2011. május 29., vasárnap

Anya-Apa, Nő-Férfi, Én-Isten kapcsolatok

Jó barátnőm utólagos engedelmével bemásolom ide, felismeréseit. Sok vonásban hasonló cipőben járjuk a Sorsunkat, tehát amiket ír, abszolut helytállóak.

"Az utóbbi időben olyan lassú mozgású bolygók álltak T-kvadrát alakzatban, amelyek az utóbbi időben született gyerekek képletében mind jelen vannak: Plútóval a csúcsán, két oldalon a Szaturnusz opp.ban a Jupiter- Uránusszal.

Ide másolom elől járóban Szilárd leírását erre vonatkozóan, majd az én személyes beszámolóm következik, amit eddig feltártam ennek a keletkezéséről és működéséről, és szeretném mások beszámolóját, meglátását, véleményét, tanácsát, kérni ebben a témában.

"Fény-ellenes program
1. A Fény-ellenes programok az adott személynek a mások személyiségével szembeni, a karakter-jegyüket nyíltan felvállaló személyekkel szembeni, nyílt, vagy rejtett, tudatos, vagy öntudatlan, szembenállási és versengési késztetéseket szülő veleszületett sors-programot jelez. Ebben az esetben a nyílt, vagy a lappangó mentális devianciák (depressziós tünetekkel váltakozó agresszivitás) skálája a hatalmi ambícióval járó, nyílt vagy rejtett kegyetlenkedésre és brutalitásra való hajlamtól, az ellenségnek képzelt személyek és tárgyak megbüntetése és rejtett megsemmisítése vágyától, a különböző önpusztító, önromboló, öncsonkító és önbüntető hajlamokig, és szélsőséges esetekben a kegyetlenkedési sóvárgástól a perverz szadizmusig terjed. Ez az ősöktől örökölt negatív szellemi program többnyire az adott személy édesanyjának, vagy nagyanyjának a saját apjával, vagy a férjével (a vizsgált személynek az apjával, nagyapjával, vagy dédapjával) szemben érzett, igen erős, de többnyire rejtetten átélt személyiség érvényesítési ambícióiban gyökerezik. De kapcsolódhat intenzíven és huzamosan átélt, erős ellenségképekhez kötődő, mély vallásos vagy nemzeti érzelmekhez is.

Ennek a személy-ellenes, illetve egyéniség-ellenes gyűlölködési programnak a betegségtünetei: a szívbetegségek összes változatai, a súlyos hűléses betegségekre, valamint a migrénes betegségekre való hajlam, a mellkas tájéki gerinc-problémák és a mellkasi problémák, a csontozati, érrendszeri, vérkeringési és vérnyomási problémák, férfiaknál a here- és prosztatagyulladások, a here sérv, az agyvérzés következtében beálló lebénulás, valamint a here és a prosztata rák."(Kozma Szilárd)

Az András fiacskám születési képletéből szembesültem ezzel a programmal. A Szaturnusz a 4. házban, vele oppozicióban a Jupiter-Uránusz a 10. házban, a Plútó a 6. házban.
Nem ment egyből az értelmezés, elég későre állt össze a kép. Ez Andrisnál baba-ekcémát okozott, ami nagyon gyakori a babáknál, de hát az okok, azok okok.

A Szaturnusz a 4. házban, a kitagadott Apa.
Nem úgy keletkezik egy személy-ellenes program, hogy minden áron győzedelmeskedni és feminista módon legyúrni akartam volna a férjemet. Nem, erről szó sem volt. Sőt, azt gondoltam, hogy az utóbbi időben jobb (sokkal jobb) lett a kapcsolatunk, miután én főleg az anyaságommal foglalkoztam és őt is próbáltam minél nagyobb mértékben (mértéken felül :lol: ) elfogadni.
A 3. kisfiunk születése előtt azén saját felelősségemet és minden lehetséges energiámat a tengelyembe-állásba helyeztem és azt gondoltam, hogy személyes felelősség létezik csak. Csak saját magamért felelek és a gyerekeimért, a családanyai helytállásomért, de a férjem helytállásával csak olyan szempontból foglalkoztam, hogy minél jobban el tudjam fogadni és jól tudjunk kollaborálni a gyereknevelés terén. Be kellett látnom, hogy ez az Isteni Igazság (Plútó) szempontjából hazugság volt. Az én családanyai szerepem és anyaságom szempontjából azt gondoltam ez elég, mintha egyedül én el tudtam volna "intézni" (szüziesen) mindent. Pedig panaszkodtam is e téren sokat, hogy mennyi mindent nekem kell csinálni. Csak az én személyes felelősségem nem elég, mert így nincs kiegyenlítődés, nincs Igazság, nincs Egység. Hiába van bennem igazság és metafizikai rálátás, ha ezt véka alá rejtem és főleg a férjemmel szemben e szerinti értelmezést és helytállást nem követeltem meg, ha engedtem a "taknyos béke" nyugalmának(?), ha elnéző(neg. Jupiter) voltam.
Ha én jó családanya vagyok, ettől a férjem is jó családapává válik normális esetben, haladt is errefelé a dolog, de igazából a 3. gyerek várandóssága és azután lett intenzívebb a férjem apasága is. Előtte volt annyi ideje, hogy ne csak ezzel foglalkozzon itthon. Három gyereknél már van annyi elfoglaltságunk, hogy látni lehet, hogy én nem érek rá a nagyobbakra, és neki kell "beállnia".
Egy családban az apát értékelni csak apai minősége szerint lehetséges. Ez a mérce. Itt nem számítanak az egyéb erények: tudás(nem vetélkedőn vagyunk), szépség(nem szépségversenyen vagyunk), izmosság (nem támadnak meg vadállatok mostanában), pénzkereset. Ezek mind hasznos emberi tulajdonságok, természetesen lehet (és kell is) használni, de helytállás szempontjából a családban a nő anyai helytállásában, a férfi apai helytállásában mérettetik meg. Csak így lehet megbecsülni a másikat.És ez a megbecsülés mennyire több holmi közös élvezetek átélésénél, melyek természetesen szintén szükségesek.
Én elnéző voltam ilyen tekintetben és metafizikátlan és ez teremtette meg meg azt a neheztelő feszültséget bennem, amit ez a T-kvadrát kifejez. És mindez miért? Mert gyáva voltam harcolni(Mars a 4. házban nálam). A külső harc megúszása, elkerülése belső önmarcangoló harccal kompenzálódott és ez a feszültség még a személy-ellenesség mellett Sors-neheztelést is generált.

Párkapcsolatban valamelyikünk hibája mindkettőnk hibájává válik, mert az Igazságot csaljuk. Az egyik a hibájával (a nem helytállásával), a másik az e fölötti elnézésével. Így csinálunk bajt. Ha a férjem nekem bajt csinál, akkor az mindhárom gyerekünkre kihat. Ha én elnéző vagyok, azt jelenti, hogy hogy bennem is van olyan jellegű gyengeség, amit elnézek magamnak és ezáltal elnézem neki. Pátyolgatom a hibánkat. Ezért kell harcolni, vitatni, hogy az Igazságban Egyek lehessünk. Itt a lehetőség.

