Abban a pillanatban amikor valami az Egyetemes Rend és Igazság szerint kerül felfogásra, megszünik kötöttségnek lenni. Az ember szabaddá válik. Nem azt jelenti ez, hogy nem kellene továbbra is ugyanazt végeznie , mint ami a rendeltetése. Csak most azért lett más, mert szabadon teszi, nem érzi mintha kényszerítve lenne. Az indulatok abból fakadnak, amikor az ember kényszer alatt érzi magát. Magyarán: rabként azonosítja be magát. Amikor olyan érzetei vannak, mintha ki lenne szolgáltatva. Ez lehet különféle fokozatú érzet l és különféle életterületeken és megélési vonatkozásokban jelentkezhet.
Amikor a szabadság jegyében tevékeny az ember, azt jelenti, szereti, szerelmes abba , amit végez. Az úton élettel telten jár, nem érzi magát becsapva. Már világosság lett.
Tisztába kerül saját megismételhetetlenségével, beállt a felelősségbe. Hirtelen kiderül, ha nincs felelősségvállalás, élet sem lehet. Ha él, felelős és ezt szabadon választja.
Legnagyobb boldogság, ha az ember magán keresztül létrejött gyermeke egészséges, ha sikerül úgy élnie, hogy gyermeke nyugodtan bízhat benne. Nem fogja félrevezetni gyermekét, hiszen tiszta, hogy szabadon vállalt felelősséget és tiszta, hogy csak felelősségben lehet élet. Ha nem vezeti gyermekét félre, azt jelenti önmagát se vezeti félre. Világos, hogy tud felelni mindenre, ami vele történik vagy nem történik , miért történik és csak hogyan történhet. Ez az esszencia. Így minden értelmet nyer. És ha értelmet nyert, az értelem fényében az ember helyesen alkalmazza a szeretetet. Ez a szubsztancia.
Erős alapon állni. Kell ennél több? A lábat megvetni, az elmét tisztán tartani. Egészség. Mindent magamban az értelem fénye alatt kipucolni.
Harcban is, hallgatásban is lehet erő. Van amikor harcolni kell és van amikor hallgatni. Tiszta elmével könnyebb dönteni. Az ember azzal a nyugalommal harcol, hogy bármikor el képes viselni az igazság fényét és alázatos tud lenni, hogy tettein keresztül megérve, tapasztalatai szerint bölccsé válva, mindig képes rugalmasan igazodni és szabadon teljesen átalakulni, akárhányszor ez szükséges.
Így mindig fent marad.
2013. március 14., csütörtök
2013. március 1., péntek
TM meditáció
Nemrég bukkantam rá, sok-sok kersgélés után a legmegfelelőbb meditációs technikára. Sokkal találkoztam, de egyik se szólt arról, hogy a valódi meditáció az, amikor az embernek sikerül felemelkednie Önvalójához.
Ez a forrás, innen származik az életerő.
Íme Maharishi Mahesh Yoginak, a Transzcendentális meditáció kidolgozójának egyik rávilágító beszéde arra, hogy hogyan kell az Önvalót keresni és hogyan érdemes életet vezetni.
Természetesen nagyon fontos, hogy az ember tisztában legyen a karmájával, tudjon saját homályos és rejtett tulajdonságairól és erre elengedhetetlen a személyes horoszkópon keresztül való önmegismerés. Nem lehet sáros cipővel berontani az isteni dimenziókba.
Forrás: www.tminfo.hu
Mi a vallás alapvető hiányossága? „A gyökér öntözése” csak egy dolog. Ám ha csupán a gyökér öntözését feledték volna el, nem ütötte volna fel a fejét annyi sok félreértés. De történt emellett még valami más is. A vallás célja, hogy Istent bemutassa az ember számára, hogy Isten megismerésének közvetlen útját tárja elénk. Itt vagy te, és mivel Az mindent átható és te is Az vagy, ezért fordulj önmagadba és találd meg Őt. Ezért mondta Krisztus azt, hogy „A mennyek országa bennetek van.” Ezt mondta a Buddha is, hogy „ti vagytok az örök nirvána”. Ezt mondta az Úr Krisna is. Mindezek a mondások különböző korokból maradtak ránk, ám ugyanazt hangoztatják.
A vallások követői azonban afeletti büszkeségükben, hogy milyen jó prófétájuk van, megfeledkeztek a valódi igazságról. Mi történt hát? A vallás célja, hogy megmutassa Istent, mégpedig az istentudat vagy a magasabb tudat eredményeként. Az istentudat magasabb tudatot jelent. Először az istentudatot vagy magasabb tudatállapotot kellett volna megadni, és aztán az ember annak eredményeként olyan személlyé vált volna, aki erényes életet él, jó életet, igazságos életet, aki képes megfelelően szeretni és másokat segíteni és minden ilyesmi. Mindez a magasabb tudatszint eredménye.
A vallások azt kezdték prédikálni, hogy élj erényesen, segíts másokon, szeresd felebarátaidat, és ennek révén majd megismered Istent. Látjátok a különbséget? A dolgok a fejük tetejére álltak.
Olyan ez, mintha a kocsit fogták volna be a ló elé. Amikor a kocsit fogják a ló elé, az még ha meg is próbálja tolni a kocsit, akkor sem tudja gyorsan tolni. A jó élet, az emberek szeretete, mások segítése, mindezek a dolgok a magasabb tudatszint, az Istentudat eredményeként jönnek létre.
A vallásoknak az Istentudatot kellett volna megadniuk az emberek számára, és akkor láthatták volna, hogy mindig a megfelelő magatartást tanúsítják. Fontosak a viselkedési szabályok, ám ezek csak akkor válnak valósággá, ha az emberek a magasabb tudatszintet élik. Mindezek a nagy templomok, papok, pápák, érsekek és egyebek feladata az lett volna, hogy közvetlenül megadják az embereknek az Istentudatot. És akkor az egész társadalom az erényesség útját követte volna. Nekik pedig az lett volna a feladatuk, hogy vezessék őket, ám az emberek tudatszintjét nem emelték fel.
Ebben az alacsony tudatállapotban az embert arra kérik, hogy cselekedjen erényesen, hogy tegye a dolgokat helyesen, ezt csinálja, azt csinálja. Ő pedig nem tudja, hogy miként tegye mindezt! Nem tudja, hogy mi a helyes. Nem tudja, hogy mi az erény. Az erényes életmód így csak a feszültségkeltés eszközévé vált. Arra kérnek bennünket, hogy menjünk egy bizonyos irányba, de még aki annak szenteli az életét, hogy ezt tanulmányozza, az sem tudja, hogy merre kell haladnia.
Hogyan is várhatják tőlünk, hogy szeressük felebarátainkat? Csak káoszt teremtettünk a szeretet birodalmában. Ez az a terület, ahol a vallásoknak meg kellett volna mutatniuk a helyes utat. Az útról beszélnek, de nem teremtik meg azt az embert, aki az utat követi. Amikor pedig nem jön létre ilyen ember, amikor az ember tudatszintje nem emelkedik meg, akkor eljut oda, hogy ügyet sem vet a vallásra.
A kocsit fogták a ló elé, ezért maradt ott a kocsi, ahol van, mivel a ló képtelen volt azt előrébb juttatni. És ez lett a sorsa minden vallásnak, nem számít, melyikről van szó és melyik országban. Nem csupán egyetlen vallásról beszélek, hanem a világ minden egyes vallásáról. Nem is próbálják meg felemelni az ember tudatát.
… Szívük mélyén az emberek vallásosak. Az egész világon az emberek arra vágynak, hogy szeressék Istent. Az emberek vallásosak szeretnének lenni, a helyes úton akarnak menni. Ám nem kapnak megfelelő útmutatást arról, hogy miként tegyék ezt. A szavak és a buzdítások szintjén adott útmutatás nem alakítja át az ember értelmét, nem változtatja meg az embert. Ezért él az ember továbbra is szenvedésben, csupán vágyakozva arra, hogy szeresse Istent.
(A fordító megjegyzése: „A gyökér öntözése” Maharishi sokat használt hasonlata: öntözd a gyökeret, hogy a gyümölcsöt élvezhesd. Ezzel arra utal, hogy az élet legmélyebb valóságának, a transzcendentális tudatnak a közvetlen megtapasztalása jelenti azt az alapvető eszközt, amely az élet összes területét egyidejűleg kivirágoztatja.)
Ez a forrás, innen származik az életerő.
Íme Maharishi Mahesh Yoginak, a Transzcendentális meditáció kidolgozójának egyik rávilágító beszéde arra, hogy hogyan kell az Önvalót keresni és hogyan érdemes életet vezetni.
Természetesen nagyon fontos, hogy az ember tisztában legyen a karmájával, tudjon saját homályos és rejtett tulajdonságairól és erre elengedhetetlen a személyes horoszkópon keresztül való önmegismerés. Nem lehet sáros cipővel berontani az isteni dimenziókba.
Forrás: www.tminfo.hu
Maharishi: Mi hiányzik a vallásokból?
