A küzdelem.

A szabadság.

 A Felelősség.

Megfelel a Kosnak,Skorpiónak melyek uralkodója a Mars, majd a Pluto. Megfelel a Vizöntőnek, melynek uralkodója elsősorban a Szaturnusz , aztán az Uránusz. Megfelel a Baknak, melynek uralkodója a Szaturnusz.

Az Uránusz és a Plutó által jelzett erők a nagyon finomat , leheletszerűt és megfoghatatlant képviselik. Ember leginkább csak csodák során eszmél rá, hogy “valami” rendezi a dolgokat.Ezt abban látom érvényesülni, amit Jézus úgy fogalmazott meg “keressétek isten országát, a többit megkapjátok ráadásul”. Egészen a Szaturnusz által jelzett felelősségig tegyen meg az ember mindent jól a krisztusi modell szerint, a többit engedje át a legfelsőbb erőknek.  

Meg kellett tanulnom hozzáfogni szembenézni a félelmekkel. Ha nem érted, csináld- mondják. Akkor megérted. Mély jelentést hordoz ez.

A félelem sok árnyalatú lehet. Ami nem egész az fél. Ami nem egészséges, az valamilyen elváltozástól terhes. Lehet a félelem aggódás, gyávaság, merészség, bőszültség,hanyagság, szórakozottság, felületesség. Mindi-mind negatív előjelű minőségek.

Lehet, pontosabb megfogalmazás, hogy a félelemből születnek a negatív előjelű jellemvonások. Azt tartom fontosnak, hogy lehetőleg minél pontosabban be tudja valaki azonosítani a félelmeit. Sorsképlet ehhez nagyon jó eszköz.

Mondják, hogy a félelmekkel jobb szembenézni. Így is van. Ahhoz, előbb fel kell vállalni őket. Hasonlatos ahhoz, amikor levesszük a kabátot. Nincs mit levenni, ha nincs rajtunk előbb. Félelmekkel és ebből fakadó negatív vonásokkal mindenki rendelkezik, kívétel nélkül.

Élni lehet azzal is nyugodtan, hogy ha az ember elköteleződik az igazságkeresés mellett, és sikerül is neki ,-jó helyen, jól keresni azt,- a "sötétség kitér előle". Ha sikerül a helyes létigazságokban kitartani, képzeletben , gondolatban és tettekben , amikor megtanul valaki tisztán látni,a félelmetes , félelmet gerjesztő külső okok is maguktól eloszlanak előle.

Szeretném a mondandómat olyan módon megfogalmazni, hogy ne az tünjőn ki belőle, milyen hős vagyok, vagy micsoda hősiesség és dícső siker az, amikor az ember elszánja magát a félelmei felszámolására. Nem hősiesség kérdése ez, mindössze arról szól, hogy lehetőleg egészségesen bírjon az ember élni, komolyabb és mélyebb szenvedésektől mentesen.

Nincs ebben semmiféle üzlet, semmiféle boszorkányság, hatásvadász karriervágy vagy profit. Ellenkezőleg. Sok lesz az ellenség. Értelemszerűen. Hiszen félelmektől meggyötörten az ember sokkal hamarabb bír bántani, sokkal hamarabb ingerült és ideges. Nem lexikális tudás a félelmek ellenszere, hanem a mély létmegértés. A mély Létlogika megértése. Minél jobban megy a belelátás, belátás önmagunkon keresztül a Lét misztériumába, annál maradandóbb belső békét eredményez. A valódi belső békében élő ember a nyüzsgőnek idegesítő célpontja lehet.

A belső békében élő ember kevesebbszer érez arra késztetést, hogy célzott támadásokat indítson valaki ellen, kritikája belső látásból fakad. Külömbség va aközött, amikor valaki bőszültségből kritizál vagy csak hibákat javít.

Hibát javítani nem bántalmazás. Ha az lenne, akkor mindahányszor félelmet oldanánk magunkon belül, bántanánk magunkat. ez azonban nem így van. Amikor hibáinkon felülemelkedni a célunk, akkor annak az eredménye a felszabadulás, tudattágulás, nem pedig szenvedés. Szenvedésből megyünk ki, nem szenvedésbe kerítjük bele magunkat.

