A hazudozás magasiskolája

Minél magasabb fokú a botránkozás valami igaz dolog iránt, annál alacsonyabb fokú az igény az egészségre. Ennek érvényességén nem változtat a szándékosság, mert az imaginációban van a botránkozás ingerének a forrása . Ha intenzív az értetlenkedés például arra, hogy nem hűlyíted a gyereked angyaljárással karácsonykor, biztos erős tudatlanság sérül az illetőben. Hadd sérüljön a tudatlanság , mert akkor maradni tud az egészség. Vagy-vagy. A döntés az emberé.
Az ember sokszor beleesik abba a hibába, hogy hűlyítse a gyerekeket. Ezt támogatja is a világ. Mert az izgalmas, cuki, aranyos, stb. Nem tudom a hazugságban mi lehet aranyos. Ha az arany nem tiszta ugyanazt jelenti, mintha tiszta? Ha más fémekkel alaposan összekeverik az aranyat, akkor annak ugyanaz az értéke, mintha tiszta lenne? Lehet, hogy izgalmas, de mire jó , ha értékében silányabb? Mire jó az ember imaginációját megzavarni, ha onnan indul az élete? Mire jó belőni a kisgyerek képlékeny képzeletét tévhitekkel? Hogy nem világos, hogy ezektől milyen nehéz megszabadulni , ezek alól felszabadulni? Akinek eleve , örökölten hajlama van arra, hogy „filmet forgasson” vagyis mértéktelenül képzelegjen (fantáziáljon), nem-e lesz felnőtten nehezebb felülírnia a megszokott és beléplántált cikornyás , cukinak nevezett és ártatlannak felfogott félrevezetéseket? A fizikai arany megfelelője az arany öntudat. Vigyük át, feleltessük meg ezt a kézzel nem fogható dolgokra és gondoljuk végig, ha megéri az öntudatot összezavarni. Mit szül egy világos, transzparens öntudat (én-tudat) és mire jutunk egy maszatolttal.
Dehogyis ugyanazt eredményezi a kétféle öntudat. Évekig hittem, hogy a tejet nem ehetem ízes kenyérrel, hogy a krampusz elvisz, ha délután nem alszom, ha rossz vagyok a pokolra kerülök (persze a kellő mellékelt illusztrációval az ördögökkel meg az üsttel, alatta hatalmas tűz), ha eleget integetünk a repülőknek dobnak le édességet, ha jó vagyok , jön az angyal, szebb vagyok, ha göndör a hajam,stb.
Ezeknek a hiedelmeknek és a hiedelmeket szülő képeknek jelentéstartalmuk van és fokozataik vannak. Nem beszélve arról a tényről, hogy ott válik az ember a leginkább befolyásolhatóvá, ahol eleve hajlama van rá. Ahol gyengének születik,ott kapható a kritikátlan befogadásra, mert örököl képzelet-lenyomatokat a felmenőitől. Kódokat. Ha hiszékeny és ezt még fokozzák, akkor majd nagy nehézségek árán áll majd meg önállóan egy gondolat is benne, tisztán. Elmisztifikálja az információt. Nem lesz képes magába kapaszkodni. Amit fog, szertefoszlik a legelső próbán.
Hogy mennyire így van ez, lehet látni gyermekek nevelése folytán. Szó szincs valamiről, de a gyerek megalkotja magából. Pl rácsodálkoztam, amikor Rékám még alig beszélt és felmutatott a felhőkre mondván, ennek ilyen alakja van, annak olyan, mintha kutyus lenne. Ezt látta meg , anélkül, hogy valahol ezzel találkozott volna ,vagy hallotta volna valakitől. Nem mutatta senki, hogy ezt így is lehet nézni. Nagyon élénk fantáziával rendelkezik, tőlem származik, tudom, hogy mit jelent. Anyámnál volt ilyen felhőanalízis. ( az információ felszínes értelmezése )
Tény, hogy a Lélek időtlen és hordozza , hozza magával a rátapadt képeket. Más példa: van egy nagy baba, ami még az enyém volt gyerekkoromban, kissé lóg már a nyaka, de szokott vele Rékus játszani. Az elején, ameddig megbarátkozott vele, voltak olyan ijedezései a lányomnak és olyan álmai (fél-álmok), amikor azt mondta, hogy pislog a baba és megijedt tőle. Elképesztő! Pont ilyen látomásom volt nekem is, gyerekkoromban egy felhúzhatós nyulacskával, amelyik kattogva járt. Ma is emlékszem, hogy féltem, mert éjjel arra ébredtem, hogy kattog a nyuszi a földön magától.
