A mandula, mint "oltó" szerv

 Elegáns, tudományoskodó, politikailag korrekt kifejezéseket és fogalmakat kezdtek el bevezetni a közbeszédbe - nem tudom megmondani mióta. Mióta tűntek el az erkölcs , a felelősség és az egyéb erények?

Tény, hogy ezek az oltatlan és oltott fogalmak se mondanak semmit, ami igaz lenne, vagyis alapot az értelmezésre nem adnak, pont úgy, ahogy az sem szokott semmi lényegeset elmondani az emberről -léttanilag, üdvileg- hogy valaki milyen foglalkozáson keresztül tartja fent önmaga életét. Pedig gyakran fordul elő, hogy arra a kérdésre, hogy ki vagy? a legelső válasz a foglalkozás. Tanár, takarítő, kőműves, stb vagyok.

Oltott vagy oltatlan emberi személy nincs, csak egészséges ember és az egészségét bebiztosítani óhajtó egészséges, vagy beteg ember.

Sajnálom, hogy Bruce Lipton epigenetikus kutató előadását nem tudom feltenni ide. Aki a Younity Hungary-ra fel van iratkozva, az megkapja a kisfilmeket magyar fordításban.

Ma például a mandulák fontosságáról , azok funkciójáról és az oltásokról beszélt. Elmondta , hogy a mandulák szerepe nem kimondottan az, hogy védjék a szervezetet és kiszűrjék a bekerülő milliónyi mikroorganizmust , köztük a baktériumokat, vírusokat, hanem hogy pontosan adagoljanak annyit belőlük, amennyit a szervezet éppen abban az időben képes feldolgozni és ezáltal az immunrendszer gyerekek esetében kifejlődik (1-3 év) és tovább optimálisan műkődik. A kisgyerekek mindent a szájukba tesznek , ezáltal találkoznak környezetükben minden organizmussal, ami körülveszi őket. Így van ez rendjén, hozzátartozik az egészséges fejlődéshez. A mandulák hozzásegítik a szervezetet a bekerülő nformációk feldolgozásához, minden gyereknek egyénre szabottan.

Nekem, kisgyermek koromban sokszor voltak nagy-nagy lázzal járó gennyes mandulagyulladásaim. Nagyon megduzzadtak a manduláim, fulladoztam, enni se tudtam. Mégis a gyerekorvosnő kiábrándította édesanyámat abbéli elképzeléséből, hogy helyes lenne kivetetni a manduláim. Azt mondta, hogy az ember egyetlen szerve sincs fölöslegesen a testében és ha kiveteti őket, ahhoz segít hozzá engem , hogy még jobban elgyengüljek. A korai halálomat se tartotta kizártnak.

Asztrológiailag , metafizikailag , akkor még kevesen, ma már egyre többen fogadják el, hogy a betegségek mögött , gyermekek esetében, édesanyjuk lelki-szellemi összezavartságuk, sorsbéli nehézségeik miatti szorongásaik, haragjuk áll és amíg azok nincsenek rendezve, a gyermekek betegségei újra előjönnek, hiába próbálkoznak orvosilag beavatkozni. Ideig-órág szüntetik a tüneteket, de csak elodázzák a bajokat későbbre és esetleg áttétekbe vagy más tagokba, szervekbe.

Nem a bőrön keresztül, injekció formájában bejuttatott anyagok képesek arra, hogy "immunizáljanak" vagy az immunrendszert akármilyenre alakítgassák, hanem a mandulák az eredeti "oltók".

Jó lenne az embereknek nem elcsúszni a fogalmakon, nem megtenni az orvostudományt istennek és nem elhinni azt, hogy a piros jelzőlámpát ,- ami a tünetek megjelenésével analóg,- eltűntetve, a probléma okai is megszünnek.

Éberséget, egészséget Mindannyiunknak!

Egyetemes Törvények

Sors és szabadság

Mindenki rendelkezik sorssal. A sors térhez és időhőz kötött valóság és hatalom. A sors jelentését megértve, megnyílik a lehetőség a meghaladásra. Az új élet , az új forma szabadságában áll az örökölt sors újraszövése.

„Léte felől nézve az objektív szellem sors, jelentése felől nézve azonban szabadság”- Prohászka Lajos

Egyetemes Törvények röviden :

A mindig , mindenhol érvényes, a Létezést fenntartó és kormányzó törvények, melyek a Személyen és a Természeten keresztül mutatkoznak meg és egyúttal rendben tartják azokat.

1.A Teremtő Imagináció törvénye.

“Amit az ember imaginációjába helyez, azzá alakul”, mondja Hamvas Béla. Ez azt jelenti, hogy az ember beidéző képességgel és készséggel bír. Fegyelmezetlen és felületes , csapongó képzetalkotásokkal zavaros sorsot idéz be saját magának. Minden a szellemből ered , a személyes elmén keresztül ölt formát. Felelősséggel bír minden személy saját mentális tevékenységéért. Amennyiben mágiáját vagyis mentális tevékenységét a többi őstörvény szellemében végzi, és tiszteletben tartja mások szabad akaratát ,fehér mágiát gyakorol. Amikor valamely törvényt durván megsért, mágiája romboló (fekete) mágiává válik, más néven visszaél erejével és sérti saját és mások szabad akaratát.

2. A rezgés vagy vibráció törvénye

Ha a fizikai formát elemeire bontjuk, rezgésállapotokat találunk. Az azonos rezgésszámú , azonos hangoltságú személyek egymásra találnak , ahogy a mondás tartja: zsák a foltját megkapja. Folyamatos kommunikáció és befolyásolás zajlik a különböző létformák között, magasabb rezgésszám, magasabb kiegyenlítődést kíván, alacsonyabb létformák durvábbak, áthatolhatatlanabbak. Mindig olyan vibrációjú létformákkal kerülhetünk kapcsolatba, amilyenbe mi is létezünk. Ha felelőtlen és zavaros állapotokban tartózkodunk, hamarabb megbetegszünk , hamarabb kerülünk nem várt konfrontációkba, ami pont azért jön létre, mert megoldani valónk van , elintézni valónk van, az adott témában.

