2011. február 24., csütörtök

Gyógyítás és erőszak az istenember tükrében

Van egy nagyon jó megfogalmazás, amit Poppertől is hallottam , Hamvasnál is olvastam:

Egy problémát ugyanazzal a tudással- rálátással, szemlélettel, életfelfogással-, mint amiből létrejött, NEM LEHET MEGOLDANI. Teljesen egyetértek ezzel, hiszen vak, aki nem látja, hogy amíg valamin az ember nem kerekedik felül, addig elismétli ugyanazokat a hibákat , kevés árnyaltsággal újra és újra és sosem tud belőle HATÉKONY tanulságot levonni, mert ugyanazon kritérium szerint ítéli meg a helyzetet.

És a probléma megmarad és az ember nyammog rajta és kínozza magát és olyan is van, hogy észre se veszi, sőt, élvezetet ad. Bizony. Csak nézzünk magunkban alaposan. Hányszor kiderül, hogy éppen unalmunkban vagy érdekességként, vagy túlbuzgóságból ,vagy önmagunk előtit tetszelgésből, vagy birtoklási vágyból stb, még azért se engedünk el egy problémát, hiszen akkorákat lehet élvezni abban ücsörögve, szanaszét maszatolva, összemosva, rakosgatva. Én hallottam két cukorbeteg embert élvezettel kevert önsajnálkozással beszélgetni a betegségükről, hogy az embernek az lett a benyomása, hogy ezek azzal akarnak egymáson túltenni, melyik betegebb és milyen nagy áldozatai az életnek, ami ilyen csúnyán elbánt velük. És nevetve és élvezve taglaltak, szidtak és élvezték. Jó kedvük kerekedett tőle. De elég az is, ha rágondolok, milyen élvezet volt számomra az evés még akkor is, ha tudtam, hogy megfekszi a gyomrom és arra gondoltam : sebaj! Majd beveszünk egy tablettát s kész. Át se ment az agyamon, hogy ilyen hozzáállással tulajdonképpen elnyelő szemétgödörként viszonyulok saját testemhez , gyomromhoz, csak azért, hogy élvezzek egy jót a sült csirke felett.S millió féle árnyalata van az élvezetnek és az ennek való áldozatnak.

Nem lehet két úrt szolgálni: nincs is-is. Vagy-vagy van. Vagy „vagyok az én vagyok” vagyis az istent látom meg magamban és magamon keresztül és a másik emberben , vagy a Nagy Élvezetet, más szóval a Mammont, a nagy semmivel teszem magam eggyé. Vagyok, aki nem vagyok-al. Ami tulajdonképpen nincs, mert ha Létezne valahol Semmi, nem létezne semmi sehol.

Vagy az igazság vagyok, vagy a hazugság. Az igazság egy, nincsenek árnyalatai. Valami vagy igaz vagy nem. De az, hogy valami milyen arányaiban hazugság , annak nagyon sok formája lehet.
Elengedni , megoldani valamit csakis úgy lehet, hogy az egyetlen valóság és igazság és szabályszerűség szempontjából megvizsgáljuk és elfogadjuk, hogy ez van, más nincs és tovább kell menni.

Ennek fényében akkor lépjünk még egyet és vizsgáljuk meg , mi az, ami a mérce, az alapképlet, amibe belehelyezve a problémát , kiderül, hogy mi van.
A mérce a következő: túl a polgári Én-en , és amiből a polgári én is összetevődik az minőségek adott aránya, keveréke, ami arány állandó mozgásban, hullámzásban , egymáson áthatolásban van. Amikor két ember találkozik tehát, találkonak a minőségek, azok ütköznek, keverednek, átalakulnak másba, egymáson keresztül, új minőségeket alkotnak. Az ember születik egy adott minőségkeverékkel, de élete folyamán kialakíthat magában, magából nemesebb keveréket, minőségarányokat vagy rondíthat magán. Saját erejéből csinálja mindekettőt és ebben a többi , körülötte levő minőségkeverék (ember) hatására van. Hat rá. Ő meg beenged magában, amit akar vagy beenged önkéntelenül is, hiszen fogalma sincs ki ő, azonkívül, hogy Juliska vagy Jancsika a neve. Akár önként, akár önkéntelenül, más szóval tudatosan vagy tudattalanul végzi , ezt nem lehet leállítani. A változást nem lehet leállítani. Valahogy létrejön, hiszen ősi természetről van itt szó, nem az ésszel irányítjuk. Az ésszel, tudattal akkor tudjuk irányítani valamelyest , amikor mindaz, ami TUDATTALANUL van, felkerül a tudatba.

A terápia tehát ezt jelenti: lefordítása a tudatalannak a tudatosba. Vagyis kikódolása annak, ami rejtetten vagyunk.

