Szabadság

 Hamvas Béla írja a Tabula Smaragdinában, azt írja : "A zsarnokok nem a szabadság megadását nem bírják ki, hanem saját félelmüket. A nép pedig nem a terrort nem bírja ki, hanem a szabadságát hiányát.

A zsarnok attól retteg, hogy a szabadság megadása anarchikus felbomlás lesz. Mi lesz, ha mindenki szabad lesz? Mindenki harca mindenki ellen. A nép pedig attól retteg, hogy szabadságának kis töredékét is elveszti, s hogy ezt megvédje, bűncselekményekre is képes.

A zsarnok erre egyenlőséget akar teremteni (hogy az egységet megrabolja).A nép az egyenlőséggel visszaél, és megrabolja a szabadságot."

Szabadság valóságferdítésben nem lehetséges. Szabadságot elérni úgy, hogy nem terhelem be magam a hazugságaimmal, vagyis ha nem vállalom fel , hogy miben , hol és mennyire ferdítem a valóságot, nem lehetséges. Nem minden lehetséges és nem minden szabad akárhogy. Egyszerűen azért, mert a valóság nem kényelmes és szórakoztató, tetszetős, konfortos alapon zajlik. Van neki egy pontos rendje és azt semmi se boríthatja fel.

Ha nem vállalok magamért teljes felelősséget, akkor hárítok. Nem számít hány százaléban hárítok vagy hazudok. A magam egészsége a hazudozások mentén omlik meg.

Amit dugiba lehet művelni az olyan, mint a féreg tevékenysége az almán belül. Amiről azt érzem, hogy el kell rejtenem, az olyasmi, ami ha napfényre kerül nem állja ki az igazság próbáját. Ezért félelelm az alapja, akérmennyire tűnik ártatlannak az a csalás, az önámítás.

A hazugság nem képes megállni a saját lábán. Ahhoz, hogy életben maradjon szívnia kell az ember vérét, más szóval az ember az életerejét hagyja elszívni. Ez nem szabadság. Ez a hazugság rabságába esett ember helyzete.

A hazugság alattomos utakon jár és sokkal több áldozatba (pénzbe ) kerül, a transzparens akarat z igazság fényénél.

A hazugságok bilincse alól úgy, hogy azokat nem vállaljuk fel, nincs hogy felszabadulni. A hazugságokat, a valóságról alkotott képzeteket csak felszámolni lehet. Vallásosok ezt úgy fejezik ki, hogy átadják krisztusnak, vagyis a világ világossága erősségű fénynek.

Amit nem tartok a kezemben , azt nem tudom megművelni. Ha nem terhelem be magam a hazugságaimmal, nem tudom felszámolni.

Mi segít felismerni a hazudozást? A tárgyi valóság. A történet megmutatja minek mentén alakult ki egy-egy fájdalmat, zavart, szenvedést hozó helyzet. Az okát felszámolni, tehát a hazugságot generáló hajlamot úgy lehet, ha az ember visszavezeti a gyökerekig azt a képet, amiből elindult a valóságferdítés. Más út nincs.

A hazugság több rétegű lehet. Egymásra torlódó hazugságrétegek nehezebben számolhatóak fel. Kitartás, bátorság, elköteleződés szükségeltetik. Az asztrológia segíthet ebben, mert képes megmutatni, hogy milyen jellegű valóságferdítésre hajlamos valaki. Hazudni nagyon ügyesen tud mindenki, saját magának.

Pl hazugság az, amikor azt mondom lazán, hogy nem csalok. Dehogyis. Semmi rosszat nem teszek. Miközben csalok, mert valamilyen élvezethez el akarok jutni, azt meg akarom szerezni, s mivel a bennem levő erkölcsi mérce jelzi, hogy az helytelen, nincs rendben, hát simán lehazudom magam előtt. Ha hangosan is kimondom, hogy dehogyis, nem rejtek semmit, még rosszabb - rám nézve. Mert abban a pillanatban, amikor a valóságban zavar keletkezik ( a hazudozás zavarja az élet folyamatát) Isten szeme odafordul. A finom szellemi dimenziók szintjén beindul a leleplezési folyamat, mert a Lét önmagát önmagából rendezi, Ez ilyen, ezen ember nem változtat.