Mivel az ő helytállása nem valósult meg, az én neheztelésemmel száműztem "otthonról" az Apát. Így egy személyben voltam én kénytelen Anya és Apa is lenni megfeszített módon. De mivel így bennem nem volt meg az Apa - és a gyerekeinkben sem ezáltal - így nem tudott egyesülni bennem az Apa az Anyával. Így széthúzás lehet csak Egység helyett.

Kapcsolódik ehhez az én édesapámmal való gyermeki voltom is. Amíg van bennem egy olyan gyermeki hozzáállás, hogy ha odaállítanak egy dologhoz azt nem szívesen teszem és dohogok magamban, addig gyermeki módon viselkedem. Így tett oda az én apukám is, visszafeleselni meg nem lehetett. Végezni kellett a munkát, nem volt apelláta. Igen, de a bennem élő gyermeknek ez nem mindig tetszik, annak ellenére, hogy én anyaként elvégzem a "kényesebb" (sőt a férfiasabb) munkákat is. Ennek a kis gyermeknek a nyafogását dédelgetve értem én meg tévesen a férjem nem hozzáállását, ezért nézem el neki, mert nem tudom még, hogy egy házasságban nem gyermeki módon kell hozzáállni a nehézségekhez. Felnőtt fejjel az ember elmondja az Igazságot és megköveteli a vele egy szövetségben levőktől. Fel kell nőni ehhez. Mondom mindez a lehető leg"normálisabban" alakult ki ez bennem, normális családban nőttem fel és a férjemmel is jó kapcsolatban vagyok. Nincs benne semmi extra-hiány, amiért szenvednem kellene.

Nemrég, hogy ezt megbeszéltem a férjemmel, nem dőlt össze a világ. :lol: Ha én lépek, ő is lép. Olyan felszabadulás ezt átélni, hogy csuda! Nem beszélve a többi melléktermékről, ami még felszabadul közben: az iránta érzett megbecsüléstől, hálától, szeretetről. Ezekre nem is gondoltam, csak jönnek maguktól. Ha mindketten a helyünkön vagyunk az Egység által, egyesült erővel tudunk haladni. Sőt, csak így tudunk. A megbecsülés helyet kap és visszaáll az Apa a helyére - bennem. Itt a befogadás kettős: a fény befogadása és Apa befogadásáról van szó. Az apa nem akadályozza bennem a metafizikát és a látást és én sem zárom ezeket előle el.

A gyerekeinknek a tanulási problémájuk is ebből fakad: a Szaturnuszi helytállásuk, a Jupiteri rálátásuk , az Uránuszi megértésük eddig hiányzott belőlük. Az Andris képlete segített nekem ezeket meglátni és feltárni. Másképp honnan tudhattam volna? Mindegyiküknek ezek a neg. meghatározódások, a neg. fényszögek által jelzett irányban gátlódtak. Sőt, ezáltal tanultam meg gyerek-problémákat értelmezni az anya és gyermek képletéből. Nekem a Mérlegben áll a Jupiter-Uránusz, tehát nekem ezeket a minőségeket a párkapcsolatban kell kiegyensúlyoznom. Az Uránuszt támogatja a 4. házbeli Mars, tehát a harc az én metafizikai képességeimet növeli. A harc megkerülése minden gyerekemnél láthatóan elzárta ezt a transzcendenciát, amivel én rendelkeznék...

Úgy gondolom nem vagyok egyedül ezzel a problémával, tehát remélem mások is jönnek érdemteli hozzászólásaikkal."

Nem vagy egyedül Enikő! Az első gyerekem születésekor , még én is nagyon személy-, és isten-, és fényellenes  állapotokban éltem meg magam. Az én fiamnak is a Szaturnusz a 4es házban került, szemben a Jupiterrel a  10-es házban. Nem elég, hogy úgy mentem férjhez, hogy az társadalmilag ( 10-es ház) ok legyen és anyám intézte el , hanem még azután is, haragudtam a sors "törvényére", hogy miért van megrendezve ez így, és miért kell férjhez mennie az embernek, mindenáron. Csak nálam, még egyéb árnyalatok is közrejátszottak. A lényeg viszont hasonló. A Sors szerint ugyanaz a törvény jelenik meg mindenhol és ugyanazok a következmények lényegében.

Fiam , most már nagykorú, de lehet látni, mennyit kűzd, hogy magát értékesnek lássa, hogy ne menjen el a kedve a családalapítástól,amikor a nő irányából nem érez elég megbecsülést ( Jupiter a 10-es házban) , mennyire fontos neki, hogy a társadalomba  elismerjék, mint férfit. Hogy akarata ellenére, olyan nőket vonzz be, akik nem adnak szart se a férfiakra.
És , amikor  beindul nála is a gyűlőlkődés a Sors és isten ellen, akkor nagy lázas, hűléses  betegségeket produkál.

2011. május 26., csütörtök

2011. május 19., csütörtök

Szabad, tudatos szülés

Marsden Wagner professzor M.D.,M.S.P.H., a WHO nők és gyerek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója, jelenleg az Országos Bábaszövetség Szenátusának tagja. Több évig dolgozott szülész-nőgyógyászként és kutató orvosként is. A professzor tavaly októberben a II. Nemzetközi Bábakonferencián tartott előadásán akadt, aki felállt, és elhagyta az előadótermet. Vajon miért? Azok számára, akik elolvassák az előadást, aligha kétséges a válasz.


Jó reggelt! Mindjárt az elején azzal kell kezdenem, hogy kétszer is elnézést kell kérjek.

Először is azért, mert nem beszélem a nyelvüket. Nagyon jó lenne, ha anyanyelvükön szólhatnék önökhöz, de sajnos nem tudok. Korábban 15-20 alkalommal jártam Magyarországon, tehát nincs jó mentségem. Másodszor azért kell elnézést kérnem, mert a szülészeti gondozásról és a gyermekszülésről fogok beszélni, és tulajdonképpen én férfi vagyok. Soha nem fogok gyermeket szülni, soha nem fogom ezt az érzést megtapasztalni, tehát ez azt jelenti, hogy kívülálló vagyok a szüléseknél. És ezt nagyon fontos mindig szem előtt tartanunk, még az sem számít, ha valaki szülészprofesszor (férfi) egy kórházban – akkor is kívülálló, mivel a szülés a nők világába tartozik. Ez mindig is így volt, ha visszatekintünk a történelemben.

És tulajdonképpen vicces, ha elolvassuk a hivatalos történelemkönyveket, azok csatákról, háborúkról – csupa olyan dologról szólnak, amiket a férfiak tesznek. Arról, amit a nők tesznek, semmi sincs ezekben a könyvekben. Tehát a szülés mindig is a nők világának része volt. Még egy dolog… OK… tehát mit tehetnek a férfiak a szüléssel kapcsolatban?