3.A hasonlóság, egyezés törvénye.

Minden, mindennel összefüggésben áll. Nem akárhogyan, hanem analogiákba rendeződve . Minden őserőnek megfelel (hozzá rendelhető) egy bizonyos minőség, jelenség, forma, tartalom, elem, szín, jelleg, stb. Így válik értelmezhetővé valami, visszavezetve a gyökerekig. Visszavezetve valamit annak szellemi tartalmáig, rá lehet jönni egy betegség vagy más probléma okára. “Minden az adásban nyer jelentőséget”- emlékeztet Hamvas Béla. Ennél a törvénynél világossá válik, hogy minél többet ad az ember, annál több áramlik annak helyébe. Jézus: “Akinek van, annak adatik”. Amikor az ember nyitott szívvel áldoz, nem gátolja a szeretet-fény áramlást, ezért a folyamat zavartalan.

4. A yin-yang ősprincípiumok törvénye

A Fény és a Szeretet nem egyéb, mint a maszkulin és a feminin világalkotó erők. Egyenrangúak , sosem egyenlők. Eggyütt alkotják az egységet. Kiegészítik egymást. Az androgen állapotra vágyódva , keresik egymásban önmagukat. Ezért a legmélyebb aktív erő egymás felé hajtja a maszkulin és feminin embert, hogy kiegészülhessen. Csak jól megkülönbőztetett felek tudnak egymással harmóniába kapcsolódni. Bár mindkét nem hordozza magában a másik tőltetét is valamilyen súlyban és arányban, fontos, hogy világosan meghatározódva keljenek egybe. Erre való a párkapcsolat és a házasság. Nem csak fizikai értelemben fontos, hogy létrejöjjön az egybekelés, hanem lelki és spirituális szinteken is. Nem csak Nap és Hold, nem csak Mars és Vénusz, hanem Uránusz és Neptunusz viszonylatában is megtörténik az egyesülés. Ez természetesen odafigyelést és erőfeszítést kíván , hogy a kettőt eggyé lehessen tenni és be lehessen jutni a “királyságba” amiről Jézus beszél. A Fény és a Szeretet királyságába.

5. A polaritás törvénye

A fizikai világ arra való, hogy a szélsőségekbe jutott jelentéstartalmak egészséges, pozitív állapotba kerülhessenek. Mindig két pólusa van egy minőségnek. Van meleg és hideg, száraz és nedves, jó és rossz, stb. Itt, a teremtés határállapotában válik megfoghatóvá, megvizsgálhatóvá, mely szélsőségbe, sarkalatban lendül ki egy-egy megnyílvánulás, hogy aztán konfrontációkon keresztül középre, nyugalmi állapotra juthasson. Minél magasabbra helyezkedünk és nem ragadunk le a polaritás síkján, annál jobban beláthatóvá válik , melyik pólus került túlsúlyba , hol kell javítani a helyzeten, ahhoz, hogy a boldogságállapot beállhasson. Kellő belátással, más szóval éberséggel, türelemmel és elszánt munkálkodással többet látunk a lényegből és így sikeresebben tudjuk rendbe szedni a problématikus dolgokat. Erre való a fizikai dienzió sűrűsége. Itt , ha nem ragadunk bele a konfortba, a kényelembe és a közönybe, vállaljuk a fájdalmakat, amik jelzik számunkra, hogy téves utakon bolyongunk, akkor felismerjük a zavartságokat, diszharmóniákat, a határállapotokból egyre hamarabb tudunk a békés , arany középútra keveredni. Megértjük, hogy eltávolodtunk az abszolut nyugalmától, ahonnan kiáradtunk, viszont nem szűnt meg a kapcsolatunk vele. Jézus tanításai közül ide vág az eltévedt fiú esete és a következő bíztatás: “ Az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges. Sok helyen, több gondolkodó is kifejtette, ha az ember felismeri sorsának jelentését, nehézségének értelmét, máris a szabadság kegyelmébe részesül. Ami az ősöknél szabadság, az az utódnál sors. Addig, amíg felismeri mit jelent a sorsa. Onnantól fogva felszabadul. Erre való a horoszkóp, mint térkép, hogy általa világossá váljon a sors és a személy felszabadíthassa magát, megválthassa magát a nehézségek miatti fájdalmaktól, hogy eligazodhasson a saját küldetésében.

6. Az ismétlődés (ritmus és ciklus) törvénye

Más néven az Idő minőségének a törvénye. A teremtett világban minden egy jól behatárolt ütemben ölt formát. Nincsenek véletlenszerű folyamatok, akkor sem, ha az emberi szem ezt nehezen vagy egyáltalán nem bírja felfedezni műkődés közben. Mindennek ideje van és az semmiféle spekuláció, cselezgetés , hanyagolás vagy múlasztás miatt nem változik. Léteznek időintervallumok melyeknek megvan a sajátos minőségük és azokhoz vagy igazodni vagy azoktól elhajlani lehet, a megfelelő következményekkel együtt. Gyerekkoromban már nagyon kíváncsi és türemetlen természetű lévén, azzal kísérleteztem időnként, vajon mi történik , ha “segítek” a virágnak a kinyílni. Feszegettem hát a szírmait és másnap, harmadnap néztem, hogy sikerült-e a noszogatás. Durvább kifejezésben az erőszakoskodásom. Kívétel nélkül minden “megsegített “ virág torzabb nyílást hozott, mint azok, akik meg voltak hagyva saját idejükben. Ugyanígy, bármilyen belematatásnak vagy elhanyagolt bambulásnak lehetnek kellemetlen vagy fájdalmas, esetenként visszafordíthatatlan következményei. Asztrológiában a Szaturnusz, Jupiter és a hozzájuk kapcsolódó fényszögek jelzik ennek a törvénynek a megjelenését a személyi struktúrában.

