A hús elhagyása nagyon fontos, de nem elég a valódi spirituális tudatossághoz

 Olvasom a közösségi oldalon Hessesun eszmefuttatását ami arról szól, hogy megversenyezteti a vegetáriánus életmódot a mindenevő életmóddal, amiben a húsra kerül a hangsúly.

Nincs is nagyobb baj, mert kérdést feltenni mindig üdvös, amíg az jó kérdés. Kicsit olyan ez az írás, mintha azt akarná bebizonyítani, hogy bizony húsmentesen élni semmit se ér, mert íme a növényevők is mennyi féle beteges elváltozástól szenvednek. Igen, természettudományos a levezetés, csak nem tudom, akkor miért megy ki a játék a spirituális fejlődés irányába. Itt már egészen mellékvágányra kerül az egész fejtegetés, mert oda lyukad ki, hogy  : " ...jobb lenne húst enni."

Nem vezet igazi látáshoz, ha kevergetve van a természettudomány a spirituális tudatosságot elérendő eszmefuttatásokkal, mert csak lecsó lesz belőle. Vagyis homályban marad a lényeg. 

Tiszta spirituális alapálláshoz, tehát éberséghez nem tud elvezetni olyan életmód, ahol maga a spirituális információ is kotyvasz, a fizikai táplálék pedig tele van mérgekkel. Olyan mérgekkel, mint a cukor , a hús , az alkohol, a dohány, a különböző élvezeti szerek. Tehát ha orvostudományilag /természettudományilag az az állítás van igaznak tételezve, hogy valakinek a memóriája gyengül azért, mert növényekkel táplálkozik, és ezért magas spirituális fejlődést nem érhet el, csak ha eszik húst is, akkor baj van a logikával. Még természettudományügyileg is baj van a logikával, csak ez a természettudományból nem látszik. Ahhoz, hogy ennek a logikának a sántaságát fel lehessen fedezni, magasabb szemléltre kell helyezkedni. Meg kell vizsgálni metafizikai fényben. Ennek értelmében, hamis az, hogy hússal kellene táplálkozni, mert magas spirituális fejlődést agresszív magatartással,  tehát annak a logikának az elfogadásával , hogy ölni rendben lenne, lehetetlen. Sehol nincs ilyen valóságlogika ember esetében. Az ember nem csúcsragadozó. Tehát az ember helyzete nem a táplálkozáslánc csúcsa. 

Az ember semmiféle állatból se nem fejlődött ki. Az ember spirituális lény. Ahhoz képest, hogy mennyi táplálékra lenne szüksége, jóval többet eszik. Ráadásul össze-vissza mindent és modern szokásrendek szerint sokszor jobban feldolgozva, mint amennyire kellene. Ilyen formán az ember szellemileg gyengül. Nincs mitől erősődnie és magas spirituális kedélyre , tudatosságra így lehetetlen szert tenni. Rezgésszintje alacsonyra vált, lehangolódik és össze-vissza döntéseket hoz a mindennapi életében is. 

Minden szellemből keletkezik, ezért az ember , ha eltávolodik a tiszta eszméktól, szellemében kezd elgyengülni, homályosan látni és kedvetlenné válni. Máris hozzányúl a kedélyemelő képzetekhez. Könnyebb. Mindg könnyebb elgyengülni, mint ébernek, hűnek maradni a tiszta igazsághoz.

Az ember nem tud csúcsragadozó lenni önerőből, csak gyilkos tud lenni annak nyomán, hogy kitalál mindenféle eszközt ahhoz, hogy úgy tegyen mintha képes lenne úr lenni az életformák fölött. Saját magán nem sikerül úrrá lenni, így azokat a lényeket, amelyek hozzá képest alacsonyabb rendűek, kizsákmányolja.Kényúr lesz, aki felfalja, kínozza, megrabolja allatvalóit. Meg tudna lenni enélkül, de élvezetes a hatalmaskodás. 

Az ember nem állattá lesz őrületében, hanem emberalatti lénnyé, fokozódik le, ami leginkább egy szörnyeteghez áll közelebb, mivel a csúcsragadozó nem öl élvezetből és kizsákmányolásból. Szörnyetegek nem születnek, azokká válni lehet. Olyan faj vagy létforma, hogy szörny, nincs. Isten nem hoz létre szörnyeteget.

Miért sóvárog az ember arra, hogy csúcsragadozónak tételezze magát? Miért ragaszkodik ehhez az identitáshoz? Ezeregy fajta fejtegetés lát napvilágot arról, hogy miért helyes hússal táplálkozni, miközben  nyugodtan és lelkiismereti teher nélkül ,hullamérgeken élés nélkül  egészségesen megélhet terményevésen. Minden mag magától kipereg, minden gyümölcs magától lepottyan, minden termény, elválik a tövétől és tovább él. Nem lesz hulla, nem lesz halott. 

