Nem könnyű felismerni az ördögi törekvéseket, mert sokszor van szépen csomagolva és kívánatos hangja, illata megtéveszt! Megy egy nagyban is, személyesen is. Az, hogy tudatosan vagy tudattalanul megy, teljesen mindegy, mert ami az imaginációban van, az megjelenik és hat.
Akkor érted meg a másik fájdalmát, ha a magadét megértetted. Akkor már nem csak "nézed" a másikét, hanem látod is.
Mindezzel együtt azonban, a látó is , a látott is , saját maga feladata marad megkűzdeni a fájdalmat okozó illuzióval. Az igazság ugyanis felszabadít, nem fáj.
A sok téves elmélet, a rossz mentalitás, az önámítás, a nem tudatos tartalmak okoznak fájdalmat. Ha kicseréled a képeket , amik fájdalmat okoznak, azok szertefoszlanak és már nincs mi fájjon. Az egyetemesen érvényes igazságot fontos meglátni és akkor nincs mi fájjon. Ezt mindenki saját magában és magán tudja elvégezni, lehetetlen átruházni.
Az ördög nem alszik, állandóan fontos leleplezni ahhoz, hogy ne keltsen a lélekben zavart, perturbációt.
Könnyű beleesni abban a hibába, hogy a panaszkodást és a házastárs elárulását választja valaki teljesen öntudatlanul is akár, arra, hogy takargassa saját elégedetlenségét és agresszióját. Saját hatalmi mániáját vagy menekülési ösztönét. Csábítási műveletekbe bocsátkozik azzal, hogy feltűnteti magát szenvedő alanynak. Ilyenkor a személyes felelősséget mellőzi, a hatalmi és a csillogtatási és önsajnáló, önfényező mentalitás veszi át a vezető szerepet. ( Saját kezével követi el saját magán és az áldozatán). Egyszerűen vadászik és megkapja azt a vadat, amelyik éppen gyenge.
Könnyű , mondjuk a férjet , a háta mögött blamálni és idegen embereknek vagy más férfinek kéjesen és öntelten arról hadoválni, hogy a férj milyen rossz ember. Mégis kihez képest? Az őt eláruló és őt ferszarvazó nőhőz képest?
Sokat dolgoztam nők között. Egyfolytában ment a panasz és a sirám a férjekről. Azok, akik magukat nem vonták ki a számításból, tehát nem voltak szingli és feminista tévképzeteik, azoknak nem volt panaszkodási kényszerük. Ott merült fel bennem legelőszőr a kérdés, hogy az ilyen nőszemélyek mégis hogy képzelik el az életet? Véletlenszerű kóválygásnak? Ők hol állnak abban a képben, vagy hogy kerültek a férjeik oldalára? Odavitte a kismókus? Vagy mi? Persze tudom, hogy a vallásos szemlélet szerint , ami lehet materiális vallásosság is, mindig a másik az oka a bajoknak.
Kevés nő tudja, hogy a női erő, kontroll és felelősségteljesség nélkül, mekkora romboló, rohasztó erővel bír. Sötét , nem világos. ha világos az erő, akkor nem rombol, hanem épít , teremt, óv és megtart.
Tudom, mert nőből vagyok, figyeltem és kutatom a témát, el egészen a metafizikai gyökerekig. Ez nem a reklám helye, de sorselemzéssel foglalkozva teljesen világos, hogy nem csak férfias agresszió létezik. Az alattomos, aláaknázó, mérgező, finoman mosolygó , de robbantásra kész női rejtett bántalom erősebb, mint a férfias durvaság. Nem lehet rá felkészülni és kivédeni, csak azoknak, akiknek erre rálátásuk van. Alattomban szétszed, lassan emészt el, mint a rák.
A rendeltetéssel tisztában levő női személynek eszébe se jut méricskélni magát a férfihez és arra panaszkodni, azon uralkodni akarni, azzal versenyezni, azzal kitolni . Legfőképpen nem annak háta mögött. Nem jut eszébe családokat bomlasztani, nem jut eszébe a szingliség, nem írkál olyanokat, hogy az egyedüllét az micsoda jó dolog.
Miközben olyanokat írkálnak az ilyen feminista eszmével fertőzőtt nőszemélyek, hogy egyedül lenni ( persze férfi nélkül) micsoda nagyvonalú és rendes és helyénvaló dolog, mert az micsoda erőt jelez, aközben családos férfiakat csábítanak el a családjukból. Miért? Hát , mert kiderül, hogy egyedül lenni mégse valami jó és boldog állapot. Sőt, kínzó állapot. Hiszen ha magukat más férfinak kelletik, pont kifejezik azt az elemi igényüket, ami rendeltetésénél fogva hajtja őket a férfi karjába. Ez az élet rendje. Dehát , ha egy nő iszonyodik a férfitől és attól, hogy a családja szíve és összetartója legyen, ha neki ez nem érték, ha lecserélhető semmiség, vagy elhagyható , kikerülhető valami és az amazon lét csábítóbb, akkor ezt csakis rothasztással, rombolással érheti el. Bomlassza saját lényét, mint nő, bomlassza és bántalmazza a családját és annak is a családját, akivel kikezd.
