Húsétel, növényi étel
Rudolf Steiner
1920. 03.
30. - Azt a folyamatot, amit a növény csak egy bizonyos pontig vezet el, az
állat továbbviszi, úgyhogy a tápláléknak az állat által végzett feldolgozási
folyamata eddig tart, míg a növénynél csak addig. Ezért aki húst eszik, az nem
dolgozik azon a folyamaton, amin az állat, mivel ezt az állat már elvégezte
helyette. Ő tehát nem fejleszt ki magában erőket, amiket viszont működtetnie kell
akkor, amikor növényi élelmet vesz fel, amelyet tovább kell vinnie annál, ahogy
azt a növény feldolgozta. Ez azt jelenti, hogy a szervezetnek egészen más
erőket kell a belsejéből aktivizálnia növényevőként, mint húsevőként. Ezek az
erők azonban jelen vannak bennünk, a növénytől az állatig vezető úton kell
igénybe vennünk őket. Ha ezeket nem használjuk, akkor bizonyos mértékig
visszakerülnek a szervezetbe, és abban maguktól működni kezdenek, de úgy, hogy
az emberre igen kifárasztóan és zavaróan hatnak. Ezért újra meg újra
kifejezetten hangsúlyoznunk kell, hogy a vegetáriánus diéta következményeként
egészen biztosan a fáradtság csökkenését fogjuk tapasztalni, így az ember
munkaképesebb lesz, mivel megszokja, hogy bizonyos erőket hozzon fel
bensejéből. Ha viszont húst eszik, ezeket nem hozza fel magából, hanem
ellenkezőleg, a szervezetét zavaró erőkké változnak benne.
1913. 03. 13. - Mindaz, ami az
emberi szervezetben tétlenségre van ítélve, egyúttal azt is előidézi, hogy az
érintett szervek, amelyek egyébként működőképesek, parlagon hevernek,
megbénulnak, megkeményednek. Úgyhogy az ember megöli szervezetének egy részét,
vagy legalábbis megbénítja, ha húsélvező. Szervezetének azt a részét, amit az
ember így megkeményít magában, egész életén keresztül idegen testként hordozza
magával.
1913. 03. 21. - Amikor az ember
a saját szervezetében feldolgozza a növényi táplálékot, akkor olyan erőket
mozgat meg magában, amelyek a Naprendszer egészében találhatók; ezáltal az
ember a fizikai testében részese lesz a Naprendszer erőinek, tehát nem
idegenedik el ezektől, nem szakítja ki magát belőlük. Minden olyan lélek, aki
az antropozófiában vagy ezoterikusan fejlődik, lassanként átélheti magában azt,
hogy a növényi táplálékkal nem a nehéz földi erőket veszi fel magába, hanem a
Nappal, vagyis az egész bolygórendszerrel kapcsolatos erőket. A szervezet
könnyűsége, amiben része lesz a növényi táplálék hatására, túlemeli a földi
nehézségi erőn, ez pedig fokozatosan egyfajta benső - mondhatnám - ízlelési
érzékelésben kifejeződő átélő képességet hoz létre benne: az ilyen szervezet
valóban úgy érzi, mintha bizonyos értelemben a növényekhez hasonlóan élvezné a
napfényt, ami a növényekben munkálkodik. ... A hústáplálék speciálisan a
Földhöz láncolja az embert, földi teremtménnyé teszi, olyannyira, hogy azt
mondhatjuk: amilyen mértékben áthatja valaki a szervezetét a hústáplálék
hatásaival, olyan mértékben csökkenti magában azokat az erőket, amelyek
segítségével egyáltalán el tudna szakadni a Földtől. Elsősorban a hústáplálék
következtében köti össze magát az ember a Föld-bolygóval. Míg a tejjel való
táplálkozással képessé teszi magát arra, hogy a Földhöz, mint létezésének ehhez
az átmeneti helyéhez tartozzon, addig a húsfogyasztás arra ítéli az embert,
hogy - ha közben valami más nem emeli fel - a földi létét állandónak érezze,
amihez teljesen hozzáidomul... Húst enni akarni azt jelenti: a földi léthez
annyira ragaszkodom, hogy az égről is lemondok, és legszívesebben teljesen
feloldódnék a földi lét állapotában.