Azért, mert bizonyos korokban, éhinségek idején, vagy kivételes alkalmakkor , ha nem volt más  ráfanyalodtak a húsra és azt megfűszerezve és megpuhítva a túlélésért megették, nem képez okot arra, hogy az mindennapi tevékenység legyen és a kényelmes húselérhetőségért az állatokat kínozzák és iparilag feldolgozzák. Finommá tegyék és élvezzék. Hogy kerülhetett az alapélelem, mint a saláták , gyümölcsök, termények, magok, desszertek és nasik kateóriába?  Miféle áltudományos eszmék mentén cserélődött fel az értékes az értéktelennel, az elsődleges, a másodlagossal, vagy egyáltalán , hogyan lett érték az, ami vétek? 

Spirituális magaslatokba hogy lehet eljutni lelkiismeretileg terhelten, valóságferdítések tömkelegén keresztül? Hogy lehet betegségeket elkerülni megterhelt szervezettel? Sehogy. Viszont jól el lehet szórakozgatni az élvezetekben és sikereket lehet elérni a betegeskedések tárházában.

Nem jobb felébredni a rémálomból?

Talán egyszercsak eljut a nép gyermeke a falig, vagy a nulla pontig a kegyetlenkedésben és elege lesz a téveszmékból. Talán visszatér a hagyományhoz. Nem a népszokáshoz, hanem az önazonosság tiszta alapállásába.Onnan ugyanis belátható, hogy az Ember helye hol van és mely magatartás mentén maradhat egészséges és ép.

Minap olvastam, hogy van egy megye, ahol minden 12 -ik ember valami szellemi rokkantságban szenved. Ez azért már kezd figyelmeztető jel lenni arra nézve, hogy az eszmében, ami a hagyomány ismeretét illeti , baj van.Vagyis az alapállás megromlott.Ez pedig végighat minden létfokozaton, tehát fizikailag is elmeroggyantság üti fel a fejét. Persze, hogy ez az iparnak nagyon megfelel, lehet gyártani a sok orvosságot, amely abszolút semmit se változtat azon, hogy még több beteg legyen. A kezelés nem akadályozza meg a kór tejedését, mert az ok az alapállás kificamodásában keletkezik.

Már olyan szellemben gyengeségre hajlamos újabb életformák jönnek világra, akiket ha korán nekifognak rosszul táplálni mind szellemileg, mind fizikailag, egyre fiatalabb korban felüti fejét az elmegyengeség. Már most ijesztő ennek mértéke.Ideges, zaklatott lelkű emberek nyüzsögnek össze-vissza, mind korábban és korábban rászorulva a kedélyjavító akármikre.

Ez nem a tegnap kezdődött , természetesen. Van annak már több ezer éve is, amikor az Ember eltávolodott a tiszta forrásától. Egyes nyelvek vaskornak vagy a sötététség korának nevezik a modern kort. Mert az az igazság, hogy valóban sötét eszmék mentén gondolkodnak és cselekszenek az emberek. Mindig van pár ember , bár nagyon kevés, aki valóban átlátja a hagyományos életforma mibenlétét. De azok életműve, ha van, nem kerül az oktatás tervébe. Pedig gondolatébresztő lenne, 

Az asztrológiát is elkenték, pedig az egy nagyszerűen alkalmazható eszköz arra nézve,  ha valaki személyesen szeretne kilátni a zavaros eszmerendszerek labirintusából. Szellemi , spirituális fejlődés nem lehetséges úgy, hogy az ember nem lát be saját önkéntelen hamiskodásainak hálójába és azt nem oszlatja szét. Nem lesz elég a tiszta táplálkozás ehhez.Nem lesz elég a meditáció. Mert ha nem tudom min meditálok, akkor pont azt hozom létre, ami megzavarja a szellemem. Ezért van annyi képzavar és kiábrándulás azok körében, akik a meditációt öncélúan gyakorolják, anélkül, hogy tudnának örökölt diszharmóniájukról. Ezért csap át egyes meditációs törekvés kény és kéj vadászattá. Volt és van erre példa elég. Hamis spiritualitást is el lehet érni. Azt sokkal könnyebben , mint a normális alapállást.

Végezettül tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy tiszta spirituális alapállást elérni úgy lehet, ha az ember lemond mindenféle és fajta önámításról. Legyen az hamis koncepció, hamis morál vagy hamis fizikai táplálék.A hazudozást kell abbahagyni és akkor egyre kevesebb szenvedés jut állatra, emberre egyaránt.   