Valaki mesélt egy történetet, ami nekem nagyon tetszik. Ez a történet arról szól, hogy a szülés miként megy végbe a delfineknél.A szülő delfin úszik a középpontban. Körülötte körbe-körbe úszik 2-3 nőstény delfin, akik meg-megérintik őt – mint a bábák vagy a dúlák. Ez után, mintegy tíz méterrel távolabb egy szintén nőstény delfinekből álló csapat úszkál, akik beszélnek a szülő delfinhez. Majd jóval távolabb (egy nagyobb sugarú körben) úszik az összes hím delfin, akiknek az a feladata, hogy óvják a szülő delfint mindenféle veszélytől. Így a szülés békében folyhat le. Úgy gondolom, hogy a férfiak így vehetnek részt a szülésben. Vagyis biztosítaniuk kell a békét a nők világa számára a szülés ideje alatt.

A delfinekhez hasonlóan, az embereknél is így kéne történjen. A bábák mindig a nők rendelkezésre álltak, akár tradicionális bábákról, akár egy idősebb tapasztaltabb környékbeli nőről beszélünk – tehát mindig is léteztek bábák. Bizonyára ismerik a bába szó francia megfelelőjét: „sage femme“, ez pedig bölcs aszszonyt jelent, vagyis a bába volt a falu bölcs asszonya. – A dán kifejezés, a bábára az „öre more“, ami annyit jelent, hogy földanya; ő volt az az asszony a viking faluban, aki „két lábbal állt a földön“ és a falu többi nőtagja mind tisztelte őt.

A bába izlandi megfelelője a „fény anyja“. A lényeg mindebben az, hogy a történelem során mindig is léteztek olyan nők, akik törődtek nőtársaikkal, gondozták, védelmezték őket. A többi nő nagyon tisztelte ezt.

Japánban születésházak vannak. A születésház egyben a bába otthona is. Minden asszony eljön ebbe a házba. Nemcsak akkor, ha várandós vagy ha szül, hanem mindenféle női problémával ide fordulnak, például, ha a férjük bántalmazza őket, vagy bármi egyéb gondjuk van. Néhány évvel ezelőtt hatalmas földrengés volt Japánban, és az egyik nagyváros egyik születésháza a földdel vált egyenlővé. A többi ház is romba dőlt. A legelső ház, amit a környéken újjá építettek, a születésház volt. A környék nő és férfilakossága együtt építette újjá azt a házat, annyira fontos volt számukra.

Nos, amint tudjuk, úgy 200 évvel ezelőtt a férfiak is belekeveredtek a szülési szituációba, és a szülészorvosok megjelentek a szüléseknél, és fokozatosan átvették a hatalmat és az ellenőrzést. Mi férfiak ellenőrzésünk alá akarunk hajtani minden olyan körülményt, amitől félünk. Ha félünk valamitől, azt mindenképpen ellenőriznünk kell.

Nagyon ortodox orvosi, tudományos és perinatális képzésben részesültem, aztán kutattam, praktizáltam, majd a WHO munkatársaként Koppenhágába kerültem, ahol találkoztam egy dán bábával, aki megkérdezett, hogy részt vettem-e valaha a praxisom alatt egy otthonszülésnél. Mondtam, hogy nem. A legtöbb orvos Magyarországon, Németországban, az USA-ban vagy bárhol máshol, soha nem látott otthonszülést. Ez a bába, egy nagyon bölcs asszony volt – „sage femme“ – azt mondta nekem, hogy el kell mennem és látnom kell egy otthonszülést. Ő mindent elrendezett, így lehetőségem nyílt elmenni a szülésre.

Ez az esemény a reveláció erejével hatott rám, megváltoztatta az életemet. Láttam egy asszonyt, aki haladt előre a vajúdás folyamatában, majd eljutott abba a stádiumba, amit mi második fázisnak nevezünk, és ez a nő egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra!!! Most megszülöm ezt a gyermeket!!!“

Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben előtört volna ez az erő. Ez az erő halálra rémíti a férfiakat. Abban a pillanatban felismertem, hogy mindaz amit a szülés alatti gondozásról tanultam, arról szólt, hogy miként hajtsam az uralmam alá a nőt oly módon, hogy ne találjon rá magában erre az erőre.

Mi férfiak nem akarunk találkozni ezzel az erővel, nem akarjuk látni, bármit megteszünk, hogy ne találkozzunk vele.

Valójában a probléma nagyobb ennél. A férfiak évezredek óta megpróbálják ellenőrzésük alatt tartani a nőket. Ez igazából vicces, nem tragikus.

Shakespeare szerint, nagyon okos az a férfi, aki biztosan tudja, hogy ő a gyermeke igazi apja.

Látják? Bezárjuk börtönökbe a nőket csak azért, hogy bizonyosak lehessünk benne, hogy senki más, csakis mi magunk lehetünk a születendő gyermek apja.

Sok mindent megteszünk azért, hogy ellenőrizzük a nők reproduktív viselkedésformáit. A várandósság és a szülés ellenőrzése része ennek a folyamatnak. Tehát a szülészeti gondozás jobbára a szülés, a vajúdás és a nő ellenőrzéséről szól.

Mit gondolnak, miért erősködnek, hogy a szülés a kórházban történjen? Mivel a kórház az „én“ – az orvos, a férfi – felségterületem. „én orvos vagyok, mindent ellenőrzök, ami a kórházban folyik.“ Ha én, mint orvos elmegyek az ön otthonába, ön van hatalmon, jogában áll kidobni engem. Én, mint orvos nem uralhatom, ellenőrizhetem teljesen a helyzetet. Ez az, amit az orvosok nem szeretnek. Ezért nem szeretnek az orvosok beteghez vagy vajúdóhoz házhoz menni, mert nem uralhatják tökéletesen a szituációt.

Soha semmilyen tudományos adat nem támasztotta alá a szülések kórházakba való áttelepítését. Ez nem egy tudományos kutatási eredményeken nyugvó döntés és cselekedet volt.

Mi orvosok uralni akarjuk a vajúdást és a szülést; a hátára fektetjük a nőt, ami a tehetetlenség és a megadás testhelyzete. Az, hogy ő a hátán fekszik, én pedig a terpesztett lábai közt állok, azt sugallja, hogy teljesen uralom őt. Ez a lehető legrosszabb szülési testhelyzet. Azt akarják, hogy a kutatási alapokon nyugvó kezelésről beszéljek?

Bárhová mehetnek a világban, legyen az kórház vagy születésház, ott, ahol azt javasolják, hogy a vajúdó nő a hátára feküdjön, ott nem beszélhetünk tudományos kutatási alapokon nyugvó kezelésről.

