Mondom a magamét továbbra is.....ez a feladatom, ezt osztotta ki a sors, ha akartam, ha nem. 
Olvasom ma, hogy "Ahol a félelem, ott a feladat".
Már jó ideje, szinte húsz éve, amikor elém kerül valami, magamon mérem le. Vagyis személyessé teszem és így értelmezem. Ha valaminek létjogosultsága van egyszer, akkor mindig van, s ha valami nem jogos egyszer, az sosem lehet az. Ha az életrend a mérce.
Nos, elégszer megfigyeltem, hogy tényleg úgy van, hogy ahol az ember fél (ez számomra annyi mint sötétben lenni), ott feladata van, tehát ott be kell világítson a sötétbe, hogy a félelem feloldódjon. Ne kínozza többet a szorongás, kételkedés, bizalmatlanság, irigység és a többi sötét képzet. Mindaddig, amíg gyűjti és dédelgeti az ember ezeket a negatív sugallatokat, addig fél. Nem tud egységes egész és világos lenni, zavarok nélküli.
Milyen furcsák azok az elvárások, amelyek szerint ha valami sértően hat(na), azt ne kerüljön elő. Az legyen dugdosva, nehogy kellemetlenül, kényelmetlenül hasson.Nem egyszer van az, hogy bár hangoztatva van az őszinteség fontossága, mégis eldugják a lényeges infókat, így már kész is a félrevezetés és meg van ágyazva a gyanúnak, félelemnek, kétségnek.
Ha egyszer valakinek például Halak típusú karmája van és a szeretettel kell tisztába kerüljön, akkor neki alapindíttatása lesz ez a témakör és ebben fog egész életében járni, mindaddig, amíg efelől az összes tévképzetét leveti. Neki ez feladata, nem vehetik el tőle, nem végezhetik el helyette. Persze, hogy konfliktusokba fog kerülni, mert ki kell tisztulnia a képnek.
Ugyanígy, ha valakinek Skorpió karmája van, az minduntalan ebben a körben fog mozogni, konfliktusok alatt a megbocsátás és az elengedés , a világos igazság kép jut oda lassan lassan, hogy tiszta legyen.
Nem lehet kilépni a körből, mindenkinek a saját körén belül munkálkodva teszi világossá Nap-szerűvé önmagát. Mindezt annak az érdekében,hogy a fényben úgy állhasson és maradhasson, hogy az árnyéka mindössze egy talpalatnyi legyen. "Uralja" az árnyékát.
A félelem elmúlik, ha a feladat megoldódik. Eleinte nehezebbek a feladatoldások, mert a képlet se világos. Amint azonban rögződik a helyes képlet, akkor már hamarabb mennek a műveletek, az ember egyre rövidebb idő alatt tud számolni a hitványságokkal. Hamarabb helyreteszi magában a keletkező félelmeket.
Egyik nap pl egy nagyon rossz képletet láttam. Valaki úgy számolt, hogy mindössze egyik nemű személyre érvényesek a jellemhibák. Úgy ítélte meg , hogy pl az irigység, tehát a fals értékrend-tudat, az mindössze egyik nemű személyre érvényes. Ő nem látta a saját félelmétől a valóságot, dehát éppen jó, hogy ezt fényre vitte. Természetesen kapott érte helyreigazítást, ami úgyszintén rosszul érintette. Nyílván nem őt , mint embert, hanem a karmikus vonását. Annak nagyon fájtak a szúrások, mert ezt a tévképzetét nagyon dédelgette. Számára kapóra jött , hogy félelmét rejtegesse vele. Még szerencse , hogy kivitte a fényre, tehát nyílvánosságra hozta, így akinél nem ez a karmikus nehézség volt meg, akinek ez nem volt feladat, az azonnal látta, hogy tévedésben él a Nyilas karmás személy.
Tehát minden konfliktus és konfrontáció azért van, hogy az életfeladatok megoldódjanak, a tévképzetek a világosságban feloldódjanak és a hibák kijavításra kerüljenek. Nem, nem kell a hibákkal együtt élni, azoknak alárendelődni, azok miatt szenvedésben élni.