Szabadság

 Hamvas Béla írja a Tabula Smaragdinában, azt írja : "A zsarnokok nem a szabadság megadását nem bírják ki, hanem saját félelmüket. A nép pedig nem a terrort nem bírja ki, hanem a szabadságát hiányát.

A zsarnok attól retteg, hogy a szabadság megadása anarchikus felbomlás lesz. Mi lesz, ha mindenki szabad lesz? Mindenki harca mindenki ellen. A nép pedig attól retteg, hogy szabadságának kis töredékét is elveszti, s hogy ezt megvédje, bűncselekményekre is képes.

A zsarnok erre egyenlőséget akar teremteni (hogy az egységet megrabolja).A nép az egyenlőséggel visszaél, és megrabolja a szabadságot."

Szabadság valóságferdítésben nem lehetséges. Szabadságot elérni úgy, hogy nem terhelem be magam a hazugságaimmal, vagyis ha nem vállalom fel , hogy miben , hol és mennyire ferdítem a valóságot, nem lehetséges. Nem minden lehetséges és nem minden szabad akárhogy. Egyszerűen azért, mert a valóság nem kényelmes és szórakoztató, tetszetős, konfortos alapon zajlik. Van neki egy pontos rendje és azt semmi se boríthatja fel.

Ha nem vállalok magamért teljes felelősséget, akkor hárítok. Nem számít hány százaléban hárítok vagy hazudok. A magam egészsége a hazudozások mentén omlik meg.

Amit dugiba lehet művelni az olyan, mint a féreg tevékenysége az almán belül. Amiről azt érzem, hogy el kell rejtenem, az olyasmi, ami ha napfényre kerül nem állja ki az igazság próbáját. Ezért félelelm az alapja, akérmennyire tűnik ártatlannak az a csalás, az önámítás.

A hazugság nem képes megállni a saját lábán. Ahhoz, hogy életben maradjon szívnia kell az ember vérét, más szóval az ember az életerejét hagyja elszívni. Ez nem szabadság. Ez a hazugság rabságába esett ember helyzete.

A hazugság alattomos utakon jár és sokkal több áldozatba (pénzbe ) kerül, a transzparens akarat z igazság fényénél.

A hazugságok bilincse alól úgy, hogy azokat nem vállaljuk fel, nincs hogy felszabadulni. A hazugságokat, a valóságról alkotott képzeteket csak felszámolni lehet. Vallásosok ezt úgy fejezik ki, hogy átadják krisztusnak, vagyis a világ világossága erősségű fénynek.

Amit nem tartok a kezemben , azt nem tudom megművelni. Ha nem terhelem be magam a hazugságaimmal, nem tudom felszámolni.

Mi segít felismerni a hazudozást? A tárgyi valóság. A történet megmutatja minek mentén alakult ki egy-egy fájdalmat, zavart, szenvedést hozó helyzet. Az okát felszámolni, tehát a hazugságot generáló hajlamot úgy lehet, ha az ember visszavezeti a gyökerekig azt a képet, amiből elindult a valóságferdítés. Más út nincs.

A hazugság több rétegű lehet. Egymásra torlódó hazugságrétegek nehezebben számolhatóak fel. Kitartás, bátorság, elköteleződés szükségeltetik. Az asztrológia segíthet ebben, mert képes megmutatni, hogy milyen jellegű valóságferdítésre hajlamos valaki. Hazudni nagyon ügyesen tud mindenki, saját magának.

Pl hazugság az, amikor azt mondom lazán, hogy nem csalok. Dehogyis. Semmi rosszat nem teszek. Miközben csalok, mert valamilyen élvezethez el akarok jutni, azt meg akarom szerezni, s mivel a bennem levő erkölcsi mérce jelzi, hogy az helytelen, nincs rendben, hát simán lehazudom magam előtt. Ha hangosan is kimondom, hogy dehogyis, nem rejtek semmit, még rosszabb - rám nézve. Mert abban a pillanatban, amikor a valóságban zavar keletkezik ( a hazudozás zavarja az élet folyamatát) Isten szeme odafordul. A finom szellemi dimenziók szintjén beindul a leleplezési folyamat, mert a Lét önmagát önmagából rendezi, Ez ilyen, ezen ember nem változtat.