De nem csak azért csábítják ki a családból a házas és családapává lett férfiakat , hogy ők, az ilyen erős , férfias nők mégiscsak alkalmi szexuális örömökben részesüljenek . Mert egy idő után eldobják az újonnan megnyomorított férfit is és ugyanúgy panaszkodnak rá, mint azelőtt a másikra - még ha csak suttyomban, magukban morogva is. Kiderül, hogy töke is van az újabban becserkészett férfinek is , nemcsak izgalmat adó farka.
Azért is teszik ezt egy újabb férfival , hogy ha már ők szinglik, akkor legyenek a férjeiktől megfosztott nők is azok, mert az micsoda érték lenne! Ha ilyen feminista és férfiellenes és családellenes amazonképzete van valakinek, azt rá akarja húzni más nőkre is, ha egyszer ő azt képzeli, hogy értékes valamit hord magában és közvetít a világba. Az ilyen férfiasnak született amazon nők, a férfiak személyisége helyén csak egy gyönyört okozó nemiszervet látnak maguk előtt, a férfiértékek, a tökösség nem érték számukra, mert saját tököt növesztenek. Illetve azt képzeltetik magukkal.
Haj, nagy az ördög birodalma! Az Isten meg hagyja lesüllyedni a pokolba azokat a nőket és a magukkal rántott férfiakat , akiknek ez tűnik menyországnak. Mindent megkap mindenki, amit akar. A nagy (büdös) szabadság és vele járó felelőtlenség "szent"nevében!
Micsoda "szent és magasztos példa", amiből a következő generáció is arra nevelhető, hogy a férfiakat le lehet lazán cserélni, a családot lehet robbantani. Fogyasztói mentalitás egy az egyben.
Egytől egyig torz vallásosságban szenvednek az ilyen nők (és nőies férfiak) és ártalmas , fertőző hatással vannak nem csak a családtagjaikra akikkel nagy büszkén pózolnak ( holott legtöbbször csak a gyerekeikkel vannak a képen, a férjek , az apák mindig lemaradnak valahogy), és azokra is bajt és bánatot hoznak, akiket felhasználnak ehhez a gyalázatos férfiasság- játszmáikhoz.
Őrízzen mindenkit az Úristen az ilyen karmikus sugallatot hordozó nőktől, akik angyalbőrben pózoló boszorkányok! Az alkímiai műveleteket fordítva és ártalmakra alkalmazzák. Ők is tönkremennek bele egyébként. Az epeproblémáktól a legmegfoghatatlanabb rákos vagy autoimmun betegségekig, a balesetektől az agyvérzésig, mind magukra hozhatják eszement és felelőtlen magatartásuk és mentalitásuk következtében.
A tűzzel, az életenergiával játszani pont olyan veszélyes, mint medvével ( a felelősséggel) játszmázni.
Lehetnek valakinek bár jó , pozitív jellemvonásai , tulajdonságai, mert ha az ártalmat hordozó és fertőző , negatív jellemvonsait nem változtatja t pozitívvá, a meglévő pozitívak nem elegek és nem védik meg a sérülésektől, betegsgektől, nyomorúságos kudarcoktól.
Lehet valakinek jó képessége, ha a tévképzeteit táplálja. Nem védi meg a sebészkéstől. A sebészkéstől az védi meg, ha a benne levő torz imaginációit , az életenergiáját nem veti be csalásba és hazudozásba.
Tiszta egészségesnek pontosan úgy lehet lenni, mint tiszta nyomorúságosnak. Az alattomosság, a csalás, a lopás, a rejtőzkődés mindig bajt okoz. Mindig. Kivétel nélkül.
Vigyázzunk egymásra jól, szeressük egymást jól! Az emberek a másik felükkel - férjeikkel, feleségeikkel- tudják kiegészíteni magukat és a kiegyenlítődést elérni. Nem kell senkinek növesztenie magának több nőt vagy több férfit egyik felére. Az már beteges magatartás.
Sokan nem gondolják át, hogy a szülői háztól házasságot kötni egészséges, mert a háttérről leválni normális dolog. De amikor vándorlásba fognak a felek, újabb másik feleket keresnek maguknak, azt már nem ugyanazzal a háttérrel teszik, hiszen a szüleiket nem ők teremtették, de a szétdúlt házasságot és családot már ők teremtették. Azok "nem múlnak el ", "nem tűnnek el " sehova se. Náluk, rajtuk marad, amíg az élet tart. Nem úgy számol az ember az első, mint a második esetben. Ami pedig bonyolult, azzal mindig több bajlódás van és az ember elveszti a réven, amit nyert a vámon. Az élet tiszta , eredendő volta egyszerű transzparens és szép. Az ember nyugodt tőle.
Dehát a tetű a szarban is jól érzi magát. Van, aki a dúlásban , rombolásban, szenvedésben és szenvedtetésben örömét és gyönyörét leli. Szeretetet hazudva , gyűlőletét élvezi. Vagyis őrjöng. Csak kicsit kell felpiszkálják a hazudozását.
Isten óvjon mindenkit az ártó sugallatokról! Ámen
