Mire jó a boldogság?

https://www.youtube.com/watch?v=EHbTqMbHxwk&t=325s

Nem oltásellenes vagyok, hanem boldogságpárti.  Az oltásokat azért adják, hogy ismertessék (szoktassák?) meg az immunrendszerrel  egy legyengített  kórokozót és serkenjen harcba a szervezet korábban , vívjon győzelmet felette.  Meg szeretné előzni az ember a strapát, azt gondolván kifog az életen. Azonban, ahogy  kézzelfoghatóan látszik, az élet nem ilyen szimpla alapokon zajlik, huncutul kifog az emberen és mégis bele lehet esni betegeskedésekbe akkor is, ha oltottak vagyunk . Ugyanígy, az is nyugodtan felmerül, hogy oltás nélkül se esünk bele betegségekbe, holott körülöttünk oltottak és nem oltottak is bajlódnak  vírusokkal.

Az immunrendszert  állóképességnek hívom magyarul és az állóképesség nem egyéb mint a boldog állapot. Olyan boldogsági állapot, amely  egységérzetből táplálkozik, nem kell hozzá különleges ok, motiváció. Alapmotívuma olyan szerves felfogás a létezésről és annak alanyáról, a személyről ( ön-mag- (am)-ról) amely stabil és megingathatatlan. Olyan forró összetartozásérzés  a teljes mindenséggel, mely nem bomlasztható. Ez nem  az agyi tekervények műkődésének az eredménye,  mint ahogy egy motor sem azért műkődik , mert vannak benne alkatrészek és tud műkődni.  Kell hozzá  begyújthatóság, tűz, szikra, égés. Az agy   eszköze az elmének, az elme eszköze az őserőknek, az őserők az esszenciái az életműkődésnek. Vagyis ők maguk , együtthatásuk  jelentik az életet.  Az alany gondolkodik az agyával, nem az agya, az alannyal. Nem azért ússza meg valaki a betegségeket , mert agyilag mondogatja magának , hogy boldog. Ez nem elég. Ez nem adja meg azt az életműkődés- intenzitást, ami  által létrejön  a kellően erős tartás. 

A tudat több, mint a ráció, a ráció létezni se tudna tudat nélkül. A személyi tudat tisztasága és zavarhatatlansága  nem támadható. Nyílván, ezt elérni fogyasztói mentalitással, kételkedésekkel és egyéb eszmékkel , lehetetlen. 

Ha bomlaszthatatlan boldogságérzete van az alanynak /személynek,  akkor végzetesen nem tudják megbetegíteni a baktériumok, vírusos fertőződéseknek kevés a valószínűsége. Ezért  létezhet olyan, amikor járványok idején , vannak túlélők. Ezért van az, hogy boldogságállapot idején a betegeskedések rövidebbek, enyhébb a kifutásuk.

Legtöbbször, nem tudatos ez a belső, mély , szerves egységérzet, vagyis az ember nem tudná elmesélni, ha kérdeznék, hogy  miért nem kapja el  egyik vagy másik fertőzést. Miért esik át ő könnyebben egye-egy betegeskedésen, baleseten, míg mások többet kínlódnak.  Egyszerűen harmóniában vannak az őserők, melyekből az ember összetevődik és melyek rajta keresztül áramlanak.  Az élet rendben zajlik. 

A fejlődéshez, vagyis ahhoz, hogy  a helyzetekben kellően elvégzett konfrontáció nyomán újabb felismerésekhez jusson valaki, a legjobb , ha alapállásban boldogság van. Fejlődni azt jelenti, hogy  egyre összetettebb  formákban és tartalmakban is  felfedezni az életrendet.  Fejlődni , azt is jelenti, hogy nem haragudni, amiért összekuszálódott  formákkal és tartalmakkal konfrontálódni  szükséges. Nem neheztelni, amiért  egyáltalán erről szól a létezés.

 Boldogan venni az akadályokat, kellő lendülettel és bátorsággal, értelemmel és türelemmel venni fel a harcot, nyíltan, ön-és ősbizalommal , olyan következményekkel jár,  melyek a fizikai világban úgy vetülnek le, mint testi egészség. Nem kezdenek romolni a szervek, a szövetek nem károsodnak, a sejtek nem kezdenek kódokat félreolvasni. Amint fent, úgy lent elv alapján, ha a képzeletvilágban nincs káosz, ijedelem, szorongás, félelem, gyűlőlet, más szóval, ha nincs diszharmónia, akkor a fizikai szervezetben is normálisan zajlanak a folyamatok. Káosz mindig keletkezhet, ez a dolga. A tudatnak meg az, hogy a káoszt renddé alakítsa. Paradoxon. Ha belenyúl , káoszt szül, majd elrendezi újra.

