2012. március 20., kedd

115 éve született Hamvas Béla

Nagyon gazdagok vagyunk, hogy ekkora gondolkodót és igazmondót szült a nemzetünk.
Értékeljük? Értjük? Észrevesszük, hogy szánkba rág olyan igazságokat, amik hosszú gondolkodás útján sem jutnának eszünkbe?

Sokat köszönhetek Neked Béla bácsi, pedig sose ismertelek személyesen! :) Úgy néz ki azonban elég  volt , ha nyitottá váltam és Te a szavak által felvilágosítottál a könyveiden keresztül ! Hála érte!


"Az érvényesülés, vagyis a politika, más szóval az ördög, ismét más szóval a karrier, végeredményben a gyakorlat és a prosperitás túlságosan csábító, és aki egzisztenciálisan csak egy kicsit is férges, azt az állhatatosságot, amire szükség van, nem tudja megvalósítani. A bukások százai után a bukások újabb százai következnek.
Amit ezen a helyen mondani lehet, csak egy: lemondani. Nem szabad karriert csinálni. Mit kell tenni? Várni. Ismét csak várni. (...) És nem lázadni. A lázadás letaszít az istenek útjáról, de letaszít az ősök útjáról is. A lázadót kitaszítják az istenek , de kitaszítják az ősök is.Nem lázadni! Szolgálni, türelmesen, áhítattal, kitartással, lemondással szolgálni a géniuszt és az isteneket és az igazságot. Várni és hallgatni és ismét várni. Szegényen? Elnyomva? Megtaposva? Igen. Nincs más mód, csak egy : várni.-Hamvas Béla, A magyar Hüperion.

"Ha az ősök útja és az istenek útja elvált, az embernek a két út között választania kell. Sohasem lehet kétség, hogy melyik a helyes, mint ahogy nem lehet kétség afelől, hogy melyik a hasznos. Az ősök útja a hasznos: itt van az , amit a föld adni tud. Megadja?
Talán.
Az istenek útja nehéz. Ha az ember erre lép, a föld megtagadja. Számolnia kell azzal, hogy a javakból nem kap semmit, egyedül maradhat és szegényen. De az istenek megadják neki, amit ember csak az istenektől kaphat.
Biztos." Hamvas Béla, A magyar Hüperion
SZERKESZTÉSTÖRLÉS

2012. március 13., kedd

Máraitól...

"Öröm, persze ez nem egészen pontos szó... Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre, de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát. Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg... Ennyi az egész. Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom. Ez is eljön. Csak nagyon sokat kell fizetni érette."