Szabadság

 Hamvas Béla írja a Tabula Smaragdinában, azt írja : "A zsarnokok nem a szabadság megadását nem bírják ki, hanem saját félelmüket. A nép pedig nem a terrort nem bírja ki, hanem a szabadságát hiányát.

A zsarnok attól retteg, hogy a szabadság megadása anarchikus felbomlás lesz. Mi lesz, ha mindenki szabad lesz? Mindenki harca mindenki ellen. A nép pedig attól retteg, hogy szabadságának kis töredékét is elveszti, s hogy ezt megvédje, bűncselekményekre is képes.

A zsarnok erre egyenlőséget akar teremteni (hogy az egységet megrabolja).A nép az egyenlőséggel visszaél, és megrabolja a szabadságot."

Szabadság valóságferdítésben nem lehetséges. Szabadságot elérni úgy, hogy nem terhelem be magam a hazugságaimmal, vagyis ha nem vállalom fel , hogy miben , hol és mennyire ferdítem a valóságot, nem lehetséges. Nem minden lehetséges és nem minden szabad akárhogy. Egyszerűen azért, mert a valóság nem kényelmes és szórakoztató, tetszetős, konfortos alapon zajlik. Van neki egy pontos rendje és azt semmi se boríthatja fel.

Ha nem vállalok magamért teljes felelősséget, akkor hárítok. Nem számít hány százaléban hárítok vagy hazudok. A magam egészsége a hazudozások mentén omlik meg.

Amit dugiba lehet művelni az olyan, mint a féreg tevékenysége az almán belül. Amiről azt érzem, hogy el kell rejtenem, az olyasmi, ami ha napfényre kerül nem állja ki az igazság próbáját. Ezért félelelm az alapja, akérmennyire tűnik ártatlannak az a csalás, az önámítás.

A hazugság nem képes megállni a saját lábán. Ahhoz, hogy életben maradjon szívnia kell az ember vérét, más szóval az ember az életerejét hagyja elszívni. Ez nem szabadság. Ez a hazugság rabságába esett ember helyzete.

A hazugság alattomos utakon jár és sokkal több áldozatba (pénzbe ) kerül, a transzparens akarat z igazság fényénél.

A hazugságok bilincse alól úgy, hogy azokat nem vállaljuk fel, nincs hogy felszabadulni. A hazugságokat, a valóságról alkotott képzeteket csak felszámolni lehet. Vallásosok ezt úgy fejezik ki, hogy átadják krisztusnak, vagyis a világ világossága erősségű fénynek.

Amit nem tartok a kezemben , azt nem tudom megművelni. Ha nem terhelem be magam a hazugságaimmal, nem tudom felszámolni.

Mi segít felismerni a hazudozást? A tárgyi valóság. A történet megmutatja minek mentén alakult ki egy-egy fájdalmat, zavart, szenvedést hozó helyzet. Az okát felszámolni, tehát a hazugságot generáló hajlamot úgy lehet, ha az ember visszavezeti a gyökerekig azt a képet, amiből elindult a valóságferdítés. Más út nincs.

A hazugság több rétegű lehet. Egymásra torlódó hazugságrétegek nehezebben számolhatóak fel. Kitartás, bátorság, elköteleződés szükségeltetik. Az asztrológia segíthet ebben, mert képes megmutatni, hogy milyen jellegű valóságferdítésre hajlamos valaki. Hazudni nagyon ügyesen tud mindenki, saját magának.

Pl hazugság az, amikor azt mondom lazán, hogy nem csalok. Dehogyis. Semmi rosszat nem teszek. Miközben csalok, mert valamilyen élvezethez el akarok jutni, azt meg akarom szerezni, s mivel a bennem levő erkölcsi mérce jelzi, hogy az helytelen, nincs rendben, hát simán lehazudom magam előtt. Ha hangosan is kimondom, hogy dehogyis, nem rejtek semmit, még rosszabb - rám nézve. Mert abban a pillanatban, amikor a valóságban zavar keletkezik ( a hazudozás zavarja az élet folyamatát) Isten szeme odafordul. A finom szellemi dimenziók szintjén beindul a leleplezési folyamat, mert a Lét önmagát önmagából rendezi, Ez ilyen, ezen ember nem változtat.

Jung írta valahol, hogy az áldozat kihívja maga ellen a gyilkost. Van egy pont , ahol kiegyenlítődik a két véglet. Ugyanígy, amint a valóság szövetén olyan vibtáció keletkezik, ami veszélyezteti a valóság rendjét, harmóniáját, keletkezik egy hullám, ami arra fog irányulni, hogy megszüntesse, illetve áthangolja a zavart okozó , alacsony vibrációjú törekvést. Ezért van az, hogy az intelligencia pont úgy jelen van egy olyan esetben, ahol a rendet szabotálják, -csak ez az intelligencia le van fokozva-, és van az a magas rezgésű intelligencia, ami felszámolja a rendet okozó zavart.

