2020. december 10., csütörtök

A szeretet

 Dr. David R. Hawkins:

"Tévedés azt hinni, hogy a szeretet egy érzelem. Valójában
egy tudatossági állapot, a világban való létnek egy formája,
annak, hogy hogyan látjuk önmagunkat és másokat.
Isten, a természet, sőt még a házi kedvencünk szeretete is
megnyitja a spirituális inspiráció útját. Az a vágy, hogy
másokat boldoggá tegyünk, fontosabb, mint az önzés."
"Az emberek többsége azt hiszi, hogy a szeretet olyasmi,
amit megszerzünk, egy olyan érzelem, amit ki kell érdemelni,
és minél többet adunk belőle, annál kevesebb marad
nekünk. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A szeretetteljesség
egy olyan magatartás, amely megváltoztatja azt,
ahogyan a világot megéljük. Hálásak leszünk azért, amink
van, ahelyett, hogy büszkék lennénk rá. Szeretetünket akkor
fejezzük ki, amikor másokat, másoknak az életünkhöz
és kényelmünkhöz való hozzájárulását méltányoljuk.
A szeretet nem egy érzelem, hanem a világban való létezésnek
és a világhoz való viszonyulásnak egy módja."

2020. november 22., vasárnap

Mikor vagyok békében igazán?

 Békében akkor vagyok, amikor az éberségem optimális fokán tartom magam. Ha képes vagyok a megfelelő érzékenységgel értelmesen szemlélődni, anélkül, hogy engednék magamból kizökkenteni magam. Tehát a magam tartása az egyetemes felelősségben és érzékenységben áll.

Nagyon jó így létezni. Lehet, hogy ezt nevezik az ősbizalom állapotának? Mitől van ez és mitől nincs?

Érdekes, hogy amikor ezt látom, akkor felismerem, hogy ez az. Valami bennem felismeri, hogy ilyennek lenni jó és szép és igazi. Mitől romlik el? Hogyan rontom el? Ki az, aki magamban vagy magamon kívűl elronthatja? Hol az a másik én? 

Ilyen kérdéseket tizennyolc évesen még nem, de pár évre rá  már feltettem. Mikortól kezdtem el kérdéseket feltenni? Amióta felnőtté váltam, vagyis egyenes bejáratú lett a tudatom az engem is létrehozó egyetemes léttudatal. Azóta kerestem a kérdéseket és a kérdések engem, mert onnantól fogva kezdett lassan világos lenni, hogy az az úgynevezett isten-kép , amiben tartottak az engem felnevelő személyek, nem létezik úgy, ahogy lefestették. Vagy ahogyan én azt fel tudtam fogni. Inkább az utóbbi. Mivel, ha létrejöttem, akkor, valahogy a létrejöttömségemet tapasztalom. Másképp megragadva: ami engem létrehozott, az tart most is fent. Az én magam. 

Amikor valami szenvedés, fájdalom, csalódás ért, krízisbe kerültem, nem lehetett senkire mutatni, csak magamra. Hogy hozom létre, hogy követem el önmagammal a nemszeretem dolgokat? Nem akarom az eszemmel, mégis elkövetem. Honnan és miből jön ez elő?

Előszőr a tudatalattival kezdtem.Honnan tudható meg, mi van tudat alatt? Nem tetszett a tapogatózás. Se a pszihológia, sem a hipnózis nem adta meg azt a konkrétumot, amiről tudtam, hogy valahol van, meg is figyelhető.

Az asztrológia előszőr játszadozásnak tűnt. Érdekes és humoros volt a Napjeggyel viccelődni. Egyben az is látszott jól, hogy ennyi , a Napjegy-,túl kevés a emberi és egyáltalán a létezés mélységeket feltárni.

Az pl, hogy a Szaturnusz a Halakban és a hármas házban, a Kos Lilith mellett, micsoda kifejezési nehézségeket, mennyi elmében zajló életellenességet zár a mag köré, vagyis a személy köré. Milyen nehéz az ilyennek kifejezni a gondolatait, milyen gyötrődéseken megy keresztül a meggondolatlan és ábrándszerű gondolatai miatt, amiket később mebán , de már késő, mert felelősséget kénytelen vállalnia, ha egyszer belement bizonyos , önmagán kívűlien hozott cselekvésekben. 

Az önmagán kívűli állapot alatt, nem feltétlenül külső részegítő italok vagy ételek okozta kábulatról van szó. A Halak színezetű karma esetében a személy beleeshet önkívűletbe, olyan értelembe is, hogy elveszti magabiztosságát, ősbizalmát. Önmagát és a sorsot nem tekinti valamiért egységnek. Mintha rajta kívűl álló erők tartanák őt hatalmukba, mely erők benne ugyanúgy nem lennének meg.  Az ilyen karmikus sugallatok, illuziószövevények akkor alakulnak ki, amikor az illető személy ősei már több ízben megharagudtak és ellene szegültek az úgynevezett Istennek. Vagyis a sorsot okolták saját oda nem figyelésükért, saját felelőtlen döntéseikért.

Világos, hogy az asztrológia eredetileg arra lett kidolgozva, hogy a személynek lehessen minél konkrétabb és kézenfekvőbb képet nyújtani önmaga felől. Önmaga létének szöttesét kiteregetni, mint egy térképet, aminek a segítségével elindulhat önmaga igazi és kellő mélységű megismeréséhez.

Azon töprengek, vajon miért nem tartja még mindig az ember legfontosabb feladatának azt, hogy kellően megismerje önmagát? Mire vár? 

Hogy lehetek békében, amikor nem ismerem önmagam és automatikusan, ösztönösen áldozatul esek önnön hibáimnak, azért, mert nem ismerem hol vagyok ezekre hajlamos? Miért jó áldozatul esni? Miért jó kevélynek lenni és lenézni egy tudást , ami a békéhez vezetne? 

Rendben van, hogy a legtöbb esetben az asztrológia nincs arra használva, amire hivatott. Viszont egyéb szakmák esetében sem igaz, az, hogy csak rossz szakemberek lennének, akik eltaknyolják a mesterséget. Hol az akadálya annak, hogy az ember eléggé nyitott legyen az önismerethez?

Ha nem ismeri önmagát, miféle békében van? Csoda-e , érthetetlen-e, hogy beteges és boldogtalan?

Boldognak lehet-e lenni békétlenségben? 

Lehet, hogy az embertől azt kellene kérdezni : boldog vagy-e? a jól vagy-e ? helyett. Hamis boldogságban is lehet lenni, hamis békében is. Mihez képest hamis? Hát önmagához képest. Ha rossz a kedélye, ha egészsége megbomlott, akkor hamisan boldog. Akkor csak önsajnál vagy kevélykedik.

Lehet, hogy nem is akarják az emberek a boldogságot? Lehet, hogy nem is kell a béke?

2020. november 18., szerda

Oroszlán és Skorpió karma , Bak Nap

 

Kedves Barátom!