Ugyancsak értelemszerűen, ha nagyon el van burjánozódva egy-egy félelem, akkor annak hordozója, a félelemmel teli személy, olykor csípőből bánt, hárít. Ezzel félelmétől, hibáitól nem megszabadul, hanem jobban elmerül. Pl kettős mércéből nem úgy szabadul meg, ha tovább fenntartja, hanem ha megtanítja magát egyértelműsíteni. Viszont a kettős mércétől nem szabadul meg , ha rosszul tanítja magát erre és belátás helyett , hárít , kételkedik, ugyanakkor figyelmetlen és minden információt felületesen értelmez.

A folyamat tehát úgy zajlik, azt kell nagyon megérteni és elfogadni, hogy minden ember , amikor saját magán belül nekifog a félelmeinek, hibás képzeteinek , gondolatainak és cselekedeteinek a felszámolására, akkor "húzza magával a világot"(H.B) is. Arra gondolok, hogy onnantól fogva, mikor belső békéjében van, a külvilágban is változásokat tapasztal. Pl váratlanul kitér előle az őt bántani szándékozó személy. Problémái nem várt módon megoldódnak.Ezeket nevezik csodának vallásos nyelvezetben.

Sajnos , ugyancsak a rengeteg vallásos és ezoguru nyelvezet miatt, az amúgyis hiszékenységre hajlamos ember, vagy a félelmei miatt, használható spirituális kapaszkodókat kereső ember a csodák alatt valami elvont, tőle független, más emberi személyektől független , angyali vagy tündéri , illetve ördögi kívűlről ráhulló vagy rászakadó entitásoknak tulajdonítja a jóra vagy rosszra fordulásokat.

Több, mint tíz éve annak ( 2005), hogy találkoztam a jó és helyes metafizikai nyelvezettel, mely az asztrológiai szimbólumokat (is) a realitás talaján mondja el, ezért jól követhető a fizikai valóságban is helytállósága.Éppen ezért , alkalmas a fejlődésre, mert kapaszkodói használhatóak a félelmekkel való leszámolási kűzdelmekben.

Most is csak azt mondhatom, hogy beválik. Beválik az elköteleződés a félelmekkel való szembenézés mellett.Az ember jobban elkerüli a fölösleges kűzdelmeket, melyek a félelmeket nem oldják, hanem csak tartósítják, hatványozzák.Erőfeszítés, kűzdelem így is van. A pozitív, örömteliség, belső békés állapot fenntartásáért. Ez a kűzdelem viszont egészségfenntartó, erősítő, újraélesztő eredménnyel jár, hiszen célja a hibás alakzatok, képzelgések, elképzelt modellek megszűntetése , azok kicserélése egészséges, egyetemesen , mindenki jólétére vivő elképzelésekkel, gondolatokkal és cselekedetekkel.

Bátorítanék tehát ezzel a kis eszmefuttatásommal mindenkit arra, hogy merjen leszámolni a félelmekkel. Merje megkeresni saját hibáit. Más személyekkel való konfrontációk során pedig ne az egész emberre terjessze ki feltörő dühét, hanem az ember által hordozott hibás magatartást, a negatív jellemvonást kritizálja , ha erre sor kerül és tartson ki abban a szemléletben , hogy alapjában véve mindenki saját lelke felszabadulására , megváltására vágyik. Hiszen kinek jó a bánat? Kinek jó az éhség? Kinek jó a nem tápláló eledel? Szellemi eledel is lehet pocsék.Látványos, szépen csomagolt, de tápértékhiányos.

Magától értetődik az, hogy a Lélek, a szent Lélek vagy szent szellem (önvaló, krisztus, isten, atya, stb) nem rombolás, megromlás céljából leheltetett az emberbe, nem a halált, hanem az életet tartja fenn. (Magától értetődik, hogy a nemes növények érdekében huzigáljuk ki a gyomokat, nem fordítva.)

Legveszélyesebb azt hinni, tehát képzelni, gondolni, mondani , átérezni, élni, hogy valaminek nem szabadna megtörténni. Az élet paradox volta miatt, minden ami létrejön, legyen az a legnagyobb rossz is, azért jön ki a fényre , vagyis a tudatba , mert épp az a cél. Mint , ahogy eddig fejtegetni próbáltam. Hiszen meg kell javulnia a rossznak, át kell alakulnia a hibás képzetnek, ki kell cserélődnie a romboló hajlamnak ahhoz, hogy egészség álljon be és maradjon fent.Ez az átalakulás Fényben mehet végbe. Tűzben , fényben. Kűzdelemben, látásban.