(Részletek Maharishi 1964-ben Bad Mergentheimben elhangzott beszédéből)Mi a vallás alapvető hiányossága? „A gyökér öntözése” csak egy dolog. Ám ha csupán a gyökér öntözését feledték volna el, nem ütötte volna fel a fejét annyi sok félreértés. De történt emellett még valami más is. A vallás célja, hogy Istent bemutassa az ember számára, hogy Isten megismerésének közvetlen útját tárja elénk. Itt vagy te, és mivel Az mindent átható és te is Az vagy, ezért fordulj önmagadba és találd meg Őt. Ezért mondta Krisztus azt, hogy „A mennyek országa bennetek van.” Ezt mondta a Buddha is, hogy „ti vagytok az örök nirvána”. Ezt mondta az Úr Krisna is. Mindezek a mondások különböző korokból maradtak ránk, ám ugyanazt hangoztatják.
A vallások követői azonban afeletti büszkeségükben, hogy milyen jó prófétájuk van, megfeledkeztek a valódi igazságról. Mi történt hát? A vallás célja, hogy megmutassa Istent, mégpedig az istentudat vagy a magasabb tudat eredményeként. Az istentudat magasabb tudatot jelent. Először az istentudatot vagy magasabb tudatállapotot kellett volna megadni, és aztán az ember annak eredményeként olyan személlyé vált volna, aki erényes életet él, jó életet, igazságos életet, aki képes megfelelően szeretni és másokat segíteni és minden ilyesmi. Mindez a magasabb tudatszint eredménye.
A vallások azt kezdték prédikálni, hogy élj erényesen, segíts másokon, szeresd felebarátaidat, és ennek révén majd megismered Istent. Látjátok a különbséget? A dolgok a fejük tetejére álltak.
Olyan ez, mintha a kocsit fogták volna be a ló elé. Amikor a kocsit fogják a ló elé, az még ha meg is próbálja tolni a kocsit, akkor sem tudja gyorsan tolni. A jó élet, az emberek szeretete, mások segítése, mindezek a dolgok a magasabb tudatszint, az Istentudat eredményeként jönnek létre.
A vallásoknak az Istentudatot kellett volna megadniuk az emberek számára, és akkor láthatták volna, hogy mindig a megfelelő magatartást tanúsítják. Fontosak a viselkedési szabályok, ám ezek csak akkor válnak valósággá, ha az emberek a magasabb tudatszintet élik. Mindezek a nagy templomok, papok, pápák, érsekek és egyebek feladata az lett volna, hogy közvetlenül megadják az embereknek az Istentudatot. És akkor az egész társadalom az erényesség útját követte volna. Nekik pedig az lett volna a feladatuk, hogy vezessék őket, ám az emberek tudatszintjét nem emelték fel.
Ebben az alacsony tudatállapotban az embert arra kérik, hogy cselekedjen erényesen, hogy tegye a dolgokat helyesen, ezt csinálja, azt csinálja. Ő pedig nem tudja, hogy miként tegye mindezt! Nem tudja, hogy mi a helyes. Nem tudja, hogy mi az erény. Az erényes életmód így csak a feszültségkeltés eszközévé vált. Arra kérnek bennünket, hogy menjünk egy bizonyos irányba, de még aki annak szenteli az életét, hogy ezt tanulmányozza, az sem tudja, hogy merre kell haladnia.
Hogyan is várhatják tőlünk, hogy szeressük felebarátainkat? Csak káoszt teremtettünk a szeretet birodalmában. Ez az a terület, ahol a vallásoknak meg kellett volna mutatniuk a helyes utat. Az útról beszélnek, de nem teremtik meg azt az embert, aki az utat követi. Amikor pedig nem jön létre ilyen ember, amikor az ember tudatszintje nem emelkedik meg, akkor eljut oda, hogy ügyet sem vet a vallásra.
A kocsit fogták a ló elé, ezért maradt ott a kocsi, ahol van, mivel a ló képtelen volt azt előrébb juttatni. És ez lett a sorsa minden vallásnak, nem számít, melyikről van szó és melyik országban. Nem csupán egyetlen vallásról beszélek, hanem a világ minden egyes vallásáról. Nem is próbálják meg felemelni az ember tudatát.
… Szívük mélyén az emberek vallásosak. Az egész világon az emberek arra vágynak, hogy szeressék Istent. Az emberek vallásosak szeretnének lenni, a helyes úton akarnak menni. Ám nem kapnak megfelelő útmutatást arról, hogy miként tegyék ezt. A szavak és a buzdítások szintjén adott útmutatás nem alakítja át az ember értelmét, nem változtatja meg az embert. Ezért él az ember továbbra is szenvedésben, csupán vágyakozva arra, hogy szeresse Istent.
(A fordító megjegyzése: „A gyökér öntözése” Maharishi sokat használt hasonlata: öntözd a gyökeret, hogy a gyümölcsöt élvezhesd. Ezzel arra utal, hogy az élet legmélyebb valóságának, a transzcendentális tudatnak a közvetlen megtapasztalása jelenti azt az alapvető eszközt, amely az élet összes területét egyidejűleg kivirágoztatja.)
2013. február 27., szerda
Dénes Mária: Az Anya és az Apa
A Szepo-n jelent meg ez a nagyszerű tájékoztatás a szülői szerepről:
Az asztrológiában a Rák és a Bak egymással szembenálló, egymást polárisan kiegészítő szellemi erőterek. A Rák uralkodó bolygója a Hold, a Bak uralkodó bolygója a Szaturnusz.
Az anya jelölője a születési horoszkópban a Hold.
Az apa jelölője a Szaturnusz.
A disszharmonikus Szaturnusszal született személyek Édesanyja feszült viszonyban állott általában a szülött apjával a fogantatást megelőző időszakban.
A Hold helyzete mutatja meg azonban, nem csupán az anyánkhoz való viszonyulást, hanem nőként, női horoszkópban a saját anyaságunkhoz való viszonyulásunkról ad elsődlegesen képet.
Elmondható, hogy akinek rosszul áll a Holdja a születési horoszkópjában, az „anya függő” általában. A saját, önálló, különálló potenciális anyaságát későre ismeri fel, annak fontosságát későre fogadja el. Nem létező, vagy nagyon zavaros az anyai öntudat benne, s irracionális félelmei vannak a megtermékenyüléstől. Igaz ez akkor is, amikor valaki elméleti érdeklődést már nagyon korán mutat a gyerekek, a gyermekvállalás iránt, viszont egyre csak elmarad vagy kitolódik annak gyakorlati megvalósítása. Kifejezetten ilyen problémával rendelkeznek a felnőtten is „hazajáró”, vagy 21 évük után is otthonélő fiatal nők, lányok, akik hajlamosak arra, hogy igen szoros lelki (anya-lánya) kapcsolatot tartsanak fenn édesanyjukkal, néha még azután is, miután megszületett már az első, vagy többedik gyerekük is. Nem véletlenül van, hogy a nők általában az édesanyjuk jelenlétében nehezebben tudnak szülni, hiszen köztudott, hogy az első szülésnél nem csupán egy új élet jön a világra, hanem egy új édesanya is születik ilyenkor, pontosabban kellene szülessen ilyenkor.
Lehetséges ennek épp a másik véglete is. Ezt is tapasztalni. Ilyenkor a nő életében az ellenség a saját anyja. Ő az a személy, akivel a legkevésbé képes kijönni, akit a legtöbbet kritizál, okkal, ok nélkül, jogosan, vagy jogtalanul. A lényeg, hogy úgyszintén egészségtelenül kötődik, csak éppen negatív előjellel.
Az anyaság feladataihoz, kérdéseihez való önkéntelen viszonyulás és az anyává válás kérdése természetesen még más elemekkel is kiegészítődik, még más karmikus tényezőktől is függ a születési horoszkópban (dh. Rák vagy IV-es ház motívumok a születési képletben).
Az alapkésztetéseket, az alaphozzáállást, lelki magatartást adja meg a Hold helyzete. Ugyanakkor nem utolsó sorban arról is tudósít a Hold helyzete milyen volt a szülött Édesanyjának viszonyulása a saját anyaságához a foganást megelőző periódusban. A gyermekeink horoszkópjában pedig azt mutatja meg milyen volt a saját viszonyulásunk az anyai állapotunkhoz, leendő anyaságunkhoz. Negatív Hold nem egyszer azt mutatja, hogy legszívesebben elhárította volna az édesanya a gyermekáldást. Amikor nagyon diszharmonikus a Hold helyzete, egyenesen sorscsapásként élte meg az áldott állapotot az anyuka, az ő titkos lelkivilágában. Nagy ellenállások voltak benne a gyermekvállalással kapcsolatban. Nagyon sokszor ez a belső ellenállás - komplexum szülési komplikációkban csapódik ki, vagy valamilyen nőgyógyászati problémában.
A Hold pozitív állása azt mutatja, hogy gyermekvállalást áldásként élte meg Édesanya, örvendett a születendő gyerekének, hálás volt érte, örvendett annak is, hogy anya lesz ilyen módon (újra). Később felnőtt korában a szülött is pozitívan fog viszonyulni spontán módon a gyermekvállalás kérdéséhez. Természetesen az anyaság gyakorlati megvalósulásai még az idő közben kapott neveléstől és a horoszkóp többi részétől is függenek ilyenkor is.
Az apa jelölője a Szaturnusz.