Rég óta ismerjük egymást , engedd meg kérlek, hogy megosszam veled gondolataimat. Látom jól, a karmikus hajlamiad miatt gyakran kerülsz öngyötrésbe, ingerültségbe. Tudom, sokszor utaltam rá és meséltem el neked , mennyire nehéz minden egyes ember esetében az, hogy a karmikus hajlamai miatt , amiről egyetlen emberfia se tehet , magát és egyben másokat gyötör. Mindenki születik valamiből. Ez alól kivétel nincs és mivel nincs, az eljárás ez ügyben nem lehet sohasem az, hogy a gyötrődéseknek felüljön valaki, azokat éltesse magában és azok alapján viselkedjen a környezetével, a többi emberi lénnyel. Teljesen mindegy, kit hogy hívnak, milyen etnikumu, vallású vagy mi a polgárilag adott neve, mert nem ezek alapján keletkeznek benne szenvedéses vagy szenvedélyes elképzelések, ellenséges érzetek, idegeskedések. Az ilyen nyavalyák, az emberi személy  lényi, lényegi, úgymond eredet-beli mélységekből és magasságokból erednek.


Azt már megtárgyaltuk többször, hogy senki se születik tisztán , hogy aztán majd , ahogy kiteljesedik emberi személlyé, kívűlről , a különféle hatások és benyomások belekerüljenek. Másoktól. Ilyen nincs. Ha ilyen könnyű lenne az élet, senki se halna meg és nem lenne beteg , ha mondjuk kívűlről bevinnének bele valami kis valamiket. Ez azonban állandóan látszik, hogy nem így van. Amitől az ember megbetegszik, az belül van. Ó persze, az anyagalapú tudomány, mely az embert mindössze egy gyurmázott anyaghalmaznak látja és számolja, azt gondolja, ha javítgatják az embert, mint a gépet, megszerelik külsőleg, az attól örökké egészséges lesz. S főleg boldog, tehát elégedett és jó kedélyű. Az embert belül kell szerelni, szeretni. Ha önmagam nem szeretem, hogyan tudnék mást, aki lehet ugyanúgy nem szereti önmagát. S akkor engem hogyan tudna?


Mert a kedély ugye egyből elromlik, a boldogság egyből elillan és átváltozik az ember fúriává és dühöngövé, elégedetlenné, önsajnálóvá. Magyarán lóvá teszi magát. Alacsonyabban számolja magát, mint az eredeti helye. A ló a maga helyén , köszöni szépen abszolút boldog, amíg hagyják.Önmagától nem szokása kedélyösszeomlásba kerülni. Az ember viszont nagyon is. Itt kezdődnek a problémák.


Semmi féle fajta probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, ami nyomán létrejött. Ez tény . Ez bizonyítható, mindenki orra előtt ott van ennek igazsága. Nem valakié ez az igazság. Mindenkié és örökké érvényes.


A probléma onnantól kezdve alakulgat , megnőve aztán hatalmasra is akár, hogy elveszett az egészséges jókedélye az embernek, elvész valami miatt a boldogság érzete, a boldogságtudata. Az okok,  úgy látszanak, mintha kívűl, a világban , a másik emberben lennének, a környezetben, egy jelenségben, a politikai helyzetben, stb. Ez igaz, csak nem eléggé. Úgy teljesen igaz, hogy legelsősorban abban az emberben van, aki ezt a kedélyösszeomlást éppen érzi és tudja,magában. Meglehet az, hogy a másik, a harmadik, az n-edik emberi személyben is épp kedélyösszeomlás zajlik, de nem azét az emberét fogja érezni, hanem a sajátját, mert mindenki a saját bőrében létezik, nem a máséban. Nem a jelenség a hibás, amiért rosszul viseljük. Miért lenne pl rossz az, ha hideg van? Az a rossz, amikor ez bánt. De nem rossz attól a hideg. Mindez a sok dráma, akkor tárul fel az ember előtt, a maga jelentéstartalmával, amikor a zavaros és sötét kedélyállapotból kilép , azt sikerül átalakítania normális, magas fokú bizalomteljes és elégedett állapottá és meglátja, azelőtt, mielőtt ezt elvégezte volna, mekkora butaságokon nem volt képes bosszankodni. Számára, míg benne volt a butáskodásban, önsajnálatban, dühben, nem látszik, hogy ezekben van, csak ha ezekből kilépbe, ránéz az egész képre. Ott látja meg, hogy miben volt, s ha ott volt nem járhatott jól, csakis rosszul. Csakis rosszul érezhette magát. Önmaga kusza állapota miatt.


Érdemes tehát a gyötrődés és kínlódás helyett, a fölöslegesen futott körök helyett, inkább megnézni, hogy ha valaki önmagát önmagából javíthatja meg, jobban mondva a kedélyét és a világ és életszemléletét, érdemes és fontos megnézni, milyen okok születnek meg benne , amelyek alapján vezeti az elképzeléseit , gondolatait. Mert ha ezek az okok csak illuziók, akkor az embernek nincs hogy ne legyenek rossz elképzelései, érvénytelen gondolkodási berendezkedése. Nincs hogy ne legyen türelmetlen és ideges beszédmodora, morálja, stb. Minden tönkremegy benne és körülötte, ha illuzió-forrásból táplálkozik.

Az is örök igazság, hogy az élet önmagát önmagából rendezi, ezt abból a természetből is látni lehet, ahol ember nem kezdett el rendezgetni és kezelgetni, hogy megy magától. Nem az ember ülteti az erdőket, nem szabja meg a Föld keringését, nem tette a csillagokat az égre, tehát abszolút hűlyeség azt képzelni, hogy az élet ne lenne önmagától intelligens rend –alapú.  Vagy, hogy igazságtalan lenne az élet!!!! Ilyen nincs.


Miért rontja el az ember mégis olyan könnyen saját örömét , kedélyét, jókedélyét, bizalmát, elégedettségét? Hol van az a valami, ami miatt , csak úgy a semmiből irritált, sértettségi érzetekkel telt, haragos, ingerült, elégedetlen , bizalmatlan? És egyben megkeresi hozzá az önigazolást is. Hogyne. Ez mindig is így műkődik.Nem is baj. Pont ez a lényeg, hogy önmagában csak úgy tud visszakerülni a nyugalomba, valamilyen nyugalomba, ha igazolja , bizonyítja magának, hogy márpedig neki van oka arra, hogy ingerült és elégedetlen legyen, lehessen. Jó esetben , befele kezd el keresgélni. Ha van horoszkópja, akkor nem is keres vaktában.


Hogyan szokott leginkább kiindulni az ember magából, amikor zavart állapotban, modernül stresszben van és még nincs sorsfeltárása, horoszkópja? Hát úgy, hogy én jó és okos vagyok, de ha nem is teljesen, legalábbis valamennyire, de az a másik, más helyzet,  ahol az én bajom keletkezik, az rossz. Az aztán csakis rossz lehet. Milyen ez a kép, ha minden egyes „én” esetében ezt végigképzeljük? Minden ember egy Én. Minden ember esetében a kedély belül romlik, mégis kívűlről, a másik Én- ből eredezteti , valamint mindabból, amiről úgy látja, hogy nem ő maga, vagyis nem az ő Én je.