Amikor szenvedést okoz valami, csak a kényszer érződik a változásra és a változásba való kényszeres részvétel érzete. „Segíteni szeretnék neki, mert látom, hogy le van süllyedve”. Ő, a gazdaszemély, vagyis a másik minőségkeverék viszont nem látja, vagy nem akarja látni . És itt megáll a segíteni akarás. Persze, hogy ettől, aki tudatosabb és jobban lát, folytathatja a segítést, de SOSEM ÚGY, HOGY MÉG SAJÁT MAGÁVAL SINCS TISZTÁBAN. Vagyis még őneki sincs minden saját magából felszínre hozva, az jól megértve és látva. Vagyis nem szemléli magát ő sem , még mindig egyébnek mint Jancsikának és Juliskának. Ez így is , úgy is, megmutatkozik a beszédén, magatartásán, betegeskedéseiben, megfogalmazásában, viszonyulásában a környezetéhez. Még nem tud tehát, hatékony segítséget nyújtani, esetleg együttérez, ért, megért sőt egyet is ért. Ez megint bukás. Mert, ha egyetértek a másikkal , aki még nem is akarja látni magát, nemhogy magán dolgozzon, akkor számomra azt jelenti, hogy tudatosan visszalépek a maszatba vele. Gondolatban, képzeletben legalábbis. És ez elég. Miért?

Mert az imagináció az a „pergamen” amire „beírjuk” önmagunk . Vagyis minőségeink arányait, keverékét. Amit imaginációdba behelyezel, azzá alakulsz. Hiába bánod aztán, mert az oda beég és attól fogva az vagy, abban tartod magad. Ha sajnálatot írsz be, hiába , hogy a másik iránt érzed, az érzés a tied és RÁD HAT. Rád van hatással, nem aki iránt érzed. Kiderül tehát, hogy nem segítesz a másiknak, viszont magad tönkrerakod. S magad után, gyermekeid. Hiszen belőled vannak. A te aurád , a te minőségkeverékeid ( és az apáé) egy másik aránya. Egy másik, belőled alakult struktura a gyermeked. Te vagy , csak más képben. Te alkottad, így magadat is látod a képletükben. Ott tartasz. Azzá alakultál belül, akkor, mikor megalkottad őket. De máris megy az élet tovább és az elemek egymásból alakulnak . Tudatosan lehet rendezni őket. Tudatosan az ember önmagát alakíthatja. De csak önmagát hatékonyan, a másiknak mellette csak MEGMUTATHATJA A SAJÁT PÉLDÁJÁN , BESZÉDÉN KERESZTÜL, hogy mi a helyes út. Mi lenne a megoldás. És ha valóban segíteni akar, akkor egyenesen kötelessége a másikkal úgy beszélni, hogy az arról szóljon, hogy a másikat ébressze. Akkor is, ha nem tetszik a másiknak, akkor is, ha ezért elhagyják, akkor is, ha süket fülekre talál. Mert csak ennyit tehet az ember. Mit gondolsz, miért van kevés barátja a látó embernek?
Erre Hamvas valahogy így fogalmaz: Ha igazságaikhoz nyúlsz, nincs baj, ahogy hazugságaikat érinted felsszísszennek, támadnak. Az nem tetszik az embernek, az fáj, ha hazugságaikban megzavarják, megpiszkálják. Önmaguknak hazudnak. Mindenki. Mit jelent ez? Hogy nem látják, nem értik magukat teljes gyökérig és valami mással áltatják magukat.

Gyermekeknél jó kezdeni ezt a fajta szemléletet , mert akkor abban nő fel a gyermek, hogy ÉRTI, MIT JELENT A FELELŐSSÉG és ha tetszik , ha nem (gyermekésszel megítélve) elfogadja.

Igazi barátság abból lesz, ha ezt a gyökérlátást a közösség tagjai elfogadják, értik, ehhez tartják magukat önként és szabad elhatározásból.

A közösség a párkapcsolaton kezdődik. Ott a legnyílvánvalóbb, hogy mi a gyökér. Kéne legyen.

Baráti közösségek is akkor maradnak fent végig, ha ettől a gyökérlátástól nem válik el az ember és a másikkal, amikor beszél, innen szól. Így akár ha sokáig is nem találkoznak, kevés szóból is értik egymást. Hibáikat egymásnak nyugodtan megvallják, a másik életében szabad bejárásuk van , mert nem ártanak. Fegyelmezik magukat. De elfogadják egymás rendreutasítását, nem veszik támadásnak, hanem elgondolkodnak fölötte.