Szokássá válhat, hogy valami ellen megy a harc. Ha ezt kell mondani, akkor az ellenfél  a diszharmónia és a harc abból áll, hogy átváltoztatjuk harmóniává. Megfosszuk azoktól az áligazságoktól, amelyekből táplálkozik. Leszereljük , felmutatva  eredeti formáját és tartalmát.

Minden diszharmónia megbonthatja a boldogságérzetet. A diszharmóniák azonban nem önálló forrással rendelkező valóságok. Nem létezik egy harmónikus valóság és egy diszharmónikus valóság. Egy valóság van, melyen belül diszharmóniák léphetnek fel.  Ha például nem áramlik egészségesen  a Szaturnusz által jelölt őserő , tehát diszharmónikusan jelentkezik , akkor a csontokban keletkeznek elváltozások. A fájdalom jelzi, hogy valamit abba kell hagyni, a tartás, a felelősség közeledik valamelyik véglet felé. Vagy túlságosan mereven állunk valamihez, vagy túlságosan lazán. 

Ha az ember észre veszi, hogy fizikailag hajlamos a megfázásra és ezek a megfázások  torokfájdalmakkal járnak, akkor hiába oltatja be magát influenza elleni oltással, mert ha az őserő, jelen esetben a Vénuszi őserő, mely a Bika uralkodója, szélsőséges formában kap helyet a személy életvitelében, akkor  ameddig ezt nem hozza rendbe , semmiféle oltás nem menti fel  a diszharmónikus megélés következményei alól. Valószínű, hogy nem nyel le valamit, vagy túl sokat nyel, torkos. Aggódik az anyagiakért, a kényelemért, a kellemes dolgoktól való lemaradásért, stb.  Nem kimondottan fizikai táplálék jön szóba torkosság esetén, hanem szellemi információ is lehet.  Természetesen nem elég ennyi példának, mert ha láz van, akkor a Marsi erők is közre játszanak,  mint  pl az elfojtott  tűz  (indulatok) . Ha mirigyek duzzadnak meg , akkor a Neptunusz ősereje is beleszól a dologba, stb. Legyen elég annyi, hogy az okok nem a ráció világában találhatók, hanem az analógiás láncban és mivel az élet felülről lefelé nő, minél sikeresebben oldunk fel egy diszharmóniát  a finomabb dimenziók szintjén, annál könnyebb lefolyása van  fizikailag a bántalomnak. Minél boldogtalanabb az alapállás, annál jobban eluralja a betegség az embert. Mert ha az ember boldog,-derűs alapállását meg bírja tartani, akkor ez a derű is hozzájárul ahhoz, hogy hamarabb meggyógyuljon.

Amikor a születési térképen, más szóval  a személyi horoszkópban megfigyeli az ember , hol hajlamos káoszt gerjeszteni magában, már tett egy lépést afelé, hogy a boldogsági alapállást megszerezze. Ha elég komolyan veszi  a munkát, melynek során megtanítja magát arra, hogy rendbe szedje a diszharmónikus késztetéseit, annyi mint amikor immunrendszerét erősen tartja.  Amikor rááll arra az alapra, ahol a magasrendű tudat fényében  lát  és eligazodik a rendeltetésben, akkor ott van, ahol kimondható : ha isten velem, ki ellenem? Magyarán: ha az isteni érdekek mentén vándorolok és nem tévelygek vagy nem feszülök ellene az őserőknek, akkor hol van olyan szerves forma és tartalom, amit ne ismernék fel és ne tudnám a helyén kezelni? Ha személyként, emberi lényként  önreflexióval rendelkezem és ezt az önreflexiót arra használom, hogy megnézzem mi van velem, az én belső tájaimon, ahol tőlem  különböző vibrációk  rengetege hullámzik és az valamilyen módon és értelemben mind én vagyok (ugye szerves ős-rend-szer), akkor hol lenne ezen kívűl  olyan erő , ami ellenem dolgozna? 

A metafizikai Abszolútumnak nincs egyenértékű ellentéte. A sötétség és a világosság nem két valóság.

Azt hiszem, hogy  szellemi  információ-oltás is van és remélem , ez annak sikeredett. Váljon egészségünkre!