Ha az élet egy forrásból ered és az emberek a forrásból jövő forrásvíz cseppek, akkor egyik se különb a másiknál.Mégis mindegyikre ugyanaz a törvényszerűség illik, mert aszerint léteznek egyáltalán. Ugyanaz a rend szerint élnek és cseppeskednek, vízeskednek, folyóskodnak , tengerkednek, óceánoskodnak, páráskodnak, felhőskődnek, esősködnek, talajvizeskednek, forráskodnak újra. Nem állíthatja egyik csepp se magáról, hogy na aztán, a másik miatt vagy az állapot miatt, amivé kénytelenek válni, azért nem lehet boldog és elégedett cseppnek lenni.


Az egész folyamat, az egész Lét és életrend az ember esetében összetetteb, mivel az Ember- akinek teljesen mindegy, hogy a földi polgári szinpadon ki vagy mi-, hordja magában az egész létezés összes képét. Képes az élet folyamatát megfigyelni, miközben éli és éppen ezért, ha úgy figyel, úgy értelmez, hogy az egybevágjon az élet rendjével, akkor az érzései nem zavarodnak meg . Eltűnik az ingerültség, hiszen LÁTJA, MI ZAJLIK és ÉPPEN MIÉRT. Ezt nem vezeti le következményekből, hanem az okokból. Nem mondja magának, azért lettem ideges, mert valami tőlem idegen megzavart. Hanem azt nézi, mi lehet az az ok, ami megzavarni akar és képes?  Olyan időkben élünk, amikor a kutatás eljutott oda, hogy a létezés egyszerre hullám és részecske formát is ölthet és az, hogy mikor sűrű részecske, a TUDAT-tól függ, vagyis ATTÓL, AMI FIGYEL.


Ha minden lény eredete úgy kezdődik, hogy  TUDAT, AMELYIK FIGYEL, akkor minden ÉN- en keresztül  A TUDAT, AMI FIGYEL van. Hogy melyik lény, mit figyel és hogy figyel, az külön tágyalandó, mert az már a következő kérdés. Az első megállapítás az, hogy az Egyetemes Inteligencia -Tudat ÖNMAGÁT FIGYELI MEG. Más szóval , mindenki szemén keresztül az egyetemes léttudat figyel és minden ember esetében, akár akarja, akár nem, ez zajlik. Kerekebben: az egyetemes léttudat a részekre osztódott tudatok segítségével nézi önmagát és ez öröm és jó és boldogság. Ennek, hogy ez így van, egyéb oka nincs, mint saját sóvárgása, melyet akaratba fordít és megszüli önmaga sokaságát.


Tehát az eredeti boldogság állapot az, amelyiknek még oka sincs. Abban a pillanatban, amikor kimozdul önmagából, mert sóvárog, nem feltétlenül veszti el boldogságát csak ettől, hogy sóvárog és kiárad sokféle alakban és formában. Azon csúszik el a boldogsága egy ÉN nek, amikor a helyes figyelést valamiért elhagyja. Így születik a „mintha” sokasága. Az illuziók és káprázatok bekerülnek a meleg fényes figyelem helyébe és rossz eredményeket, következtetéseket szülnek.


Tudod, barátom, ahány ember, annyiféle minta létezik és ezekbe beleszövődnek mintha-mintázatok. Így ez elmondva lazának tűnik és cseppet se ijesztőnek vagy rossznak. De ha a rákos szövődményekre gondolunk, mint mintha-mintázatra? A dolog már komolyra fordul. Elsőre hallatlanul banálisnak tünhet, hogy egy annyicskától, hogy a valóság átmegy mintha-valóságba , fájdalmas és szenvedéses következményekkel kezd el járni. Pedig csak meg kellene figyelni, észre kellene venni, hogy az se tűnik mintha-valóságnak, amikor víz helyett alkohollal él az ember, mégis hatalmas zavarokat és betegségeket, szenvedést okoz. A víz a valóság , az alkohol a mű-valóság. Szilva születik, de szilvapálinka nem. Az már mesterséges valóság. Mintha-valóság. Mintha rendben lenne, de nincs és attól se lesz soha az, ha ezt úgy figyelik meg, hogy szilvapálinka. Mert nem fog önmagából az élet EGYETEMES TUDATA  szilvát pont úgy összesűríteni elemi szinten, mint szilvapálinkát. Miért? Mert belőle csak eredeti minták áradnak ki. Csak szilva terem.


A zavaros mintha mintázatokat ki/mi szüli akkor?


Az illuziók. Hogy keletkeznek az illuziók? Úgy, hogy mindaz, amiből az élet összetevődik, összezavarodik. A karma= képzet-zavar. Elkezd az ÉN zavarosan , gubancosan képzeteket alkotni az élettel kapcsolatosan. Önmagában, önmagáról. Pl, hogy ő milyen jó és szép, milyen okos és jól lát. Mivel valamihez kell kapcsolja, mint viszonyítási pontot, hát megteszi mértéknek a másik Én-t. Bezzeg, hozzá képest Én, vagy hozzám képest Ő- mennyire jobb, más, okosabb, értelmesebb, stb.


Ez, marhaság úgy, ahogy van. Mert a mérce nem az, hogy máshoz képest, hanem magamhoz képest, az ÖN MAG-amhoz, aki létezek, mint az egyetemes léttudat egyik formája, ami eredetileg tiszta , amelyik sóvárog és létrehozza önmagából, önmagát és összezavarodik a létrejövés során, önmagamhoz képest, hol vagyok igaziból ÉN és hol és miben vagyok MINTHA ÉN. Hol kellene magamon javítsam, magamból kiindulva? Hol kell kimossam magamból a szennyes, foltos részeimet, hogy a boldogságom és örömöm zavartalan, megzavarhatatlan legyen? Ne függjek semmiféle MINTHA-érzetektől.Magam kormányozzam magam, egyre igazabbul.


A karmaoldás tehát nem egyéb, mint kimosni a központi képalkotó kormánypultból az illuziókat. Hiába ég a lámpa, hogy a kormánypult javításra szorul, nem elég a lámpát összetörni vagy letakarni, mert zavar a figyelmeztetés. A javítást el kell végezni és amíg a javítás nem kész, addig mindegyre szétmegy a kedély , a boldogság és nyugalom, elégedettség érzet.


Nincs mese, nincs kivétel. Senkinek soha. Ez örök dolog.