A disszharmonikus Szaturnusszal született személyek Édesanyja feszült viszonyban állott általában a szülött apjával a fogantatást megelőző időszakban. Nem csupán a szülött apjával állott azonban negatív viszonyban, hanem a saját lelkiismeretével is. Valamit nagyon halogatott, nagyon hárított. Az egyetemes törvények szerint elsősorban, valamilyen törvénytelen helyzetbe bonyolódott, de az is lehet, hogy világi törvényekkel, intézményekkel is negatív helyzetbe került ennek következtében, vagy úgy, hogy törvénytelenséget követett el, vagy úgy, hogy túlzottan a külsődleges bebiztosításban gondolkozott és saját szellemi, gyakorlati megvalósító erejében egyáltalán nem hitt. Így az ilyen horoszkóp tulajdonosa ennek a szellemiségnek megtestesüléseként épp az örökös aggodalmaskodásra, halogatásra, tehetetlenség érzetre, vagy pedig a túlzott és erős bebiztosításra, kontrollra utaló karmáját kell feloldania. Lassan meg kell haladnia mindezt a felelősség vállalás gyakorlati kihívásainak felvállalásával, valamint spirituális felelősség vállalás összetevőinek megértésével. A helyes önfegyelem gyakorlata, az értelmes lemondani tudás tudja azt a tartás, belső és külső szilárdságot megadni, amely annyira hiányzik az életéből és a személyiségéből is.
Itt leginkább az apa elutasítása jelentkezik. A szülött, nagyon nehezen tud azonosulni mindazzal, amit az apa képvisel, majdnem semmit nem tud elfogadni kritika nélkül az apjától, akit legtöbbször zsarnoknak érzékel, egyáltalán az apjának a személye antipatikus a számára. Ennek ellenére, lehet, hogy éppen mérce, vagy anti - mérce válik idővel az apából. Nem ajánlott ilyen esetben az engedékeny nevelés (mert visszaél vele a gyerek), de a lelketlen szigor sem, de a legkevésbé ajánlott, a legrosszabb, a következetlenség. A tartás, az öntudatos felelősség és feladat vállalás kialakítására kell törekedni a nevelésben olyankor, amikor a Szaturnusz negatív a gyermekünk képletében.
Ezeken a kérdéseken segíthet, vagy éppen még ronthat a nevelés.
(A nemek szerinti értelmezési különbségekre most nem tértem ki.)
Az asztrológiában a Rák és a Bak egymással szembenálló, egymást polárisan kiegészítő szellemi erőterek. A Rák uralkodó bolygója a Hold, a Bak uralkodó bolygója a Szaturnusz.
Az anya jelölője a születési horoszkópban a Hold.
Az apa jelölője a Szaturnusz.
A disszharmonikus Szaturnusszal született személyek Édesanyja feszült viszonyban állott általában a szülött apjával a fogantatást megelőző időszakban.
Elmondható, hogy akinek rosszul áll a Holdja a születési horoszkópjában, az „anya függő” általában. A saját, önálló, különálló potenciális anyaságát későre ismeri fel, annak fontosságát későre fogadja el. Nem létező, vagy nagyon zavaros az anyai öntudat benne, s irracionális félelmei vannak a megtermékenyüléstől. Igaz ez akkor is, amikor valaki elméleti érdeklődést már nagyon korán mutat a gyerekek, a gyermekvállalás iránt, viszont egyre csak elmarad vagy kitolódik annak gyakorlati megvalósítása. Kifejezetten ilyen problémával rendelkeznek a felnőtten is „hazajáró”, vagy 21 évük után is otthonélő fiatal nők, lányok, akik hajlamosak arra, hogy igen szoros lelki (anya-lánya) kapcsolatot tartsanak fenn édesanyjukkal, néha még azután is, miután megszületett már az első, vagy többedik gyerekük is. Nem véletlenül van, hogy a nők általában az édesanyjuk jelenlétében nehezebben tudnak szülni, hiszen köztudott, hogy az első szülésnél nem csupán egy új élet jön a világra, hanem egy új édesanya is születik ilyenkor, pontosabban kellene szülessen ilyenkor.
Lehetséges ennek épp a másik véglete is. Ezt is tapasztalni. Ilyenkor a nő életében az ellenség a saját anyja. Ő az a személy, akivel a legkevésbé képes kijönni, akit a legtöbbet kritizál, okkal, ok nélkül, jogosan, vagy jogtalanul. A lényeg, hogy úgyszintén egészségtelenül kötődik, csak éppen negatív előjellel.
Az anyaság feladataihoz, kérdéseihez való önkéntelen viszonyulás és az anyává válás kérdése természetesen még más elemekkel is kiegészítődik, még más karmikus tényezőktől is függ a születési horoszkópban (dh. Rák vagy IV-es ház motívumok a születési képletben).
Az alapkésztetéseket, az alaphozzáállást, lelki magatartást adja meg a Hold helyzete. Ugyanakkor nem utolsó sorban arról is tudósít a Hold helyzete milyen volt a szülött Édesanyjának viszonyulása a saját anyaságához a foganást megelőző periódusban. A gyermekeink horoszkópjában pedig azt mutatja meg milyen volt a saját viszonyulásunk az anyai állapotunkhoz, leendő anyaságunkhoz. Negatív Hold nem egyszer azt mutatja, hogy legszívesebben elhárította volna az édesanya a gyermekáldást. Amikor nagyon diszharmonikus a Hold helyzete, egyenesen sorscsapásként élte meg az áldott állapotot az anyuka, az ő titkos lelkivilágában. Nagy ellenállások voltak benne a gyermekvállalással kapcsolatban. Nagyon sokszor ez a belső ellenállás - komplexum szülési komplikációkban csapódik ki, vagy valamilyen nőgyógyászati problémában.
A Hold pozitív állása azt mutatja, hogy gyermekvállalást áldásként élte meg Édesanya, örvendett a születendő gyerekének, hálás volt érte, örvendett annak is, hogy anya lesz ilyen módon (újra). Később felnőtt korában a szülött is pozitívan fog viszonyulni spontán módon a gyermekvállalás kérdéséhez. Természetesen az anyaság gyakorlati megvalósulásai még az idő közben kapott neveléstől és a horoszkóp többi részétől is függenek ilyenkor is.
Az apa jelölője a Szaturnusz.
A disszharmonikus Szaturnusszal született személyek Édesanyja feszült viszonyban állott általában a szülött apjával a fogantatást megelőző időszakban. Nem csupán a szülött apjával állott azonban negatív viszonyban, hanem a saját lelkiismeretével is. Valamit nagyon halogatott, nagyon hárított. Az egyetemes törvények szerint elsősorban, valamilyen törvénytelen helyzetbe bonyolódott, de az is lehet, hogy világi törvényekkel, intézményekkel is negatív helyzetbe került ennek következtében, vagy úgy, hogy törvénytelenséget követett el, vagy úgy, hogy túlzottan a külsődleges bebiztosításban gondolkozott és saját szellemi, gyakorlati megvalósító erejében egyáltalán nem hitt. Így az ilyen horoszkóp tulajdonosa ennek a szellemiségnek megtestesüléseként épp az örökös aggodalmaskodásra, halogatásra, tehetetlenség érzetre, vagy pedig a túlzott és erős bebiztosításra, kontrollra utaló karmáját kell feloldania. Lassan meg kell haladnia mindezt a felelősség vállalás gyakorlati kihívásainak felvállalásával, valamint spirituális felelősség vállalás összetevőinek megértésével. A helyes önfegyelem gyakorlata, az értelmes lemondani tudás tudja azt a tartás, belső és külső szilárdságot megadni, amely annyira hiányzik az életéből és a személyiségéből is.
Itt leginkább az apa elutasítása jelentkezik. A szülött, nagyon nehezen tud azonosulni mindazzal, amit az apa képvisel, majdnem semmit nem tud elfogadni kritika nélkül az apjától, akit legtöbbször zsarnoknak érzékel, egyáltalán az apjának a személye antipatikus a számára. Ennek ellenére, lehet, hogy éppen mérce, vagy anti - mérce válik idővel az apából. Nem ajánlott ilyen esetben az engedékeny nevelés (mert visszaél vele a gyerek), de a lelketlen szigor sem, de a legkevésbé ajánlott, a legrosszabb, a következetlenség. A tartás, az öntudatos felelősség és feladat vállalás kialakítására kell törekedni a nevelésben olyankor, amikor a Szaturnusz negatív a gyermekünk képletében.
Ezeken a kérdéseken segíthet, vagy éppen még ronthat a nevelés.
(A nemek szerinti értelmezési különbségekre most nem tértem ki.)
2013. február 21., csütörtök
Szellemi tisztaság
Mit jelent?
Azt, hogy tisztában van vele(a személy), hogy csakis az igazság szerint érdemes életet vezetni, tisztában van vele, hogy az igazság rejtve is lehet, alig észrevehetővé is válhat, de sose szünik meg lenni és a mindig létezés/öröklét színvonalán él.
Azzal is tisztában van, hogy az igazságért gyakran nagyon meg is lehet szenvedni , sokszor nagyon sokat és reménytelennek tűnően kell harcolni és mégis ez az út az igazi. Igazság nélkül nincs megnyugvás. Hazugságban , hamisságban élni mindig zaklatottságot, ingerültséget feltételez.
Tisztában van vele, hogy látása homályossá válhat és gyakran nem sikerül neki se látni az igazat, de egyúttal azzal is tisztában van, hogy mégse érdemes lemondania a további kutatásról azért, hogy megtalálja az igazságot és megnyugodjon.
Tisztában van vele, hogy egyedül az igazság szabadít fel.
Tisztában van azzal, hogy félni nem attól kell, hogy lelepleződik a hazugság, hanem attól, hogy nehogy ne lepleződjőn le. Az egyetlen , úgymond normális és jogos félelem az, amikor az ember attól fél, nehogy ne legyen elég fénye , és ébersége ( igazságra való érzékenysége), hogy megtalálja az igazság útját.