Hallottam egy olyan megfogalmazást Müller Péter szájából: "Az igazi barátság az, ami miatt a meggyőződést is feladja az ember." Hát ez nagyon nagy önámítás,nem érthetek vele egyet. Vagyis ha gyökérben Egy vagyok a másikkal mellőlem és az a meggyőződésem , hogy márpedig az önámítás akármilyen formája veszélyes, s ráadásul látom, hogy a barátom ámítja magát, nem mondhatom neki, hogy "á, dehogy, semmi baj, körözz csak nyugodtan üresbe tovább". Hiszen ezzel önmagamat is összezavarom, mert magamnak is mondom, tehát duplán ártok. Az ember nemcsak a külső kábítószerektől lehet kábult, hanem gerjesztheti önmagán belül a neptunuszi őserőt zavarosan. Kábítja magát elméletekkel, ködös fantáziákkal. Pl, amikor valaki abban él, hogy Ő egy , a többitől abszolut különleges ember, valami extra küldetése van neki Fentről és ezért például nem élhet családos életet. Ez önámítás. Attól, hogy valakinek van családja, még lehet nyugodtan "extra" ember. Mert valami képessége mértéken felül van. Nincs semmi baj.
Mivel azonban azt az ősminőséget, amit a szülői feladatkör maradéktalan és normális megélésén keresztül fejleszthet ki az ember, tehet helyre az ember, amnennyiben ilyen zavarral született, azt ott teheti helyre. Nem lehet egy átélést megszerezni csak abban a helyzetben, ahol az keletkezhet, ahol azt kiművelni, nemesíteni lehet. Nem lehet a fenyőfát a trópuson ültetni és nevelni, mert abból, ha lesz is valami, csökevényessé válik. Zavarossá. Nem egészséges , ami nem a helyén van.

Mikor fogalmaz az ember jól? Ha nem kényeztet, nem néz el, nem hazudik , nem áltat. Engedményt tesz, de nem enged a Létrontásnak. Vagyis a másikban levő ősminőségeket nem tekinti egyebeknek, mint ami benne is megvan , más arányokban. És ahogy magát gyógyítja , azt teszi a másiknak is.
Erőszakos gyógyítás nincs, ha a gyógyítás a gyökérzavarokra irányul. Erőszakosnak tűnik a gyógyítás annak, aki nem gyógyításnak, hanem támadásnak, önérzetére nézve sértőnek állítja be. De ez az Ő dolga.

Eddig szándékosan nem említettem az asztrológiát. Mert még mindig a köztudattban úgy él ez a tudomány, mint tőlünk független , érdekes mese.

Az asztrológiában lehet látni, hogy az emberben mind a tizenkét ősminőség megtalálható. A horoszkópban látszik, hogy születési időpontunkban melyik minőség milyen arányban zavaros és ezek a minőségek egymással milyen kölcsönhatásban vannak. Ez rengeteg információ arra nézve, hogy alapban mik vagyunk. Hogy nézünk ki, milyen istenkép vagyunk a sok közül.

Itt az info, milyen az anyánk, a nagyanyánk, a gyermekünk , a másik ember. Az ősminőségek, képességek mint : harciasság, bátorság, kezdeményezési kedv, stb( Mars, Kos, 1 es ház), munkaszeretet, szerzési vágy, kényelem, anyagiasság (Vénusz, Mérleg, 2 es ház), felfogóképesség, tanulási képesség, rokoni viszony, beszéd(ikrek, Merkur, 3 as ház) stb, milyen arányokban keverednek, romboltak, zavarosak .
Tehát a horoszkóp egy térkép, semmi más. Információs eszköz. Hogy mennyire hiteles, magától értetődik annak, aki nem senkinek, hanem Egy valakinek tartja önmagát.
A munka nehéz önmagunkkal. És könnyebbé attól válik, ha nem ezerféle elképzelés szerint akarunk élni, hanem egyféle gyökérelképzelésünk van. Ha mást képzelünk, mint ahogy pl a Nyilas minőség zavartan ezerféle ideológiát is létre tud hozni, attól nem fog eltűnni a gyökerünk, vagyis az az egy létigazság, hogy miből vagyunk, kik vagyunk. Ezért a legtöbb nehézség abból származik, hogy nem engedjük el, nem cseréljük le a hamis elképzeléseinket.

És ami az imaginációnkban van, azzá leszünk, de sosem múlik el az, akik vagyunk. Viszont ki tudjuk nyírni magunkból és magunkat mint ember. Semmi se múlik el a fizikai halállal, csak az , ami annyira elért egy negatív szintet, hogy elenyészik.Magban, magja feloszlik.
Tehát, a fizikai halál után is megmarad a szenvedés, amennyiben ebben a dimenzióban túl sok maradék maradt. Hiszen már fizikai testünk idején is van olyan, hogy nem a szilárd testrészünk, hanem a lelkünk sajog. Egész lényünk szenved. Vízjegyüek tudják ezt.

18 megjegyzés:

  1. Értem én, Linda, és lehet, soha nem jól fogalmazom, amit szeretnék, hogy megérts: nekem ebből a Másik útjának tisztelete hiányzik.

    Van egy blogíró, akinek minden betűjét elolvasom. Nem azért, mert annyit tudok tőle tanulni, hanem mert elképesztően bánik a nyelvvel, és mert elképesztő a nézőpont, ahonnan néz rá a dolgokra. Szokott a betegségéről is írni. Úgy szokott róla írni, mint valamiről, amiről ő nem tehet. Olykor cinikusan szól az eü.rendszerről, amely őt nem tudja meggyógyítani. Az írásaiból rendre-másra kiderül, nincsen nála összeköttetésben gondolat-szó-tett, következmény. És én nem érzem kötelességemnek, hogy őt ebben megváltsam. Ha érett volna ezekre a dolgokra, minden – hangsúlyozom: minden – eljutna hozzá.