Tudom, hogy sokat szenvedsz, barátom, amiatt, hogy önbizalom hiányos vagy, érzékeny vagy és könnyen sérthető. Megsértődsz  és bosszúálláson töröd a fejed. Ez természetes, ha belül olyan elvárásokat támasztasz, amelyek nem reálisak. Illuziók. A csalódás mindig megjelenik, ha valaki olyan elvárásokat tesz meg magából, amelyek  magában , amiből létrejött, illuzió kategória. Valaha ott maradt képzetek, képek , amelyek a kormánypultba beékelődtek , a piros lámpa égve maradt és senki se javította ki a képet. Az illuziók mindig zavarják az embert, az ÉN-t, ameddig meg nem születnek, hogy látni lehessen őket és ki lehessen javítani.


Ezért nem árt annyira az, ami bemegy kívűlről, mint ami a személyben, az ÉN -ben belül kavarog és csíp és zavar, és bánt és sért. Az illuziók bántanak, sértenek, csípnek, undort szülnek, stresszben tartanak. Mert hiszünk nekik, mert létjogosultságot adunk nekik, mert feleselnek bennünk , amíg meg nem szüntetjük, el nem oszlatjuk. Ha eloszlanak, a piros lámpa is elalszik, más szemmel látunk és más füllel hallunk. Kedélyünk helyre áll, örvendünk és elégedettek vagyunk.


Mert látjuk és meg tudjuk különböztetni az illuziókat a valóságtól és nem akarjuk állandóan az illuziókat valósággá alakítani. Úgyse lehet. Soha.


ÉN-emben is sokágú , bonyolult illuziók sokasága keletkezik. Mert ezek keletkeznek barátom, állandóan. Csak nézd meg, ma már illuziókat gyárilag is milyen gyorsan elő lehet állítani. Semmi nem jelenne meg kívűl, ha az emberekben a sok ÉN ben nem születnének meg. A Képzeletükben. Mindez azért lehetséges, mert ilyen a Lét . Löki ki magából a sértő és bántó képeket, hogy azok kijavíthatóak lehessenek. Amíg a sötétben lapul, ki látja, mi az? Ki kell jönnie a fényre, hogy lehessen látni, mi a baja és hol kell javítani. Én is hozom fel magamból , azt, ami zavar és leporolom, átformálom és helyre teszem. Napi munka ez.


Ha az ember alszik és bamba és tunya és lusta , olyan lesz a megfigyelő képessége is. Olyan lesz a szűrése, a hallása és a látása is. Homályos, közömbös, lusta , ködös. Eredetileg a látás látás , a hallás hallás. Egyféleképpen van jól és sokféleképpen sérülten, elégtelenül. Javítani kell tehát rajta, ki kell mosni a tunyaságból, a bambulásból. Ezt mindenki saját magában. Lehetetlen a másik ÉN -be bejárni mosni, rendet rakni. Lehetetlen, mert minden egyes Ember ÉN VAGYOK: az abszolt létezés a maga minden egyes formájával és tőltetével és alakjával és lényegével. Minden lény az ŐS-lény, Ős-ten megnyilatkozása.


Ngayon sok mindent el lehet képzelni, de nem lehet mindent bizonyítani. Amit bizonyítani lehet, annak az alapjánál a kozmikus törvény és rend áll. Nincs más alap, amihez viszonyítani lehetne. Minden ember önmaga alapját, mint rendes, törvényes bázisát szemlélheti. Ennek alapján létezik egyáltalán. Ha törvényt sért, önmagát sérti. Ha pálinkát iszik önmaga bázisát rombolja. Ha szilvát eszik, önmaga bázisát NEM rombolja. A képlet eredetileg nagyon egyszerű. Nem szabad hagyni a rombolást!


Akkor vétkezem, ha hagyom magam önrombolni. Akkor sértem a törvényt, az alapomat, a bázisomat, ha hagyom magam önrombolni. Amint abbahagyom önmagam rombolását, ezzel egyszerre fogom látni, ahogy más rombolja magát. Addig nem. Addig azt fogom képzelni, hogy minden ÉN ártatlan , amikor romba dől.


Amíg én magamban nem fedezem fel a látást, hogy megnézzem önmagam hogyan vagyok képes, milyen illuziók alapján rombolni, addig kifele mutogatok, magam ártatlannak állítva be. Amint észre veszem és hajlandó vagyok látni, hogyan követem el önmagam rombolását, hogyan hagyom magam az iluzióim által félrevezetni és az örömömet és jókedélyemet, elégedettségemet szerte szét szedni, onnantól fogva látom a másik ÉN-t, a másik egy-én-t is , ahogy teszi tönkre magát, saját magától.


Az is világos lesz, hogy magamon kívűl , senkit nem tudok kimosni , ő maga helyett, de az is világos lesz, hogy nem ítélkezhetek és nem kerekedhetek felül egyetlen ÉN-en sem, mert az önjavítás munka ,nem verseny . Nincs versengés és nincs jutalom. Ez alól sincs kivétel. Nincs ártatlan áldozat, nincs más helyett végzett munka és nincs a munka jól végzéséért semmiféle jutalom, mert a kijavítás azért van, hogy maradjon az egészség. Ne menjen tönkre.


Az életben előforduló zavarok eloszlatásáért folytatott munka nem versenycentrikus és jutalomcentrikus, hanem a boldogság és elégedettség állandó visszaállításáért van. Ami szétrobbant, az az újnak a léterjöttét sóvárogja

.

Gyakran előfordul, hogy ha tévedésbe kavarodik az ÉN, vagyis a személy, és helytelenül szemléli önnön lényét és létét, annak rendjét és törvényét, össze-vissza robbantgat vakon, ahelyett, hogy a gyújtost oda helyezné, ahol szenny gyűlt fel. Olyan ez, mint amikor az arany rögre rátapadt föld helyett , az aranyrögöt robbantanák szét , aztán nézhetnék, hogy milyen munkát végeztek. Fontos külömbséget tenni az illuzió és az öntudat között, hogy ne az öntudatot, hanem az illuziót, ami azt elleplezi, azt  oszlassák el egy-egy jól célzott értelmezéssel. Fontos külömbséget tenni a fontos és a nem fontos dolgok között. Az érték és a nem-érték között

.

Kedves barátom, kérlek figyelj oda jobban arra, hogy mi számít illuziónak, mert ahogy a szív mindenkiben dobog, a gyomor nem veszi át senki esetében az agy helyét, a véráramlást ugyanúgy az egyetemes intelligencia rendje szabályozza,  az ember polgárilag , még ha orvos is, iskolázott is, vagy pont csak okoskodó iskola nélkül, nem büszkélkedhet ilyesmikkel, így aztán az ilyen kevélység az illuzió kategóriába rendelődik. Ez nem azért igaz, mert én most neked mondom. Ó dehogyis. Nincs nekem ilyen tulajdonom.Hát ki vagyok ÉN az ÉN ek között, hogy valamim legyen különféle és különleges , ami másnak ne járna az életből?  Ilyen különbejárat nincs. Ez az, ami bizonyítható, mert senki se keringeti a vérét , mert épp kedve szottyant rá, máskor leállíthatja, mert lusta. Az illuzióknak van ilyen hetyke természete, az élet folyamata és törvénye bölcs. Egyet tud, de azt jól és megbízható. Reggel is dobog a szív, este is. Ébren is, alvásban is, akár akarja az ember saját intelligenciából , akár nem.