Abban az időben, amikor a fejlettebb államokban a szülés átkerült a kórházakba, az emberek kezdtek jobb körülmények között élni. Javult a táplálkozás, a lakáskörülmények stb. Ekkor rájöttünk arra is hogy uralhatjuk a vajúdást és a szülést.

És a nő? – Rájött, hogy a családtervezés által uralhatja a fogamzást is! Innentől kezdve a nők nem szültek 15 gyereket, csak kettőt. És nem akkor szültek mikor 14 vagy 50 évesek voltak, hanem nagyon optimális időben.

Tehát mindezen szociális változások, amelyekről beszéltem, javították a csecsemő és anyahalálozási arányokat. Mindkét arány meglehetősen csökkent. A szülés bekerült a kórházakba, és az orvosok hangsúlyozták, hogy a statisztikák pozitív alakulása nekik köszönhető. Ez nem igaz!

Ez azért nagyon fontos, mert sokszor fogják ugyanezt hallani magyar orvosoktól.

Nekem sokszor mondták már. „A kórházba jönni, használni a különböző gépeket, az EKG-t, a CTG-t stb. ez modern, ez fejlődés, nem akarunk visszafelé lépni.“ – mondják. De tévednek. Nem az ultrahang és az EKG alkalmazása miatt csökkent a halandóság. Hanem a jobb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, a jobb családtervezés és igen, bizonyos értelemben a jobb orvosi ellátás miatt is. De nem az ultrahang alkalmazása miatt, hanem pl. az antibiotikumok miatt vagy a biztonságos vérátömlesztés miatt. Ezek valóban nagy vívmányai az orvostudománynak. Ezek csökkentették valójában a halandóságot. De leginkább a szociális változások.

De – amint a világon egyre többen felfedezik –, ahogy az orvosok egyre jobban uralják a szülést, a nők úgy veszítik el azt. Elvették tőlük a saját testük ellenőrzésének, uralásának a jogát. Ez a magyarázat a medikalizáció elleni reakcióra. És ez szorosan kapcsolódik a bábákhoz is. A bábák és a nők a szülés humanizálását követelik. Tegyük emberibbé a szülést! Ez azt jelenti, hogy a szülő nő kell a központban legyen, nem pedig az orvos.

A bába feladata a szülés kísérése, nem pedig az orvosé. A szülés természetes része egy normális életciklusnak, a várandósság nem betegség, az esetek több mint 80%-ban nincs is szükség orvosra vagy sebészi beavatkozásra.

A magyar professzorok azt mondták nekem, hogy milyen jó itt a helyzet, hiszen itt több mint egy orvos van jelen a szülésnél Ez őrület! Nézzék! Képzeljék el, hogy egy magasan képzett szülész van jelen a szülésnél.

Ez kb. olyan, mint amikor szórakozni akarnak menni a párjukkal és az egészséges 2 éves gyermekük mellé egy sebészorvost hívnak babysitternek. Ez őrület! Eszméletlen sok pénzbe fog kerülni, és ha a gyermekük elfárad és sírni kezd az orvos teleinjekciózza nyugtatókkal és medikalizálja a babysittinget. Ugyanilyen őrültség egy szülészeti sebész részvétele egy normális szülésnél. Még az is nagyon furcsa, ha egy orvos van jelen a szülésnél… Önök szeretnék, ha egy orvos jelen lenne és bámulná önöket a hálószobájukban mikor a partnerükkel szeretkeznek? A dolgok mûködhetnek rosszul a szexben is! Különböző fertőzéseket kaphatnak AIDS-t, gonorrheát stb., tehát állítsunk egy orvost a hálószobákba is!

Hogy megmondja, hogyan csináljuk! Ez esztelenség! De ez történik Magyarországon, azáltal, hogy ezek a jól képzett orvosok ott állnak a normális szüléseknél.

Ami most történik az, hogy a szülés humanizálása egyre inkább előretör, Németországban, Skandináviában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban stb., és ez egyre közeledik, közeledik, de nem éri el a Szovjetuniót.

15 év alatt számos alkalommal jártam az Szovjetunióban konferenciákon, gyûléseken, találkozókon, kórházakban stb. így tudom milyen a szovjet gondozási modell. Ez pontosan olyan, amilyennel ma Magyarországon találkozunk! Ma szovjet szülészeti gondozási modell uralkodik Magyarországon. Csak figyelem, hogy mi történik Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Litvániában és a többi olyan országban, ahol még a szovjet gondozási modell él.

A változások megindultak. De a folyamat nagyon nehéz. Miért? Mert a szovjet rendszerben az orvos maga az Isten! Az orvos rendelkezik az összes hatalommal és ellenőrzéssel, több pénzt keres, ő végzi a sebészi beavatkozást és ő a hős. A bábák a szovjet rendszerben az orvosok rabszolgái. Nincs kórházon kívüli szülés a Szovjetunióban – mondták. De ez nem igaz! Mindig mindenhol létezik a világon otthonszülés. 20 évvel ezelőtt jártam a Szovjetunióban, és tanúja lehettem egy otthonszülésnek.

Egyik nyáron lementem a Fekete tengerhez és vízben szülést is láthattam Igor Tcsakovszkival, ha ismerik a nevét. Tehát a saját szememmel láttam, hogy ilyesmi még a Szovjetunióban is megtörténik. Mindig vannak ilyen kis titkok, bár a kormány mindent megtesz azért, hogy ezeket megszüntesse, mivel mindenki a reguláris rendszer része kell, hogy legyen.

Nos, ugyanez van ma Magyarországon.

Ezért találkozunk azzal, hogy megbüntetik azokat az embereket, akik ki akarnak lépni ebből a rendszerből. Tehát még nem mondható el, hogy Magyarországon valóban humanizált szülési lehetőségek lennének. Ez az, ami itt most történik.

Tudják két nappal ezelőtt repülővel érkeztem ide; sokszor utazom Európában – de most más volt. Bejöttem az épületbe és volt egy nagy jel: „EU állampolgárok erre!“ Egyébként a parlamenten is magyar és EU zászló lengedez. Hurrá az EU-ban vagyunk! De… Volt valami érdekes. Ha Dániából Franciaországba, Olaszországba, vagy bárhová máshová utazom és leszállok a gépről, senki sem állít meg, hogy megnézze az útlevelemet. Csak besétálok mert az EU-ban vagyok. De a budapesti reptéren két napja megállítottak, hogy megnézzék az útlevelemet! Ez egy EU ország! Igaz, 10 évvel ezelőtt, ha én következtem az útlevél ellenőrzési sorban, akkor a vizsgálat 20–25 percig tartott. Most mindössze 2 perc volt.

OK, Magyarország fejlődött.

De a reptéri rendszer megváltoztatása egy dolog, a gyermekszülés megváltoztatása egy másik. Az emberek, akik a szülést ellenőrzik, nem akarnak változást. Ezt onnan tudom, hogy tavaly itt jártam egy találkozón, ahol jelen voltak a minisztérium emberei, különböző professzorok stb., és elmondták, hogy nem akarnak változást, és mindent megtesznek a változások megakadályozására.