Hogy kegyetlenül hat és kíméletlenül tőr fel? Ez az elfojtások miatt alakul így. Minél erősebb az ellenállás,az elfojtás, a képmutató jóságoskodás és felszínes mosoly, a viccbe burkolt felelőtlenség és még sok-sok más megnyílvánulása annak a félelemnek, hogy nehogy látszódjon a probléma, annál erőszakosabban fog előjönni, valamilyen formában. Pont azért, mert lehetőséget akar fényre kerülni, feloldódás céljából.

Csak így lesz szabadság és végső  derűs finom alaperő, ami a belső békét jelzi. Uránusz és Plutó.
 Csak így lesz szabadság és béke.
Csak így lesz éles látás és végső , derűs finom alaperő, ami a belső békét jelzi. Uránusz és Plutó.

Milyen év a 2018 az asztrológia fényében?

Mit lát az asztrológus ha ránéz erre az évre, mit mutatnak a szimbólumok? Mert ugye, kívűlről semmi se fog az ember nyakába szakadni, bárhogyan is szeretné ezt, ha pozitív dolgokra gondol. Nem bánná, ha öröm, szabadság, boldogság sújtaná és valamitől elkerülné a bosszúság, baj, betegség. Így gondolkodik az ember, ha vallásos vagy ha felületesen gondolkodik.

No, de nem így zajlanak a dolgok, az égről leolvasható jelek mutatják az aktuális időminőséget, de az emberi személy önmaga tesz azért, hogy az őserők benne és rajta keresztül hogyan, milyen formában és milyen jelleggel mutatkoznak meg. Az emberi személy struktúrálódása sem alakul ki másból, mint azokból a,-divatos szóval élve- energiákból, melyek a bolygók által is elénk tárulnak. Ezért az asztrológiát , tévesen jóslásra is lehet használni, aminek ugyan semmi értelme, mindössze játszadozás és szórakozás. Nem veszélytelen , mivel félrevezető és a sorozatos félrevezetésekből származnak a bajok, lesznek a feladatokból olyan problémák, melyek elváltozásokat okoznak sorsban, egészségben. Tehát energiák helyett, jobb szó, az őserők, létet alkotó erők használata és semmiképpen sem vezet jóra azt képzelni, hogy ezeknek hozzánk van köze, de nekünk őhozzájuk nincs. Igenis, személyesen felelős az ember , az őt alkotó léterők minél pozitívabb megjelenítéséért, melyek a jellemet formálják. Felelős azért a struktúráért, ami ő maga, amivel ő rendelkezik.

Jobban esne, ha mindig csak jóról és még több jóról lehetne beszélni, viszont ahhoz, hogy ezt el lehessen érni, alapos önismeretszerzés nélkül nem nyílik mód. A jóról beszélni sokat lehet, de nem érdemes annyira, mint amennyire érdemes arról beszélni, mitől romlik meg a jó.
Ezért jó elővenni az asztrológiát és megfejteni a szimbólumok jelentéstartalmát. Általuk ugyanis jobban láthatóvá válnak a feladatok, az életút , amelynek ismerete mindig oda vezet, hogy valóban rendesen , körültekintően lehessen életet vezetni.

Ebben az évben , a kínai asztrológia szerint a Kutya évében vagyunk. A nyugati asztrológiában ez a Kos jgy által jelzett szellemiségnek  felel meg. Természetesen nem kizárólag napjegyről van szó, hanem leginkább a karmikus alakokat érdemes elemezni, mint a Kos leszálló és a Kos Lilith. Ez annyit jelent, hogy főleg azok a személyek, akiknek a Kos , vagy ennek uralkodója , a Mars , karmikus vonatkozásban jelen van a sorsképletükben, fokozottan hajlanak arra, hogy az erőnek , a bátorságnak, a kezdeményezési készségnek valamely szélsőségébe essenek és vagy kerülgessék a konfliktusokat, akkor is, amikor éppen felszabadulnának általa, vagy pedig kötekedjenek a végtelenségig, ezzel még jobban összekuszálva addigi problémájukat. Tehát ez ilyen harcoknak, kűzdelmeknek kedvező év, természetesen nem öncélúan. Hiszen az élet elve nem más, mint önmagából önmagát rendezni, annak érdekében, hogy mindig tovább mehessen, virágozhasson, örökké fennmaradhasson. A kűzdelmek, konfliktusok, a tűzes magatartás és tűzzel való bánásmód akkor pozitív tehát, ha annak a salakok, mérgek kiégetése a célja és nem a céltalan bántás, netalán a bántás élvezete. Mert bizony ilyen árnyalata is kerekedhet a dolgoknak, főleg , ha az ember nincs tisztában, mit hordoz magában öntudatlanul. Tehát a tüzességet sem kizárni, sem pedig azzal visszaélni nem szabad, főleg ebben az évben.