Én köszönöm, hogy segíthetjük egymást az illuziók lebontásában, örvendek, az ilyen igazi barátságnak! Köszönöm, ha kérdezel és kérdezhetek, mert ez az a szerénység-kulcs, ami a bölcsesség kapuját nyítja. Ne hagyjuk, hogy az illuziók miatt elveszítsük a jó kedélyünket, mert ott, ahol  a boldogság ok nélkül nem él, ott okvetlenül a betegség kezd el terjedni.


Minden jót! Várom válaszod!

 

2020. november 4., szerda

Szabad vagyok? Szabad a Vagyok, aki vagyok?

 A szabadságról...

Röviden : Szabad az az emberi lény, aki önmagából , önmagának meg tudja teremteni azt az ősi békeállapotot, ahonnan kiáradt és leképeződőtt.
A Vizöntő kostelláció és a 11 ház írja le ennek a fogalomnak ( a szabadságnak) a jelentéstartalmát, mind szimbólikusan, mind pedig közérthetően. Amikor a Vizöntő konstelláció körében karmikus hajlam, tehát illuziókra való hajlandóság mutatkozik, akkor nem a Vizöntő Napjegy szerinti világosan látható vonásokról beszélünk, hanem a zavaros, fordított , kusza képek vannak megélve. A kellően tiszta Vizöntő nappali éber tudat tiszteli a másik szabadságát is, nem csak az övét. A karmikus sötét tudat bizony csak önnön fordított ötletvilágát erőlteti . Ő az, aki a szabadságot kisajátítja magának., az erről való elképzelése csak őt illetheti, más mind őnála csak idiótább.
Ez a csapda is egyben. Mert miközben képtelen nem magát tenni viszonyítási pontnak, rá kéne ébrednie, hogy az ő idiótaságához mérve lehet más nálánál is idiótább, tehát illuziókergetőbb. vagy ha más idióta és ő nem, akkor ő ki? Miféle lény? Mag nélküli? :)

Egyik őserő, amit a Szaturnusz jelez, az egyik uralkodó, a másik az Uránusz. Egyik a kitartás, korlát, a stabilitás, felelősség, a másik az információ áradás, tehát fény , világítás, fényterjedés, fénykigyúlás, stb szellemisége. Mint pl, a fegyelem és az adatmozgás egyidőben való jelenvalósága. Amilyen a fegyelem , olyan az adatmozgás.

Tehát akkor van szabadság állapotba kerülés, amikor kellő fegyelmezettség alatt zajlik az adatrendezés, információ letisztulás . Tudok a magam kérdéseire úgy válaszolni, hogy azok a feleletek megegyezzenek az egyetemes törvényes renddel. . Ne legyenek fantáziálásokkal telt illuziókergetések.

Miért jelenthet veszélyt, amit manapság annyit rebesgetnek, hogy a gépek átvehetik a vezérlést az ember felett? Azért, mert amit a gépekbe , mint törvényt beletesznek, azok nem fognak attól eltérni maguktól, mint ahogy az ember hajlamos eltérni az őt létrehozó őserőktől , elemektől, különbejáratú valóságot hozva létre. Ez az illuzió. Tehát a gép uralma fogja megtanítani az embert , hogy az illuzió milyen ártalmas? A gép nem fog illuziót kergetni, nem fog érzelegni, csak követni és követelni azt, amire megalkották.
Tegnap beszélgettem egyik barátnőmmel pár szót arról, miért elemez az általunk ismert legtöbb asztrológus kívűlről befele, amikor az élet belülről terjed a külvilág felé. Hát , valószínűleg azért, mert ebben hisznek , ennek mentén mennek ők is. Vagy kettős mércéjük van, tehát vallásos alapon elemeznek, tehát nem tudják, vagy nem merik a felelősség kérdését teljesen világossá tenni. Vagy mert, ez ma a divat és ez van elterjedve leginkább.

Én is láttam sokszor, hogy miközben sokan szidják a szélhámos spirituális gondolkodókat, az igaziakat nem keresik meg, nem érdekli őket a valóság ismeret. Természetesen mindenki magából indul ki és maga felelős minden mozdulatáért.

Ide akartam eljutni végső soron a fejtegetéssel. A mag-amhoz. Magamból teremtek. Mindent. Ezt soha nem bírnám elvégezni, ha eredetileg nem ez lenne az élet mintázata, szerkezete , rendje.

Mégis, amikor én magam, mint lény élek, illuziókba kerülhetek. Miért és mitől? Mert ez is az élet rendje. Tehát az illuzióba kerülés elkerülhetetlen. A fájdalom jelzi, azt, amikor bolsogtalanság lesz rajtam úrrá.
Ez a boldogtalanság nem kívűlről jön, mert semmi se jön onnan. Belülről fakad. Mint minden. De nem a magból lep el a boldogtalanség, hanem a magból kilépés következtében való félelemérzetből. Mert ha kilépek a magból, ott sötét van. És csak azzal a kis magommal világíthatok magamnak , mint lámpással a sötétben.

Nézz fel az égre, menj az ürbe. Sötét van. Menj be magadba , sötét van. Nincs egyebed, csak lámpásod. Fényed. Ez az Uránusz szimbolikája. Mikor meggyújtod, látod a sok szemetet és szennyet, amit magadra vettél, mikor a magból az örvénylésbe léptél. Annyiszor kell meggyújtsd a lámpást, ahányszor kimosol egy-egy szennyest. Sötétben nem mosnak az emberek, oda fény kell. Látni kell a szennyet. Hiába fordulsz el, hiába undorodsz, hiába haragszol, minden hiába. Mosni kell. állandóan. A pénz , tehát az energiád nem a mosásra adatott, hanem arra, hogy tiszta légy. A mosás a fontos, hogy a két kezeddel végezd, mert miközben végzed , meggyőződsz róla, hogy milyen jó dolgod van, hogy kimoshatod a szennyest, és nem kell járnod benne. Milyen jó dolgod van, hogy nem kell fájjon a sok koszos illuzió bántalma.

Jézust nem tekintem vallásalapítónak , hanem egy nagyon értelmes és felelős figurának. Bárki lehet egy jézus. Bárki lehet és minden lény eleve megteremti saját felismerését, megvilágosodhat afelől, amit Jézus úgy fogalmazott meg : Magamra veszem a világ bűneit.

Tehát nem magára vette mindenki bűneit, hanem amikor az Ősmagból, Ősforrásból kilépek, hozom a magomat és az arra ragadt hajlamaimat. Ha a lámpásommal csak gyönyörködöm a látványba és a fájdalmak üzenetével nem foglalkozom, akkor a kegyetlenség jellemzi mag- a -tartásomat. Azzal tartom fenn magam. Ugye van rá példa, amikor kegyetlenkedem magammal és másokkal? Ugye van rá példa, hogy emberi lények kegyetlenkednek magukkal és másokkal? Ugye vannak technokraták? Ugye vannak liberálisok? És vannak kommunisták?
Maszkulin minőség pozitívan is, amikor felismeréseim lesznek és felelősebb tudok lenni, mert kimostam magamból a kegyetlenkedést és amit kitaláltam nem akadályozza (szaturnusz) a boldogságom és tiszta látásm (Uránusz) és így minden lénynek javára van.