    Minden megváltás csakis önmegváltás lehet. Más megváltása: önáltatás.

    VálaszTörlés
  2. Nem vagyok benne biztos, hogy érted. Megpróbálom megmagyarázni a szövegben levő példám segítségével.
    Ha magamat és mindenki mást egyazon törvény szerinti megtestesülésnek veszem és ezen sokféle megtestesülés közül a Linda nevú polgár vagyok, aki azt képzeli magáról (mert amit képzel magáról képzel, ha személyes a felelősség, nem?) hogy nyugodtan beehet , anányszor csak akar,amivel csak akar, mert nem árt , ha minden étkezés után pirulákat szed, nem "üzen" ezzel hazugságot önmagának többszörösen is, nem ír az imaginációjában olyasmit , ami egyenesen ellentmond saját gyökere szabályrendszerének, akkor ezzt fogja sugározni magából, ezt mondja másnak is, mást is hagy ebben a hiszemben élni, sőt ipart is csinál belőle stb.... nem váltja sem magát, sem mást. Akár tudatosan csinálja ezt, akár nem.
    Közben meg, minden, ismétlem minden mozdulatával, mozzanatával állandóan váltja magát is, mást is, csak a hamisra, a hazugságra. Romboló irányba vált.

    Felébredek. Elkezdem látni, hogy a húsevés árt, a terhelés árt, összeáll a kép egészen, hogy gyökérből hogyan kell helyesen. Elhagyom a húsevést , a sok főzőtt, sütött ételt, ezzel egyszerre nem támogatom se szóval, se gondolattal, se tettel, sem az állatok (alacsonyabb tudatállapotú istenkép) legyilkolását, mesterséges termesztését, ipracikké való válását. Már ezzel is váltok. magamon, máson. Akármilyen pirinyót, de a megváltás a pozitív irányba halad. De akkor megmaradok itt és nem tisztelek egyszerre két urat, hogy pl, amikor más emberrel komunikálok őt meghagyjam a tévútján, vagy helyeseljem, amit tesz.
    nem nézek hülye filmeket, nem olvasok ponyvaregényt, nem olvasok olyasmiket rendszeresen , amik a saját , alig felébredt tudattalanomat újra tévútra kapcsolják. Mert bizony, ami a tudattalanba folyik, azt nem lehet ésszel úgy kormányozni, ahogy az eszünket. Ami ott él, azt iszonyú erőfeszítéssel lehet megváltani.de az imaginációírásba elsődlegesen vesz részt és sokkal hatékonyabban, mert finomabb szint, mint az agyi tevékenység. Az ottani alkímiát nem lehet kezelni. azt a szférát csak fohásszal , meditációval lehet tisztán tartani és lószart ér, ha ezzel egyidőben ugyanolyan hamis információkkal is bombázzuk, abból kifolyólag, hogy valamilyen oknál fogva nem vesszük elég komolyan magunkat.
    A hit kérdése nagyon érzékeny.Ugyanis ha hisszük , ha nem a démonok is vagyunk és a hittől függetlenül végzik dolgukat. Nem a hit fogja kinyírni, hanem a felelős életvezetés, a felelős életfelfogásnál kezdve.
    S hogy mennyire komoly ez a dolog, látszik abból is, hogy nem tudjuk elintézni tragédia esetén a dolgot annyival, hogy hát, magának köszönheti. Mert mindig nekünk is, főleg ha mi teremtettük. Ez olyan pont, ahol nem lehet elég komolynak lenni. Csak felvállalni lehet és nem lehet eleget kutatni és lemondani és elengedni és a jóra vágyni.

    "A világ alkímiai műhely, ahol a természet átalakul valami mássá, részben trágyává, részben - mint az alkimisták mondják - arannyá, ha az ember ennek az átalakulásnak érdekében különös erőfeszítéseket tesz" (Hamvas Béla)

    Te azért nem érzed kötelességednek tehát, hogy mást megválts, mert magadat sem akarod. Ez a kettő ugyanis, a fentiek fényében egyazon aktus . Igény egy van: és első számú végrehajtója az ember saját maga. Ha nem mutatod meg másnak , olyan mintha elrejtenéd a fényt. De saját magad is elől, ugyanakkor.
    Visszatérő szállóigéd ezt támasztja alá. Hogy nem látod? Biztosan mondták az asztrológusok , akikhez fordultál. Szaturnusz a 8-as házban Halakban.
    Azt jelenti: egységben önmagammal vagyok , de mindenki mással is. Ami rám érvényes, az mindenkire, akár hiszi ,akár nem, akár akarja akár nem. Mi érvényes és hogyan, Azt akarja megmutatni a törvény (szaturnusz).Csak be kell engedni. Nemvsak érteni, hanem megérteni is kell.Tudni a folyamatot egészen pontosan. Mi történik.

