Visszahatás

Történt, hogy miután a suliba állandóan abba ütköztünk, hogy fiam haja miért hosszabb 5 centivel, mint a többié, pl az oszi fiáé, akinek csak 3-mal volt hosszabb a "normálisnál", úgy döntöttünk megpróbálkozunk az átiratkozással egy másik iskolába.

Másik iskolák közül, helyek híján, az unitárius kollégiumnál kötöttünk ki, ahol mosolyogva fogadtak, hogy náluk nem számít milyen hosszú a haj. Nah, gondoltam, még vannak normálisak is. Hogy aztán, annál nagyobb legyen pofára esésem, amikor kiderült, hogy a püspök úr, úgy döntött a tanácskozás alkalmával, hogy a fiamnak , az ők iskolájukhoz , értéktudatukhoz viszonyítva nem elég magasak a jegyei.

Fiam, azonkívül, hogy feketébe őltőzőtt és hosszabb haja volt, se az órát nem zavarta, se nem pofázott senkinek. Túl gyáva volt az eszemadta, pont ezért kellett a maszk. De hiába akartam és szerettem volna erre rávilágítani, oszi néni annyira félt attól, amit ő elképzelt és ahogy majd saját erkölcsét, lelki szemei előtt lejátszodó epizódban a igazgató majd kikezdi, hogy ezért döntöttem másik iskola mellett. (Oszi néninek is a fia nagyhajú volt , tehát)

Azt képzeltem akkoriban, hogy ha magyar és egyházi iskola ugye, az unitárius kollégium, nem lehet probléma az oda való beiratkozás, ha van hely. Tényleg , az oszi és az igazgató szívesen és megértően fogadott, csak a tanács elé kell vinni az ügyet.

Püspök úrba még annyira se kételkedtem, hiszen állítólag a magyar összefogást és a keresztényi magatartást képviseli.
Hát ezért volt nagy a pofára esésem, ezért a naiv elképzelésért. Ugyanis a püspök úrnak erős értéktudat problémái lehetnek, ha ellentétben a keresztényi felkarolás és segítség helyett, az iskola és azon belül az osztály magas hírnevét féltette a fiam gyengébb osztályzatai láttán. Nem tudom, hogy a keresztényi magatartás nem arról szólna-e, hogy megpróbáljuk a gyermeket feljavítani, mint földi érdekeket védeni.?
Fordultam a rádióhoz, újsághoz, hogy mégiscsak kéne valamit szólni ilyen esetben, ez nem normális. Kiderült , hogy mindenki félt szólni ez ügyben. Nehogy a püspök úr méltóságán pötty essen. Hogy oda ne rohanjak....:))

Teltek az évek, fiam felnőtté vált, kiváló számítógépjavítóvá lett. Elhívták az unitárius kollégiumba , javítaná meg a számítógéphálózatot. Közben persze, az el nem múlaszthatatlan nagymellényű, nagy magyar és nagy keresztény duma is megindult arról, hogy micsa szép dolog ez, és mennyire kell támogassuk, mi, magyarok egymást.
S akkor a fiam élesen megjegyezte, hogy persze, szó se róla, csak azzal van baj, amikor ezt a nagy beszédet realizálni kéne a gyakorlatban. Mivel, hogy éppen érintett a témában. Még a hely is egyezik. :)))

Bravó, fiam! Legalább neked sikerült a kiállás magadért ez esetben!

Hát, így fordul a kerék....no comment.
Én tanultam belőle , hogy nyissam ki jobban a középső szemem és az igazságot sose el ne hagyjam, álljak ki mellette és igyekezzek ne lenni szolgája a maszatos eszméknek, mert majd visszafordul arra is, saját hazug, korrupt elképzelése, aki ebben él. Nem bosszú ez, hiszen a sors intézte. Következmény.

Nem ez volt az egyetlen tapasztalat ilyen nagymellényű istenképviselőkkel kapcsolatosan. És miért találkoztam velük? Mert én is vallásosan voltam nevelve és megült jó mélyen bennem a hamis hit.

Most már nem talizom gyakran ilyenekkel, elkerülöm vagy nem fogadom. Pl a papot karácsony után , házszentelésre. Legutoljára, kb 10 éve, majdnem elhánytam magam, amikor kersztül kasul szórta a "szentelt" vizet a lakásban, ahol sose akart ilyen szertartásoktól helyrejönni a harmónia. És eltette a pénzt.Mind fizethettem (áldozat), ha nem tudtam megragadni a harmoniához vezető legelső lépést.
És akkor bevillant nagy sokára: pont ez nem kell, hogy én azt higyjem, hogy hihetek ilyen maszlagokban. Hogy ennek ott kezdődik a realizációja, hogy ne jöjjön semmiféle álistenközvetítő , ha már rég látom, hogy ennek semmi értelme.

Hát így...:))