Van, amit nem szabad. Ezt maga az élet mondja ki, azáltal, hogy ugye vannak törvényei. Ha önmagát, önmagából rendezi, kell lennie következetességnek. Ezt a Szaturnuszhoz rendelik az asztrológiában és a Bak konstellációhoz. Ez is hangsúlyt kap idén, ami azt jelenti, hogy a felelősségvállalást, a következetes gondolkodást, a határoknak az ismeretét és betartását nem lehet elég komolyan venni. Azok a személyek tehát, akiknek ilyen jellegű karmikus alakzataik vannak a sorsképletükben, sokat tehetnek magukért , ha önszántukból megismerkednek az Egyetemes Törvényszerűségekkel, ha felismerik, hogy a határok és korlátok az emberért vannak és nem ellenük
.
Ez azért is nagyon fontos, mert a harmadik pont, amire oda kell idén figyelni, az a Vizöntő és uralkodója , az Uránusz. Ez azt jelenti, hogy előtérbe kerülnek az elvek, a feszültségek, a szabadságvágy és a menekülés mozzanata. A forradalmi gondolatok és képek, képzetek, a megújítás, a feltalálás, az újabbnál újabb és váratlanabb szabadulásra és lázadásra való késztetések idén nagyobb jelentőséggel bírnak. Hajlandóság keletkezik elnagyolni, máskor túlságosan elkapkodni a dolgokat, megfeledkezni a hosszútávú számolásról, eluralkodhat a káosz, a nyüzsgés, amennyiben elveszik az éberség. Jobb tehát sokkal inkább gyakorolni a világos elgondolásokat, a türelmet, a kivárást és óvatosabban forgolódni a sikerek érdekében. Nyugodtan el lehet fordulni a divattól, a nagy kaliberű szórakozásoktól és szórakoztatásoktól, mert hosszú távon inkább összezavarodáshoz, mintsem eredményekhez , sikerekhez vezetnek.

Összefoglalva, az lenne a legjobb út, amit a Tarot szám nélküli ikonja jelent: a Bolond útja. Úgy járni, kelni a világban , mint egy vándor és nem mint egy másokon uralkodó, liberális szemléletű nagyvezér. Ugyanis már tavaly látszott, hogy ez az ultraliberális szélsőséges elképzelés és gyakorlat globálisan is mekkora zavarokat okozott a világban.

Ugyanígy történik ez, kicsiben is, népen belül, népek között, családon belül, családok között és nem utolsó sorban , hanem legeslegelőszőr a személyen belül. A légiók kialakulnak az elmében , ha ilyen hajlamot örököltünk. Magunkkal is kűzdenünk kell, sokszor elég keményen, ahhoz, hogy butaságainkat, sötétségeinket átalakítsuk őszinte, világos értelmes magatartássá. A félelmeket lekűzdeni nehéz, A világot megváltani nem lehet, abban eligazodni viszont nagyon is lehet. Ehhez elengedhetetlen önmagunk teljes ismerete. Ezt nem találjuk meg sehol annyira pontosan, mint saját születési képletünkben. Az önismeret nem egyéb, mint saját magunk legmélyebb régióihoz való lehajolás és az ott talált problémáknak a felhozatala és megoldása.

Ez nem boszorkányság, nem babonaság, hanem maga a valóság.

Legyen tehát az új év , bátorsággal, szerénységgel, felelősséggel telt, egészséges, boldog és örömteli időtöltés mindenkinek!

Revolver című filmből a Liftes jelenet....

....ahol látszik, ahogy a félelem akar írányítani.