7. Az ok-okozat törvénye

A véletlenek nem létezéséről már volt szó, az időminőség kapcsán egy emberöltőn keresztül az abszolutum és a teremtett világ viszonylatában. A karma törvényénél arra terelődik a figyelem, amikor a személyi struktúra nem jön létre véletlenszerűen, hanem csakis úgy jön létre, ahogy létre jöhet az adott “hozzávalókból”. Ezek az okok az abszolutúmból áradnak ideális, mentális és lelki dimenziókon áthaladva öltenek formát. Ennek fényében világos, hogy ártatlan áldozatiság nem létezhet, minden ok és okozat szerint zajlik. Ezért önsajnálkozások és rejtett gyűlőlkődés helyett, az a tennivaló , hogy kellő meleg önkritikával (Szeretettel) és értelemmel (Fénnyel) feltárjuk a velünk született törvénytelen, életellenes, igazságtalannak érzett és észlelt sérelmeinket, azokat kiegyenlítsük, átalakítsuk boldog életérzésé, ősbizalomba való beágyazódásá. Senki se születhetik karmák nélkül és senki nem tud megváltani tőle, bármeilyen sziruposan és álszerényen hírdetik, hogy ezt Jézus megtette mindenki helyett. A legkönnyebb másra mutogatni , másra hárítani, másnak a nyakába varrni a felelősséget. Karma azt jelenti, hogy örökölt feladat. Karmát oldani azt jelenti, amikor cselekedve kijavítunk egy átörökölt negativ képzetet. Az ősöktől (ősanyákon keresztül) ránk hagyott feladatokat becsületesen elvégezve kevesebb fájdalommal többet fejlődünk, mint azokat kerülgetve öncélú, kitalált célok felé fordulva, erőltetünk valamiféle önmegvalósulást.

8. A kibontakozás törvénye “ Keressetek és adatik nektek”.

A teremtés nem önmagáért, nem játékból vagy unalomból jön létre, hanem annak érdekében, hogy az újabb és újabb létformákon keresztül megújuljon, táguljon az abszolutum. A teremtés a megváltásért van, az újabb és újabb kiegyelítődésekért válik szükségszerűvé. Új idea, új képzetet szül, a képzetek gondolatokat, létformákat, lényeket hoznak létre és így egyre több esély keletkezik új, magasabb rendű(bb) formák, embernek új spirituális képességek létrejöttére. A megvilágosodás belső aktus és nemcsak az egyén , hanem az egész létezés tágabb lesz általa. Észrevehető , ahogy egy –egy idea , felismerés szinte egy időben jelenik meg a Föld különböző pontján élő lények tudatában. Ennek a törvénynek a segítségével lehet látni az erkölcsös élet nagyszerűségét, mert aki a kutató szellemet nem használja öncélúan, nem él vissza vele, nem a saját hamari és kizárólagos előnyére fordítja, az megtalálja a szükséges kellékeket ahhoz, hogy fejlődhessen és maga körül is jólétet, lelki-szellemi felszabadulást teremt.

9. Az egység , egész-ség törvénye

Egészségesnek, egységesnek csak úgy lehet lenni, ha az ember nem ragadja ki és nagyítja fel a Szeretetet a Fény rovására . Ilyenkor ugyanis csak összefüggéstelen érzelemhalmaz keletkezik, szentimentalista szenvelgések merülnek fel. Amikor pedig a Fényt kezdik hangsúlyozni erősen és a Szeretet marad el, akkor erőszakos mentalitás és spekuláló agyalás lesz az eredmény. Előző a sátáni magatartás , utóbbi a luciferi. Amikor az ember beteg, az egész lénye beteg. Szervein vagy tagjain levő elváltozások kihatnak teljes szervezetére, teljes lényére. Betegen az ember nem egész és a betegség a fél-elem, a fél-ség alapján keletkezik.
A Szeretetet a Fény termékenyíti meg . Amikor ez nem tud teljeskörűen megtörténni, nem lehet, hogy ne fakadjon belőle probléma. Egyetemesen, mindenhol, mindenkor érvényes felelősségtudattal lehet igazi egységbe kerülni. Minden –izmussal végződő minőség hamis valóságot, hamis egészséget, falcs teljességet és így egészségtelenséget hordoz. Fasizmus, kommunizmus, feminizmus,stb olyan harmóniatlanságok, melyek bajokba, tragikus élethelyzetekbe sodorják a személyt, a közösséget. A test-lélek- szellem egysége a Fény és a Szeretet egymáson való áthatolásán keresztül kerülhet harmóniába. Más útja -módja ennek nem létezhet, mivel Valóság is csak egy van.