Jung írta valahol, hogy az áldozat kihívja maga ellen a gyilkost. Van egy pont , ahol kiegyenlítődik a két véglet. Ugyanígy, amint a valóság szövetén olyan vibtáció keletkezik, ami veszélyezteti a valóság rendjét, harmóniáját, keletkezik egy hullám, ami arra fog irányulni, hogy megszüntesse, illetve áthangolja a zavart okozó , alacsony vibrációjú törekvést. Ezért van az, hogy az intelligencia pont úgy jelen van egy olyan esetben, ahol a rendet szabotálják, -csak ez az intelligencia le van fokozva-, és van az a magas rezgésű intelligencia, ami felszámolja a rendet okozó zavart.

Nincs egy sötét és egy világos intelligencia. Egy intelligencia van különböző frekvencián. Az ember, annak függvényében, hogy milyen rezgéstartományokban mozog szabotálja vagy épségben tartja életét, lényét. Attól függőne, hogyan van a lénye hangolva , úgy kerül alacsony vagy magas frekvenciájú vibrációkba.

Ha "magam alatt vagyok", azt jelenti valami önámítás zavar. Lehet nagyon összetett, lehet lazább szerkezetű. Ez alacsony vibráció, tehát elindulok a hazudozás felé, mert valamivel ki kell egyenlítsem ezt a sötét hangulatot. Megtalálom a hozzám hasonlóan alacsony hangulatban lévő helyzetet és embert. Megtalálom a társam a hazudozásban. Ez a hamis kiegyenlítődés és ez még jobban lehúz, mert a bűntudatom vastagabb lett. Innen még nehezebben hangolom fel magam, mert a szálak, amiket szőttem, jobban összebogozódtak és nem látom a fényt, amit eleve hiányoltam és amiért belekerültem a sötét "magam alá" állapotba.

A tarnszcendens fénynek (értelemnek, világosságnak) magas a frekvenciája. Oda csak hálával, valódi szeretettel tudok felhangolódni. Ott nincs titok és rejtőzkődés, bújocska. Kitől akarnék elbújni és mohó vágyaimat kielégítgetni, amikor az ÉN VAGYOK önazonosságomra hangolom fel magam. Ott nincs szükség már, csak teljes elégedettség és béke. Nyugalom. Ott nem zavarnak a vágyak árnyai.

Amint viszont megjelenik egy vágyálom, elindul a vibrációcsökkenés és addig tart, amíg kiderül arról a vágyról, hogy amit vele teremtek illeszkedik-e , felhangolható-e az önazonosság frekvenciájára? Elég tiszta-e? Mert ha árt valamilyen formában, egyszerűen nem hangolható fel. Ha egy vágyálom és annak hozadéka zavarja a legfelsőbb kört bennem, akkor lehetetlen lesz magam felhangolni. Egyszerűen leáll az egész folyamat alacsonyabb frekvencián, ahol olyan árnyakkal élők vannak, akik számára ugyanúgy lehetetlen az elégedettség és pozitív kiegyenlítettség fokára jutni. Még valami hazudozás miatt megrekedtek. Még "hazudnak valami szépet" és a "jóakarat" kockaköveivel a valamilyen szintű (lefokozott) pokoli állapotaik útján rakosgatják. Ugye, a mondás se hiába született.

Van egy csapda tehát abban, amikor valaki azt képzeli, hogy pusztán imával, jógagyakorlatokkal, meditációs technikákkal felhangolhatja magát az optimális frekvenciára, ahol nincs hazugságkényszere. Ugyanis, amíg nem terheli be magát saját hazugsághajlamai felvállalásával, amíg nem néz szembe hogyan teremti meg magában a korrupciót, addig csak mindig visszazuhan a "magam alatt vagyok" kínzó állapotába. Árt magának és a környezetének egyfolytában. Mert alacsony frekvencián nem lehet nem ártani és nem lehet nem lehúzni a hangulatot, a kedélyt.

Ezen nem segít semmiféle elnézés, szórakoztatás, figyelemelterelés. Ugyanis maga a valóság kényszeríti ki az emberből a tisztulást. Isten nem úgy kíméletlen, és nem úgy kegyelmes, hogy elveszi a tapasztalatot, hanem úgy, hogy belenyomja az ember orrát a hazugságai bűzébe ,annyiszor ahányszor arra szükség van. Amíg az ember magához tér és nem úgy él, hogy "mer elég kicsi lenni" és ezzel elindul az irigykedésben. Addig marad az ember kínokban és fájdalomban amíg elkezdi felszámolni mindazt, ami a kedélyét nyomasztja.