Tisztában van vele, hogy minden szeretetérzés torzul, ha azt nem hatja át az igazság fénye. Így keletkezik a ragaszkodás, az érzelgősség, a panasz, az elnézés, a kegyes hazudozás.
Tisztában van vele, hogy semmiféle kép mutatásának, ami még őelőtte sem tiszta- ő se lát tisztán még- nincs értelme, mert ezzel saját magát árulja el és saját magát keveri sötétségbe. Mi a sötétség? A nem látás, a fényhiány. Ennek hiányában nem lehet igazságot lelni. Ugyanakkor viszont, arra törekszik- mert tisztában van vele- , hogy szeme felnyíljon arra, amit még nem képes tisztán látni.
Tisztában van vele, hogy van ahol neki is még kérdeznie kell és olyan nincs, hogy a létezés összes helye egyazon időben világos legyen. Ugyanis valami mindig elmerül.
Viszont tisztában van vele, hogy meg lehet szerezni azt a képességet, amivel az alámerült helyeket is be tudja világítani, amikor eljön az ideje.
A szellemi tisztaságban élő ember ezért szabad. Szabad , mert egyetemesen képes tájékozódni és arra rendezkedik be, hogy az elemzést nem hagyhatja abba, hogy ez az emberi élet egyetlen fő foglalkozása. Igazzá tenni a hamisat, jóvá a rosszat.
Azt, hogy tisztában van vele(a személy), hogy csakis az igazság szerint érdemes életet vezetni, tisztában van vele, hogy az igazság rejtve is lehet, alig észrevehetővé is válhat, de sose szünik meg lenni és a mindig létezés/öröklét színvonalán él.
Azzal is tisztában van, hogy az igazságért gyakran nagyon meg is lehet szenvedni , sokszor nagyon sokat és reménytelennek tűnően kell harcolni és mégis ez az út az igazi. Igazság nélkül nincs megnyugvás. Hazugságban , hamisságban élni mindig zaklatottságot, ingerültséget feltételez.
Tisztában van vele, hogy látása homályossá válhat és gyakran nem sikerül neki se látni az igazat, de egyúttal azzal is tisztában van, hogy mégse érdemes lemondania a további kutatásról azért, hogy megtalálja az igazságot és megnyugodjon.
Tisztában van vele, hogy egyedül az igazság szabadít fel.
Tisztában van azzal, hogy félni nem attól kell, hogy lelepleződik a hazugság, hanem attól, hogy nehogy ne lepleződjőn le. Az egyetlen , úgymond normális és jogos félelem az, amikor az ember attól fél, nehogy ne legyen elég fénye , és ébersége ( igazságra való érzékenysége), hogy megtalálja az igazság útját.
Tisztában van vele, hogy minden szeretetérzés torzul, ha azt nem hatja át az igazság fénye. Így keletkezik a ragaszkodás, az érzelgősség, a panasz, az elnézés, a kegyes hazudozás.
Tisztában van vele, hogy semmiféle kép mutatásának, ami még őelőtte sem tiszta- ő se lát tisztán még- nincs értelme, mert ezzel saját magát árulja el és saját magát keveri sötétségbe. Mi a sötétség? A nem látás, a fényhiány. Ennek hiányában nem lehet igazságot lelni. Ugyanakkor viszont, arra törekszik- mert tisztában van vele- , hogy szeme felnyíljon arra, amit még nem képes tisztán látni.
Tisztában van vele, hogy van ahol neki is még kérdeznie kell és olyan nincs, hogy a létezés összes helye egyazon időben világos legyen. Ugyanis valami mindig elmerül.
Viszont tisztában van vele, hogy meg lehet szerezni azt a képességet, amivel az alámerült helyeket is be tudja világítani, amikor eljön az ideje.
A szellemi tisztaságban élő ember ezért szabad. Szabad , mert egyetemesen képes tájékozódni és arra rendezkedik be, hogy az elemzést nem hagyhatja abba, hogy ez az emberi élet egyetlen fő foglalkozása. Igazzá tenni a hamisat, jóvá a rosszat.
2013. január 27., vasárnap
A szülői pof helye és fontossága
Volt már arra tapasztalatom, hogy amikor az került szóba, hogy a gyermeknevelésben normális helye van a fenyítésnek , egyesek -főleg pszihológiai és pedagógiai végzettséggel, de élettapasztalattal alig rendelkező anyukák- egyenesen felháborodtak azon, hogy normálisnak lehet nevezni a jól irányzott és mértékletes fenyítését/felpofozását a csemetének, ha arra kerül a sor. A gyerek ugyanis meg kell tanulja a határokat és a mértéket. Régi időkben , egészséges családokban ez nem volt kérdés.
Hogy nem veszik észre az illetők, akik ezen felháborodnak, hogy azzal van a baj, hogy saját elképzelésük nagyítja és torzítja el egy teljesen normális pof mibenlétét erőszakká? Hogy nem veszik észre, hogy saját maguk képzeletvilága zavaros, ha egy pofról nekik erőszakosság jut eszükbe?
És mit történik az egészséges fenyítést magától eltoló és szentimentalizmusba élő, csupatoleranciát hírdető , egyetemet végzett felnőttel (?)? Elborul az agya, kiborul a bili, túlzásba esnek (mértéket vesztenek) és elkezdenek vicsorogni azokra, akik teljesen jól látják, hogy jól meghatározott és evidens esetekben , igenis egy pof ahhoz segíti hozzá a leendő felnőttet- aki még gyerek-, hogy kamaszkorában ne kerüljön pszihológushoz és aki ne a sorstól kapja meg hatványozottan azokat a leckéket, amiket simán megtanul egy atyai-anyai pof hatására, az annak megfelelő időben.
Kiderül a végén, hogy a pszihológus végzettség nem elég ahhoz, hogy valami helyes értelmezést kapjon, hogy normálisan lásson. Nem bizony. Mert ilyesmit az első 7 évben tanítják meg az arra képes szülők otthon.
Inkább az lenne a jó, ha egészséges gyermekek fejlődnének egészséges felnőtté, hogy ne kelljen psziho-terápiákra járogassanak, erre tőltség drága életidejük, vagy sors-kríziseken keresztül kelljen valaminek leszűrjék a tanulságát.
"Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe.
Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
...
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, de senki nem mer szólni, míg egy rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!"
Ehhez szorosan hozzátartozik ez a magyar népmese, amiben világosan kiderül, mit ér a szülői pofon és ennek hiányában mit "ad" majd a sors.
http://www.youtube.com/
Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
...
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, de senki nem mer szólni, míg egy rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!"
Ehhez szorosan hozzátartozik ez a magyar népmese, amiben világosan kiderül, mit ér a szülői pofon és ennek hiányában mit "ad" majd a sors.
http://www.youtube.com/
2013. január 21., hétfő
Mi az , hogy Aranykor?- első rész
"Ahol van fény, ott van árnyék is, ahol van hosszú, ott van rövid is, ahol van fehér, ott van fekete is."-fogalmazza meg egy kínai közmondás.
Bár Hamvas Béla is eleget beszél az aranykorról és bizonyára még sokan mások is, a minap találtam még egy nagyon jó megközelítését ennek a fogalomnak, Dienes István kutató és fizikus mini-előadásában. Itt:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=dBbQyLZDeVQ#t=3s
Arról beszél, hogy az aranykor , ugye, egy állapot és nem egy történelmi időben elképzelt korszak csupán , bár nyílván, hogy ha emberek közössége egy olyan tudatállapotban él, ahol az aranykori magatartása erre a jellemző, akkor történelmileg is behatárolható. Mondja István, hogy az aranykor elképzelését meg lehet próbálni úgy is, hogy "dél van".
Az én elképzelésemet ez a megközelítés megtermékenyítette, magyarán fényt kaptam arra, hogy a saját, eddigi értelmezésemet tágítsam. Azt hiszem ezt nevezik fejlődésnek. Amikor az ember egyre tágabb rálátást nyer valamire . Ezáltal tudata , életérzékelése, ébersége szilárdabbá válik. Ha szilárdabbá válik, nagyobb biztonságba és nyugalomba, derűbne tud élni. Nem kerül a nyomasztó és terhes érzetek hatása alá.
Tudjuk, hogy mindannyiunknak van árnyékénje. Kinek kisebb , kinek nagyobb. Ha "dél van" , azt jelenti árnyékunk nem tűnik el, csupán alattunk van. Akkora a fény, hogy árnyékunk egészen pici és nem zavar. Rengeteg a kérdés. Mit jelent ez? Miért fontos?
Hát csak azért, mert ha az árnyék vagyis a fénytelenség nagy, akkor az Ember csupán tapogatózik az életében. Vagy azért, mert az árnyék-énje mindig lebeszéli az értelmes dolgokról és a káprázatos és jópofa, hamari eredményt hozó és szórakoztató ( = figyelem és fegyelemelterelő) aspektusára vonja el (tereli el) az ember figyelmét.
Amikor "dél van" azt jelenti, uraljuk az árnyékénünket, nem mi szolgálunk neki, hanem ő nekünk . Vagyis az értelmes és bátor magatartás nyer teret a mániákkal, félelmekkel teli kedélyállapotok felett. Ha a fényteli állapot van jelen, nem jelenti azt, hogy eltűnik az árnyék és nem lehet róla tudomást szerezni. Csak azt jelenti, hogy nem bír hatalommal, hamar felismerhetők és megkülönbőztethetők a kísértések hangjai és értelemmel semlegesíthetők. Ébernek lenni, fénybe öltőzni, ez a legfontosabb. A legmagasabb értelmet elnyerni és azzal mérni.