10. Az abszolut igazság törvénye.

Ez a törvény úgymond a többi törvénnyel együtt és azokon áthatolva rendezi a valóságot, időtől függetlenül. Minden fizikai és szellemi törvény felett áll, azokat minősíti, ellenőrzi és összegezi. Ennek a törvénynek a hatásait nem lehet befolyásolni, manipulálni. Természeti és természetfeletti jelenségekre visszahat és újabb rendbe szedi. Az univerzális tudat intelligenciájának helye ez, amit emberi ésszel felfogni lehetetlen és emberi nyelvvel kifejezni csak megkísérelni lehet. Azt is körültekintően.
Az embernek itt véget ér a hatásköre. Ez a térdelés helye. Ez az a hely, amit Jézus úgy fogalmaz “Legyen meg a te akaratod, Uram”. Létezik tehát egy olyan igazság, olyan “tuti”, ami előtt az ember fejet hajt, ami irányába fohászkodni lehet, de konkrétan akarni már nem, mert az rögtön visszaéléssé válik. Istenkísértéssé. A fohászkodás is, mindössze odaadó, elmerülő meditációként fogható fel, egybeolvadásként a szeretet-fénnyel vagy a fényes meleggel.
Az ember a Boldog Bolond állapotát veheti magára, amikor is teljes felelősséggel és alázattal , bizalommal és derűvel végzi a feladatát legjobb tudása és belátása szerint, törekszik arra, amire rendeltetett, és azután ráhagyatkozik az isteni törvényre.
A fejlődés az egység felismerése a sokaságban. Minden egyes rész a sokban, önmaga számára az Én vagyok-ságot jeleníti meg. Mindenkinek csak Én Vagyok-nak lehet lenni, senki sem léphet a másik helyébe. Minden egyes Vagyok-ság a Van-ság egyenes leképeződése. Magyarázzák hologramként tudmányosan, és leírták mint Jézus tanítását is „én és az Atya egyek vagyunk”.

Forrás: Kybalion, Hamvas Béla, Kurt Tepperwein, Kozma Szilárd

TUDATOSSÁG VAGY FÉLELEM

Én senki vagyok. Nincsenek olyan világi igényem amelyekért megérné nekem , hogy hazudjak. Tehát, hogy azért kitaláljak valami érdekeset és izgalmasat, hogy az érdekességre és izaglmakra éhesek pénzéből nekem is érdekesebbnél érdekesebb és izgalmasnál izgalmasabb élményekbe legyen részem. 

Dolgom viszont van, és nem is kevés. Azért születtem a világra, hogy tudatosságra tegyek szert. Én úgy tudom mindenki elsősorban ezért születik. Engem azok fognak hallani, akik ezzel tisztában vannak.

Magamnak írok. Magamon próbálok segíteni és aki ugyanúgy tudja, hogy csak magán segíthet, majd a tanúságtételén keresztül másokban is felébred az eredeti igény, hogy segítsenek magukon, akkor olvasni fognak. Olvasni fognak, mert felismerik, hogy bajaink közösek, viszont azokból egyénileg lehet kijönni.

Közsö bajunk a félelem. Hogy lehetne tömegesen kijönni a félelemből? Sehogy. Minden egyéni erőfeszítés következtében lehetséges. Nyílván, ha ketten-hárman egyet értenek az alapban, akkor jobban szoktak menni a dolgok, mert támogatásra lelnek egymásban. Viszont, amnt az alapban eltérnek, mindjárt felborul a támogatási kedv. Biztosítás nincs. Biztonság nincs. Azért nincs , mert az alapról bármikor el lehet szédülni valamerre.

Bármiyen baj vagy öröm idején járna valaki, az, hogy vele mi történik, az teljesen saját lábmegvetésétől függ. Attól függ tehát, hogy ő maga milyen alapon áll : a tudatosság vagy a félelem alapján. 

A félelmek, bizonytalanságok, és egyéb tudatromboló és tudatmódosító érzületek állandóan felmerülnek, mert azok valamikor el lettek nyomva. Semmi se tüntethető el, csak átalakítható vagyis felszámolható.

A felszámolása a félelemnek nem egyéb, mint a hazugságok leleplezése. Kicsi hazugság könnyen kiderül,, kombinált hazudozások nehezebben. Van, hogy robbantani kell. hogy az aranyat kibányásszák. Nincs ez másképp, más értelemben sem. 

 

Mindenki tudja, neki mi a jó - hamis állítás

 

Amit most megkísérelek leírni, nem népszerű. Vagyis nem emészthető egyformán mindenki számára. Mert ilyen, hogy mindenki - nincs. Ebben nem lehet gondolkodni. Egyén van, személy van. Ezért az egészség is , a boldogság is csak személyesen mérhető.

Szeretem a nem népszerű írókat, mert abban járnak, hogy a tömeggondolkodásból és világmegváltás ideológiájából kihámozzák a megterhelt lelket. Gyerekként mindent elolvastam, ami a kezembe került. Később jöttem rá, milyen fokú igényességem volt akkor.

Van olyan elképzelés, hogy „mindenki tudja, neki mi a jó”. Ha ez igaz lenne, ma egy nagyon jó, mindenki számára ugyanúgy jól és szépen élhető világban élnénk.

Éppen az a helyzet, hogy annak a személynek van jó, szép és igaz élete, aki önmagához képest megnézi, hogy neki mi, hogyan és mikor jó vagy nem jó. Az a személy él egészségesen és boldogan, aki önnön teljessége iránt nem közömbös. Akit érdekel az, hogy mitől romlik vagy romolhat el az egészsége, akinek fontos, hogy mitől boldogtalan az foglalkozni fog a teljesség kérdésével.

Leginkább női személyek fogkonyabbak erre, mert ők az állandósággal vannak analógikusan kapcsolatban. Nyílván , hogy amíg nincs semmi baja valakinek , se egészségileg, se egyéb vesztesége nem keletkezik, addig nem fogja elég komolyan venni önmagát és a teljesség mibenlétét sem. Viszont a teljesség létezése és hívása megszüntethetetlen. Azt nem lehet elmondani, hogy létezne olyan személy, akinek valami szenvednivalója ne lenne, s ha van, ezt pont az őt fenntartó teljesség erői jelzik számára.

Önmagát tisztán látni még nem képes szemléletből kifolyólag, „csak úgy” is jöhetnek valakinek önmagára nézve boldogtalansági érzetei illetve késztetése az önsorsrontásra. Ha nincs baj, csinál.