    VálaszTörlés
  3. Mindenkihez csak az jut el, vagyis imaginációjába azt ír be, amit akar. Ő , saját maga.
    És aki megváltott életet akar beírni, az nem váthat ...mire is, ha minden személyes akarat függvénye?
    Csak ezoterikus haszontalan közhely, hogy majd ha megértem rá, eljön az info. Sosem fogok megérni, ha nem akarok és most ebben a pillanatban elkezdhetem egyszerre tenni a jót és akarni is.Két irányból lehet elindulni a megválts felé. Horoszkóppal se fogok megváltódni, ha nem akarok. Mert a munkához a hori csak térkép, a megváltás a lemondással kezdődik és a kitartással és a gondolat a szó és a tett egységével. :))

    VálaszTörlés
  4. Egyébként ezt a cikket nem személyesen neked írtam, hanem mindenkinek, magamnak. Aki direkt ezekre rákérdezett a tegnap, az önmaga haladási munkája során felmerült kérdéseit fogalmazta meg és együtt megbeszéltük.
    Mindenkinek,nekem is, vannak pillanatok ( hálistennek már csak pillanat és nem folyamat, nem jellem), hogy nem és nem és nem , vívódás belül. Csak el vagyok köteleződve a bensőm kutatásában, másképp megint egy árny nézne szembe a tükörből egy szép nap.
    Aki alaposan megjárja a poklot, az tud róla beszélni és kötelessége is hogy beszéljen, ha mindenkiben ott a pokol.
    Vagy nem?

    VálaszTörlés
  5. Ez a tisztelet igazán, az én szemembe (most már):
    Sose ámítani többé se magam, se senkit, hogy nem generálhatja és nem generálja (teremti) a démont is, úgy, hogy nincs is tudatában. A legapróbb gesztussal se ámítani, mert mindennek következménye van és minden kis hibáért fizetni kell.

    VálaszTörlés
  6. Akkor most megkérdem Kata: ha minden egyszerre van, hogyan lenne a mások megváltására való törekvés önáltatás? Hiszen magam nem áltatom semmivel, aminek a negatív oldalát ismerem és elvetem és arra ösztökélem a másikat is.vagy te ezt hogyan képzeled el?
    És hogy lehet tisztelet az, mit tisztelünk a másikban, amikor hagyjuk félrebeszélni? Milyen istent tisztelünk a másikban ezzel : az igazit vagy a hamisat?
    Linda

    VálaszTörlés
  7. Megyek sorban. Az 1. válaszodhoz: "Te azért nem érzed kötelességednek tehát, hogy mást megválts, mert magadat sem akarod." Honnan veszed, hogy én magamat nem akarom megváltani? :O

    Az önmegváltás (számomra) mindenki megváltását jelenti. De nem úgy, hogy odamegyek másokhoz, és rázogatom őket: ébredj, ember! Nekem a saját ÉBERségemmel van dolgom. És akkor az dolgozni fog a környezetemben is. Nem a szavaim. Maga a mód, ahogy élek. A kiegyensúlyozottságom. A derűm.

    Úgy jelentesz ki rólam dolgokat, mintha ismernél. Szerintem óriási tévedés azt hinni, hogy ha valakinek felállítottad a képletét, tudod, ki ő. Mi van, ha a párom születési adatait adtam meg? :)) Az erőviszonyokat, vonzásait, taszításait láthatod az embernek, de SOHA nem tudhatod, hogyan dönt. Számomra az, aki kizárja a tévedés lehetőségét, felelőtlen.

    VálaszTörlés
  8. 2. megjegyzésed: "a megváltás a lemondással kezdődik"

    Lemondás-e az, hogy amikor belátom, eddig egy önpusztító mintát ismételtem, abbahagyom? Szerintem nem :)

    VálaszTörlés
  9. 3.-hoz "Aki alaposan megjárja a poklot, az tud róla beszélni és kötelessége is hogy beszéljen, ha mindenkiben ott a pokol.
    Vagy nem?"

    Ebben nincs vita köztünk. De nem írhatom elő, hogy meghallgasson, elolvasson, egyetértsen, hogy be- és megfogadja a tanácsom: ne menjen arra, mert nem biztos, hogy túléli. Ez a másik életében való teremtés volna, ami, szerencsére, lehetetlen :)

    VálaszTörlés
  10. Utolsóhoz: "És hogy lehet tisztelet az, mit tisztelünk a másikban, amikor hagyjuk félrebeszélni?" Azt, hogy hol tart.

    "Milyen istent tisztelünk a másikban ezzel: az igazit vagy a hamisat?" Az igazit. Azt, hogy ő ugyanúgy megkapta a fényt, mint Te, én, más. S ha lát engem ragyogni, talán meglátja a saját fényét is :)

    VálaszTörlés
  11. A Tűzkarmás embernek mindig győznie kell. Nem lehet ezért megfeddni, ez a dolga. Kell is a harc és a győzelem is. Vagyis a siker. Főleg abban, hogy az ember önmagában a démont legyőzhesse.