Nem árt azt is megfigyelni, hogy a delelő magatartás esetén, az ember megfelelőbben tölti életidejét, nem fut fölösleges köröket az életében, kevésbé hajlamos olyan tevékenységekbe fordítani az idejét , ami nem rendeltetésszerű.
Íme Leonardo da Vinci is milyen szépen megfogalmazta:
"Miként ugyanis Isten bölcsessége a világban mindent úgy rendezett el, hogy minden egyes dolog rendben elérje a maga célját, úgy a mi életünk is tökéletesen elegendő mindarra, amire evilági küldetésünk szól, feltéve, ha jól szemünk előtt tartjuk a célt, amelyért e világra jöttünk, és megfelelően alkalmazzuk az eléréséhez szükséges eszközöket."
Felmerülhet a kérdés, jó-jó, de honnan tudja az Ember az életfeladatát minél pontosabban, hogy ne tévelyegjen össze-vissza? Nem is ez a kérdés egészen. Hiszen a sors és az Ember egy és ugyanaz. A Lét és az Ember nem két külön Létezés. Sokkal inkább úgy tevődhet fel a kérdés: honnan lehetne olyan fényt találni, hogy segítségével abba a delelő állapotba lehessen kerülni, hogy az árnyékaink miatt és karmánk miatt, ne tőltsük drága életidőnket mással, mint saját rendeltetésünkkel? Hogy életidőnket képesek legyünk a karmáink feloldására fordítani?
Bárhogy nézem és bármennyire igaz , hogy az Emberben a megoldás is ott van, mégiscsak kell egy térkép. Hiszen információáradat, ami ugyanakkor fény is, van elég. De nem mindegyik az igazi, nem mindegyik ad kulcsot. Létezik zavaros fény is, ugye. Hamis fény.
A térkép a személyi horoszkóp. A munka annak érdekében, hogy hogyan kerüljünk a "dél" állapotába, már rajtunk áll. Térképpel azonban nem tévedünk el.
Íme, Dienes Istvánnak egy arra vonatkozó írása, hogy az asztrológia miért lehet egy jó térkép az embernek, mint kozmikus lénynek. Miért tudomány az asztrológia tehát és nem kellene jósolgatásokra használni és napi szinten bulvárszerű játékszernek kitenni, vele az embereket hűlyíteni. Sokkal inkább komolyabban kéne venni, micsoda nagyszerű segédeszköz leher, ha komolyan van művelve.
Bár Hamvas Béla is eleget beszél az aranykorról és bizonyára még sokan mások is, a minap találtam még egy nagyon jó megközelítését ennek a fogalomnak, Dienes István kutató és fizikus mini-előadásában. Itt:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=dBbQyLZDeVQ#t=3s
Arról beszél, hogy az aranykor , ugye, egy állapot és nem egy történelmi időben elképzelt korszak csupán , bár nyílván, hogy ha emberek közössége egy olyan tudatállapotban él, ahol az aranykori magatartása erre a jellemző, akkor történelmileg is behatárolható. Mondja István, hogy az aranykor elképzelését meg lehet próbálni úgy is, hogy "dél van".
Az én elképzelésemet ez a megközelítés megtermékenyítette, magyarán fényt kaptam arra, hogy a saját, eddigi értelmezésemet tágítsam. Azt hiszem ezt nevezik fejlődésnek. Amikor az ember egyre tágabb rálátást nyer valamire . Ezáltal tudata , életérzékelése, ébersége szilárdabbá válik. Ha szilárdabbá válik, nagyobb biztonságba és nyugalomba, derűbne tud élni. Nem kerül a nyomasztó és terhes érzetek hatása alá.
Tudjuk, hogy mindannyiunknak van árnyékénje. Kinek kisebb , kinek nagyobb. Ha "dél van" , azt jelenti árnyékunk nem tűnik el, csupán alattunk van. Akkora a fény, hogy árnyékunk egészen pici és nem zavar. Rengeteg a kérdés. Mit jelent ez? Miért fontos?
Hát csak azért, mert ha az árnyék vagyis a fénytelenség nagy, akkor az Ember csupán tapogatózik az életében. Vagy azért, mert az árnyék-énje mindig lebeszéli az értelmes dolgokról és a káprázatos és jópofa, hamari eredményt hozó és szórakoztató ( = figyelem és fegyelemelterelő) aspektusára vonja el (tereli el) az ember figyelmét.
Amikor "dél van" azt jelenti, uraljuk az árnyékénünket, nem mi szolgálunk neki, hanem ő nekünk . Vagyis az értelmes és bátor magatartás nyer teret a mániákkal, félelmekkel teli kedélyállapotok felett. Ha a fényteli állapot van jelen, nem jelenti azt, hogy eltűnik az árnyék és nem lehet róla tudomást szerezni. Csak azt jelenti, hogy nem bír hatalommal, hamar felismerhetők és megkülönbőztethetők a kísértések hangjai és értelemmel semlegesíthetők. Ébernek lenni, fénybe öltőzni, ez a legfontosabb. A legmagasabb értelmet elnyerni és azzal mérni.
Nem árt azt is megfigyelni, hogy a delelő magatartás esetén, az ember megfelelőbben tölti életidejét, nem fut fölösleges köröket az életében, kevésbé hajlamos olyan tevékenységekbe fordítani az idejét , ami nem rendeltetésszerű.
Íme Leonardo da Vinci is milyen szépen megfogalmazta:
"Miként ugyanis Isten bölcsessége a világban mindent úgy rendezett el, hogy minden egyes dolog rendben elérje a maga célját, úgy a mi életünk is tökéletesen elegendő mindarra, amire evilági küldetésünk szól, feltéve, ha jól szemünk előtt tartjuk a célt, amelyért e világra jöttünk, és megfelelően alkalmazzuk az eléréséhez szükséges eszközöket."
Felmerülhet a kérdés, jó-jó, de honnan tudja az Ember az életfeladatát minél pontosabban, hogy ne tévelyegjen össze-vissza? Nem is ez a kérdés egészen. Hiszen a sors és az Ember egy és ugyanaz. A Lét és az Ember nem két külön Létezés. Sokkal inkább úgy tevődhet fel a kérdés: honnan lehetne olyan fényt találni, hogy segítségével abba a delelő állapotba lehessen kerülni, hogy az árnyékaink miatt és karmánk miatt, ne tőltsük drága életidőnket mással, mint saját rendeltetésünkkel? Hogy életidőnket képesek legyünk a karmáink feloldására fordítani?
Bárhogy nézem és bármennyire igaz , hogy az Emberben a megoldás is ott van, mégiscsak kell egy térkép. Hiszen információáradat, ami ugyanakkor fény is, van elég. De nem mindegyik az igazi, nem mindegyik ad kulcsot. Létezik zavaros fény is, ugye. Hamis fény.
A térkép a személyi horoszkóp. A munka annak érdekében, hogy hogyan kerüljünk a "dél" állapotába, már rajtunk áll. Térképpel azonban nem tévedünk el.
Íme, Dienes Istvánnak egy arra vonatkozó írása, hogy az asztrológia miért lehet egy jó térkép az embernek, mint kozmikus lénynek. Miért tudomány az asztrológia tehát és nem kellene jósolgatásokra használni és napi szinten bulvárszerű játékszernek kitenni, vele az embereket hűlyíteni. Sokkal inkább komolyabban kéne venni, micsoda nagyszerű segédeszköz leher, ha komolyan van művelve.
"Dienes István:
(Kutatómérnök, Magyar Stratégiakutató Intézet, Elméleti fizikai és Tudatkutatási csoport)
Naprendszer az emberi agyban
Mielőtt a címben szereplő érdekes kapcsolatot és összefüggést tömören kifejteném, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok asztrológus. Jelen írásomban nem az asztrológia gyakorlati vonatkozásáról szeretnék írni, hanem inkább azt világítanám meg, miért működhet ez a tudomány, mi áll a hátterében. Ehhez a most már több évtizedes tudatkutatási, elméleti fizikai és a Maharishi Mahesh Yogi által újrarendszerezett, és feltárt ősi védikus tudományban szerzett ismereteimre fogok támaszkodni. Ennek fényében talán most furcsának találja a kedves asztrológus olvasó, hogy akkor ez az írás mit keres egy asztrológiai lapban. Nos, a válasz egyszerű, Dr Janák Lajos, kinek ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy a fenti témát egy előadás keretében a Baktay Ervin Asztrológiai Egyesület tagjainak előadhattam, megkért, hogy írásban is foglaljam össze az előadás tartalmát az egyesület lapja számára. A másik okot viszont már a kedves olvasó tárhatja fel, mégpedig úgy, hogy megpróbál választ adni arra az egyszerű kérdésre, miért működik az asztrológia? Vajon a Naprendszer bolygóinak mozgása, helyzete, miért használható fel az emberi viselkedés, sorsfejlődés vizsgálatára, követésére? A legtöbben általában vagy nem gondolkodtak még el ezen a kérdésen, vagy úgy gondolják hallott, vagy olvasott információk alapján, hogy a bolygók közvetlen emberre kifejtett hatása, és ezek figyelembevétele az, ami az asztrológia működésének hátterében áll. Egy tudomány megismerésénél és használatánál fontos, hogy tisztába legyünk a miérttel. Mindig ez legyen az első, amit felteszünk, bármilyen ismeretrendszert is próbálunk elsajátítani. Miért? Nos, az asztrológia, pontosabban az ősi védikus asztrológia vagy Dzsjótish esetében én most ezt szeretném megtenni a kozmológia, a tudat és az agyműködés jelen korunkban felfedezésre került ismeretin keresztül.