Szóval nem tudjuk minden téren és minden tekintetben, hogy számunkra mi a jó és a paradoxon az, hogy miközben éljük az életünk, aközben derül ki, hogy tisztánlátás nélkül nincs önbeteljesülés. Valahol mindig kilóg a lóláb. Kiderülnek a hibák, kiderülnek a „jók”, amik nem voltak azok. Rosszul jártam- mondja a magyar közmondás. Fájlalja a fejét. Kifejező nyelvünk van és nem enged hazudni. Nem valaki miatt , hanem az általunk elkövetett hiba miatt szenvedünk.

Szabadságunk csak felelősségünkkel együtt mérhető.Mikor gyerek az ember, akkor a szülei /nevelői felelőssége szabja meg szabadságát. Emlékszem, gyerekkoromban mindig megkérdeztem nagyanyámat (mert inkább az ő gondozása alatt voltam), hogy ehetek-e ilyen ételre olyan ételt? Fogok-e hányni , ha össze eszek valamit valamivel? Volt rá példa, hogy ilyen történt, ezért ez nekem már akkor lecke volt. Ma nagymama vagyok és asztrológus .Visszatekintve látom, hogy eleve vakfoltokkal és ezek átvilágítási igényeivel egyaránt születtem a világra. Mindenki így születik. Téves abban járni, abban hinni, hogy tiszta lapokkal jövünk és mások, kívűlről írják meg az élet programjaink. Netán a bolygók misztikus sugarai vetnek ránk ilyen-olyan energiát és attól ilyenek vagy olyanok vagyunk vagy ezzé vagy azzá válunk. Ilyesmikkel nincs mit kezdeni.

Fontos megérteni, hogy nem rosszra való hajlamokkal születünk és jóra való hajlamokkal születünk, hanem olyan hajlandóságokkal, amelyek a jót nem ismerik fel valamiért és a jót rosszul végzik. Ezek kijavíthatók amennyiben érdekel valakit , és segítséggel vagy önállóan megfigyelhetők, helyrehozhatók.

Az tényleg úgy van, hogy sem fizikai, sem szellemi táplálékot összekeverni nem érdemes, mert utólag mindig kiderül, hogy mosléknál több nem lesz belőle. Ha van tisztaság hiány az emberben , egy idő után nem fog mindent összenni és össze-vissza hinni sem. Rend a lelke mindennek.

Végezetül egy idézetet hoztam tápláléknak : „A teljesség hiánya, a tisztaság hiányát jelzi és fordítva, a tisztaság (transzparencia) hiánya a teljesség hiányát idézi elő.” Az egészség alapja a tiszta tudatosságban való életvitel. Egészségünkre!

 Ma reggel is megy a rádióban, és a legtöbb sugárzásban, a szokásos félrebeszélős , ijesztgetős, rekcumozós szöveg a rádióban, hogy az ember nem veszi be felelősen a megmentő szereket betegség esetén. Sőt, akár előtte is, mert jajkitudjamilesz. Ha nem felelős , vgyázni kell rá, nem? Hogy nehogy ne vegye be.

Miért van az az érzésem, hogy a felelősség nem abban áll, hogy az ember hányféle szerrel milyen gyakran él vagy abból, hogy átruházhatja magát más döntésének?

"Ha egy embernél végzetszerűen lép fel az önismeret követelménye, s azt mégis elhessegeti magától, akkor az ilyen negatív hozzáállás, akár valóságos halált is eredményezhet. A szóban forgó követelmény ugyanis egyáltalán nem jelentkezne, ha járhatóak volnának más, eredményekkel kecsegtető mellékutak is. Aki zsákutcába került, azt onnan csak az önismeret vezetheti ki.

Ha azonban ezt elutasítja magától, akkor semmiféle út nem nyílhat meg előtte. Rendszerint nincs is helyzetének tudatában és minél tudatlanabb , annál inkább ki van téve előre nem látható veszedelmeknek : nem tud elég gyorsan kitérni majd egy autó elől, hegymászás közben valahol mellé lép, síelésnél azt hiszi, hogy még egy kritikus hóbuckán átjuthat, vagy hirtelen betegség szegi életkedvét. A tudattalannak ezer módja van arra, hogy egy értelmetlen életet meglepően gyorsan kioltson."- Carl Gustav Jung

Nos, innen mindjárt jobban látni, mit jelent a valódi felelősség és az is világos, hogy a felelősség személyes. Nem ruházható át. Magamra csak én vigyázhatok, a gyerekekre pedig a szüleik.

Ha nincs éberség, nincs egészség és megvezethetővé válik a személy. Vigyázzunk felelősen magunkra és egymásra!

A Mérleg színezetű karmikus nyomás

 Amikor valaki a Mérleg karmája miatt is szenved ( mert egészen biztos, hogy több karmája van, ha ezt így írja le, ahogy alant látható), így fogalmaz a házasságról :

"„Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. Nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!”

Teljesen mindegy , hogy polgári, társadalmi vagy politikai szemszögből kit gyötör ez a fajta probléma. A benne és miatta levő szenvedés egyöntetűen arra sarkall, hogy ez a problémakör megoldódjon és helyreálljon a boldogság.

Ebben a ténylegesen fura elméletben nemcsak félrebeszélés , hanem ellentmondás is van. Ezért csak egy elmélet és ezért fura.

A Mi -ért dehogyis kell meghaljon az egyén. Ez így nem pontos. Az egyénben levő falcs képzet ( pl önbizalomficam) kell átadja a helyét a normális képzetnek ( tiszta öntudatnak), ami alapja lehet a MI nek őfelőle. A másik felől ugyanez. S akkor nem háborúznak, hanem eszmét cserélnek szívűk választottjával.