    1:)Onnan veszem, hogy magadat nem akarod megváltani, mert, aki valóban ráébred a megváltás mibenlétére, annak nem kérdés többé, hogy rejtheti vagy nem véka alán a fényt. ennyi. És onnan , hogy a szaturnusz a 8-as házban áll a halakban a képletedben, vagyis felelősségteljes szeretetről való igazságképzetedben van újjászületnivalód, megváltódnivalód. Minden embernek , akinek a 8as házban van szaturnusz a halakban ez az egyik megváltódási pontja. Ennyi.Te mondtad, hogy akarod azt, hogy hagyjanak tévedni. Rendben. Azt csinálsz, amit akarsz. Majd a következmények nyomán változol. Rendben van ez is. Ezt választod. nem mondom, hogy ne csináld. Csináld.Az én tanácsom ott meg is áll, hogy zt elmondtam. nem találtam ki, ott van a horoszkópodban . Én csak megtanultam a horoszkópolvasást.És ez alapján el tudom mondani,miből állsz. A teremtés nem titok, az hogy mindenki ugyanazokból van alkotva , nem titok.
    Lehet hogy számodra óriási tévedés azt hinni, hogy a horoszkópból látni lehet az embert. de ez csak ugyanaz, mintha azt mondanád, a térképről nem lehet elhinni, hogy így néz ki a fekete-tenger.Te mondtad, hogy nem ismered a szimbólumokat. Ha kitanulmányoznád, megtanulnád a szimbólika olvasást, már nem tűnne tévedésnek, csak normálisnak.Felfedeznél egy újabb önismereti eszközt, sokkal mélyebbet, mint amiről eddig tudsz. Ennyi.
    A nyilas, a bak, mindenhol nyilas és bak, akárkiről van szó.
    ha másvalaki képletét mutatod, azt értelmezik és nem érsz vele semmit, csak többet megtudsz a párodról. ennyi.ha csalsz, megcsalatodsz és nem érsz vele semmit. ennyire egyszerű.
    Ez pont olyan, mintha mennél a dokihoz, és valaki más röntgenfelvételét mutatnád a sajátod helyett.Nem az orvosnak származik belőle baja, hanem neked, aki csaltál, nem? Közvetlenül.
    Én tudom, hogy az asztrológia le van járatva a világban, de attól értéke megmarad olyanok számára, akik nem játékra használják.
    nem tudom neked mit jelent az éberség. Számomra szellemérzékenységet. Vagyis érteni és érezni a szellemet. Mindent tudni róla, amit csak lehet róla és hozzá igazodni.
    a szó meg nagyon fontos. ott kezdődik az élet. "Kezdetben vala az Ige". Magamnak mondom, másnak mondom....
    Én nem zártam ki sehol a tévedés lehetőségét,az éberség fokozásával lehet hatékonyan egyre csökkenteni. úgyse tud az ember mással szemben tévedni, úgy, hogy magával szemben ne tévedne. Én vállalom ezért a felelősséget. Annyit mondok az embernek, amennyiben biztos vagyok.

    2.)szerintem igen. lemondok a húsevésről, már egy lépéssel közelebb vagyok a menekülési késztetéseim meghaladásában. Vagy a rejtőzkődési késztetéseim meghaladásában. Hogy miért, azt jól át kell gondolni gyökerig.

    3.)Persze, hogy nem írhatom elő. Csak levezetem neki, hogy ha az egyik irányt válassza, hova vezet, ha a másikat , hova jut.Mondom, hogy az asztrológia amai értelmezésben jóslás. Én nem használom erre. Kizárólag az isteni logika szerint (szabály szerint) értelmezem. melyik uton akar menni az illető, azt ő dönti el. Így is , úgy is.Te is mondod, hogy lehetetlen a másik helyett élni. Akkor meg mi a baj? Hogy meg lehet mondani, hogy mi az isteni logika?Pedig nagyon egyszerű.
    De ahol a karma van, ott mindenkinek még az egyszerűt is nehéz látni.Mit gondolsz, miért van annyi hülyeség a világban? Mert olyan könnyű látni?
    4.)Emlékezetem szerint neked is gratuláltam ahhoz, ahol tartasz.
    Csupán az a bajod, ahogy így elnézem, hogy nehezedre esik elfogadni az asztrológiát, hogy komolyan kell és lehet venni az isteni törvényeket (egyetemes törvényeket)és hogy én azt állítom, hogy az asztrológia hitelesebb, mint amennyire te azt el tudnád fogadni. Ennyi.
    Hát , sajnálom. 6 évvel ezelőtt, mielőtt belemélyedtem volna és értettem volna, én is így nyilatkoztam volna róla.
    Most már nem tehetem.