A legjobb lemondani mindenféle ajzószerről, ami eltereli a figyelmet és mesterséges jókedélyt kölcsönöz, mert ezek nélkül érdemes megnézni mennyire képes valaki észrevenni és felszámolni a korrupcióit. Ilyenkor észlelhető mennyire képes felhangoltan , boldogan, elégedetten élni valakinek.

Szabadság vagy rabság. Válasszatok.

Nyilas Lilithes idők vannak, szokjunk le az elvekről másképp rosszul fogunk eljárni értékbecslés vonatkozásában

 Volt idő, amikor nekem is bombabiztos elveim voltak. Ahogy értelmezik még az elvet : erkölcsi iránytűim. Az elvek, a politika a Nyilashoz rendelődnek és a Jupiter az uralkodó őserő, amely ugye vezérli az értéktudatot, fontossági sorrendet, a tisztító kritikát (máj), a helyzetfelismerési képességet, stb.

Nálam a Szaturnusz és a Vénusz van a 9es házban, a Nyilasnak megfelelő életkörben. Emellett a négyes házban van a Marsom a Nyilasban. Így születtem.

Sokszor gondolok arra, leírom egy könyvben, hogy néz ki egy ember élete az igazi asztrológiai fényben. Azzal kezdeném, honnan jövök? Honnan eredek? Emberileg három generációra lenne információm, no de a metafizikai tradíció felől szemlélve , milyen képmását nézi bennem a Lét és én mennyire tükrözőm vissza teljességét? Mennyire tisztán és transzparensen igazolom vissza ezt a csodát? Sárkányfejem, tehát megváltódási állapotom a nyolcas házas Halak konstellációban van. Mondhatom , nem kis feladat eljutni és megmaradni a teljesen sallangmentes isteni szeretet frekvenciáján. Törekszem nem ködben maradni és minden hibámat tisztességesen és kíméletlenül felszámolni. Amikor "elalszok" jönnek a "taslik" pontosan. Még az a jó, hogy az embernek lehet valami stabil viszonyítási lehetősége, hogy mihez képest hiba a hiba. Másképp a "minden relatív" mocsarában fulldokolna, ahogy a tudomány mellékelt ábráján élesen látható.

Ezen a tudmányoskodó alapon, amit annyira szeret a modern felfogás, ma már politikailag is korrekt egy-egy semmit se érő elv.

Visszatérve magamra. ...."Csodálatos" elveim voltak. Anyámnak is. Mindenkinek körülöttem. Ezeknek az elveknek a mentén , ehhez mért életvezetés is volt jellemző. Ha kivesszük a képből a sok odafigyelés- elterelési technikát, a sok pótcselekvést, az édes mellébeszéléseket és mindazt, amit az elvek csak hozni tudnak az életbe, talán sikerül rendes és egészséges, boldog és elégedett életet élni. Mert saját elvek nélkül élni, olyan, mint púp nélkül élni.

Én nem tudtam életem közepéig, hogy pl a demokrácia az azért rossz, mert az isten nem játszik demokráciát, nem teremt kommunista elveket, semmit se játszik szabálytalanul, nincsenek elvei, nem politikailag korrekt, stb...Hanem pontos, egyenes, becsületes, stb. ő az igazság szelleme. A világ világossága.

De ha a Szaturnuszom a Plutóval negatívat zár be és a Mars is ott a Nyilasban diszharmóniában van a Szaturnusszal, akkor az ember lányának vannak elvei és azokat istennél jobban is tudja és azok mentén be is akarja bizonyítani, hogy jól lehet járni. Mert ez a jól járási kényszer is egy tetű púp tud lenni, amit az ember azért hordoz , mert fordítva ül a lovon.

Az élet telt-telegetett sok pofára esés közepette, amíg kezdett derengeni, hogy a pozitív Nyilas az, amikor az ember (már felnőtt lévén) elkezdi átértékelni, átnevelni önmagát. És vetettem le szépen egymás után az elveim. Mára egész jól felszabadultam és nagyon hálás vagyok , hogy úgy megtanultam a leckét, hogy amikor valaki beszél, látom, hogy elvei rabságában roskad.

Nem lehet senkitől elvenni az elveit., amíg azokból táplálkozik. Majd megcsömörlik egyszer.

