megjegyzés:

  1. Linda, ezegyszer másképp látjuk: én hiszek a viszonylagosságban, mint ahogy abban is, hogy a kigyúló fény nem tesz semmit azon túl, hogy világít. Terjed valameddig, de nem kel föl, kapja nyaka közé a szoknyáját, hogy elmenjen a sötét sarkokig.
    Aki lángot látni akar, fölkeresi a fényt:)

    Ami szerinted gyógyító szeretet, az a másiknak lehet fájdalmas bántás.

    Számomra a szeretet: itt vagyok, ha kellek :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, az igaz, hogy "itt vagyok, ha kellek". csak ennek iszonyú sok arca lehet, mindkét fél részéről, úgy, hogy az ember a legjobb szándék mellett sem látja.
    A fény részleges mozgású, míg a szeretet állandó. Amint nincs fény, a szeretet megromlik.
    Mind lehet a felszínen , az ész szintjén másképp beállítva. Nézd meg, hányszor de hányszor derül ki a legszebb mosolynál , a legjobb szándéknál, hogy az romlott, zavaros szeretet volt. Miért? Mert a fény , ami van, , hamis , vagy nem elég, vagy nem jól van adagolva.
    Ezt én is csak azóta tudom, amióta asztrológiát tudok.

    A szeretet tőrődés, de sose nem alapos, helyes áítvilágítás nélkül. Nem lehet értelem ott, ahol nem jó a fény, vagy nem nem elég.

    Én azt láttam és látom most is, hogy az ember folyton keres. Keresi a nyugalmát, a békéjét. Össze-vissza keresi.Mindenhol, állandóan. Tehát, amikor valaki valamit leír, elmond, gesztikulál, mimikázik, benne van mindig a keresés.De nézd meg, hányan kimenetelnek az életből , mielőtt megtalálnál. Nézd meg , hányan élnek sötétben, zavarban.

    A szeretetet valójában nem kell adni, nem lehet. Fényt (információt) lehet adni. A szeretet van és áramlik. Zavarosan vagy tisztán.

    Az igazi fény, persze , hogy bánt ott, ahol sötét van. De pont ez a dolga, hogy a szennyet feloszlassa.

    Az asztrológiában Lilithnek és Sárkányfaroknak nevezik azokat a pontokat, ahol az emberben az önámtás dolgozik, tehát a legkevesebb vagy hiányos a fény, ahol a legjobban sértődünk.
    Sokszor egy élet nem elég hogy ez kitísztuljon, sőt a Lilithnek nevezett őssovárgás sose szünik meg, tehát itt, az ember a leghajlamosabb önmagát sötétben tartani.
    Ezenkívül, röviden: A Lét háromszintű és analógiás láncokból áll.Ami nemcsak azt jelenti, amiről olyan találóan írtál a blogodban a vízzel és egyebekkel kapcsolatban, hanem azt is, hogy amikor haragszom pl a férjemre, akkor ezzel egyszerre, egyidőben, haragszom a sorsra is (istenre) és egy csomó minden itt még megjelenik, ebben az állapotban.
    És ezt tudjuk, mit jelent: saját gyökerünket írtjuk, vagyis teremtünk. Negatívat.
    Az imaginációba nem létezik "Nem". Ha egyszer elindult, az kifut.
    Tehát jó tudni az analógiát, hogy felfedjük, hol vagyunk figyelmetlenek és miket kutyulunk magunkban, és arra is jó, hogy helyretegyünk.

    Igen, kérésre lehet adni infot.Viszont , amikor az ember egy fajta tudatállapotban él, megtalálta a módját, hogyan tegye helyre magát, a legnagyobb vétek úgy beszélnie és írnia, mintha nem tudná.
    Azt, hogy ki hogyan reagál, az nem rá tartozik.
    Fájni fájhat neki is, ha a másik embertársa esetében visszautasítás vagye gyéb reakció a válasz. Fájdalmát ki is nyílvánthatja, hiszen , tudja, amit elnyom, az nem a javát szolgálja.
    Tudja, hogy" csak semmit elnyomni".
    Mert tudja, hogy a teremtés folytán, ha elültet valamit, az ki is nő. Minél mélyebbre ülteti, annál később nő ki ( lehet csak egy generáció múlva a lányában, fiában) és annál nehezebb aztán meglátni.

    Az ember semmit nem ér a tudással, ha nem osztja meg. És

    csak azt lehet megmenteni (úgyis), aki nem akar elpusztulni.