    VálaszTörlés
  12. Sok dologban hülyének nézel. Sosem mondtam, hogy nem tudok szimbólumokat olvasni. Azt sem, hogy az asztrológiát nehezemre esne elfogadni.

    A házakkal csak óvatosan. Fél óra csúszás (anyám pontatlan emlékezete), és máris másik házban a Törvény (Szaturnusz). Látod, számomra ez is felelőtlenség: a születési idő pontosítása nélkül bármit nyilatkozni :)

    Légy, aki vagy, és én is vagyok, aki vagyok ;)

    VálaszTörlés
  13. Ugyan Kata! Dhogy nézlek hülyének, csupán válaszolok arra, amit mondasz. Azt mondtad szerinted ez meg az lehetetlen. Én mondtam, hogy nem.Szerintem. Ennyi.
    Mit akarsz, hogy azt mondjam, amit nem hiszek?
    Azt mondtad, nehezedre esik a sok krikszkrakszot megérteni, ami egy képletben látszik. Nekem is kínai volt, amíg megértettem.
    Ha nincs a 8-as házban a szaturnuszod, akkor nincs. Azt is mondtam neked, HA ott van. Többször kiemeltem, ha!
    Te mikor hinnél eggy asztrológusnak? Ha azt mondaná el kizárólag, amit te is már tudsz? Oda nem kell asztrológus.
    Amikor elkészül egy hori, akkor is, a rendelő és az asztrológus még egyeztet.
    Most nem értem, végül is mi a baj? Konkrétan.

    Én nagyon komolyan veszem a törvényszerűségek ismeretét és azokhoz való idomulás szükségességét, mert szerintem , ha igaz lenne, hogy elég, ami fénnyel jön az ember, akkor nem lenne ennyi nyomor.És én azt nem tudom elfogadni, hogy a szaturnusz dogmatika és fal és zárlat és determináció, hanem csak rugalmas korlát.
    De azt is tudom, hogy iszonyú nehéz egy rögeszméből kikerülni, amikor az tudatalatt van.És mégis, nem muszáj belenyomorodni, mert a fényt mindehova be lehet engedni. Csak akarni kell.
    S ha így is , úgy is, ez személyes dolog, akkor nincs baj.
    Én világítok, amennyire tudok és aki veszi jó, aki nem, annyi.
    Abszolut semmi motivációm nincs arra nézve, hogy valakit hülyének nézzek. Ugyanis magamat sem tartom annak.
    Linda



    Vagyok, aki vagyok. Nincs ezzel semmi baj.

    VálaszTörlés
  14. "S ha lát engem ragyogni, talán meglátja a saját fényét is :) "

    ez nem elég. próbáltam.és a "talán" nyomán elindul a lavina, de a tudom nyomán sokkal kevesebb valószínűséggel.

    VálaszTörlés
  15. Én nem tartok senkit (önmagamon kívül) a szellemi vezetőmnek, de igyekszem mindenkitől tanulni – ez az oka, hogy még beszélgetünk :)

    Kérdezed, mi a bajom. Popperre hivatkoztál, valószínűleg őt (jobban ;)) elfogadod: "Nincs igazi hit kételkedés nélkül. A kételkedés nélküli hitet úgy nevezik fanatizmus. Egy guru nem lehet fanatikus: az hamis. Ezek fontos dolgok. A tolerancia fontos dolog. Egy guru nem lehet vad eretneküldöző. A guru csak szelíd lehet." Popper Péter: Erős karral és kinyújtott kézzel

    (Persze, most mondhatod, Te nem vagy guru. És akkor jó. Mert akkor pláne tévedhetsz :))

    Ebbe meg belepiszkált Freud. Csúnyán :) "ez nem elég. próbáltam. és a "talán" nyomán elindul a lavina, de a tudom nyomán sokkal kevesebb valószínűséggel."

    VálaszTörlés
  16. Én örülök minden embernek, akivel beszélgethetek,számomra sokan voltak szellemi vezetők valamilyen mértékben -és lesznek is- akik hozzájárultak ahhoz, hogy magamból minél többet lássak. Negatív vpnatkozásban. Mert a pozitívat nem kell keresni. A negatív az, ami rejtőzik, mivel fénynél eloszlik.
    Ppperttől is van amivel egyetértettem , van amivel nem. és másoknál is. Csak azt fogadom el, amit magamon lemérve igaznak bizonyul. Azon a magamon, amiben minden lehetőség fenáll(hat)és az összes minőség polaritásában megmutatkozik/megmutatkozhat.
    Tökéletesség nincs, de minimális tévedés igen.
    Nem tartom magam gurunak, de minden igazi szellemi vezető amellett , hogy szelíd volt, ugyanakkor súlyos szava is volt.
    Nem tartom magam gurunak, viszont amit tudok mindenki számára megvilágítok, ahogy más tudók is. Nem számít, hogy valaki mennyiségileg mit tud, az számít, hogy amit tud, annak háttere legyen, súlya legyen, igaz(a) legyen.Minősége legyen a szavának. Nem csak az lehet tudó, aki társadalmilag gurunak számít, hanem az egyszeri nénike is tudhat olyat, ami mindenkire vonatkozik igazságban.