Maszkulin minőség akkor is, ha diktátorként erőltetem mindenkire - pl az oltást-, mert bár nem tiszta még előttem sem, hogy az életet eleve nem kell oltogatni kívűlről, mert belülről tisztítható és boldogítható, de azért is kívűlről képzelem el (kép-Uránusz) és adagolom (szaturnusz), felelőtlenül (szaturnusz), mert nem világos (uránusz) előttem se, hogy az élet nem ellenség.

Hol az ellenség? Ki az? A magom, ami éltet, ami a lámpásom? nem lehet egyik mag ellenség és egyik nem ellenség. Mert Egy ősforrás van és a forrás, az tisztaságáról ismerszik meg.
Ellenség-e a maszkulin minőség önmagában? Senki se azért kegyetlen mert férfi vagy mert nő, akiben a maszkulin is jelen van. (lásd lény=yin-yang)

A kegyetlenség nem a nemtől függ, hanem az illuzióban való boldogtalanségi érzet miatt. Ha boldog-talan, akkor zavart, akkor fél, akkor nyüzsög, akkor össze-vissza kapkodva képzeleg, akkor diktál, akkor gyötri magát , stb Az illuzió miatt. A karmikus hajlama, a szennyese miatt, amit gyűjt, amin ül és amit elnyom, ne is lássa.

Aki fél, az mást is félemlít, mert ahogy vagyok, akként láttatom magam, akként sugárzok. Amilyen a fényem , olyan a sugara.
Amelyik lény boldog, az boldogságot sugároz. Minden mozzanatnak van eredeti, tehát nyugalmas és boldogító formája. Ez az eredeti. Mitől látszik ?Hát arról, hogy pl az ember körme bizonyos mértékig vakarásra, kaparásra való, onnantól fogva ha elvakulva használja, akkor karmol, tehát innen már fájdalmas.
A köröm tehát egy darabig eszköz, onnan pedig, ahol ellenségkép diktál már, tehát a szenny, onnantól fogva fegyver. Önmagát összekarmolót látni eleget. Az mást is karmolni fog. Ennyit képes tenni. Boldogtalan. Lámpását nem arra használja, hogy kimossa az aranyat, hanem hogy a szennyet vakargassa. Mint a rühes.
Erős példa. ez jött ki most nálam a mosásban. :) A rühatka se ellenség. Meghívták, hát eljött. Neki tartották a lámpást. Ha meghívják illik elmenni vendégségbe, nem?
Tehát az ellenség az illuzió, amit nem oszlattak el. Mi a mosás? Szétoszlása, szétmállása a szennynek. Feloldódik vízben , föld megszűri.
Fegyelmezett , célirányos információárasztás, benyomás = maszkulin leosztás a Magban , Magamban
Fegyelmesett , célirányos információfogadás, benyomódás= feminin leosztás a Magban, Magamban
Egészség! :)

2020. október 29., csütörtök

A gyermek a boldogság záloga. Az érték, amiért érdemes lemondani a hűlyeségekről

 Megszületett az unokám.

🙂 Mégis sokkal, de sokkal többet mond az, hogy megszületett a fiam fia. Ennek nagyon örvendek! Miért?
Leírom nagyjából, - mert tanulmány terjedelemre nincs hely itt-, hogy a két gyermekem megszülése és felnevelése során ( második még csak 11 éves, tehát van még munka bőven), a két magzatom elügyetlenkedése nyomán, mire figyeltem fel. Sőt, még a kis kedvenc kiscicám tragikus esete is kijózanított több hajszálér -szerű butáskodásomból, téves elgondolásomból.
Amikor gyermek születik, mi változik? Semmi és minden. Ugyanakkor. Fura, de így van.
Mostantól, hogy gyerek van, az ember megy , folytatja az életét, ahogy addig, tehát ember módra , ahogy addig. Legalábbis így képzelheti el.Ez többnyire abból fakad, hogy valahogy elképzeli és elgondolja, hogy milyen az, amikor gyermek születik, de honnan tudná?
Attól, hogy a szüleinek ő megszületett, ő ebből nem fogja tudni és látni azt, hogy milyen, amikor gyermek születik. Mivel jár, mit jelent.A szülei gyermekfelnevelése csak az ők idejükben és nekik hozott megváltást, örömet, bánatot, nehézséget, az egész pereputtyot. Abból neki, a felnőtté váltnak nem jut semmi, majd maga teremti meg.
Ezért semmi sem történik , semmi különös, úgy egyből. Örvend az ember, mert picuri és aranyos, örvend, hogy túl van a szülésen, az azzal járó társadalmi macerákon, örvend, mert örvendeni nem lehet, ha az ember valami egyedit és értékeset kap. De a lényeg ezután jön... Ugyanúgy eszünk, iszunk, mozgunk, van néhány plussz tevékenység, hogy pl eszik még valaki a házban, lélegzik, hangot hallatt, stb. De a lényeg....🙂
Minden megváltozik. Mitől is? Leginkább az lesz éles felismerés, minél hamarabb, annál jobb, hogy bármit teszünk, azért hatványozottan felelősek leszünk, mert valakinek az élete fog függeni attól, hogy példát mutatunk neki, a saját életmódunkkal, felfogásunkkal, tevékenységeinkkel.
Amifáj, jobban fáj, mert fájni fog a gyereknek is, amig felnőtté válik. Ha lesajnáljuk, hogy önmagunkat befele vagy a párunkat kivíűl bántjuk, nem suhanhatunk el afölött, hogy a gyereket is bántjuk. Juttatunk neki is a méregből, hamiskodásokból, lázadásokból, sértettségi érzetekből. Ugyanakkor, amikor mi átéljük, ő is. A gyermeket nem csak kívűl, belül is etetjük.
Sőt, a gyerekünk elől nem is titikolhatjuk el a belső viharainkat (mi nők), mert az hamarisan mérhetővé válik láz vagy láz nélküli betegeskedés formájában -a gyereken.
Tehát megtanulunk jól élni. Nem akárhogy. Ezért minden megváltozik, meg kell változnia. Az életért, az egészségért. Vetjük le az álruháinkat egymás után. A gyermekünkért. És ezalatt tisztulunk mi is.
Gyermekek nélkül sokkal nehezebb jobbá válni, vagy egyenesen lehetetlen.
Volt egy film , melyben a felnőtt fiú azt mondja az anyjának, aki problémákkal küzd magában és az önfeladás szélén van már : "Ha téged látlak menni az élet rögös útján, ahogy megléped a problémákat, akkor van kedvem élni, mert mutatod nekem, hogy lehetséges. Megyek én is bátran az én életem útján, mert látom, hogy lehet. De ha feladod, akkor nekem nehéz lesz menni az életem útján és arra leszek hajlamos, hogy feladjam én is.".
Szülőnek lenni elengedhetetlen állomás a boldogsághoz. Szerintem. Az élet "követelése" a boldogság. Az Apa és az Anya megtanulnak boldogok lenni, eldobni minden olyan boldogság akadályozó elképzelést , gondolkodást és cselekvést, ami ártalmas . Ártalmas mindig. Ártalmasnak számít örökké. Nem csak az ő esetükben, hanem a gyermekeik esetében is, Akkor is, amikor felnőnek és megteremtik az ők családi kőzegüket, ahol kidobálják a szemétre való ideológiákat.