Az elmúlt száz évben forradalmi ismeretekre tettünk szert a világegyetem születése, fejlődése, és ezen belül az anyag felépítése területén. Tudjuk, hogy a Világegyetemnek volt egy születési pillanata, ezt ma Ősrobbanásnak nevezzük, amikor is megszületett a tér és az idő, valamint azok a természeti törvények és anyagi energia-hullámzások, melyek az idő előre haladtával, valamint a tér tágulásából eredő lehűlés miatt végül a ma látható anyagi szerveződésekbe, csillagokban, galaxisokba és galaxis-halmazokba sűrűsödtek össze. Fontos tudnunk, ami egyben a kozmológia még megoldatlan talánya, hogy az indulásnál a Világegyetem roppant rendezett volt, mondhatnák azt is, hogy hatalmas információt sűrített egy pontba, mely mint újlenyomat, ma az anyag és a téridő kvantumszerveződésében, valamint a természeti állandók és törvények szerkezetében tükröződik vissza. Vajon, hogyan lehetséges ez? Nos, mindannyian „tudatában” vagyunk annak, hogy a Világegyetem téridején, energiáin és anyagi összetevőin túl tartalmaz egy másik fontos összetevőt, és ez a tudat. A jelenlegi agykutatás úgy véli, hogy az emberi tudatosság vagy információ észlelési képesség az anyag bonyolult szerveződésének és kölcsönhatási törvényszerűségeinek következménye. Ha ezt elfogadjuk, akkor ebből azonban az is következik, hogy az anyag, és az anyag viselkedését irányító törvények már az univerzum kezdetén is magukban hordozták a tudat jelenségének időben későbbi megnyilvánulási lehetőségét. Azaz a korai univerzum plazmaszerű anyaghalmazának kvantumos rezgései, illetve a téridő korai szerkezete szintén rendelkezett valamiféle tudatossággal, amit nevezhetünk egyetemes tudatnak, melynek kifejeződése ma az emberi idegrendszer működésén át megnyilvánuló tudatosságunk. Ezt azonban már az ősi védikus tudomány is felfedezte, és ezt az egyetemes tudatosságot nevezték el Brahmannak. A fentiek fényében tehát azt mondhatjuk, hogy a Világegyetem esetében egy tudati és anyagi fejlődésről beszélhetünk, ahol a tudatosságot, mint információ észlelő és keltő folyamatként értelmezhetjük a modern fizika szempontjából. Ma már az anyagi összetevők viselkedésnél és kölcsönhatásnál az energiák kicserélődésén túl alapvetőn információ cseréről is beszélünk, sőt, ma úgy gondoljuk, hogy az információ-megmaradás képezi az összes megmaradási tételünk (anyag-, energia- stb. megmaradás) valódi hátterét. Ebben a képben a tudatosságot, mint információt kelőt, átalakító és észlelő folyamatot definiálhatjuk, ahol az öntudatosság az önészlelt információként értelmezhető. Ezekhez az információ-átalakulásokhoz, akárcsak az anyag szerkezeti, helyzeti stb. átalakulásaihoz rendelt energiákhoz, szintén rendelhető egy új energiafajta, amit ma tudományosan topológiai energiának nevezünk, mely név a folyamatot értelmező matematikai leírásból fakad. E két energiafajta kölcsönhatása idézi elő az anyag tudatos észlelésének jelenségét. Azt is mondhatjuk, hogy az anyag valójában saját létezésének információját is hordozza, rendelkezik tudatossággal és öntudattal, mely ebben a másik energiafajtában képeződik le, és amikor két anyagi rendszer kölcsönhat, ez egyúttal tudatos észlelési, és információcserét is kivált. Az információ átalakulását, szerveződését azonban logikai törvények, folyamatok vezérlik, ami a tudat esetében az értelem jelenségét képviseli. Vagyis a fenti folyamatok az információ-struktúrák értelemmel történő felfogását is jelentik, azaz ezek a rezdülések a gondolat hullámzásaiként is felfoghatók. Ha belegondolunk ezt egy tudatos értelemmel felfogott Világegyetem esetében – márpedig egy ilyen világban élünk! - el is várjuk, azaz eleddig semmi mást nem tettünk, csak tudományosan is megalkottunk minden olyan fogalmi rendszert, amivel a tényszerű valóságot, és annak összetevőt megragadhatjuk, leírhatjuk. A tudat és az anyagként észlelt információ kölcsönhatásának - ami egyben az univerzum fejlődésének folyamata, ahogy fentebb láttuk - részletes vizsgálata azt is feltárta, hogy ez a dinamikus holográfia, vagy vetítés törvényszerűséget követi, amit tisztán logikai úton kapunk meg, mondhatnák azt is, hogy a Világegyetem önmaga nyilvánítja ki ezt a tényt. A holografikus jelenségekről tudjuk, hogy óriási információtárolási képességgel bírnak, s hogy az alkotók szerveződése mindent tartalmaz az egész rendszerről, azaz a hologram minden egyes darabkája tartalmazza az összes információt, amit a hologram hordoz, tehát akár egy pontjából is kinyerhetjük a benne tárolt információt. Ha az Univerzum szerveződését és fejlődését valóban egy ilyen folyamat vezérli, ahogy ma hisszük, akkor a fentiek fényében az is elmondható, hogy az időbeli fejlődésében az egész információ átadódik, és minden korábbi állapot leképeződik, mint emlék, az új állapotba. Vagyis a ma létező galaxisok, csillagok, bolygók, csillagközi gázok stb. állapotukban hordozzák az egész univerzum ezt megelőző összes fejlődési lépcsőjének emléknyomát, mint információt. Eddig eljutva, vagy már korábban is biztos megjelent önben kedves olvasó, hogy mi célt szolgál ez a kifejtés. Nos, a válasz egyszerű, a fentiekben elmondottak a Naprendszerünkre is igazak. Igaz rá, hogy rendelkezik tudatossággal, és az is, hogy az egész univerzum állapota tükröződik benne, még ha nem is fedeztünk fel ezekből mindent, és ez a tény ránk, emberekre, mint a Naprendszerünk egyik teremtményére is igaz. Testünk anyagi alkotói az univerzum egész fejlődésének következményei, szerkezetében és a tudatosságunk működésében pedig az összes természeti törvény tükröződik, értelmünkkel éppen ezért is foghattuk fel és fedezhettük fel ezeket a törvényeket. Az ősi védikus tudomány, mint a tudat egyetemes törvényszerűségeinek tudománya, ahogy erre Maharishi rávilágított, pontosan ugyanezt állítja, vagyis, hogy az emberi test felépítése, illetve annak működése az univerzum tökéletes mása. Ezt más szentiratok is kimondták, mint igazságot, a Bibliában olvashatjuk, hogy az „Isten a saját képmására teremtette az embert”. Ez pedig azt jelenti, hogy ha bennünk is tükröződik minden, ami a Világegyetemben megtalálható, akkor a Naprendszerünk is ott rejtőzik valahol bennünk. Eme irányelveket, illetve Maharishi útmutatásait követve dr. Tony Nader agykutató orvosnak mindezt valóban sikerült igazolni, melyet a Human Physiology, expression of Veda and the Vedic literature című kiváló könyvében részletesen is kifejt. Eszerint a véda, azaz a tiszta tudás hangokban kifejezett rezgései, ami a védikus irodalom szerkezetét is képviseli, valójában a Világegyetemet felépítő alkotók finomrezgései, mely rezgéseket a védákat kinyilatkoztató vagy megélő rishik a maximálisan kifejlett vagy megvilágosodott tudatuk csendjében hallottak, illetve láttak meg. Ennek elérésére speciális tudattechnológiákat alkalmaztak, mint például a Transzcendentális Meditáció vagy TM, hogy azt számunkra ma Maharishi elérhetővé tette eme ősi hagyomány közvetítése jóvoltából. A védikus tudomány egyik ága a már fentebb említett dzsjótish, védikus csillagászat vagy asztrológia is, melynek szerkezetéről - ami egyben a Naprendszerünk szerkezetét, illetve a különféle csillagképek lunáris és földről látott elhelyezkedését is tartalmazza - a kutatás fényében kiderült, hogy agyfiziológiánk egy speciális szerveződésével az úgynevezett limbikus rendszerrel és az ide tartotó funkcionális agyi összetevőkkel (Basal ganglia, talamusz, hipotalamuasz) áll szerkezeti kapcsolatban. Tömören azt is mondhatjuk, ahogy vártuk, hogy a Naprendszer ebben az agyi szerveződésbe képeződött le bennünk. A további kutatások pontosan kimutatták, hogy a védikus asztrológia (mely az összes ismert asztrológiai irányzatok egyik legősibb formájaként azok forrásának tekinthető) által figyelembe vett naprendszeri bolygók és az úgynevezett Holdcsomópontok, valamint a 27 lunáris csillagkép és a 12 zodiákus csillagképe az agyfiziológia bizonyos összetevőinek feletethető meg. Sőt az ehhez rendelt minőségek tökéletesen tükröződnek az adott agyfiziológiai összetevő által fenntartott folyamatokban. Így például a Nap, ami a védikus asztrológiában az Önvaló vagy Én, a király, a hatalom és az apa minőséget képviseli, tökéletesen tükröződik a talamusz elhelyezkedésében az agy közepén, szerkezetében és működésében. A Nap a naprendszer központja, körülötte kering az összes bolygó, és minden aktivitás forrása és központja. A modern agykutatás feltárta, hogy a talamusz működése felelős az önkifejezésünk összes átfogó jellemvonásának kiszámításáért, a tudatállapot váltásokért, az alvási folyamatok irányításáért. A limbikus rendszer középpontja, olyan akár egy király, hiszen minden itt zajló aktivitást ő irányít. Anatómiailag a talamusz körül egy idegnyúlványokból álló koronaszerű formációt találunk, az úgynevezett korona radiátát vagy radiális koronát! Ez olyan akár egy királyi korona. Ezt a dzsjótish meglátója Parashara rishi a Napként azonosította rendszerében. Ugyanígy például a Marsot az amigdalán belüli vörös nukleusszal azonosította, ami nemcsak színében, de működésében is a Marshoz rendelt minőségeknek feleltethető meg. Azt mondhatjuk tehát, hogy amikor Parashara tudata működésében, mely egyúttal az idegrendszere funkcionális szerkezeti aktivitásainak tükröződései is egyben, megélte eme minőségeknek a Naprendszer aktivitásaiban való tükröződését, egy tökéletes számolási rendszert tudott megalkotni, ahol a Naprendszer bolygóinak helyzetéből, egymáshoz való viszonyából közvetlenül tudott következtetni a nekik megfelelő idegrendszeri összetevők működésére, időbeli ciklusváltozásaira, és ezek személyiségjegyekben, viselkedési jegyekben való kifejeződésére. Vagyis a születési időpont pontos meghatározását követően, akár részletesen nyomon lehet így követni, a bolygók helyzetének figyelembevételével, az egyén viselkedési mintáit, környezettel való kapcsolatát és azok visszahatásait, hiszen ezek is a tudat kifejeződési, ahogy láttuk.