    Látom, fontos neked, hogy mindenáron halljad a számból, hogy tévedhetek.Sehol nem mondtam, hogy nem tévedhetek. Azt mondom állandóan: ha akarattal, ha nem -akarattal, de minden tévedést keményen megfizetünk.
    Freudot nem ismerem annyira és amióta megismertem Jungot,Hamvast és az metafizikát már nem is érdekel túlságosan.
    A metafizika nem hit kérdése, hanem az van.
    Abban nem kételkedem, hogy vagyok és ez a vagyok mit jelent.
    Azt viszont mindig szem előtt igyekszem tartani, hogy mi tér el ettől a vagyok-tól.
    Amiben tévedhetek az, hogy nem veszem észre mikor és miben térek el a vagyok-tól.
    Tehát: semmit se vétek másnak, anélkül, hogy magamnak is ne vétenék . akár hiszem , akár nem. Ez nem hit kérdése már.

    Az asztrológia az az eszköz, ami megmutatja, hol vagyok hajlamos a vagyok-ból kiesni.S ott,azon a helyen, nagyon mélyre kell lefúrni, hogy egyáltalán csak hozzá szagoljon az ember, micsoda káosz van ott. S még csak akkor kezdődik a realizálás.

    Hamvas Mondja: Az embernek akkor van a legszőrnyűbb látványban része, amikor magába néz.

    Manapság, már kívűl is az orrunk előtt van , hogy mire képes az ember, mégis hányan de hányan vannak, akik elvetik azt, hogy bennük valami szörnyűséges hajlam lenne.

    Nem kellemes eleinte az élmény, amikor a horinkon keresztül magunkkal találkozunk. de annál nagyobb a felszabadulás, amikor sikerül logikusan összerakni a "puzzle"t.
    Tulajdonképpen ez ad erőt, hogy a legreménytelenebb helyzetből is kimásszon az ember. Nem mindenki születik könnyű sorsfeladattal. Vagyis , hiába van neki jó képessége is, mert mire a hatékony info eljut , már nem mindent lehet helyrehozni. vagy nem veszi be az infót, mert a pozitív adottságai miatt a sorserők viszik az embert problémák nélkül egy darabig. Körülbelül az élet második felében jön aztán a "számla benyújtása".

    Na mindegy....

    Kata, örvendek, ha eszmét cserélhetünk. Én máris sokat fejlődtem általad. Köszi.

    VálaszTörlés
  17. Tévedsz, Linda ;)), nem az a fontos nekem, hogy kimondd: Te is tévedhetsz, azt nem értem, miért dörgölöd folyton az orrom alá, amikor én fönntartom magamnak a jogot rá, hiszen – ahogy Te is mondtad – akár beleegyezem a tévedés lehetőségébe, akár nem, bekövetkezhet, és akkor az közös léivás :))

    Akik nem számolnak vele, nagyon veszélyes emberek – tapasztalatom szerint.

    Nekem a nagyon nehéz helyzetekben az a hitem ad erőt, hogy, ahogy mindenki, én is megkaptam minden szükséges "kelléket", hogy tudjam, lássam: milyen irányban teremtek...

    VálaszTörlés
  18. Azt szerettem volna kifejezésre juttatni, hogy az ember nem engedheti meg magának tudatosan , akarattal a tévedést, mert annyira nehéz a hajszálerekig bevilágítani, hogy hol van zavar, hogy éppen elég az embernek az a tévedés, amit önkéntelenül is elkövet.

    Én nem tudnálak megingatni a hitedben, még ha akarnám se, mert te úgyse engedsz. Nem minsősítem, hogy ez jó vagy rossz. Eldöntöd te, ahogy jónak létod. Én csak azt tudom és ebből nem engedek, hogy a Nyilasnak a hit körül, a szellemi erkölcs mibenléte körül forognak a problémái.Hogy te a te életedben ezt hogyan tapasztalod, és mit csinálsz és hogy csinálod és miért és hova jutsz és akarsz jutni, az mind mind a te dolgod.

    a kellékekről: igen , képességekkel és képtelenségekkel (zavaros képekel, képzetekkel) születünk. Minden azon múlik, hogy a negatív képességeinket a pozitív képességeink segítségével hogyan tudjuk meghaladni. DE! a siker abban áll, hogy a tényleges urat szolgáljuk-e ezalatt, vagyis ismerjük-e annyira az istent, hogy valóban annyira éberek tudunk maradni, hogy ne vétsük el a célt, az utat, vagy kiderül, hogy nemhogy a negatívat meghaladtuk volna, hanem még a pozitívan is rontottunk.Mert tudjuk: szorosan kézbe a kézben létezik az isten és a Lilith.
    Mert nehéz helyzetekben (én így tapasztaltam), bizony sokszor a könnyítés sugdos az ember fülébe.A kisajtó.

    VálaszTörlés