Milyen változásokra van szükség Magyarországon ha valóban az EU-hoz akarnak csatlakozni, és ha humanizálni akarják a szülést?

Változtatni kell! Mondhatnak a miniszterek és a professzorok bármit arról, hogy ez a rendszer milyen jó.

Mondják meg nekik, hogy 27 olyan európai ország van, ahol kevesebb baba hal meg a perinatális időszakban mint Magyarországon. Értik ezt? A perinatális mortalitás 27 európai országban kisebb, mint itt, vagy más szavakkal, a 27 ország közül Magyarországon a legmagasabb a perinatális mortalitás. Azt is mondják el nekik, hogy Magyarországon a perinatális időszakban több anya hal meg, mint 22 másik európai országban.

Látják tehát, hogy a kormány és az orvosok nem mondhatják, hogy minden rendben. Semmi nincs rendben! És persze azért is szükség van a változásra, mert harmóniába kell kerülniük az EU-val.

Tehát meg kell változtatni a rendszert, mivel túl sok baba és anya hal meg, mivel a törvény szerint összhangba kell kerülni az EU-val, és azért is, hogy az önök társadalma szabaddá és demokratikussá válhasson. Egy szabad és demokratikus társadalomban a nők és családjaik választhatnak, hogy milyen szülést szeretnének. Egy szabad társadalomban a nagy és fontos emberek nem mondhatják meg önöknek hogyan szüljenek.

Ezt a nő kell eldöntse! Akarják, hogy a kormány vagy valamelyik orvosprofesszor megmondja milyen testhelyzetben szeretkezzenek kedvesükkel? Ugye, nem! Ezért ne szabják meg azt sem, hogy milyen szülést akarnak. Önnek kell választania, és a kormánynak és a profoknak az a dolga, hogy tiszteletben tartsák az ön döntését.

Tehát mindez valójában a demokráciáról szól.

S ez problémát jelent Magyarországon! Az elmúlt 50 évben szovjet ellenőrzés alatt éltek, előtte német ellenőrzés alatt éltek, azelőtt is folyamatos ellenőrzés alatt éltek, tehát mindig mások mondták meg, hogyan éljenek.

És ez így ment századokon át. Most végre szabadok. De meg kell tanulniuk szabadnak lenni. Meg kell tanulniuk dönteni, választani és változtatni. És a kormány tagjainak, az egyetemek és a kórházak professzorainak is le kell szokniuk az autokrataságról, és demokratává kell válniuk. Ez egy hosszú és nehéz folyamat. Nem fog holnapig megtörténni. De a folyamat már beindult és folytatódni fog. Nagyon fontos, hogy mi fog történni a szüléssel, mivel a szülés milyensége tükrözi az egész társadalmat.

Ha egy magyar asszony azt tanulja meg szülése alatt, hogy teste rosszul mûködik, mivel nem tud gyógyszerek segítsége nélkül szülni, akkor azt fogja hinni, hogy mivel rosszul mûködik a teste, szüksége van ezekre az eljárásokra. És az oda vezet, hogy a nők félni fognak és nem hisznek majd saját testükben, és azt teszik majd, amit a vezetők mondanak.

Tehát a szülés megváltoztatása az egész társadalmat megváltoztatja.

Milyen változásra van szükség?

Először is tájékoztatni, okítani kell a nőket.

Magyarországon az ma a legnagyobb gond, hogy a magyar nép csak egyfajta szülést ismer. A szovjet szülést.

Én sem tudtam milyen egy igazi természetes szülés, míg nem láttam. A magyaroknak meg kell tanulniuk, hogy többféleképpen is lehet szülni, nemcsak a szovjet módon. El kell mondani a tévében, rádióban, az iskolákban, hogy mi is a szülés valójában. A folyamat nagy részét tehát a magyarok ilyen téren való tájékoztatása, felvilágosításajelenti. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a szülés egy normális életesemény, és hogy az esetek többségében – több mint 80%-ban – semmilyen probléma nem adódik.

Szükség van tehát erre a felvilágosításra!

A szülési szolgáltatások kidolgozását és megtervezését nem szabad a minisztériumra és a professzorokra hagyni. Mivel ők a szovjet rendszert kedvelik, s ha rajtuk múlik, nem lesz változás.

A női mozgalmaknak, a politikai csoportoknak, a bábáknak harcolniuk kell azért, hogy ennek a kidolgozási folyamatnak részesei lehessenek. Ha Nyugat-Európában változtatni akarnak a szülészeti ellátáson, akkor nyilvános találkozókat rendeznek a parlamentben, és bárki eljöhet, hogy elmondja a véleményét arról, milyen változtatásokra van szükség. A bábák és a nők képviselői beszélhetnek a parlamentben.

Ezek után a parlament elmondja a minisztériumnak, hogyan változtassanak.

Tehát az emberek ellenőrizhetik a változások menetét. Ez sosem történt meg Magyarországon, de meg kell történnie! Ne feledjék, az egészségügyi miniszternek az emberek egészségét kell védelmeznie, nem pedig az orvosok érdekeit. Ezt meg kell változtatni.

A befolyásos orvosok és a minisztérium emberei túl közeli viszonyban vannak egymással.

Egy másik fontos változtatnivaló Magyarországon: ne képezzenek annyi orvost. Túlságosan sok orvos van Magyarországon. Több orvosuk van, mint Nyugat Európának, ezért az orvosok olyan feladatokat is végeznek, amiket nem nekik kéne, mint pl. normális szülések levezetése.

Gondot okozhat, hogy valamit kezdjenek ezzel a sok orvossal, de ha kevesebbet képeznek, talán 20 év múlva kevesebben lesznek.

A következő lépés. Fel kell támasztani a bábaságot Magyarországon, mivel az teljesen perifériára szorult.

A magyar bábák a szovjet szülészeti rendszerben dolgoznak. Éveken át, míg a WHO-nak dolgoztam, bábakonferenciákat szerveztünk, és ezekre meghívtuk a világ bábáit. De minden egyes konferencián a Szovjetuniót egy férfi orvos képviselte. Én erre azt mondtam nekik: „Nem, nem! Küldjenek egy bábát!“ – erre tipikus szovjet válasz jött: „OK, nem gond.“– majd újra egy orvost küldtek.

Évek múlva ravaszabbak lettünk, és Szentpétervárra a bábaiskolába szerveztük a konferenciát, így nem tudták a bábákat távol tartani. Ez volt az első alkalom a Szovjetunió történetében, hogy szovjet bábák eljutottak egy nemzetközi konferenciára.

E konferencia célja az volt, amit Magyarországon is meg kell érteni: a bábaság egy teljesen független szakmává kell váljon. Nem az orvosoknak kéne a bábákat tanítani, hanem a bábáknak kéne a bábákat képezniük.

A koppenhágai bábaintézetben egyetlen orvos sem tanít, csakis bábák képzik a bábákat. Bábaságot tanítanak!

