ÉLETKÉPZELET- KÖZPONTI ISTENKÉP



Minden fizikai megnyílvánulás egy központi istenképen alapszik. Ez alól kívétel nem lehet, mivel az jól látható, hogy lélek és szellem nélkül nem mozdul semmi, nincs élet.

A Természet nagyon is harmónikusan műkődik, addig , amíg nem matat bele az ember. Amíg nem avatkozik bele az egyensúlyba és nem erőlteti a természetet másságra,mint ami a rendeltetése.

Tévedés ne essék: lehet művelni a természetet, tiszteletben tartva annak ritmus és ciklikusosságát és egyéb törvényszerűségeit és eredményként , táplálékot, szépséget, megnyugvást, békét kap az ember visszahatásként. Amikor azonban erőszakoskodik az ember, a Természet ennek megfelelően reagál. Mivel , azonban ez az egész teremtett világ eleve törvényszerűségeken alapszik, amiknek megvan a maguk együtthatásuk, azt nem lehet előre kiszámítani, hogy ez a reakció, ez a visszahatás , mikor, milyen formában és mértékben „üt vissza”, hogyan fog kinézni a reakció.

Elég azonban, ha az ember megtanul számolni ennek értelmében és kis lépéseket akar tenni az életben rohanás helyett, művel kihasználás helyett, úgyis mindene meglesz ahhoz, hogy fejlődni tudjon.

Mi is a fejlődés? Az élet egyre mélyebb megértése, annak művelés általi kiteljesítése, gazdagítása. Minden alkotó ötlet nagyon helyes, ameddig a fejlődést , tágulást szolgálja és nem a restséget , rombolást, öncélú halmozást és hatalmaskodást tartja szem előtt.

Mi a baj az embernél, a természettel szemben? Mivel az Ember áll a Teremtés hierarchiájában a legmagassabb pozicíóban, Ő testesíti meg, rajta keresztül nyílvánul meg maga a Létfenntartó Őserő. És nemcsak , hogy megnyilvánul , hanem egyben Ő maga is az. Tehát Teremtő és Teremtmény egy személyben.
És személyében, tehát, mindenki külön –külön ember is , Isten is. És ezért óriási a felelőssége. Ami történik vele, azért senki mást nem tehet felelőssé.

Hogy mi történik? Hát az, hogy ez a Teremtő képzelet , ez a központi élet és Létképzet az embernél nagyon zavaros. Sokféle ok miatt lehet így.

A lényeg az, hogy az ember életének a minőségét és milyenségét ez a Központi Elképzelés , az Imagináció, az Istenről való Képzetzavar határozza meg !!!! Amit befogadok az imaginációmba és azt érzéssel tőltők fel, felhevítem úgymond, annak életet adok. Előbb-utóbb megjelenik az életemben. Ami az imaginációmban van, amit elképzelek valamiről , abban élek. Külső ellenségem csakis akkor lesz, ha azzal a képpel élek , hogy van ellenségem.

És ez a kép a tudatalattiba helyezkedik el, nem a mindennapi eszünk szintjén. Nagyon jól szemlélteti ezt, amikor azt mondjuk : eszünkbe jut valami. Honnan jut el az eszünkbe, hogy gondolkodjunk rajta? Az életünket pedig a gondolkodásunkkal irányítjuk. Gondolkodásunkat, tudatunkat pedig a tudatalatti tartalomban található képek határozzák meg.
S ráadásul a híd, az átjárhatóság a két szféra között is sokszor zárt. Láthatjuk ezt a nagyon megverevedett embereknél, akik képtelenek a változásra. Képtelenek- milyen jól szemlélteti ez a szó azt, amiről szó van. Nincs képük. Képalkotási ( elképzelési képességük) szervük nem életképes, nem használják. S amit nem használnak , nem éltetik, nem generálják belé az energiát, az előbb utóbb elsorvad. Akárcsak a fizikai szervek esetében. Ha valakinek egyik lábát levágják és emiatt a másikat se használja, idővel megmered, élettelenné válik.
Az emberek azonban annyira csak az anyagi testükkel érzik élőnek és veszik egynek magukat, hogy eszükbe se jut, hogy a tudat és a gondolkodás, a képalkotás is a szervezethez tartozik. Tehát szerv státuszuk van.

A központi Létképzetről, Gyökérről, vagy más néven Alkotóról, Istenről való tévképzetek leggyakoribb változatai:

- Az isten rajtunk kívűl van
- Az isten tökéletes
- Semmi sincs, az anyag magától, véletlenszerűen alakul

Az első változat, a leggyakoribb és a legtöbb zavart hozó szerintem. Azért, akár elfogadjuk és hisszük, akár nem, gyökerünk van. Anélkül nem léteznénk.
(Ezért nincs szükség a vallásra, hiszen csak hitünk kéne legyen).