Jung írta valahol, hogy az áldozat kihívja maga ellen a gyilkost. Van egy pont , ahol kiegyenlítődik a két véglet. Ugyanígy, amint a valóság szövetén olyan vibtáció keletkezik, ami veszélyezteti a valóság rendjét, harmóniáját, keletkezik egy hullám, ami arra fog irányulni, hogy megszüntesse, illetve áthangolja a zavart okozó , alacsony vibrációjú törekvést. Ezért van az, hogy az intelligencia pont úgy jelen van egy olyan esetben, ahol a rendet szabotálják, -csak ez az intelligencia le van fokozva-, és van az a magas rezgésű intelligencia, ami felszámolja a rendet okozó zavart.

Nincs egy sötét és egy világos intelligencia. Egy intelligencia van különböző frekvencián. Az ember, annak függvényében, hogy milyen rezgéstartományokban mozog szabotálja vagy épségben tartja életét, lényét. Attól függőne, hogyan van a lénye hangolva , úgy kerül alacsony vagy magas frekvenciájú vibrációkba.

Ha "magam alatt vagyok", azt jelenti valami önámítás zavar. Lehet nagyon összetett, lehet lazább szerkezetű. Ez alacsony vibráció, tehát elindulok a hazudozás felé, mert valamivel ki kell egyenlítsem ezt a sötét hangulatot. Megtalálom a hozzám hasonlóan alacsony hangulatban lévő helyzetet és embert. Megtalálom a társam a hazudozásban. Ez a hamis kiegyenlítődés és ez még jobban lehúz, mert a bűntudatom vastagabb lett. Innen még nehezebben hangolom fel magam, mert a szálak, amiket szőttem, jobban összebogozódtak és nem látom a fényt, amit eleve hiányoltam és amiért belekerültem a sötét "magam alá" állapotba.

A tarnszcendens fénynek (értelemnek, világosságnak) magas a frekvenciája. Oda csak hálával, valódi szeretettel tudok felhangolódni. Ott nincs titok és rejtőzkődés, bújocska. Kitől akarnék elbújni és mohó vágyaimat kielégítgetni, amikor az ÉN VAGYOK önazonosságomra hangolom fel magam. Ott nincs szükség már, csak teljes elégedettség és béke. Nyugalom. Ott nem zavarnak a vágyak árnyai.

Amint viszont megjelenik egy vágyálom, elindul a vibrációcsökkenés és addig tart, amíg kiderül arról a vágyról, hogy amit vele teremtek illeszkedik-e , felhangolható-e az önazonosság frekvenciájára? Elég tiszta-e? Mert ha árt valamilyen formában, egyszerűen nem hangolható fel. Ha egy vágyálom és annak hozadéka zavarja a legfelsőbb kört bennem, akkor lehetetlen lesz magam felhangolni. Egyszerűen leáll az egész folyamat alacsonyabb frekvencián, ahol olyan árnyakkal élők vannak, akik számára ugyanúgy lehetetlen az elégedettség és pozitív kiegyenlítettség fokára jutni. Még valami hazudozás miatt megrekedtek. Még "hazudnak valami szépet" és a "jóakarat" kockaköveivel a valamilyen szintű (lefokozott) pokoli állapotaik útján rakosgatják. Ugye, a mondás se hiába született.

Van egy csapda tehát abban, amikor valaki azt képzeli, hogy pusztán imával, jógagyakorlatokkal, meditációs technikákkal felhangolhatja magát az optimális frekvenciára, ahol nincs hazugságkényszere. Ugyanis, amíg nem terheli be magát saját hazugsághajlamai felvállalásával, amíg nem néz szembe hogyan teremti meg magában a korrupciót, addig csak mindig visszazuhan a "magam alatt vagyok" kínzó állapotába. Árt magának és a környezetének egyfolytában. Mert alacsony frekvencián nem lehet nem ártani és nem lehet nem lehúzni a hangulatot, a kedélyt.

Ezen nem segít semmiféle elnézés, szórakoztatás, figyelemelterelés. Ugyanis maga a valóság kényszeríti ki az emberből a tisztulást. Isten nem úgy kíméletlen, és nem úgy kegyelmes, hogy elveszi a tapasztalatot, hanem úgy, hogy belenyomja az ember orrát a hazugságai bűzébe ,annyiszor ahányszor arra szükség van. Amíg az ember magához tér és nem úgy él, hogy "mer elég kicsi lenni" és ezzel elindul az irigykedésben. Addig marad az ember kínokban és fájdalomban amíg elkezdi felszámolni mindazt, ami a kedélyét nyomasztja.

A legjobb lemondani mindenféle ajzószerről, ami eltereli a figyelmet és mesterséges jókedélyt kölcsönöz, mert ezek nélkül érdemes megnézni mennyire képes valaki észrevenni és felszámolni a korrupcióit. Ilyenkor észlelhető mennyire képes felhangoltan , boldogan, elégedetten élni valakinek.

Szabadság vagy rabság. Válasszatok.