Amikor már kezdett elegem lenni, kezembe került Hamvas írása :

"Az elvek a világon a legantipraktikusabb dolgok. Ha valaki azt mondja: az emberiséget a békéhez a demokrácia segíti, a világ azonnal felfordul. Persze, akkor is, ha azt mondja: kűzdenünk kell a demokrácia ellen. Akkor is, ha azt mondja: Mindenkinek minden nap meg kell mosakodni, vagy : a világot csak a kopasz emberek kormányozhatják, vagy : módszeres ismeretből fakad a tudás. Az ileyn elv az embert a gondtalan séta örömétől megfosztja, s ha nincs séta, nincs jó emésztés, ha nincs jó emésztés, nincs tiszta kedély, ha nincs tiszta kedély, a szép élet elveszett.

....

Az elvekről való leszokás radikális módja, hogy az ember kineveti őket. Kivétel nélkül minden elvet, minden elvhű embert, saját magát is. Az elvek mindent kibírnak, még a kínzókamrát is. Nemcsak kibírják, az elv győzelme éppen a máglya. Egyedül a nevetéstől fél, de attól aztán nagyon. Ezért ha valaki valamit nagyon komolyan állít, a legjobb a szeme közé nevetni. Minden egyéb módszer csak félmegoldás.

Hogyan ismeri fel az ember az elvet? Ruhájáról. Az elv , kérem, fekete ruhában jár, papi talárban, méltóságteljesen mozog, kenetteljes hangja van és mindig hirdet. Itt van például ez az elv, amelynek neve : "A munkás emberiség tartja fenn a világot." Tegyen a fejére gyermekláncfű koszorút, a nyakába akasszon csengőt,kezébe tegyen játékbabát , húzogassa meg a talár gombjait és kiáltson rá : Kukucs! Te vagy a munkás emberiség? Meg fogja látni, hogy az elv a méregtől el fog vörösödni. Tíltakozom az ellen , szól majd, hogy ilyen komoly urat kigúnyoljanak. Mire , kérem, fogjon krétát, a fekete talár hátára pedig szép olvasható betűkkel írja fel : Ez a szamár eladó ! Az elv dühős lesz és ordítani fog. ne ijedjen meg tőle. Tegyen ajánlatot neki, hogy játszanak egy kis piros pecsenyét.

De hiszen ez nihilizmus! Nem , kérem, fogja mondani Thoreau, a nihilizmus elv."

Nos, a mindennapokban, a mindennapi emberek vonatkozásában az elvek ugyanígy nevetségesek. Címek, rangok, rögeszmék mögött elvek vannak. Így kell, nem úgy kell, az ég kék, de kékebb is lehetne. Stb... Felelősségre vonod, egyből támad. Nem ő volt. Védekezik. Még megpiszkálod az önérzetét, támad. Pont, ahogy Hamvas Béla ábrázolja.

Nézz a tükörbe gyermeki nyitottsággal, ha tudsz. Az elvektől nem látsz egyebet, csak az embert, akit elvei kimerítenek. Fiatalon még kevésbé, de aztán egyre jobban.

Nehéz dió a Nyilas karma meghaladása is.

Keressétek azt az asztrológiát amelyik képviselői nem szakemberek címekkel és eladnivalóval hanem kiolvassák belőletek az elveket, amik miatt szenvedtek.

A Nyilasban van a Lilith, itt az idő lemondani a hamiskártyázásról

 Amikor az emberben felébred az Isten, másképp kifejezve valaki magához tér, onnantól fogva a valóságot tiszta szemmel nézi. Ugyanis ekkor hagyja az Istent látni magán keresztül és ami sérelem éri az életben, azt azt az Isten szemével vizsgálja, nem emberi mivoltát védelmezi. Hanem Istennel együtt Isten nevében figyeli a folyamatokat. Tudja már, hogy senkinek egy haja szála se görbül meg anélkül, hogy azt a Fennvaló ne engedné. Persze, ez így mind vallásos hangzású lehet egyes fülekben, viszont már eléggé hozzászoktattam magam, hogy Isten alatt ne egy kaporszakállú öregúrat és a fiát a szandálos zsidő fiatalembert értsem. 

Ezt hallottam egyszer valahol: Az a szem, amivel Istent látom, ugyanaz a szem, amivel Isten lát engem. Hát ez egy olyan kép, mint egy mandala. Itt le van írva egy mondatban, amit a fentiekben hígabban írtam le. 