Minden betegség és zavar és kudarc abból a tévedésünkből származik , hogy nem ismerjük a valódi gyökerünket, nem tudjuk, hogy a vallásos értelemben vett Isten tulakdonképpen saját imaginációnk, nem tökéletes, de arra törekszik és nem ismerjük meg és el a Törvényeket , ami szerint vezetni érdemes az életünket.
Magyarán: nem akarjuk elfogadni, hogy istenek vagyunk és ez alól semmi és senki nem ment fel . A szellem elől nem lehet elmenekülni, mert az képezi a gyökeret.

Ezt le lehet bontani arra , hogy sem az Isten , sem az Ördög elől nem lehet elmenekülni. Ezeket nem személyeknek kell felfogni, hanem állapotoknak. Amennyiben elfogadjuk , hogy imaginációnkkal teremtünk, rögtön láthatóvá válik, hogy generálhatunk magunknak ördögi és isteni gondolatokat is. Hozhatjuk magunkat ördogi –romboló és isteni-alkoto állapotokba is. Nyugalomba vagy zavarba. Mindig a választáson van a hangsúly.

Az Élet maga nagyon egyszerű. Egyszerű és összetett. A bonyodalmak abból származnak, amikor az imagináció nem ismeri fel , hogy ami benne van, az megegyezik az egyszerűséggel, az Élet szövete mintáját követi, vagy bonyolult szővevényeket gyárt.

Az ember képzelet, imaginációja mágikus. Ezen nem misztikát kell érteni.

„ A mágia ( az értelem), azon alapszik, hogy a dolgok és a sors és az események , bizonyos magatartással és nyelvi formulákkal befolyásolhatók. Az emberi beszéd és cselekvés valamely kapcsolatban áll az embert kormányzó erőkkel és ezeket bizonyos szavakkal és tettekkel befolyásolni lehet.
Az ember e kapcsolatokról való tudásáról lemondhat, de a kapcsolat nélkül meg sem tud mozdulni.
Ha falcsul látja a kapcsolatot, az a babona.Ha az ember nem kapcsolódik az értelmes és világos erőkhőz, kapcsolódni fog a gombok számához és a fekete macskákhoz. A realitással megszakad a kapcsolat , az ember káprázatban él.”- mondja Hamvas Béla.

És így van. Mindig aközött választ az ember –tudatosan vagy tudatlanul- hogy milyen erőket akar szolgálni. A káoszt vagy a világosságot. A zavart vagy az egyértelműséget.
A tudást vagy a tudatlanságot.

Mai világunk állásának , állapotának a meghatározásához nem kell sok gondolkodás. Egyértelmű, hogy a káosz dominál. És miért? Mert az egyénben is az dominál, aki alkotja a közösséget. A káosz. Mindegy milyen okból, de legfőképpen tudatlanságból és restségből. Tudatlanságában nem gondolkodik helyesen és rest hogy felkutassa az igazi tudást. Az érték a külső ismerethalmozáson van, miközben az élet maga a belső tudáson alapszik.
Minél nagyobb az eltérés a két viszonyulás és állapot között, az egyén élete annál kuszább és kudarcosabb lesz. Az egészséget nem kívűlről kell felállítani és megőrízni, hanem belülről.

Mit lehet tenni?

Elsősorban el kéne fogadni , hogy teljes önismeret nélkül nem megy az ember sokra. Ha ezt megértette és magát feltérképezi a horoszkópja segítségével, hogy megtudja miket tartalmaz a tudatalatti része, már csak az a dolga marad, hogy onnantól fogva megőrízze magát a helyes alapon és onnan szűrjőn minden információt, akár kívűlről érkezik, akár belülről (Lilith , sárkfarok- karma hatására ) . Ami kívűlról érkezik az kézzel fogható. Ami belülről érkezik az nem más, mint ami eszünkbe jut.
Egy dolog az, ami eszünkbe jut és más , ami eszünkbe kéne jusson vagy eszünkbe juthat.
Mindig meg kell külőnbőztetni a dolgokat, hogy jól láthatóvá váljanak és azután belehet integrálni a magunk teljességében. Akkor lehet velük dolgozni bátran.
De amíg tudatlanság az alapunk, addig nem tudunk megkülőnbőztetni. Azaz tudunk, csak nem biztos, hogy helyesen.

Életet így érdemes vezetni, ahhoz, hogy ha nem is teljesen , de a legminimálisra csökkenjen a beláthatatlan események száma vagy az egészség megromlása.
Ugyanis minden belülről halad kifelé, a fizikai dimenzió felé és nem fordítva. Nem kívűl, hanem belül teremtünk. Ugye, a kép a központ.