Most már tehát közösen is levonhatjuk azt az egyszerű logikust következtetést, hogy az asztrológia azért működik, azért is nevezhető tudománynak, akárcsak a csillagászat, mert révén következetes információkat nyerhetünk a bennünk zajló idegi és tudati folyamatokról, azok személyiségünkön való megnyilvánulásáról, és környezetre való hatásáról. Lehullott tehát az a sok évszázados misztikus lepel, ami eleddig az asztrológiát körbelengte, és feltárult az az egyszerű igazság, amit legbelül mindenki, aki ezt a tudományt műveli, érzett. S ez nem csak egy elképzelés, vagy filozófia, hiszen ezt a tudományt évezredek óta használják indiában sikeresen, illetve a fenti tudományos háttér fényében megérthettük a dzsjótisban használt úgynevezett jagja tudattechnológiák hatásmechanizmusát, melyek segítségével képesek az egyént érő kedvező hatások erősítésére, illetve a kedvezőtlenek gyengítésére. Ezen túlmenően ez a tudás most azt is megvilágította, hogy ez a rendszer miért használható tudatfejlesztésre, és a megvilágosodás, vagy mindentudás elérésére. Hiszen alkalmazásakor ez a tudás közvetlenül hat a fent megemlített agyterületekre, mely a rendszeres alkalmazás révén automatikussá teheti azt a finom tudati ráérzést vagy intuíciót, melynek révén pontos rálátásunk lehet mindarra, amit eleddig az asztrológiai térkép elemzése révén tárhattunk fel. S valójában ez minden tudás célja, hogy a végén a létezésünk részévé váljon, s éljük az ebből származó előnyöket a nap huszonnégy órájában! Ezt kívánom én is a kedves olvasónak!"
(Kutatómérnök, Magyar Stratégiakutató Intézet, Elméleti fizikai és Tudatkutatási csoport)
Naprendszer az emberi agyban
Mielőtt a címben szereplő érdekes kapcsolatot és összefüggést tömören kifejteném, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok asztrológus. Jelen írásomban nem az asztrológia gyakorlati vonatkozásáról szeretnék írni, hanem inkább azt világítanám meg, miért működhet ez a tudomány, mi áll a hátterében. Ehhez a most már több évtizedes tudatkutatási, elméleti fizikai és a Maharishi Mahesh Yogi által újrarendszerezett, és feltárt ősi védikus tudományban szerzett ismereteimre fogok támaszkodni. Ennek fényében talán most furcsának találja a kedves asztrológus olvasó, hogy akkor ez az írás mit keres egy asztrológiai lapban. Nos, a válasz egyszerű, Dr Janák Lajos, kinek ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy a fenti témát egy előadás keretében a Baktay Ervin Asztrológiai Egyesület tagjainak előadhattam, megkért, hogy írásban is foglaljam össze az előadás tartalmát az egyesület lapja számára. A másik okot viszont már a kedves olvasó tárhatja fel, mégpedig úgy, hogy megpróbál választ adni arra az egyszerű kérdésre, miért működik az asztrológia? Vajon a Naprendszer bolygóinak mozgása, helyzete, miért használható fel az emberi viselkedés, sorsfejlődés vizsgálatára, követésére? A legtöbben általában vagy nem gondolkodtak még el ezen a kérdésen, vagy úgy gondolják hallott, vagy olvasott információk alapján, hogy a bolygók közvetlen emberre kifejtett hatása, és ezek figyelembevétele az, ami az asztrológia működésének hátterében áll. Egy tudomány megismerésénél és használatánál fontos, hogy tisztába legyünk a miérttel. Mindig ez legyen az első, amit felteszünk, bármilyen ismeretrendszert is próbálunk elsajátítani. Miért? Nos, az asztrológia, pontosabban az ősi védikus asztrológia vagy Dzsjótish esetében én most ezt szeretném megtenni a kozmológia, a tudat és az agyműködés jelen korunkban felfedezésre került ismeretin keresztül.
Az elmúlt száz évben forradalmi ismeretekre tettünk szert a világegyetem születése, fejlődése, és ezen belül az anyag felépítése területén. Tudjuk, hogy a Világegyetemnek volt egy születési pillanata, ezt ma Ősrobbanásnak nevezzük, amikor is megszületett a tér és az idő, valamint azok a természeti törvények és anyagi energia-hullámzások, melyek az idő előre haladtával, valamint a tér tágulásából eredő lehűlés miatt végül a ma látható anyagi szerveződésekbe, csillagokban, galaxisokba és galaxis-halmazokba sűrűsödtek össze. Fontos tudnunk, ami egyben a kozmológia még megoldatlan talánya, hogy az indulásnál a Világegyetem roppant rendezett volt, mondhatnák azt is, hogy hatalmas információt sűrített egy pontba, mely mint újlenyomat, ma az anyag és a téridő kvantumszerveződésében, valamint a természeti állandók és törvények szerkezetében tükröződik vissza. Vajon, hogyan lehetséges ez? Nos, mindannyian „tudatában” vagyunk annak, hogy a Világegyetem téridején, energiáin és anyagi összetevőin túl tartalmaz egy másik fontos összetevőt, és ez a tudat. A jelenlegi agykutatás úgy véli, hogy az emberi tudatosság vagy információ észlelési képesség az anyag bonyolult szerveződésének és kölcsönhatási törvényszerűségeinek következménye. Ha ezt elfogadjuk, akkor ebből azonban az is következik, hogy az anyag, és az anyag viselkedését irányító törvények már az univerzum kezdetén is magukban hordozták a tudat jelenségének időben későbbi megnyilvánulási lehetőségét. Azaz a korai univerzum plazmaszerű anyaghalmazának kvantumos rezgései, illetve a téridő korai szerkezete szintén rendelkezett valamiféle tudatossággal, amit nevezhetünk egyetemes tudatnak, melynek kifejeződése ma az emberi idegrendszer működésén át megnyilvánuló tudatosságunk. Ezt azonban már az ősi védikus tudomány is felfedezte, és ezt az egyetemes tudatosságot nevezték el Brahmannak. A fentiek fényében tehát azt mondhatjuk, hogy a Világegyetem esetében egy tudati és anyagi fejlődésről beszélhetünk, ahol a tudatosságot, mint információ észlelő és keltő folyamatként értelmezhetjük a modern fizika szempontjából. Ma már az anyagi összetevők viselkedésnél és kölcsönhatásnál az energiák kicserélődésén túl alapvetőn információ cseréről is beszélünk, sőt, ma úgy gondoljuk, hogy az információ-megmaradás képezi az összes megmaradási tételünk (anyag-, energia- stb. megmaradás) valódi hátterét. Ebben a képben a tudatosságot, mint információt kelőt, átalakító és észlelő folyamatot definiálhatjuk, ahol az öntudatosság az önészlelt információként értelmezhető. Ezekhez az információ-átalakulásokhoz, akárcsak az anyag szerkezeti, helyzeti stb. átalakulásaihoz rendelt energiákhoz, szintén rendelhető egy új energiafajta, amit ma tudományosan topológiai energiának nevezünk, mely név a folyamatot értelmező matematikai leírásból fakad. E két energiafajta kölcsönhatása idézi elő az anyag tudatos észlelésének jelenségét. Azt is mondhatjuk, hogy az anyag valójában saját létezésének információját is hordozza, rendelkezik tudatossággal és öntudattal, mely ebben a másik energiafajtában képeződik le, és amikor két anyagi rendszer kölcsönhat, ez egyúttal tudatos észlelési, és információcserét is kivált. Az információ átalakulását, szerveződését azonban logikai törvények, folyamatok vezérlik, ami a tudat esetében az értelem jelenségét képviseli. Vagyis a fenti folyamatok az információ-struktúrák értelemmel történő felfogását is jelentik, azaz ezek a rezdülések a gondolat hullámzásaiként is felfoghatók. Ha belegondolunk ezt egy tudatos értelemmel felfogott Világegyetem esetében – márpedig egy ilyen világban élünk! - el is várjuk, azaz eleddig semmi mást nem tettünk, csak tudományosan is megalkottunk minden olyan fogalmi rendszert, amivel a tényszerű valóságot, és annak összetevőt megragadhatjuk, leírhatjuk. A tudat és az anyagként észlelt információ kölcsönhatásának - ami egyben az univerzum fejlődésének folyamata, ahogy fentebb láttuk - részletes vizsgálata azt is