Van egy másik kép is, így néz ki : Annyira lehetek képes igazat beszélni, amennyire be tudom látni a valóságot (vagyis Isten országát). Lehetetlen kevesebbet ferdíteni a valóságot (tehát hazudozni és korrupcióban élni), ha nem tárult fel kellőképpen bennem a valóság mibenléte. Ahol vak vagyok, ahol ködben vagyok a valóság komplexitását illetően, ott nem lehet nem félrebeszélni.

Itt van egy példa erre: Valaki azt mondja : " Csak sajnos nagyon gonoszak a mai emberek es szeretnék más udvarán sepregetni ahelyett hogy az övéket tegyék rendbe. Így valahogy azt hiszik, hogy menőbbek"

Olyan személy fogalmaz így, aki még mélyen alszik. Vagy: akiben az Isten még nem ébredt fel. Vagy: aki még nem ébredt magára. Mert amikor valaki látása egyezik az isten látásával, akkor nem fogalmaz így, mert idejében észbe kap, hogy hoppá, magát kihagyta a kalkulusból.

Olyan személyek esetében fordul elő ilyesmi, akikben rejtetten Tűz típusú örökölt programok/mintázatok sugallatok uralják az elmét és az illető ráadásul vallásos Istenkép-szemléletről tájékozódik a valóságról. nem veszi tehát észre, hogy így tételezve a helyzetet , kritikája elítélő, nem pedig helyzetfelismerő. Nagy a két látásmód között a külömbség. Pont, mint a hazugság és az igazság között. Vagy a Fekete és a fehér között.Ez homályos alapállás és ártalmas, mert bajba juttat.

Az illetőt is bajba juttattja ez a szemlélet. Az igazi spirituális szemlélet az, amikor a Valóság vagy Sors vagy Isten szól. A metafizikai alapok és a sorsfelfejtő asztrológia ismeretével világos,, hogy nem a tett mozgatja a képet eredendően, hanem a kép a tettet.Amíg valaki alvajáró, addig nem veszi észre, hogy nem kívlről befele van baj, hanem belülről kifele.Félre van tolva az Isten és saját igazság van megfogalmazva. Ami tettet generál és a tett információja visszacsatolódik a hamis képzethez, így az illető pontosan azt követi el, amit elítél.

Remélem világos.Erre mondják ördögi kör. Vagyis amit főzől, azt eszed. Nem a más emberek főzik neked, amit te képzelsz el hibásan.

Az illető ugyanis valahogy nem a saját portáján sepreget, hanem eltévedt és saját boldogtalanságát átvitte a szomszédba , ott szívja az életerőt magának. Így szerez egy kis életkedvet magának. Közben persze, ahhoz, hogy vérhez (életerőhőz, életmotivációhoz jusson) de ne látszódjon , hogy mit művel úgy kell lecsapolja a vért, hogy az észrevétlen gyengítse az illetőket. Igen, tudom, erre mondják a misztikusok, hogy vámpír.

A lényeg, hogy rejtetten végzi. Ugyanis valahol érzi , hogy csal és ezért frusztrált. Fél. Sötétben él. Nem megy át nyíltan , hogy mondja el, magam alatt vagyok, gyengének érzem magam, mert mások élőskődnek rajtam, illetve én sok élőskődővel élek és hagyom, hogy elszívják a vérem. Nem. Nem vállal felelősséget. Kifele mutat a saját bajai okára.Vágyik boldogságra, csak mivel alszik, nem Isten oltalma alatt nézi meg, hogy mi az akadálya önmagában a boldogtalanságának, hanem Kos Leszálló és Rák Lilith sugallatra, Negatív Plutóval és teljesen diszharmónikus Vénusszal, gyenge Szaturnusszal és Uránusszal amelyek ugye mutatják a tévutat ( tudattalanul), vaktában enged annak a csábításnak, aminek a hordozója a szomszédban él. A két hasonló bevonzza egymást és így egymás és a többi hozzátartozó vérét szívják rejtetten. Tehát tesznek róla, hogy ha nekik szar az életérzésük, legyen a többieknek is az. Váljon azzá. Ha a családom látom tehernek és szabadulni akarok, akkor menjen tönkre még egy család rejtett koncepciója és az Önzősége hajtja.