    Tehát semmi baj végül is. Minden meg van engedve.

    Linda

    VálaszTörlés
  3. Én tehát abban élek most már, miután önmagam átvilágítottam a horoszkópom segítségével, hogy 1.)nem viszonylagosság van, hanem értelmezés és
    2.)a Lét "fix "pontja, amihez igazodni és mérni kell az Egyetemes Törvények.
    Így lehet fejlődni, minden a valódi értelmezésben mutatja magát és ehhez csak annyi kell, hogy ehhez kéne igazodni.

    Az egészséghez, nyugalomba egy út van , egy mód. Ami a viszonyítást illeti. Az ide való felzárkózás lehet egyénileg színes, hiszen amiben különbőzik egymástól két ember, csak a színezet. Ahogy rendbe jöhet, ugyanaz szabály szerint megy végbe.
    "Istent többféleképpen lehet felfogni, de a törvények mindenkire ugyanazok".

    Hiszen másképp nincs is értelme , csak ringlispí.

    Linda

    VálaszTörlés
  4. "A fény részleges mozgású, míg a szeretet állandó. Amint nincs fény, a szeretet megromlik." Jaj, Cica, eszlek, Te drága! :) Hát mit (mi NAGYszerűt) vársz el a csöpp embertől? ...amikor ezt a fogalmat: szeretet, nem érti, nem is értheti, mert csak az tudhatja, mit jelent, aki már önmagát megváltotta...

    "Az igazi fény, persze , hogy bánt ott, ahol sötét van. De pont ez a dolga, hogy a szennyet feloszlassa."
    Gondolod? Szerintem ebben is benne van (benne kell hogy legyen) a gyöngédség: a "ha van szemed a látásra"...

    "Az ember semmit nem ér a tudással, ha nem osztja meg." Most viccelődhetnék azzal, hogy a tudás megoszthatatlan, mert EGY (megtettem;)). Nekem továbbra is bajom van a kéretlen fényvitellel. Talán az erőszakossága. Abból már így is annyi van! Akinek korán (ideje van mindennek ;)) nyitják ki a szemét, megvakul...

    De jó Veled együttgondolkodni :)

    VálaszTörlés
  5. Hű, néha teljes fonalvesztésben vagyok (hogy mire is gondolsz)

    VálaszTörlés
  6. Hát azt "várom" az embertől, hogy megvilágosodjon.Mert képes rá, hiszen "istenek vagytok".Igen , a megváltás mindenki dolga és ezt nem én mondom most és csak , hanem jópáran, akikre mindig azt mondták: bolond.:))

    A megosztást komolyan gondoltam, de nem úgy, ahogy te. A létezés paradox. A bocsánatkérés elsősorban annak jó és kell, aki megbocsát
    , nem akit megbocsátanak. A megosztás annak jó, akinek van mit. Mert minden csak az adásban nyer értelmet.
    Aki nem veszi, az az, aki zár(kózik).

    Én adok, mint a bolond. Ha kell jó, ha nem, odébbállok.:))
    Kidobnak, nem baj. Elfordulnak, nem baj. Nekem nem baj. Fáj, de nem baj.Annak baj, aki hárít.

    nekem 35évig volt bajom az ugynevezett erőszakossággal. Amíg rá nem jöttem, hogy semmi se erőszak, csak akkor válik azzá, ha nem tudom magamba fogadni.

    Remélem most érted.:))

    Linda

    VálaszTörlés
  7. Fél órája ülök fölötte, és most ezt nem értem: "A bocsánatkérés elsősorban annak jó és kell, aki megbocsát, nem akit megbocsátanak." (bocs érte :))

    Nem lehet, hogy aki zárkózik, az azért zárkózik, mert még éretlen (szemű a látásra?)

    Linda, Neked volt dolgod hittérítőkkel? (Feltételezve, hogy igen) Mit gondolsz róluk?

    VálaszTörlés
  8. Igen, , mivel a lelkiismeret személyes ügy, ezért minden az. A megbocsátás is.
    Azért van zárkózás, mert tévesen az az elképzelés járja, hogy a teremtés titokban zajlik. A zárkózás elárulása önmagunknak, a nyíltság elárulása.

    Volt dolgom hittérítőkkel, már zsenge koromból beáztattak.Úgyhogy, eleget éltem ilyen körben, hogy tudjam, hogy "ördögi".Exoterikusak az ilyen körök. Az isten valahol kívűl kószál.
    Az út befele vezet, csak egy irány van, befele és személyesen.

    VálaszTörlés