feltárta, hogy ez a dinamikus holográfia, vagy vetítés törvényszerűséget követi, amit tisztán logikai úton kapunk meg, mondhatnák azt is, hogy a Világegyetem önmaga nyilvánítja ki ezt a tényt. A holografikus jelenségekről tudjuk, hogy óriási információtárolási képességgel bírnak, s hogy az alkotók szerveződése mindent tartalmaz az egész rendszerről, azaz a hologram minden egyes darabkája tartalmazza az összes információt, amit a hologram hordoz, tehát akár egy pontjából is kinyerhetjük a benne tárolt információt. Ha az Univerzum szerveződését és fejlődését valóban egy ilyen folyamat vezérli, ahogy ma hisszük, akkor a fentiek fényében az is elmondható, hogy az időbeli fejlődésében az egész információ átadódik, és minden korábbi állapot leképeződik, mint emlék, az új állapotba. Vagyis a ma létező galaxisok, csillagok, bolygók, csillagközi gázok stb. állapotukban hordozzák az egész univerzum ezt megelőző összes fejlődési lépcsőjének emléknyomát, mint információt. Eddig eljutva, vagy már korábban is biztos megjelent önben kedves olvasó, hogy mi célt szolgál ez a kifejtés. Nos, a válasz egyszerű, a fentiekben elmondottak a Naprendszerünkre is igazak. Igaz rá, hogy rendelkezik tudatossággal, és az is, hogy az egész univerzum állapota tükröződik benne, még ha nem is fedeztünk fel ezekből mindent, és ez a tény ránk, emberekre, mint a Naprendszerünk egyik teremtményére is igaz. Testünk anyagi alkotói az univerzum egész fejlődésének következményei, szerkezetében és a tudatosságunk működésében pedig az összes természeti törvény tükröződik, értelmünkkel éppen ezért is foghattuk fel és fedezhettük fel ezeket a törvényeket. Az ősi védikus tudomány, mint a tudat egyetemes törvényszerűségeinek tudománya, ahogy erre Maharishi rávilágított, pontosan ugyanezt állítja, vagyis, hogy az emberi test felépítése, illetve annak működése az univerzum tökéletes mása. Ezt más szentiratok is kimondták, mint igazságot, a Bibliában olvashatjuk, hogy az „Isten a saját képmására teremtette az embert”. Ez pedig azt jelenti, hogy ha bennünk is tükröződik minden, ami a Világegyetemben megtalálható, akkor a Naprendszerünk is ott rejtőzik valahol bennünk. Eme irányelveket, illetve Maharishi útmutatásait követve dr. Tony Nader agykutató orvosnak mindezt valóban sikerült igazolni, melyet a Human Physiology, expression of Veda and the Vedic literature című kiváló könyvében részletesen is kifejt. Eszerint a véda, azaz a tiszta tudás hangokban kifejezett rezgései, ami a védikus irodalom szerkezetét is képviseli, valójában a Világegyetemet felépítő alkotók finomrezgései, mely rezgéseket a védákat kinyilatkoztató vagy megélő rishik a maximálisan kifejlett vagy megvilágosodott tudatuk csendjében hallottak, illetve láttak meg. Ennek elérésére speciális tudattechnológiákat alkalmaztak, mint például a Transzcendentális Meditáció vagy TM, hogy azt számunkra ma Maharishi elérhetővé tette eme ősi hagyomány közvetítése jóvoltából. A védikus tudomány egyik ága a már fentebb említett dzsjótish, védikus csillagászat vagy asztrológia is, melynek szerkezetéről - ami egyben a Naprendszerünk szerkezetét, illetve a különféle csillagképek lunáris és földről látott elhelyezkedését is tartalmazza - a kutatás fényében kiderült, hogy agyfiziológiánk egy speciális szerveződésével az úgynevezett limbikus rendszerrel és az ide tartotó funkcionális agyi összetevőkkel (Basal ganglia, talamusz, hipotalamuasz) áll szerkezeti kapcsolatban. Tömören azt is mondhatjuk, ahogy vártuk, hogy a Naprendszer ebben az agyi szerveződésbe képeződött le bennünk. A további kutatások pontosan kimutatták, hogy a védikus asztrológia (mely az összes ismert asztrológiai irányzatok egyik legősibb formájaként azok forrásának tekinthető) által figyelembe vett naprendszeri bolygók és az úgynevezett Holdcsomópontok, valamint a 27 lunáris csillagkép és a 12 zodiákus csillagképe az agyfiziológia bizonyos összetevőinek feletethető meg. Sőt az ehhez rendelt minőségek tökéletesen tükröződnek az adott agyfiziológiai összetevő által fenntartott folyamatokban. Így például a Nap, ami a védikus asztrológiában az Önvaló vagy Én, a király, a hatalom és az apa minőséget képviseli, tökéletesen tükröződik a talamusz elhelyezkedésében az agy közepén, szerkezetében és működésében. A Nap a naprendszer központja, körülötte kering az összes bolygó, és minden aktivitás forrása és központja. A modern agykutatás feltárta, hogy a talamusz működése felelős az önkifejezésünk összes átfogó jellemvonásának kiszámításáért, a tudatállapot váltásokért, az alvási folyamatok irányításáért. A limbikus rendszer középpontja, olyan akár egy király, hiszen minden itt zajló aktivitást ő irányít. Anatómiailag a talamusz körül egy idegnyúlványokból álló koronaszerű formációt találunk, az úgynevezett korona radiátát vagy radiális koronát! Ez olyan akár egy királyi korona. Ezt a dzsjótish meglátója Parashara rishi a Napként azonosította rendszerében. Ugyanígy például a Marsot az amigdalán belüli vörös nukleusszal azonosította, ami nemcsak színében, de működésében is a Marshoz rendelt minőségeknek feleltethető meg. Azt mondhatjuk tehát, hogy amikor Parashara tudata működésében, mely egyúttal az idegrendszere funkcionális szerkezeti aktivitásainak tükröződései is egyben, megélte eme minőségeknek a Naprendszer aktivitásaiban való tükröződését, egy tökéletes számolási rendszert tudott megalkotni, ahol a Naprendszer bolygóinak helyzetéből, egymáshoz való viszonyából közvetlenül tudott következtetni a nekik megfelelő idegrendszeri összetevők működésére, időbeli ciklusváltozásaira, és ezek személyiségjegyekben, viselkedési jegyekben való kifejeződésére. Vagyis a születési időpont pontos meghatározását követően, akár részletesen nyomon lehet így követni, a bolygók helyzetének figyelembevételével, az egyén viselkedési mintáit, környezettel való kapcsolatát és azok visszahatásait, hiszen ezek is a tudat kifejeződési, ahogy láttuk.
Most már tehát közösen is levonhatjuk azt az egyszerű logikust következtetést, hogy az asztrológia azért működik, azért is nevezhető tudománynak, akárcsak a csillagászat, mert révén következetes információkat nyerhetünk a bennünk zajló idegi és tudati folyamatokról, azok személyiségünkön való megnyilvánulásáról, és környezetre való hatásáról. Lehullott tehát az a sok évszázados misztikus lepel, ami eleddig az asztrológiát körbelengte, és feltárult az az egyszerű igazság, amit legbelül mindenki, aki ezt a tudományt műveli, érzett. S ez nem csak egy elképzelés, vagy filozófia, hiszen ezt a tudományt évezredek óta használják indiában sikeresen, illetve a fenti tudományos háttér fényében megérthettük a dzsjótisban használt úgynevezett jagja tudattechnológiák hatásmechanizmusát, melyek segítségével képesek az egyént érő kedvező hatások erősítésére, illetve a kedvezőtlenek gyengítésére. Ezen túlmenően ez a tudás most azt is megvilágította, hogy ez a rendszer miért használható tudatfejlesztésre, és a megvilágosodás, vagy mindentudás elérésére. Hiszen alkalmazásakor ez a tudás közvetlenül hat a fent megemlített agyterületekre, mely a rendszeres alkalmazás révén automatikussá teheti azt a finom tudati ráérzést vagy intuíciót, melynek révén pontos rálátásunk lehet mindarra, amit eleddig az asztrológiai térkép elemzése révén tárhattunk fel. S valójában ez minden tudás célja, hogy a végén a létezésünk részévé váljon, s éljük az ebből származó előnyöket a nap huszonnégy órájában! Ezt kívánom én is a kedves olvasónak!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