Édesanyám babonás hiedelmeiről nem is beszélek, elég annyi, hogy elkísérte élete végéig az, hogy a nehéz döntéseit (házasság, kőltőzés, gyermekszülés) mindig valamiféle , másoktól származó és csak úgy símán felette érvényesülő varázslat miatt vitte végbe. Még hetven évesen is kitartott ezek mellett, valóságként magyarázva a pszihiáter orvosnak.
Éppen ezért nálunk nincs se repülő télapó, se szálldosó angyalkák karácsonyfákkal, se jóságos Mikulás bácsik, akik jutalmaznak , se ördögök, akik elvisznek. Nincs, mert azzal foglalkozunk, hogy a spontánul születő mértéktelen képzelgéseket, amik maguktól felbukkannak, értelmes mederbe tereljük. Ami nem létezik, az véletlenül se létezik, divatból se. Mesében igen. Mesékből azonban nem lehet megélni. Nem kavarintjuk a mesét össze a valósággal.
Mert ezek a fantáziák és zegzugos képzet-társítások bizony maguktól jönnek elő, igazítva a gondolatokat a maguk mintája szerint. Nem csak gyerekeknél, hanem felnőtt korban is. Jutalmat és érdemeket vár az ember , dícséretet , hurrázást, amikor jó vagy jónak sikerül lenni és fél a büntetéstől, akadályoktól, bosszútól, amikor rossz vagy nem sikerül nem rossznak lenni. Csak ezek jó mélyen, rejtetten alakulgatnak ki. Állítom , hogy a végső ok, amiért ez van, az ember spirituális alapjaiból fakad. Mit ért valóságon , hogyan áll hozzá.
Nagyot kacagtunk egyik nap a lányunkon, vele együtt. Ahhoz van szoktatva, hogy amikor fürdik ne verdesse ki a vizet a kádból, hogy ússzon a fürdőszoba, plusz munkát idézve. Legutóbbi fürdésekor egyszer csak azt mondja:”Tudod mit anya? Vigyázok , hogy ne folyjon ki víz a kádból és ezért adsz nekem 5 lejt. (Már vigyorgok én is, ő is). Mondom neki, de miért kellene én ezért pénzt adjak neked? Hát azért,-mondja, mert egyébként kilöccsenteném, de én vigyázok, hogy ne menjen ki. :-D :-D :-D Furfangos jutalomkicsikarás valamiért, ami egyébként csak felelős magatartás lenne. Természetesen semmiféle jutalompénzt nem kap ezért, de ha mégis kimegy az a víz (tőle függetlenül ugye, ami nincs), akkor ő mossa fel a fürdőszobát.

Hogy jutott eszébe a jutalompénz és hogyan kavargatta magába, mikor a valóságban soha se jutalmazzuk? Hozta magával. Ahogy én is. Az Időtlenségből, az időn át. Hogyan? Hát úgy,hogy nekem is pakolt a kettes házam,Szűz Leszállóval, neki is 4 bolygója van a kettes házban , köztük a Jupiter, Neptunusz a Vizöntőben és a Szaturnusz a 8as házban, Szűzben. Spekulál, hogyan juthat hozzá az ő boldogságát és nyerészkedését biztosító anyagiakhoz (jutalékokhoz, jutalomhoz) és ezt vicces fantáziálásokba, csavarintos érvényességbe burkolja. És még csak 8 éves. Dehogyis szándékos. Mondja, ami van és ebből látja a szülő, hogy merre van a bibi. :) Az a szülő, aki látni akar.
Imaginációs kép. Kipróbálta az alkalmazhatóságát. Ha az ember belemegy az ártatlannak tűnő játékba , abszolut nem fog hozzá a dologhoz jól. A rend és a tisztaság önmagáért jó, visszahatásában jó, nem azért kell végezni, mert jutalom vár. Másképp, oda jut az ember („jutalomból”), hogy idős korában is valami túlvilági jutalomra vár, miközben elmúlassza az összezavarodott értékrendszerét és képzeletvilágát világossá, rendezetté változtatni egész életében. Magyarán végig azt képzelteti magával, hogy amit képzel, gondol és végez , azért nem ő a felelős. Ezzel nem csak magát sérti meg állandóan és egy folyamatos sértettségi érzülettel él, ami szüli a neheztelést és így a daganatokat, hanem a közvetlen környezetében is sérti a hozzátartozóit.
Mire lenne tehát jó a még több bonyolítás, mint amit amúgy is magában hordoz az ember? A jópofinak , cukinak, divatosnak, látványosnak és aranyosnak titulált hazudozások tehát csak még jobban mákonyba juttatják a gyerekeket és így a felnőtté válás is nehezebb. Nevetve , bolondosan , de feltett és határozott szándékkal, következetesen éredemes inkább a leszoktatásra , leszokásra összpontosítani.