Ki kapcsolta ki az agyam?

 A "Nem vagyok különb nálad (vagy másnál) és te (vagy más) sem különb nálam" olyan szál, amelyik legaláb azt elvarrja, hogy elkezdjen az ember beképzeltséget vagy öngyötrést gyakorolni, alkalmazni önmagán.

Mindenképpen érdemes vasalás, autószerelés, kertészkedés, pihenés vagy egyéb tevékenységek közben ezt a hosszú, viszont annál hasznosabb előadás-sorozatot meghallgatni Sonnleitner Károlytól. Ugyanis értelmesen és közérthetően elmagyarázza, hogyan tesszük tönkre magunkat a gondolkodási zavaraink közepette.
Akiknek már sorsfeltárásuk és kellő spirituális (nem new age, nem egyéb ezoterikus szemét alapú) beavatottságuk megvan, tehát a belső fülükkel képesek szűrni az információt, azok már tudják, hogy nem a gondolat az alap, hanem a képzelet és a képzeteket örökölni lehet.
Tehát, ha hozzászámoljátok , hogy a gondolatoknak is van előzményük, akkor megvilágosodtok a problémáitok berkeiben, amikor ezeket az előadásokat meghallgatjátok.
Az 5 részből álló előadássorozat hozzásegít annak a megértéséhez, hogy mitől és hogyan betegszünk meg, hogyan idézzük be magunknak a sorsrontásokat. Ha világos, már csak az marad, hogy a gyakorlatban is , tehát a kezünkkel is máshogy végezzük a dolgainkat, nem úgy, ahogy annak előtte, aminek nyomán szétestünk, szétmállt az életünk.
Ide az első rész elérhetőségét teszem fel, a többit a youtube oldalán fogjátok látni.

Akinek nincs sorsfeltárása csináltasson, hogy lássa tisztán, miből keletkeznek a gondolatai, milyen átöröklött képzet-mintázatok nyomán. Szerintem megéri.

Nagyon jó a hit, de ha nincs mellette megértés, a hit hiszékenységgé torzulhat. "Istent ( az élet rendjét) nem csak hinni, érteni is kell"- szól a mondás. Amit nem értek, azon nem tudok változtatni.
Amiről nem tehetsz , de áldozata leszel, hogyan javítsd ki mégis?

https://www.youtube.com/watch?v=-2GGDt7__BY&t=3s

2020. október 28., szerda

Nyugodtan betegeskedni?

 