Nincs egy sötét és egy világos intelligencia. Egy intelligencia van különböző frekvencián. Az ember, annak függvényében, hogy milyen rezgéstartományokban mozog szabotálja vagy épségben tartja életét, lényét. Attól függőne, hogyan van a lénye hangolva , úgy kerül alacsony vagy magas frekvenciájú vibrációkba.

Ha "magam alatt vagyok", azt jelenti valami önámítás zavar. Lehet nagyon összetett, lehet lazább szerkezetű. Ez alacsony vibráció, tehát elindulok a hazudozás felé, mert valamivel ki kell egyenlítsem ezt a sötét hangulatot. Megtalálom a hozzám hasonlóan alacsony hangulatban lévő helyzetet és embert. Megtalálom a társam a hazudozásban. Ez a hamis kiegyenlítődés és ez még jobban lehúz, mert a bűntudatom vastagabb lett. Innen még nehezebben hangolom fel magam, mert a szálak, amiket szőttem, jobban összebogozódtak és nem látom a fényt, amit eleve hiányoltam és amiért belekerültem a sötét "magam alá" állapotba.

A tarnszcendens fénynek (értelemnek, világosságnak) magas a frekvenciája. Oda csak hálával, valódi szeretettel tudok felhangolódni. Ott nincs titok és rejtőzkődés, bújocska. Kitől akarnék elbújni és mohó vágyaimat kielégítgetni, amikor az ÉN VAGYOK önazonosságomra hangolom fel magam. Ott nincs szükség már, csak teljes elégedettség és béke. Nyugalom. Ott nem zavarnak a vágyak árnyai.

Amint viszont megjelenik egy vágyálom, elindul a vibrációcsökkenés és addig tart, amíg kiderül arról a vágyról, hogy amit vele teremtek illeszkedik-e , felhangolható-e az önazonosság frekvenciájára? Elég tiszta-e? Mert ha árt valamilyen formában, egyszerűen nem hangolható fel. Ha egy vágyálom és annak hozadéka zavarja a legfelsőbb kört bennem, akkor lehetetlen lesz magam felhangolni. Egyszerűen leáll az egész folyamat alacsonyabb frekvencián, ahol olyan árnyakkal élők vannak, akik számára ugyanúgy lehetetlen az elégedettség és pozitív kiegyenlítettség fokára jutni. Még valami hazudozás miatt megrekedtek. Még "hazudnak valami szépet" és a "jóakarat" kockaköveivel a valamilyen szintű (lefokozott) pokoli állapotaik útján rakosgatják. Ugye, a mondás se hiába született.

Van egy csapda tehát abban, amikor valaki azt képzeli, hogy pusztán imával, jógagyakorlatokkal, meditációs technikákkal felhangolhatja magát az optimális frekvenciára, ahol nincs hazugságkényszere. Ugyanis, amíg nem terheli be magát saját hazugsághajlamai felvállalásával, amíg nem néz szembe hogyan teremti meg magában a korrupciót, addig csak mindig visszazuhan a "magam alatt vagyok" kínzó állapotába. Árt magának és a környezetének egyfolytában. Mert alacsony frekvencián nem lehet nem ártani és nem lehet nem lehúzni a hangulatot, a kedélyt.

Ezen nem segít semmiféle elnézés, szórakoztatás, figyelemelterelés. Ugyanis maga a valóság kényszeríti ki az emberből a tisztulást. Isten nem úgy kíméletlen, és nem úgy kegyelmes, hogy elveszi a tapasztalatot, hanem úgy, hogy belenyomja az ember orrát a hazugságai bűzébe ,annyiszor ahányszor arra szükség van. Amíg az ember magához tér és nem úgy él, hogy "mer elég kicsi lenni" és ezzel elindul az irigykedésben. Addig marad az ember kínokban és fájdalomban amíg elkezdi felszámolni mindazt, ami a kedélyét nyomasztja.

A legjobb lemondani mindenféle ajzószerről, ami eltereli a figyelmet és mesterséges jókedélyt kölcsönöz, mert ezek nélkül érdemes megnézni mennyire képes valaki észrevenni és felszámolni a korrupcióit. Ilyenkor észlelhető mennyire képes felhangoltan , boldogan, elégedetten élni valakinek.

Szabadság vagy rabság. Válasszatok.