Ha orvos tanítja a bábákat, nem bábaságot fognak tanulni, hanem azt, hogy miként legyenek az orvosok rabszolgái. Ez két különböző dolog! Tehát a bábákat függetlenné kell tenni, a státuszukat pedig egyenlővé kell tenni az orvosokéval.

Ez nem lesz könnyű. Több bábát kell képezniük, mivel túl sok orvosuk van és túl kevés bábájuk.

Tudják, hogy Angliában kb. 1000 szülész-nőgyógyász orvos van és kb. 30 000 bába? Ugyanez a helyzet Hollandiában, Dániában és Skandináviában is.

Látják? Nagyon érdekes, hogy az orvosok Magyarországon azt mondják, hogy azért van szükség az orvosok jelenlétére a szülésnél, mert azt akarják, hogy az biztonságban folyjék le. Erre én azt mondom, hogy ez egy érdekes állítás. Európában kevesebb babát és anyát veszítenek el, mint Magyarországon.

Skandináviában az esetek 75-80%-ban a bába kíséri be az anyákat a kórházba, ő gondozza, ő látja el tanácsokkal, kíséri a szülést s az anya nem is találkozik orvossal. Ez, az összes szülés 75-80%-ára jellemző! És kevesebb babát veszítenek el, mint önök itt Magyarországon. Hát, hogy mondhatják, hogy biztonságosabb több orvos jelenlétében szülni?!

A legbiztonságosabb tehát az a szülés, ahol nincs jelen orvos. Tehát, több bábát kell nevelniük!

De arra is szükség van, hogy a várandósság, a vajúdás és a szülés alatti eljárás tudományos kutatási bizonyítékokon alapuló legyen.

Ez azt jelenti, hogy amit tesznek, az összhangban kell legyen a legjobb tudományos információkkal.

Egy nagyon jó példa van arra, hogy Magyarországon a gyakorlat nem ilyen. Ez a gátmetszésről szól. Nem tudom, hogy áll ma a helyzet, de néhány évvel ezelőtt a Semmelweis egyetemi kórházban jártam, körbevezettek, majd volt egy beszélgetés, ahol megkérdeztem a professzort, hogy hány nőnél végeznek gátmetszést. Erre ő furcsán nézett rám, és azt mondta: „Mindegyiknél.“ Erre én visszakérdeztem, úgy érti, hogy a szülések 100%-a gátmetszéssel történik? Erre ő: – Igen!

Az egyik fiatalabb orvos mosolyogni kezdett és magyarul mondott valamit a profnak. Én megkértem, fordítsák, amit mond. Azt mondta, hogy néhány nappal azelőtt, egy nő rögtön a kórházi felvétel után megszült, ezért rajta utólag kellett gátmetszést végezzenek! Ez egy extrém példa, de a tudományos adatokból tudjuk, hogy az esetek maximum 20%-nál lehet indokolt a gátmetszés. Sőt, valójában az esetek 5%-nál van valóban gátmetszésre szükség.

Azon a beszélgetésen az orvos azt mondta, ha nem vágnak, több szakadás lesz. Nem!

Kevesebb szakadás lesz, ha nem vágnak!

Azt mondta, több vérzés lesz, de én azt mondtam, nem, kevesebb. Sőt kevesebb szexuális probléma lesz, ha nem vágnak. Minden egyes érv, amit a magyar orvosok a gátmetszés mellett felhoztak, tudományosan megalapozatlan volt. Nem rendelkeznek helyes tudományos információkkal. Erre pedig szükség van!

Láttam 1-2 évvel ezelőtt az otthonszülésről szóló levelet, amit a szülészorvos társaság küldött a kormánynak. Tele volt tudományosan hamis állításokkal. Rossz tudományos információval rendelkeznek az otthonszülésről, a gátmetszésről stb.

Ezek nem gonosz emberek. Csak rossz információkkal rendelkeznek, mivel 50 évig az ismert rendszerben éltek.

Tehát a magyar változtatásokhoz legjobb lenne megtalálni a helytálló tudományos adatokat, és felhasználni azokat a változtatások véghezviteléhez. Ez nagyon fontos!

Más. Egy demokráciában, a hatalom embereinek a tetteit átláthatóvá kell tenni minden ember számára. Semmi sem történhet zárt ajtók mögött. De Magyarországon rengeteg zárt ajtó van a minisztériumokban és mindenhol.

Ez azért van, mert 50 évig így volt a Szovjetunióban is. Ki kell nyitni ezeket az ajtókat.

Meg kell szerezni minden infót arról, hogy mi történik a kórházakban. Mi a császármetszések, szülésmegindítások stb. aránya, mi a valós gyakorlat? A halálozási arányok?!

Hány ember tudja, hogy 1000 baba hal meg évente a szülészeteken? Nem az otthonszüléseknél, hanem a kórházakban! Tudják ezt az emberek?

Számos baba előre nem látható események miatt hal meg, de jelentős részüknek nem kéne meghalnia, haláluk megelőzhető lenne. De ezt soha nem fogják megtudni, mert ez az információ zárt ajtók mögött marad. Ezt meg kell változtatni! Minden, ami a kórházakban történik, átlátható kell legyen az emberek részére.

A magyar nőknek ki kell vívniuk a jogot, hogy eldönthessék, hol, hogyan és kinek a jelenlétében akarnak szülni. Más országokban ez teljesen normális.

Évekkel ezelőtt Németországban 1 szülésotthon létezett, ma több mint 70 van. A német bábák1/3-a független, kórházon kívül dolgozik. 10 év alatt drámai változás történt Németországban. Tudják miért?

A német orvosok megpróbálták elérni a kormánynál, hogy a nők ne választhassanak a szülés módjával, jelenlévőivel és helyszínével kapcsolatban. Megpróbálták rávenni a politikusokat egy új törvény megalkotására.

Erre a német nők fellázadtak: Oh, Istenem, megpróbálják korlátozni a szabadságunkat!

Mérgesek lettek. Mindenki arról beszél, hogy az orvosok milyen hatalmasak, milyen erősek.

Én tudok náluk erősebbet: a mérges asszonyokat.

A nők megakadályozták az új törvénytervezetet, s mivel a mozgalom megindult, a változások is elkezdődtek. Ez történt Új-Zélandon és más országokban is. A bábák és a nők együtt változtattak. Ez kell Magyarországnak is! A magyar nőknek harcolniuk kell a jogaikért. Akkor, amikor a magyar nők teljes joggal dönthetnek majd a saját testükkel és szülésükkel kapcsolatban, akkor, és csakis akkor lesz Magyarország szabad.

– Köszönöm!

2011. május 16., hétfő

Ha nem akarok hazudni neked, barátom....