A legutóbbi bejelentésében, az országunk elnöke azt mondta, mindenki legyen nyugodtan beteg, mert van elég ágy a kórházakban. 🙂 Micsoda egy szellemi vezetés, ugye? Micsoda egy "atya" az ilyen!!
Mint ismeretes, a betegség sokkal hamarabbi és bőségesebb anyagi javakhoz juttatja azt, aki elhallgatja a nép elől a valódi információkat, aki eltereli a nép figyelmét és a nép ilyenformán lépre megy és odaadja egészségét a hiszékenység oltárán. Ez mindig így volt és mindig így is lesz.
Az a koncepció, ami az egyes embert a minél több élvezetre és kényelemre hajtja, az az egészsgé-telenség útján halad.
Hamis információ, hamis reakció.
Én nem szeretek se idegesen ,se nyugodtan beteg lenni, sem olyan életszemléletem nincs, hogy a megbetegedés valami büntetés vagy véletlen folytán állhat elő.
Találkoztam olyan hittel, hogy tegyünk félre pénzt, majd akkora mikorra betegek leszünk, hogy tudjuk kifizetni a kezelésünket. Van ilyen elég. Szűz és Ikrek karmához kapcsolódik .
Karma = képzetzavar.
Tulajdonképpen nekem van egy olyan sejtésem, hogy minden dupla jelű asztrológiai jegy hordoz magában egy kétségre , felületességre, kettős mércére való hajlandóságot, nem csak az ikrek karma esetében van ez jelen.
Ez csak egy sejtés egyelőre, majd megfigyelem tüzetesebben. A lényeg az, hogy az életet nem lehet kettős mérce szerint felfogni, mert semmi értelme.
Ahogy a természet számol, ahogy a valóság számol, az embernek se lehet idegen. Az lesz idegen kalkulus és magyarázat, ami a természetestől, az eredetitől, a rendestől eltér.
Ha egyszer teremtésen keresztül születik meg minden, akkor az emberi szervezetben is minden megteremtődik, előállítódik(!!!), amire annak szüksége van a fennmaradáshoz.
Az ember a természet része (szervesen beleillő és szimbiózisban élő része), nem az ipari vállalatok, laboratóriumok és kutatóintézetek része. Oda azért megy el, hogy mesterségesen állítsa elő, amit az élet önmagából előállít. Milyen oknál fogva? Hát mert okosabb akar lenni az életnél....
Valaki kérdezte a napokban, hogy milyen érdeke lenne valakinek is becsapni a népet ezzel a járványosdival, hogyan gazdagodik meg belőle? Hát úgy, hogy a mesterségesen előállított termékeket behelyezi a természetesen előállítható vitaminok és egyéb szerves, egészséget megtartó ásványi anyagok helyébe.
Elkezdik az embert arra érzékenyíteni, hogy kívűlről támogatható az egészség, a szervezet egy mafla struktúra, önmagától csak megbetegedni képes. Aki nem gondolkodik , az ezt el is hiszi. Könnyű elhitetni a néppel, ha a csapból is ez folyik minden nap.
Itt a cikk tehát, amit érdemes elolvasni! Csak annyit teszek még hozzá, hogy az ember attól beteg, hogy a hiányérzetét nem azzal egyenlíti ki, kívűlről sem (tehát táplálkozás tekintetében), ami rendesen megfelelne az ő szervezetének. Innen a kérdés nem az, hogy mit vigyek be magamba még, amitől helyre jövök, hanem az, hogy mit dobjak ki, ami felesleges és szemét, hogy a szervezetem hagyjam rendesen műkődni( számolni, számot vetni).
Ugyanez érvényes a képzeleti és gondolati világra is. A hamis képzeteket és gondolatokat ki kell dobni, s akkor az ember boldog lesz.
Boldog ember nem beteg.
Házi Oltás COVID 19 ellen
A fokhagyma és a hagyma antibiotikumhoz hasonló hatása rég óta ismert.
Antibiotikum = szerves, oldódó anyag, amelyet különféle növényi és állati szervezetek hoznak létre és amelyeknek az a legfőbb jellemzője, hogy bizonyos mikróbákat elpusztítanak vagy gátolják a növekedésüket. Az első mesterségesen előállított antibiotikum a Penicillin volt.
A COVID- 19 oltás…Házilag
A Második Világháború idején a szovjet orvostudományos kutatás és gondolkozás, különösen Taskenben, erős fejlődésen ment át.
Ugyaninnen, 2020 tavaszán a járvány első hullámának csúcsán, szilárd és módfelett hasznos tudományos információkat tettek közzé a COVID -19 ről a világnak.
Idézünk: Taşkent. 21.03.2020 Shukhrat KHALILOV (kutatóorvos)
A Covid-19 vírus legfőbb veszélye, mindenekfelett az, hogy az immunrendszert érinti. Csak másodsorban érinti a tüdőszövetet.
A két támadáshullám közti időt nevezzük lappangási időnek.
Gyakran használjuk az “erős” és a “gyenge” immunrendszer kifejezéseket. Valójában az egyszerű ember nem érti, ezek mit jelentenek.
Mi több, a legtöbb orvosnak fogalma sincs az immunrendszer szerkezetéről és a részeinek a műkődéséről.
Ez a szöveg , nagyon nehezen érthető a beavatatlan olvasónak. . Megpróbálom megmagyarázni a COVID-19 vírus hatását az emberi testre, a lehető legegyszerűbben és legérthetőbben.
80%-a az immunrendszernek , a vékonybél nyálkahátyáján és a nyálkahártya rétegeiben van sűrűsödve, mint valami limfocita szövet-foltokból és Peyer-raktárakból áll. A nyirok- szövetek termelik a limfocitákat , többféle imunoglobulint és azokat az anyagokat, amelyek hatástalanítják a fertőzést . (Az immunoglobulin , az a protein, amelyik az immunerős személyek vérében van ) A nyirokrendszeren keresztül az antitestek bejutnak az alsó végtagok vénáiba, a szívbe, majd a tüdőn keresztül a véráramba és így az egész testbe. Így, a szövetimmunitás meg van biztosítva, beleértve a tüdőszövetet is.
Étkezéseknél a baktériumok és a vírusok, könnyen belekeverednek az ételbe, és így a COVID-19 bekerül a belekbe és elkezdi pusztítani a limfocita szöveteket. Ennek a következtében, a szövet abbahagyja a limfociták és az immunoglobulin protein előállítását. Emiatt , az immunrendszer tönkremegy, ami azt jelenti, hogy a tüdőszövetek is erősen elgyengülnek.
Ettől a pillanattól, beindul a második folyamata a vírustevékenységnek. Most már a nem védett tüdőszövet kerül pusztításra, amely heveny tüdőgyulladásban fejeződik ki , halálhoz vezetve.
Jelenleg minden járványmegelőző intézkedés azt tartja szem előtt, hogy a coronavirus ne jusson a tüdőbe, de ez elvileg nagyon –nagyon költséges és gyakorlatilag hatástalan. És minden megelőző kezelés a szövődmények, a tüdőgyulladás legyőzését célozza meg, ahelyett, hogy az immunrendszer erősítésére törekedne.
Meg kéne érteni, hogy a COVID-19 évek és évszázadok óta körülöttünk, közöttünk és bennünk van. A vele való fertőződésnek mindig is meg volt veszélye, nem csak most. Ez, ami ma van, csak egy hulláma egy virus létezésének. Sok ilyen hullám volt és lesz még a történelemben.
Ugyanakkor csak most figyeltünk fel a létezésére és nagy baj az, hogy, minden megelőző intézkedés és kezelés a tüdőbe került coronavírusnak az eltávolítására fókuszál. Nincs semmiféle hatás gyakorolva a bélrendszerbe kerülő coronavírusra.
Más szóval a szekeret fogják a lovak elé.
Sokféle gyógynövény, és más természetes termék van, amelyeknek nincs uralmuk a baktériumok felett, viszont a vírusokra pusztító hatással bírnak. A leghatékonyabb ebből a szempontból, a FOKHAGYMA. Ha iszik az ember 2-3 pohár fokhagymás vizet (Vízbe préselt, vagy aprított fokhagyma szeleteket naponta, ez nagyon gyorsan bemegy a vékonybélbe és elkezdi pusztítani a vírusokat , azonnal.
Ennek a következő hatásai vannak:
- Az “elpusztult” COVID-19 abbahagyja a szövetek pusztítását a vékonybélben. Ennek eredményeként a limfoid szövet folytatja a helyes működését és előállítja a vírusölő anyagot, az imunoglobulint.
- A sérült immunrendszer hamar helyreáll és erősebbé válik, aminek hatása a tüdőszövetek egészségére is nagyban kihat. A a szervezetben létre jön egy áthatolhatatlan korlát, nem csak a COVID-19 szemben, hanem más kórokozó csírákkal és gombákkal szemben is.
- A fokhagymás ivólé behatására nagyon érdekes esemény-lánc alakul ki a vékonybélben. A COVID-19 , amely a fokhagymalének a hatására “meghal”, úgy fog viselkedni, mint egy oltás, amely természetes úton alakul ki az emberi testben.
Amint tudják, egy mesterséges oltóanyag előállítása nagyon költséges és különleges felszereléssel rendelkező laboratóriumi munkát igényel, valamint magasan képzett személyzetet. A mesterséges oltóanyagok előállítása 6-9 hónapba telik, az engedélyeztetés és ipari termelése is sok időt és költséget igényel.
Ehhez képest, a fokhagymalé adagolása következtében kialakul egy természetes oltás a vékonybélben , 30-40 perc alatt és ingyen. A természetes oltás elkezdi aktiválni az immunrendszert a COVID-19 ellen.
Így, a pusztító betegség-láncolat, amit a COVID-19 okozna az emberi szervezetben megszakad és megszünik az első körben, nincs semmi folytatása. Ennek hatására, a szervezet természetesen és tervszerűen, hogy úgy mondjam “harcol” és legyőzi a vírust.
Ugyanakkor, eltűnik a beálló szorongásos “konfliktus”- veszély , amely más emberi szerveket is érintene és semlegesítódik a virus egy egyszerű és “tervszerű” módon. Következésképpen a gyulladásos góc néhány nap alatt leáll.
Ajánlják a fokhagymalé ivását országos szinten, mint járványmegelőző protokollt, amelyet be lehet iktatni egy napra. Egy-két nap alatt eltűnik az alap……………
A fokhagymalé elkészítése nagyon egyszerű.
1 Reggel,egy cikk fokhagymát megtisztítunk és félbe vágjuk.Beletesszük egy porcelán, vagy üvegből készült literes edénybe és feltöltjük szoba-hőmérsékletű vízzel.