1908. 12. 17. - Amit az ember így magába
befogad, abban tovább dolgozik az, ami az állat asztráltestében történt. Ezt az
embernek először is le kell győznie. Ám mivel az állat asztrálteste úgy
működik, ahogy egy tudatos lényben játszódik le valamely folyamat, így olyasmi
jut az ember szervezetébe, ami hatással van az idegrendszerére. Ez az alapvető
különbség a növényvilágból és az állatvilágból származó táplálék között: az
állatvilágból eredő táplálék egészen sajátosan hat rá az ember idegrendszerére
és ezzel az asztráltestére. A növényi tápláléknál viszont az idegrendszer
érintetlen marad az ilyen külső behatást tekintve. Ha az ember saját maga építi
fel idegrendszerét, akkor teljesen befogadó mindazzal szemben, ami a szellemi
világgal kapcsolatos. Az ember a növényi tápláléknak köszönheti, hogy fel tud
tekinteni a dolgok nagy összefüggéseire, amelyek túlemelik a saját, személyes
létéből fakadó előítéletek szűk határain. Amikor az ember szabadon és
gondtalanul, magasabb szempontok alapján akarja vezetni életét és
gondolkodását, azt megkönnyíti számára a növényvilágból való táplálék
felvétele. Az állati táplálék okozza azt, amikor haragtól, antipátiától,
előítéletektől ragadtatjuk el magunkat. Minden, ami az embert személyes
érdekeihez taszítja oda, az állati táplálékkal függ össze. Hogy azonban az
ember mégsem záródik be teljesen a személyes érdekeibe, vagyis hogy
általánosabb érdeklődése is van, azt a táplálkozás tekintetében a
növényvilággal való kapcsolatának is köszönheti. (Az inkább szellemi
adottságokkal rendelkező népek főleg növényi táplálékot fogyasztanak; az állati
táplálékkal élő népek harciasak, bátrak, vakmerőek.)
1913. 03. 21. - Tapasztalati
tény, hogy fizikai burokrendszerünk sokkal többet cipel magával az állati, mint
a növényi táplálékból. Tegnap hangsúlyoztam azt, hogy fejlődése folyamán a
fizikai test mintegy összezsugorodik, kioldódik a magasabb rendű szellemi
részeinkből. Ha ekkor állati táplálékot fogyasztunk, akkor ezt az állati
táplálékot mint valami idegen testet éljük meg emberi organizmusunkban, amit
olyannak érzünk - ha szabad erős kifejezést használnom -, mint a húsunkba
fúródó tüskét. Ebben a vonatkozásban ezoterikus előrehaladásunk során sokkal
inkább átéljük az állati táplálék nehézkedési erejét, mint egyébként, és
mindenekelőtt azzal a ténnyel szembesülünk, hogy az állati táplálék az ösztönös
akarati életünket tüzeli fel. Az akarati életet, amely többnyire öntudatlanul
zajlik, és amely legtöbbször indulatokban és szenvedélyekben nyilvánul meg -
ezt szítja fel az állati táplálék. Mindenképpen helyes az a megfigyelés, hogy a
harcos népek inkább az állati táplálékot kedvelik, szemben a békésebb
népességgel. Ezzel azonban semmiképpen sem szeretném azt a hiedelmet kelteni,
mintha a növényi táplálkozás minden bátorságtól és tetterőtől megfosztaná az
embert. Látjuk majd, hogy amit az ilyen táplálkozású ember az állati táplálék
megvonásakor ösztönökben, agresszív szenvedélyekben és indulatokban elveszít -
amit még megbeszélünk az asztráltest leírásakor azt belülről, már a lelki élete
alapján fogja pótolni.
1908. 12. 17. - A hústáplálék
hatására a vörösvértestek mindig nehezebbek, sötétebbek. A vér hajlamos lesz az
alvadásra. Kis mértékben sók, foszfátok csapódnak ki. A főképp növényi
táplálkozásnál ellenben a vérsejtek süllyedése sokkal kisebb mértékű. A vérnek
nem lesz a „legsötétebb színezete". Ezáltal az ember képes „énjéből
uralkodni gondolatainak rendszerén", míg a nehéz vér annak kifejeződése,
hogy az ember rabszolga módjára átadja magát annak, ami az állati táplálék
hatására beépült asztráltestébe. ... A növényvilághoz való kapcsolata folytán
az ember belülről erősebb lesz. A hústáplálékkal olyasmit vesz magába, ami
fokról-fokra valódi idegen testté válik benne, és önálló utakon jár. ... Ha az
anyagok önálló módon működnek testünkben, akkor olyan erőket keltenek életre,
amelyek hisztérikus, epilepsziás állapotot eredményeznek. Mivel az idegrendszer
ezt az átitatást kívülről kapja, a legkülönfélébb idegbetegségeknek esik
áldozatul.