Egyszer azt mondja a "full" hoz két ember kell, utána azt mondja két önálló ember nem jó ehhez a Mi hez, mert háborúznak és győzni akarnak. Mintha attól , hogy valaki önállóan kapcsolatot létesít, attól fog neki háborúzni.

Az önálló ember azokat a hűlyeségeit kell levegye, amitől háborúzik. Egyedül magában, vagy a választottjával együtt élve.

A helyzet paradox : ha nem él házasságban, ki se jön belőle az önbizalomficam, mert nincs tétje. Ezért javítani se fog rajta, megmarad a szenvedésben és a szingliségben. Ha házasságban él, akkor kijön belőle minden ficam, ami már nem halasztható az egészsége és boldogsága érdekében. Fontos is kijönnie . "A kalapba minden belekerül, kivétel nincs.

Ha a házasságra fel van készülve, ismeri a karmáját, akkor van esélye, a házasságban kifejlődni a karmája szorításából. Ha nincs felkészülve, akkor ellenségnek tekinti a házastársát és ezért eszmecsere helyett mindig háború lesz.

Teljesen mindegy, hogy az egyén férfi , avagy nő.

Ugye ismerős?

- Mi a probléma?

-Semmi.

Fertőzni másokat lehetetlen

 Nagyon zavaró, hogy egyesek hangoztatják, mások hagyják elhinni maguknnak azt, hogy egy valaki, attól, hogy fertőzéssel él, mást is hipp-hopp megfertőz.

Bárki fertőzést hordozhat, bárki megfertőződhet. Így, feltételes módban.

Mit jelent egészségesnek lenni, miközben fertőződés bármikor lehetséges, bármikor előállhat?

Az egészség azt jelenti, hogy az összes létformával, így baktériumokkal , vírusokkal, a legapróbb élő szervezetekkel és élettelen szervezetekkel szimbiózisban élek, amióta világ a világ.

Ha az egészség azt jelenti, hogy az összes létformával egységben (szeretetben) élek, ez egyben magába foglalja azt, hogy fertőzés olyankor alakul ki, ha valamely létformával szemben ellenséges magatartást veszek fel. Magyarán úgy érzem, mintha támadva lennék. Ilyenkor fertőzhető vagyok és meg is fertőződhetek. Ha elvégzem a rendrakást, visszaáll a harmónia, egészséges leszek újból. Ha nekifogok orvosságokkal, netán oltásokkal is élni, az még mindig csak akkor segít, ha magam odaállok a gyógyulásomhoz. Enélkül nem lehet éppé válni újra. Nagy adag, vagy nem megfelelő adag orvosság akár jobban árthat, mint amennyit segít.Tudjuk, miért.

Azt, hogy én hányszor esek bele ellenségképbe, azt semmiféle teszt alapján nem lehet biztosra kimutatni, ugyanis az a belső , keletkező ellenségkép mindenki esetében eltér időben és intenzitásban egyaránt, valamint ő saját maga szüntetheti meg, senki más. A maga ritmusában és ereje szerint. Hiszen benne jön létre, nem ragassza bele senki.

A vírusok úgy vannak meghatározva orvosilag, mint információ csomagok, melyeket a gazdaszervezet bont ki. Ha ez így van és az is így van, amit az előző pontokban leírtam, akkor nincs fertőzés-átadás, hanem fertőződés van. Fertőzésnek való odaadás van. Nem lehet átadni semmit, amit maga a gazdaszervezet bont ki, ráadásul bárhonnan , bármikor összetalálkozhat az ember vírussal. Az élet nem egy leállítható folyamat, mint az autóvezetés, hogy megállunk, amíg elhalad a másik, nehogy összeütközzünk. Állandó lét és életfolyamatok vannak,. A békét kűzdelemmel tartjuk fenn. Nem a vírus ellen megyünk, hanem a félelmet kűzdjük le. Kibontjuk a vírust és felismerjük: Ja, te vagy? Ismerlek. (Képes vagyok megismerni/felismerni téged) Egy forrásból jövünk, a helyed itt van. És elengedjük. Mióta világ a világ , ennek ez a rendje. Alapból.

Amióta élet van, azóta van fertőződés.

Lassan három éve ez ügy lett és ürügy arra, hogy összezavarják az embereket és valójában és tűpontosan nem maguk a picuri életformák miatt lesz elgyengülés, hanem amiatt az alap-zavar miatt, hogy az ellenséget kívűlről jővőnek fogják fel, az ember önmagát ártatlan (!) áldozatnak fogja fel, holott pont a szervezete és az életfolyamatok ismeretével képes megkűzdeni az egészsége érdekében. Ha ezt az életismeretet összezavaró spekulációkkal sikerül szétbontani, akkor annál inkább fertőzővé válik valaki, mert saját maga engedi át magát a gyengülésnek. Ez nem pusztán a mostani vírus esetén van így, ez mindig így van, minden fertőzés esetében.

Minden betegség gyulladás alapon kezdődik, a gyulladás pedig a begyulladás, vagyis félelemből harci állásba való berendezkedés a támadásra. Ha bátorságból és tisztánlátás alapon van berendezkedés a harci állásra, olyankor helytállásra, védelemre, egészségfenntartásra van felkészülve az ember. Ilyenkor a gyulladás hamar elmúlik, a rend helyreáll. Ahogy írtam, ezt szinte lehetetlen bármiféle teszttel mérni, mert ez nagyon változó lehet. Most megmérem, holnap már mást mutat a mérő, mert közben bennem helyreállt a rend. Nem történt semmi különös, egészséges vagyok.

Egyre világosabb, hogy ami zajlik lassan 3 éve, az nem az egészségről szól, csak ürügy valamire.Hogy mire, azt is meg lehet mondani, de már így is hosszú lett és a legtöbb ember tudja magától. Ugyanaz a biztonság van most is, ami mindig is van az életben, és lesz, ami a vírusokat, baktériumokat , gombákat és egyéb élethez tartozó organizmusokat illeti. Butaság lenne terjeszteni azt, ezután is, hogy ki lehet sterilizálni az életből olyasmit, ami az élethez tartozik. Az űrből nézve a Földet, a maga teljességében , nincs semmiféle ellenség., a mérték- kilengés tesz valamit ártalmassá. Az egyes fejekben , különböző okok miatt, felmerülhet az ellenségképzet,, de ez a “mintha” kategória és a mértéket helyretéve rendbejön, helyreáll az egészség. Nem véletlen, hogy amikor valaki beteg, elmegy az étvágya, mozgásigénye csökken. Mindez arra figyelmeztet, hogy valamiből túl sok volt, nagy volt a nyomás , a teher. A szervezet meg kell gyógyuljon, helyre kell álljon a gyulladásból, ami a megerőltetés miatt keletkezett.

Gondolkodjunk az élet törvényszerűsége alapján , abból baj nem keletkezik, csak abból, ha ettől az örök rendtől eltérünk. Minden jót és erőt Mindnyájunknak !

Közösség- közös ég

 Mostanában éppen abban járok, hogy tisztává teszem magamban a közösség fogalmát. Szemlélem, hogy mképpen viselkedik a személy , mit vár el önmagától és a közösségtől.Közös ég alatt találtatik-e minden tagja a személynek? Tagjank vannak, szerveink vannak, melyek együntetűen alárendelődnek szellemi világosságunknak, lelki intelligenciánknak. Vagy fordítva? Tény, hogy az első közösség az, amelyben vagy egyet értünk az Önvalónkkal, vagy eltérünk. A közösség tagjai  közül , ha egy nem hajlandó értéknek számolni a rá is vonatkozó rendeltetés fontosságát, elkezd diszfunkcionálni, kihatva ezzel az összes többi tagra.

Szeretné az ember hinni, hogy mindig önmagán kívűl lehetnek a bajok forrásai. Most éppen a bilgécekre, faucsikra, kormánytagokra, egyebekre mutat. Pedig miért is lenne lehtetetlen az, hogy az említettek felfogását és viselkedését ne lehetne felfedezni sokkal alacsonyabb társadalmi fokon? A hűlyeség nem rang, s ha igen, akkor a rombolást tűntetik ki vele.Romboló mentalitásért még a szomszédba se kell menni, van bőven személyen belül. Milyen közösségbe vagyok az Önvalómmal? Ez nem rang, hanem együttműkődés kérdése, ahol a szabályt a létrehozó szabja, nem a létrehozott.

Szeretem azt , ami úgy van kifejezve, hogy : A szemlélő önmaga szemléletében időz. Ha jól és eleget időz, akkor tiszta tudattal és közösségben él. 

Az ember ahhoz, hogy nyugodtan éljen közösségben , szükséges fontolóra vennie folyamatosan azt, hogy az Önvalója szerint hogy néz ki a nyugodt és harmonikus közösségi élet. Ugyanis sokfélék lehetünk bár, ugyanannak a törvénynek köszönhetjük épségben maradásunk. Ennek a harmonikus és békés állapotnak a megtartásáért bizony kűzdenie kell minden közösségi tagnak.. Nem ellenségképpel, mert nem a másik emberrel- , az Önvalójával pedig éppen nem kell birokra szállnia. Hanem a sugallatokkal, az eltorzult információval, az eltévedt értelmezéssel szükséges szembesülnie és azért kardot rántania. Az ellenséggel leszámolni azt jelenti, hogy leszámolni az ellenségképpel. Az elképzeléssel, a fantáziálással, a ködösítéssel, a félrevezetéssel, az irigységgel, kevélységgel, stb szükséges leszámolni.

"Sokan vannak a meghívottak és kevesen a kiválasztottak. 

Kardot rántani igenis lehet, de ha a kevélység teszi magát úrnak és ránt kardot, és az Önvalóra emel kezet, kard által vész el. Ha a tisztánlátásért emel az ember kardot és elvágja a kevélység fonalát, akkor az Önvalóját tisztábban látja. Nincs semmiféle győzelem , hősi kitüntetés, jutalom. Előrébb lép az ilyen,és feljebb, jobban tájékozódik és jobban felismeri a rejtélyes lepleket, melyek gátolják a tiszta tudatosságban.

Názáreti Jézus - " Ne higgyjétek hogy békét hozni jöttem a Földre" - YouTube

Mindenki más lenne, mint ami?

 Mindenki más, de senki se különb másnál.

Ígértem volt a múlt évben, hogy írok a másságról a csoportban. (Sorsértelmező asztrológia)

Eszmecserék, viták során, melyek nagyon is helyénvalók és szükségesek a spirituális tudatosság megszerzéséhez, gyakori jelenség, hogy amint odajutna a szó, hogy szembesüljön valaki a csíszolnivalójával, az a válasz: mindenki más. Ez azt jelenti, hagyd abba, mert rajtam semmi és senki nem tud segíteni. Problémám egyedi, más ezt nem ismerheti, az enyémhez hasonló baja senknek sincs. Érdekes, mert a megfázás mindenki esetében megfázás, mindenki esetében ugyanaz az oka, csakúgy, mint egyéb enyhébb vagy krónikus betegség esetében. Ha ez nem így van, akkor nem lehetne az egyes betegedést mindenki esetében ugyanazzal kezelni.