Az élet arra szorít, hogy a hibák kijavításra kerüljenek és az ember boldog lehessen.
Olvasom ma, hogy "Ahol a félelem, ott a feladat".
Már jó ideje, szinte húsz éve, amikor elém kerül valami, magamon mérem le. Vagyis személyessé teszem és így értelmezem. Ha valaminek létjogosultsága van egyszer, akkor mindig van, s ha valami nem jogos egyszer, az sosem lehet az. Ha az életrend a mérce.
Nos, elégszer megfigyeltem, hogy tényleg úgy van, hogy ahol az ember fél (ez számomra annyi mint sötétben lenni), ott feladata van, tehát ott be kell világítson a sötétbe, hogy a félelem feloldódjon. Ne kínozza többet a szorongás, kételkedés, bizalmatlanság, irigység és a többi sötét képzet. Mindaddig, amíg gyűjti és dédelgeti az ember ezeket a negatív sugallatokat, addig fél. Nem tud egységes egész és világos lenni, zavarok nélküli.
Milyen furcsák azok az elvárások, amelyek szerint ha valami sértően hat(na), azt ne kerüljön elő. Az legyen dugdosva, nehogy kellemetlenül, kényelmetlenül hasson.Nem egyszer van az, hogy bár hangoztatva van az őszinteség fontossága, mégis eldugják a lényeges infókat, így már kész is a félrevezetés és meg van ágyazva a gyanúnak, félelemnek, kétségnek.
Ha egyszer valakinek például Halak típusú karmája van és a szeretettel kell tisztába kerüljön, akkor neki alapindíttatása lesz ez a témakör és ebben fog egész életében járni, mindaddig, amíg efelől az összes tévképzetét leveti. Neki ez feladata, nem vehetik el tőle, nem végezhetik el helyette. Persze, hogy konfliktusokba fog kerülni, mert ki kell tisztulnia a képnek.
Ugyanígy, ha valakinek Skorpió karmája van, az minduntalan ebben a körben fog mozogni, konfliktusok alatt a megbocsátás és az elengedés , a világos igazság kép jut oda lassan lassan, hogy tiszta legyen.
Nem lehet kilépni a körből, mindenkinek a saját körén belül munkálkodva teszi világossá Nap-szerűvé önmagát. Mindezt annak az érdekében,hogy a fényben úgy állhasson és maradhasson, hogy az árnyéka mindössze egy talpalatnyi legyen. "Uralja" az árnyékát.
A félelem elmúlik, ha a feladat megoldódik. Eleinte nehezebbek a feladatoldások, mert a képlet se világos. Amint azonban rögződik a helyes képlet, akkor már hamarabb mennek a műveletek, az ember egyre rövidebb idő alatt tud számolni a hitványságokkal. Hamarabb helyreteszi magában a keletkező félelmeket.
Egyik nap pl egy nagyon rossz képletet láttam. Valaki úgy számolt, hogy mindössze egyik nemű személyre érvényesek a jellemhibák. Úgy ítélte meg , hogy pl az irigység, tehát a fals értékrend-tudat, az mindössze egyik nemű személyre érvényes. Ő nem látta a saját félelmétől a valóságot, dehát éppen jó, hogy ezt fényre vitte. Természetesen kapott érte helyreigazítást, ami úgyszintén rosszul érintette. Nyílván nem őt , mint embert, hanem a karmikus vonását. Annak nagyon fájtak a szúrások, mert ezt a tévképzetét nagyon dédelgette. Számára kapóra jött , hogy félelmét rejtegesse vele. Még szerencse , hogy kivitte a fényre, tehát nyílvánosságra hozta, így akinél nem ez a karmikus nehézség volt meg, akinek ez nem volt feladat, az azonnal látta, hogy tévedésben él a Nyilas karmás személy.
Tehát minden konfliktus és konfrontáció azért van, hogy az életfeladatok megoldódjanak, a tévképzetek a világosságban feloldódjanak és a hibák kijavításra kerüljenek. Nem, nem kell a hibákkal együtt élni, azoknak alárendelődni, azok miatt szenvedésben élni.
Az élet arra szorít, hogy a hibák kijavításra kerüljenek és az ember boldog lehessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése