Az éber látás a legnagyobb kincs

Azt mondja Hamvas Béla , hogy az ember megrendülésben kezd el gondolkodni igazán. Ezzel egyet tudok érteni, de hozzátenném, még akkor se biztos, hogy helyesen gondolkodik, inkább agyalásba bocsátkozik.

Az agyalás, csak felszínes pörgést jelent a téma körül, igazi felismeréshez nem vezet, a gyökeres Miért-re nem képes magyarázattal szolgálni. Asztrológiában ezt az Ikrek és Szűz konstellációkkal lehet kapcsolni, és a Merkur bolygó szimbolizálja azt az erőminőséget, ami vagy pozitív állapotát mutatja egy adott ideőintervallumban (egy ember életében) vagy pedig zavarosan jelentkezik.

Azt lehet tehát elmondani, hogy az agyalás nem megy el ismeretekig , inkább ahhoz hasonló, mint amikor valaki nem ért valamit, csak magol. Meg akar felelni egy adott elvárásnak, anélkül, hogy észre venné, ennek rá nézve semmi megnyugtató hatása nincs és nem lehet. Innen látszik, hogy ilyenkor beletörődés és nem belenyugvás keletkezik. Nem mindegy.

A megrendülések különbözőek lehetnek, attól függ, milyen az érzékenység foka, mennyire valódiak a kapaszkodók, a spirituális tájékozottság. Dogmás elképzelés nem képes elvezetni valódi magyarázatokhoz.

Mondják, hallottról jót vagy semmit. Korai életszakaszban, tehát gyerekként, amit megtanul valaki, az rendszerint meg is határozza a gondolkodását, másképp nem lehet. Sokáig, felnőttként is vezetheti valaki a gondolkodását teljesen tévesen, mert a rendelkezésére álló információk alapján lehet számolni. Igazi információ szükséges a megnyugvást hozó magyarázatokhoz. Ha az ember utánanéz, segítségül hívja a mondások (Ikrek) és szokások ( Szűz) eredeti jelentéstartalmát, sokban hozzájárul önmaga egészségének fenntartásához, mivel igaz alapokon tud értelmezni. Korán beállt vagy tragikus halálesetek során, az ember jobban megrendül, mint amikor a halál a csendes, öregkori elalvást jelenti. Olyankor is elég nagy lehet a megrendülés, ha az ember egyáltalán nem akar szembesülni az anyagi formából való eltávozás aktusával.
Megrendülésben elkerülhetetlenül beáll a fájdalom, ami a veszteség iránti hozzáállás függvényében erősebb vagy gyengébb.Értelemszerűen  kérdések tolulnak fel, félelem áll be, hiszen válaszok sokfélék lehetnek. Jó válaszok, jó kérdések nyomán születhetnek.

A jó nem mindig jó, csak annak tűnhet. A jó-ság és a jól-ság két különböző jelentéstartalommal bír. El lehet képzelni bármit, a fantázia határtalan, innen sokféle, szerteágazó látvány tűnhet jónak, mint szórakozás, viszont értelmes , valóságot magyarázó helytállóság nem tud keletkezni. Jó a szórakozás, amikor annak megvan az ideje és helye, viszont ha szórakozottsági állapottá fajul, akkor elvész belőle a következetesség, ami szükséges lenne a jól-ság felismeréséhez és a jótól való megkülönbőztetéshez.

Amikor az igény a fájdalomtól és értetlenségtől arra irányul , hogy megnyugvás szülessen, nagyon fontos hogy megértésre jusson valaki. Halálesetekkor igenis lehet és kell is beszélni a halottról jól. Nem a jó a fontos, hanem a jól. József Attila szavaival élve: " a mindenséggel mérd magad". Hiába a sok szép szó, az erények és a csillogó tulajdonságok , melyek felidéződnek és elhangzanak, mert abból megértés és fájdalomfeldolgozás sose lesz. Csak abból lehet egészséges lélekkel kikerülni, amit az ember megért a maga teljességében.

Fontos tehát, hogy például alkohol és cigarettafüggő , korán elhunyt személy esetében, foglalkozzunk a helyes megítéléssel , mert ezzel nem a személyt becsméreljük, hanem az ártó és káros hajlamokat fedezzük fel, amik végülis illetőt oda vezették, hogy önsorsrontó irányba haladjon. Ha a sors megállította a mérgezett embert, akkor nyugodtan lehet ítélkezni azok a tulajdonságok felett, amiket fizikailag a mérges pótszerek tőltenek be. Annak ugyanis mindig lelki, felfogásbeli oka van, hogy a személy pótszerek mértéktelen függésébe kerüljön. Most nem téma, viszont pótszerek nagyon sokfélék lehetnek, függések és függőségek árnyalatai többfélék lehetnek.

A pálinkaívást, a cigarettázást , a gyávaságot, a félelmet, tehát a diszharmónikus jelenségeket és magatartásokat , cselekedeteket elítélni nem bűn. A bűnt elítélni nem bűn , hanem éppen szükséges . A halotton nem segít, az élőkőn annál inkább. Mert ha megvan a bűnös képzet, gondolat és cselekvés, akkor nem kell többet az ártatlan áldozatiság önmarcangoló, ellenségképzetekkel teli lelkiállapotában maradni, hanem jó példát követve, fel lehet zárkózni a felelős élet , egészséget eredményező formájába.

Értelemszerűen sokkal jobb , ha az ember nemcsak a tragédiát látja , például egy tömegbaleset esetén, hanem a túlélés lehetőségét is. Mert van ilyen. Érdekes módon vannak tragédia túlélők is és ha vannak, valamitől függnie kell annak, hogy ki ússza meg , ki vész el és miért? A jól értelmezés területén maradva , fontos információkat lehet találni arra nézve, hogyan járul hozzá valaki saját sorsához. Melyek azok a tényezők és cselekedetek , amik vezetik a túlélőt és a nem túlélőt.

Furcsának tűnhet esetenként, hogy a metafiizikai szemléletmód és az  asztrológia , mint segédeszköz (mint számolási és ellenőrző rendszer) mennyire helytálló. Milyen kér érte, hogy játszanak vele és elkomolytalanítják, holott jól használva rengeteg  kérdést megválaszol.

Félrefordítások, félrehallások és félreértelmezések idézik elő a helytelen gondolkozási fonalakat. Ilyenek segedelmével nem lehet fájdalmak és ellenállásoktól megszabadulni.. Fel se tűnhet az embernek, hogy ellenállások miatt, csendes gyűlőletek, mérgező haragok gyűlnek fel a lélekben és indulnak el a valamikor felszínen is megjelenő nehéz sorsgubancolódások felé. A Lélek megszabadulni akar a torz és diszharmónikus erőktől, sugallatban azonban nem mindig sikerül a jóra vezetőkre hallgatni. Nem sikerül olyankor, amikor nincs elég a tájékozottság a megkülönbőztetésben (Szűz) . Próbál az ember tájékozódni, ezt azonban saját struktúrája szerint tudja megtenni. Sokszor tudja hagyományból maradt vizsgálatokból és felismerésekből, hogy " a problémákon nem az isten, hanem az ördög könnyít". Mégse ismeri fel magában mindig és időben, mikor jön a sugallat  félrehallásból és mikor helytálló értelmezésből. A hallás is látás, sokszor pontosabb , mint maga a szemmel való nézés.

A lényeg tehát mindig az, hogy ha nem lehet valamibe belenyugodni és túl sokáig fájdalmat jelent, akkor azt jelenti, még nem került meg az az információ, ami jó kérdésekhez és jó válaszokhoz tud vezetni. Még nem kerestek eleget, nem keresik jól és jó helyen.
Az éber látás a legnagyobb kincs, másképp fogalmazva, a világosságba vont érzékenység. Hiábavaló kiindulni abból, hogy az ember jó és makulátlan  és abból se érdemes kiindulni, hogy nem szoros együttmüködője a sorsának. De még csak az se értelmes hozzáállás, hogy nem tudhatja meg és nem tehet szert kellő mélységű önismeretre. Csak kérned kell és adatik- tanította Jézus. Minden , mindenkiben és mindenki előtt állandóan , örökösen ott van. Olvasni benne, meg kell tanulni önerőből , ahogy tették azon elődeink, akiknek hála az utókornak lehetősége van az egyre tágabb látásra..

Fantáziálni, felületeskedni, finnyáskodni mindig könnyebb, csak kár erre áldozni, ezzel drága életidőt tőlteni.
Erdeti jelentéstartalma tehát a "Halottról jót vagy semmit", a következő : " Halottról jól , vagy semmit".
" De mortuis nil nisi bene.
Ezt következetesen úgy fordítják, hogy "Halottakról jót vagy semmit".
Ez mindenképpen helytelen, mert a latin "bene" jelentése 'jól'.
A 'jót' az "bonum" lenne. És az eredeti jelentésében van igazán értelme a mondásnak: "halottakról jól (tehát az igazat) vagy semmit". Hiszen a halott nem tudja magát megvédeni a hamis vádakkal szemben."- D.Zs
Ugyanúgy alkalmazható ez az élőkre is. Az igazság kimondása kényes dolog, mégis Jézus úgy fogalmaz, hogy az szabadít fel. Azt a példát mutatja, hogy igazságban nincs fájdalom, tehát a salakot kell róla lefejteni. Salak , mint hazugság, hamisság. Az alkímia ezt hívatott bemutatni, vagyis azt, ahogy a tűz alkalmazásával (bátor , éber, következetes harccal), az arany öntudatot el lehet érni. Ha kívűl ér támadás, az első benyomás az szokott lenni, hogy "engem ártatlanul támadnak", pedig a külvilágban , ember számára az jelenik meg, amivel saját maga is harcban van, önmagán belül. A belső zavaroknak a gyógyulására szokták használni a pszihológiát, pszihoterápiát, ami mutathat is eredményt, viszont teljes helyretevést az feltételezi, ha az ember tisztába kerül metafizikailag is magával, tehát gyökerekig.
Önmaga lényege , amiből szerveződik, azt csak metafizikából lehet feltérképezni. A lényeg a Princípiumokból való összetettség, mely a valóság magyarázatára szolgál- írja Prohászka Lajos. Sorssal születik az ember, de szabadságában áll életében azt változtatni.