Azok a tudattalan kódok, amiket átörököl az ember az anyai ági felmenőkőn keresztül. Akár hetedíziglen is.

https://www.youtube.com/watch?v=r_G6PCXDVSU

Az éber látás a legnagyobb kincs

Azt mondja Hamvas Béla , hogy az ember megrendülésben kezd el gondolkodni igazán. Ezzel egyet tudok érteni, de hozzátenném, még akkor se biztos, hogy helyesen gondolkodik, inkább agyalásba bocsátkozik.

Az agyalás, csak felszínes pörgést jelent a téma körül, igazi felismeréshez nem vezet, a gyökeres Miért-re nem képes magyarázattal szolgálni. Asztrológiában ezt az Ikrek és Szűz konstellációkkal lehet kapcsolni, és a Merkur bolygó szimbolizálja azt az erőminőséget, ami vagy pozitív állapotát mutatja egy adott ideőintervallumban (egy ember életében) vagy pedig zavarosan jelentkezik.

Azt lehet tehát elmondani, hogy az agyalás nem megy el ismeretekig , inkább ahhoz hasonló, mint amikor valaki nem ért valamit, csak magol. Meg akar felelni egy adott elvárásnak, anélkül, hogy észre venné, ennek rá nézve semmi megnyugtató hatása nincs és nem lehet. Innen látszik, hogy ilyenkor beletörődés és nem belenyugvás keletkezik. Nem mindegy.

A megrendülések különbözőek lehetnek, attól függ, milyen az érzékenység foka, mennyire valódiak a kapaszkodók, a spirituális tájékozottság. Dogmás elképzelés nem képes elvezetni valódi magyarázatokhoz.

Mondják, hallottról jót vagy semmit. Korai életszakaszban, tehát gyerekként, amit megtanul valaki, az rendszerint meg is határozza a gondolkodását, másképp nem lehet. Sokáig, felnőttként is vezetheti valaki a gondolkodását teljesen tévesen, mert a rendelkezésére álló információk alapján lehet számolni. Igazi információ szükséges a megnyugvást hozó magyarázatokhoz. Ha az ember utánanéz, segítségül hívja a mondások (Ikrek) és szokások ( Szűz) eredeti jelentéstartalmát, sokban hozzájárul önmaga egészségének fenntartásához, mivel igaz alapokon tud értelmezni. Korán beállt vagy tragikus halálesetek során, az ember jobban megrendül, mint amikor a halál a csendes, öregkori elalvást jelenti. Olyankor is elég nagy lehet a megrendülés, ha az ember egyáltalán nem akar szembesülni az anyagi formából való eltávozás aktusával.
Megrendülésben elkerülhetetlenül beáll a fájdalom, ami a veszteség iránti hozzáállás függvényében erősebb vagy gyengébb.Értelemszerűen  kérdések tolulnak fel, félelem áll be, hiszen válaszok sokfélék lehetnek. Jó válaszok, jó kérdések nyomán születhetnek.

A jó nem mindig jó, csak annak tűnhet. A jó-ság és a jól-ság két különböző jelentéstartalommal bír. El lehet képzelni bármit, a fantázia határtalan, innen sokféle, szerteágazó látvány tűnhet jónak, mint szórakozás, viszont értelmes , valóságot magyarázó helytállóság nem tud keletkezni. Jó a szórakozás, amikor annak megvan az ideje és helye, viszont ha szórakozottsági állapottá fajul, akkor elvész belőle a következetesség, ami szükséges lenne a jól-ság felismeréséhez és a jótól való megkülönbőztetéshez.

Amikor az igény a fájdalomtól és értetlenségtől arra irányul , hogy megnyugvás szülessen, nagyon fontos hogy megértésre jusson valaki. Halálesetekkor igenis lehet és kell is beszélni a halottról jól. Nem a jó a fontos, hanem a jól. József Attila szavaival élve: " a mindenséggel mérd magad". Hiába a sok szép szó, az erények és a csillogó tulajdonságok , melyek felidéződnek és elhangzanak, mert abból megértés és fájdalomfeldolgozás sose lesz. Csak abból lehet egészséges lélekkel kikerülni, amit az ember megért a maga teljességében.