Miért viselkedik így? Mert abban hisz, amit megfogalmaz. Csak azt lehet megfogalmazni, amiben valaki hisz.S amit fog az ember, az fogja őt. Amikor valaki valóban értelmes, tehát tudatosságát nem árnyékolja be az öröklött hamis valóságképzetek tárháza, akkor nem él úgy, mint amikor a farok csóválja a kutyát. Ő maga a kocsihajtó, a lovat nem üli meg fordítva. Így kritkus szemlélete egészséges. Ilyen alapállással amikor valaki beszél, a megfogalmazásból látja kilógni a lólábat, tehát áthallja a mögöttes hamis mintázatot, amiből fogalmaz az illető. Tehát hazudik.

Nézzük a kép mélységét és terjedelmét. Az illető , aki ezt megfogalmazza, olyan valakinek kommunikálja, akinek a vérét szívja. Tehát most ránézve arra, amit mond, az áldozatra is kiterjed, amit mond, csak épp abban van a hazugság, hogy az áldozat közvetetten van a dologban, de a vérét önkéntelenül adja.

Mondom konkrétan: aki ezt mondja az egy olyan személy , aki a szomszéd más nemű személlyel titokban lopják egymás és a hozzátartozók életerejét. Miért? Csupa élvezetből és annak a rémképnek engedve, hogy : mindent szabad, amíg nem veszik észre. Lopni lehet, csak ne kapjanak rajta. És ők ketten ezt az istent szembeköpést szerelemnek nevezik. Tehát azt hazudják, hogy a szerelem az, amikor titokban és lopakodva szerzik meg a boldogságuk tárgyát, miközben nem sepregetnek előbb a saját portájukon, de tetszelegnek egymás előtt abban, hogy ők milyen ártatlanok és a jó szívük rabjai. Hiszen egymásnak gyönyört szolgáltatnak olyan időben, amit elloptak a saját házastársuktól, gyerekeiktől. Itt ugye világos, hogy csúfot üznek a szerelemből. Isten nem így és nem ilyen módon gyakorolva hozta létre a Vénusz őserőt. Nem csúfságnak. Dehát ha a Vénusz diszharmóniát mutat, akkor az illető nem érti a szerelmet, csak birtokol. Mint egy élvezeti tárgyat veszi el önkényesen , ami neki tetszik, amit megkíván. Pedig, amire vágyik valaki, az nem biztos hogy értéket is hordoz és értelmesen is tud hozzányúlni.Isten olyanokat se teremtett, olyan értéktudatot, ahol áruló kellene valakinek lenni, csupa szerelemből és "tiszta" szívből.

Ha kiderül a dolog , még nincs vége a hamiskártyázásnak. Bocsánatot lehet kérni szájjal, és a kést (korbácsot) még mindig szorongatva a dühtől, hogy a gyönyörforrás megszünik. A bocsánatot nem lehet elérni belátás nélkül. Amíg a két csaló nem jön rá arra, hogy összetévesztették a szerelmet a birtoklással és a nyíltságot az árulással, addig nincs vége a hazudozásnak. Egész a képzeleti dimenióig szükséges felfogniuk elképzeléseik, gondolkozásuk és tetteik súlyosságát, ártalmasságát. Ha ez a munka nincs becsülettel elvégezve, a sugallat rabja marad mindkettő és kezdik újra , csak pepitában.

Ezt az öntisztító munkát, ezt a belső sepregetést félálomban, félvállal, félszívvel nem lehet elvégezni. Istent nem lehet megvezetni.

Másik gyöngyszeme a női nemű illetőnek az, hogy félig hibás. Meg, hogy a szívnek nem lehet parancsolni. Érdekes. Vajon fél szívvel lehetne-e élni? nem. A teljes felelősséget szükséges felvállalni. Külön, mindenkinek.Mindegyik külön, önerőből kell magára ébredjen, vagyis engedje isten szemét rajta keresztül szemlélni. Mert ha ez megtörténik, akkor tiszta lesz a szív és nagyot kacagnak saját játszmáikon. ha kellően mély az átvilágítás (belátás) többet nem érzik a karma kényszerét és SZABADOK LESZNEK. Felelősek és szabadok. Addig viszont saját rabláncaikon csüngnek és csorgó nyállal sóvárognak vérért, életerőért. Mint egy fenevad.

Addig viszont marad a bűntudat, a felelőtlenség és a kifele mutogatás. Ő volt.... Nem, ...ő volt. Dehát én azért mentem bele, mert otthon meg ő volt az, amelyik......és így tovább. Futás a mókuskerékben. Kifulladásig.

Anna-Mária