Ezek, a fent említett diszharmóniás lelki és szellemi állapotok kéz a kézben járnak. Ugyanis, ahol a sérüléseim vannak, ott védekezem. Mert félek, hogy a gyenge részeim ki vannak téve támadásnak. Ezért haragszom is egyben, mert nincs nyugalmam a folytonos készenléttől és abbéli szorongásomból, hogy tehetetlen vagyok.
Az élet önmagát, önmagából rendezi, tehát a teremtőerők arra "játszanak", hogy a problémák megoldódjanak és nem arra, hogy újabb sérülések keletkezzenek. Az a baj, hogy az ember fordítva gondolkodik. Kívűlről , alulról vagy minimum ésszerű logikával, vízszintesen vezetve az ok-okozatok láncolatát.Holott a valóság több tengelyen és keresztbe-kasul keletkező szálak és minták lüktetése, keletkezése, kuszálódása és kisímulása.
Az ember a problémáktól megsértődik és gyakran bosszút forral. Ki az, akire ez vonatkozni fog? Saját magára. Nincs más. A hatás-visszahatás törvénye szabja meg pontosan azt, hogy amit valaki megteremt, az maradéktalanul az övé lehessen.