...akkor azt kell mondjam, amit mondok. Csak ezt mondhatom. Igen, vagy fehér vagy fekete valami. Vagy világos és értelmes vagy zagyva, figyelemelterelő, kifogásokkal terhes, sötét.
Vagyis amellett, hogy az ember figyelembe kell vegye a humánus szempontokat, társadalmi –szociális és egyéb emberi szempontokat, legelsősorban onnan kell figyelje azt, amit tenni akar, ahol az okok születnek. Ott kell álljon, ahonnan látszik mi igaz és mi nem. Fekete-fehér= igaz-nem igaz. Az Igazság szelleme ezt jelöli. Ennyi. Amikor innen figyelünk, akkor nem bújunk kifogások mögé, mert tudjuk, hogy azok nem hoznak hosszú távon is jó eredményt/ következményt. Amikor innen figyelünk és ítéljük meg a dolgainkat, akkor értelmüket vesztik a különböző nem szellemi alapok, a fontossági sorrend megváltozik –az igazság és helyesség szempontjából- a humánus és társadalmi és egyéb mércék már nem alapvetőek.

Veszélyes a hazugság és az még inkább, amikor azt hazudjuk, hogy nem hazudunk (magunknak). Ha összekeverjük az alapállásunkat, hol a humánum fokáról, hol egyéb helyről ítélünk meg valamit, valaminek az igazságát , helyességét. Ha nem maradunk meg, nem tartunk ki a szellemi alapállásunkban. Csak a kauzalitásból, az okok kiindulásából lehet valaminek a következményeit belátni. Minden szó, amit magunknak mondunk hazugság, ami a Létrontást célozza meg. Lehet akármilyen, per pillanat eredményt hozó és szépen hangzó. Leginkább a kényelmet és a halasztást, a figyelemelterelést és a közömbösséget szolgálja. Minden hazugság, ami nem a szellemi ok-okozati logikán alapszik. Erre legjobb bizonyíték a betegség. Minél nagyobb, összetettebb egy hazugság, annál rejtettebb és szővődményesebb a betegség is.

Tudjuk, hogy a kicsi zavartság, a kicsi hazugság, vagy más néven kicsi sötétség megengedése, időben nagy zavarrá, hazugsággá, sötétté válik. Tudjuk, hogy az időminőség ugyan rugalmas, de akkor is, korlátként létezik, pont azért, hogy minden időben és rendben történhessen, hogy az egészség, a rend és rendszeresség, a tisztaság, átlátszhatóság megmaradjon.

Akármilyen életmozzanatra alkalmazzuk a fentieket, ugyanazokat az eredményeket kapjuk. Ha mindent időben , a maga helyén és módján vizsgálunk és végzünk- ismétlem: szellemi szempontból!- sokkal kevesebb az esélye annak, hogy a fontossági sorrendet elvétjük, hogy nem végzünk el mindent idejében. S ha rendesen rendezkedünk be az életre és helyesen éljük meg magunkat, az egészség hosszú távon zavartalan marad. S vajon, nem ez a lényeg? Mit érünk vele, ha összezavarjuk magunkat és környezetünket, ha nem tudjuk megőrízni egészségünket? Tudjuk, hogy az egészség megromlása nem anyagi eredetű. Tudjuk, hogy saját kezünkben van, saját értelmünk, logikánk eredménye.
A felgyűlt maradékokkal soha nem tudunk boldogok lenni és ahogy haladunk az időben, lelkiismeretfurdalásunk csak nő és egyre többet vagyunk hajlandóak hazudni, csak még egy kis örömöt érezhessünk. Csak ne kelljen szembenézni tetézett marhaságainkkal, amik amiatt nőnek, hogy alapról, alapra ugrálunk és hol így, hol úgy szemléljük az igazságot, a valóságot.

Hazugságokkal mentegetjük magunkat saját magunk előtt, miközben végig ott van az igazságérzetünk, ami jelzi: most is hazudsz. Nincs hova menekülni. Az egyetlen jó lépés a visszaállás az időminőségbe és amit lehet, helyrehozni.

Mi a zavar vagy más néven hazugság? Az, amikor valami időminőségileg és rend szempontjából nincs a helyén, nem tölti be szerepét és rendeltetését megfelelően. Minek megfelelően? A szellemi elvárásnak, a szellemi rendnek, igazságnak, törvénynek. Ami ugyancsak mi vagyunk, a saját lelkiismeretünk. Szellemileg sose elsőbb a kényelem és a könnyítés, a kerülgetés és kifogásolás. Hanem a harc, a törekvés, az élet építése és ápolása a mérvadó. Minden lustaságot, halogatást, kerülgetést megfizet az ember. Sokszor hétszeresen. Hiába csinál helyette mást, mint amit kéne csináljon. Nem lehet helyettesíteni a jót a rosszal.A megfelelőt a nem megfelelővel. Nem lehet valaminek a helyére mást helyezni, mert rendetlenség lesz. Nem lehet az egészséges életre bárhogyan berendezkedni, csak ahogy annak a szabályai elvárják. Nem lehet pl 5 évesen azt végezni, úgy élni, mint 12 évesen. Nem lehet pl az anyai dolgainkat más nevelőkre bízni, mert ennek nemcsak a gyerek látja kárát, hanem saját magunk is, hiszen sose tudunk majd igazából úgy tekinteni magunkra, hogy rendesen végeztük el a feladatainkat. Mindennek megvan az ideje és helye.

Ha fiatal vagy, ne halogass. Idejében állj rá és maradj a szellemi szemléleten. Magyarán: légy éber. Megköszönöd majd magadnak és gyerekeid is neked.