Amíg nem tanulunk meg a szív intelligenciájával és az elme érzékenységével szemlélni, tehát nem gondolkodunk a szent szellem alapján, mely a törvény bennünk és amely alapján mindannyian ugyanúgy funkcionálunk, hogy egészségesek maradhassunk, addig mindig szívesebben rejtőzünk, kendőzünk, kitérünk, ingerülünk, félrebeszélünk. Jó esetben támadunk legalább, mert ez jobb, mint a folyamatos elfojtás. Elfojtjuk magunkban a mérgünk, neheztelésünk, ami aztán így vígan tovább kínoz és szenvedtet. Érdemes?

Minél magasabbra lép valaki, annál jobban lát. Ennyi. Nem győzni megy fel valahova, ahonnan lenézi a többit, aki alacsonyabbról szemlél, hanem azért emelkedik felül önmagán, hogy az árnyéka a talpa alatt legyen, hogy lássa saját magát teljesen, a hátát is. Belül is, kívűl is, teljes önmagát.

Bűn magunkat a másik emberhez mérni. Mérni saját magunkhoz kellene, mert ez az egyetlen megfelelő magatartás.

Halak konstellációhoz rendelődik a talp , a lábfej. Állunk saját árnyékunkon. Van nekünk , de ha uraljuk, akkor nem zavar a látásban. Szeretni magam annyi, mint teljes fényben szemlélni.

Ha a szeretetben, tehát az elfogadásban állunk, akkor látjuk magunk elfogulatlanul és a másikat is egységben látjuk, mert (szokták mondani Krisztusban) egyek vagyunk. Nem bántjuk a máskat, ha látjuk teljes önvalójában, csak tudjuk, hogy árnyéka miatt és amiatt , hogy alacsonyabbról szemléli magát és egyben ezzel le is értékeli vagy félreértékeli önmagát, szenved. Saját bántódásában szenved. Ezzel együtt ki is szeretne szabadulni onnan. Ezért kiváltja magából a vitát, mert találkozik olyasmivel, ami hasonló azzal, ami őt bántja. Nem tud nem vitázni. És nem is kell neki elfojtani ezt az igényét.

Ugyancsak a Halak konstellációhoz rendelődik az egység. Feminin, maszkulin egybeolvadás. Önmagam másik felével nem tudok egybeolvadni, ha ellenségnek látom. Nélküle viszont fél vagyok. Félek. Ezért kűzdenem kell a két ősprincípium egységéért. Elemi ösztönből. A vita, a konflktus azért van, hogy az egybeolvadást akadályozó salak kiégjen, elégjen.

Éppen tegnap volt nekem is vitám valakivel. Így csíszolódunk. Valamivel mindig marad mindegyik, valami maggal, amit kicsíráztathat magában, vagy a már szárba szökött gondolatot megnyesegetheti. Mindenki -én is-, azokban a témákban kűzd, amelyekben feladatai vannak születésétől fogva. Rossz lenne az, ha nem lennénk egymásnak.

Nem a győzelem a fontos. Az ember ha végig a szeretetben , tehát az elfogadásban szilárdan áll, akkor nem kapják el olyan könnyen az indulatok és így ki tud tartani azon a szellemi magaslaton, ahonnan az egész kép látszik. Magam is kóvályogtam eleget, (és kóválygásba eshetek )amíg vagy ameddig megtanultam/visszaállok a szellemmel látni. Érző elmével és intelligens szívvel-így is szokták mondani. Mai napig igyekszem kitartani abban, hogy ha egyre fenntebbről vizsgálom a problémát , annál jobban látszik az oka és így lehet átírni egy-egy bántó programot az emberben. Felszabadulni a nyomás /félelem alól.

Szellemi magaslatra lépni úgy lehet, hogy az ember eleget gyakorol az önelfogadásban, önismeretben. Ha megfelelően látja magát, a másikat is látja, hisz mindannyian a Forrásból származunk, csak különböző helyeken van vakfoltunk. ( asztrológiában Lilith) . Senki se látja a háta közepét. Mindannyian a szennyeződéseket (félelmeket) csíszolgatjuk le MAG unkról ,egymás segítségével. Ezért foglalkozom sorsfeltárással.

Vannak vitáim, amelyek nyomán hamar kiderül, hogy egyet tudunk érteni, miután világossá válik , hogy egy képet festünk, csak más alakot viszünk a vászonra vagy épp maszatolásnak nevezzük a festést. Vannak vitáim, ahol jobb ha abbahagyjuk, mert a tárgy fölé képtelen valaki felülemelkedni. Nincs baj, csak hiába akarom mutatni meddig láthat ha feljebb lép, ha nem emeli a lábát. Nyílván vita keletkezik, ha különböző fokról mérünk szemszöget. Mielőtt valaki ezt fölénynek számolná, leszögezem, hogy a helyzet magaslatán állni nem azt jelenti, hogy mások fölött állni.

Beszélgetéseim során azt látom, hogy a viták zöme versengés, ellenségalapú izgalmas lihegés. Kapálózás, rettegés az alapja. Amint eljut oda valaki, hogy tisztább a tudata , máris nyugodtabb és magabiztosabb, derűsebb lesz. Nem csúfolkodik, nem ingerült. Nem hárít.

Tanuljunk meg a szellemünkkel látni és aszerint szemlélni önmagunk és akkor a kűzdelmeink, vitáink , amelyek elengedhetetlenek, kultikusak lesznek, ezáltal sosem kell azt mondanunk : mindenki más. Mert nem lesz mögötte az, hogy : Én különleges vagyok másokhoz viszonyítva. Na, ez az ellenség. Ez a tévképzet.

Egy nap az ördög azt súgta a fülembe:Te nem vagy elég erős,hogy legyőzd a vihart! Ma én suttogom az ördög fülébe:Én vagyok a vihar!!!!!!!!"