2011. május 15., vasárnap

Tudatosodás

"Persze...,

A Lilith igazi jellegének és hatásainak - következményeinek a konkrét leírásán és az anyai ági örökletes programok felfedezésén kívül, a Názáreti Jézus metafizikai - gnosztikus tanításai óta, és főként a Kerszet-tanítása óta, nincs új az eszkatológiai metafizikában. Hiszen világos, hogy az utolsó fátyolról az emberiség legértelmesebb tagja is tudott, de ő nem tépte le, nem adván racionális magyarázatot a Tű fokán áthaladó és a mennyek országából kiszoruló metaforájához. Talán a kereszténység legnagyobb tragédiája és hitel-vesztése is abból ered, hogy ennek az okát (A Teve átjutását és a gazdag kimaradását.) Jézus nem magyarázta el racionálisan, talán még a tanítványoknak sem (Az ezoterikusoknak) sem a belső udvarokon (félre eső pálmaligetekben), amikor csak őket tanította nyugodtan. sem az utolsó vacsoránál. (Nyilván, akkor érintettségéből fakadón más dolgok foglalkoztatták. Ti., hogy kibírja-e kétségbeesés nélkül a megkínzatást, vagy, hogy amennyiben a rettenetes kereszthalált észveszejtés nélkül eléri, tényleg az abszolút létbe kerül-e majd?). Szóval, Jézus nem tépte le racionális magyarázatokkal az utolsó fátylat és ezért lehetett később, a másokéhoz képest, minőségileg és abszolút igazság-tartalom szerint, rendkívülinek is mondható beavatási tanaiból vallást, vagyis a gnosztikus esszenciáitól megfosztott, zagyva misztikus rendszert fabrikálni, és a kereszténység és az emberiség és most a szenvedő természet nagy tragédiája az, hogy emiatt a keresztény hívek nagy többsége, titokban végig kételkedett a Tűfokás axióma valóság-tartalmában.
Pedig az, aki valóban elmélyedt az Egyetemes Magváltást szolgáló Egyetemes Törvények, illetve az emberi létezés szükségszerű rendeltetésének logikájában, és ráadásul nem csak, hogy megismerte a karmája jellegét, hanem a sorsától (tetteinek és hibás mentalitásának következményei által) a kényszerítve, hathatós lépéseket is tett, vagy legalább is igyekezet tenni kemény akarattal és ambícióval, annak érdekében, hogy azt feloldja, nos az ilyen személynek a számára teljesen világos, hogy már csak viszonylagos általános jólétben is, de főként anyagi jólétben, csak és csakis külső ellenségeket, illetve ellenséges természetet, ellenséges sorskörülményeket, kezd látni, nem látja meg a nehézségek, és a károk igazi figyelmeztető jellegét és elzsibbad a lelke az igazság-látására, elhomályosodik az elméje, és teljesen más ok-okozati rendszerben kezd gondolkozni, mint amikor a szűkösség, vagy a felismert vétkei visszahatásának a szorításában, folyamatosan a belső feloldási, és nem a külső megoldási lehetőségekre kellett figyeljen.
Valamivel humánusabban mint én és nem annyira drasztikusan mint Jézus (A szélsőséges, de metaforikus megfogalmazásoknak az a jó, vagy rossz tulajdonsága, hogy lehet bennük kételkedni, mint Jézusnak a Tűfokos példabeszédében is.), ezt Szabó Linda barátnőnk fogalmazta meg egy hozzám írt levélben:
"Nekem is sokszor eszembe jut, szóval folyamatosan gondolkodok rajta, hogy mégiscsak létezik valamiféle igazságtartalma annak az elgondolásnak, hogy a "van ideje mindennek", arra is vonatkozhat, hogy az ember nem találkozhat akármikor az igazsággal, nem lehet hús-vér tapasztalatok és szenvedések , törekvések nélkül, csupán teoretikus tudással elintézni a boldogságot. Hogy is fejtsem ki, amit ki szeretnék fejezni? Gondolkodtam az időn.... Az jutott eszembe, hogy az idő mértéke a boldogság. Ha az ember boldog, akkor nem gondolkodik az idő múlásán, de nem is unatkozik. Igen ám, de a boldogság feltétele a minden időperiódusban belüli normális élet elvégzése. Ha az ember felett elsuhan az idő(minőség) és az ember nem azt teszi, amit kell, felgyűl a sok maradék és annál nehezebb visszaállni a kerékvágásba.
Én azt vettem észre, hogy attól is félnek az emberek, hogy ha normálisan kéne éljenek, lemaradnak valamiről vagy már lekéstek valamiről, amit nem lehet helyre tenni. És, van is, amit nem lehet már, időminőség folytán elvégezni. Legfeljebb elméletben elintézni, hogy most már a mulasztással együtt kell élni. De lehet így boldog lenni, hogy cipeli az ember az elvégezetlen dolgait?"
A kérdésre adott metafizikusi válaszunk természetesen (A Lindáé is!), az, hogy nem!
Nem lehet. És a személyi horoszkóp éppen abban tud rendkívüli és bármi más megismerési módszerrel szemben, illetve azokkal (vallásokkal) helyettesíthetetlen és pótolhatatlan segítséget nyújtani, hogy képes a legpontosabb válaszokat arra a kérdésre, hogy miket kell elvégeznünk. És ez akkor is úgy van, és akkor is ez a legértékesebb "képessége" az asztrológiának, hogyha, más képességei miatt, azok által, akik tényleg értenek hozzá, elég nagy pontossággal jósolni is lehet általa. Ez viszont a félre vezető oldala neki, mert azt a lehető legkevesebb ember számára és azoknak is, az élete egy, vagy maximum két alkalmával, tehát a lehető legkevesebb alkalmával lehet megjósolni, hogy jobb anyagi helyzetben fogják találni magukat máról hónapra (Az emberiség O, OO1 százalékának és egyszer, maximum kétszer az életükben, holott az élet rengeteg más "időminőséggel" is telített időszakból, életfázisból áll!), és mondom, hogy attól még senki nem lesz valójában boldog, hogy lehetőséget kap arra, hogy mindenféle karma-feloldási törekvések és spirituális fejlődés nélkül, maximum többet felelőtlenedhet, mint az emberiségnek a másik, magát kevésbé szerencsésnek képzelő nagy - nagy többsége! -De az ördög ott van elásva, hogy ez a hatalmas nagy többségnek a tagjai is, mind, de mind abban reménykednek titokban, hogy ő kivételesen tartozhat ehhez a O,OO1 százalékhoz. - És itt vész el az igazi asztrológia komolysága és hitelessége, és ezért van az, hogy a szakmához valójában semmit nem értő, botcsinálta jósok - Akik ráadásul még csak a jósláshoz sem értenek valójában, nem, hogy a komoly feltárásokhoz! - reklám-csindarattája vonzóbb a nagy-nagy többség számára, mint a ténylegesen boldogság-eléréséhez szükséges igazság (a megváltódási feladatok) felmutatásának az ígérete.
Mit tehet tehát az elhivatott asztrológus, aki nem akar hivatást változtatni azt követően sem, hogy e kiábrándító valósággal szembe kerül? Hogy ő is neki fog ugyanolyan felelőtlenül és alaptalanul jósolgatni, mint a vásári - manapság valóságos tévésztárokká avanzsált - kóklerek? Nem! - Hanem azt, hogy a hirdetéseiben engedményt tesz a jóslás-varázsának, de az alapon, a kauzális feltáráson nem változtat, és a gazdagodásban, vagy más mentalitás-változtatás nélküli pozitív sorsváltozásban titokban reménykedő rendelők által igényelt finom prognózisokkal gazdagítva a munkáját, feltárja azt is, hogy mi történhet az illető személlyel abban az esetben, ha vállalja és akarattal követi és ténylegesen végre is hajtja az egyetemes törvények és a megváltás logikája szerinti pozitív belső változásokat, és azt is, hogy mi történik, amennyiben nem. - Hiszen nem olyan nagy dolog ma már a számítógépen végig futtatni három, vagy hat hónapra, sőt: akár egy évre is a progressziókat! A lényeg, hogy ebben sem lesz semmi csalás, de még csak a rendelőnek a kauzális felelősségétől való megfosztása sem történik meg, mint a primitív - kereskedelmi - jóslások esetében, hanem ezúttal is a rendelőnél maradhat a sors-javításnak, vagy további a sors-rontásának a manapság oly nagyra értékelődött személyi joga."