Fontos tehát, hogy például alkohol és cigarettafüggő , korán elhunyt személy esetében, foglalkozzunk a helyes megítéléssel , mert ezzel nem a személyt becsméreljük, hanem az ártó és káros hajlamokat fedezzük fel, amik végülis illetőt oda vezették, hogy önsorsrontó irányba haladjon. Ha a sors megállította a mérgezett embert, akkor nyugodtan lehet ítélkezni azok a tulajdonságok felett, amiket fizikailag a mérges pótszerek tőltenek be. Annak ugyanis mindig lelki, felfogásbeli oka van, hogy a személy pótszerek mértéktelen függésébe kerüljön. Most nem téma, viszont pótszerek nagyon sokfélék lehetnek, függések és függőségek árnyalatai többfélék lehetnek.

A pálinkaívást, a cigarettázást , a gyávaságot, a félelmet, tehát a diszharmónikus jelenségeket és magatartásokat , cselekedeteket elítélni nem bűn. A bűnt elítélni nem bűn , hanem éppen szükséges . A halotton nem segít, az élőkőn annál inkább. Mert ha megvan a bűnös képzet, gondolat és cselekvés, akkor nem kell többet az ártatlan áldozatiság önmarcangoló, ellenségképzetekkel teli lelkiállapotában maradni, hanem jó példát követve, fel lehet zárkózni a felelős élet , egészséget eredményező formájába.

Értelemszerűen sokkal jobb , ha az ember nemcsak a tragédiát látja , például egy tömegbaleset esetén, hanem a túlélés lehetőségét is. Mert van ilyen. Érdekes módon vannak tragédia túlélők is és ha vannak, valamitől függnie kell annak, hogy ki ússza meg , ki vész el és miért? A jól értelmezés területén maradva , fontos információkat lehet találni arra nézve, hogyan járul hozzá valaki saját sorsához. Melyek azok a tényezők és cselekedetek , amik vezetik a túlélőt és a nem túlélőt.

Furcsának tűnhet esetenként, hogy a metafiizikai szemléletmód és az  asztrológia , mint segédeszköz (mint számolási és ellenőrző rendszer) mennyire helytálló. Milyen kér érte, hogy játszanak vele és elkomolytalanítják, holott jól használva rengeteg  kérdést megválaszol.

Félrefordítások, félrehallások és félreértelmezések idézik elő a helytelen gondolkozási fonalakat. Ilyenek segedelmével nem lehet fájdalmak és ellenállásoktól megszabadulni.. Fel se tűnhet az embernek, hogy ellenállások miatt, csendes gyűlőletek, mérgező haragok gyűlnek fel a lélekben és indulnak el a valamikor felszínen is megjelenő nehéz sorsgubancolódások felé. A Lélek megszabadulni akar a torz és diszharmónikus erőktől, sugallatban azonban nem mindig sikerül a jóra vezetőkre hallgatni. Nem sikerül olyankor, amikor nincs elég a tájékozottság a megkülönbőztetésben (Szűz) . Próbál az ember tájékozódni, ezt azonban saját struktúrája szerint tudja megtenni. Sokszor tudja hagyományból maradt vizsgálatokból és felismerésekből, hogy " a problémákon nem az isten, hanem az ördög könnyít". Mégse ismeri fel magában mindig és időben, mikor jön a sugallat  félrehallásból és mikor helytálló értelmezésből. A hallás is látás, sokszor pontosabb , mint maga a szemmel való nézés.

A lényeg tehát mindig az, hogy ha nem lehet valamibe belenyugodni és túl sokáig fájdalmat jelent, akkor azt jelenti, még nem került meg az az információ, ami jó kérdésekhez és jó válaszokhoz tud vezetni. Még nem kerestek eleget, nem keresik jól és jó helyen.
Az éber látás a legnagyobb kincs, másképp fogalmazva, a világosságba vont érzékenység. Hiábavaló kiindulni abból, hogy az ember jó és makulátlan  és abból se érdemes kiindulni, hogy nem szoros együttmüködője a sorsának. De még csak az se értelmes hozzáállás, hogy nem tudhatja meg és nem tehet szert kellő mélységű önismeretre. Csak kérned kell és adatik- tanította Jézus. Minden , mindenkiben és mindenki előtt állandóan , örökösen ott van. Olvasni benne, meg kell tanulni önerőből , ahogy tették azon elődeink, akiknek hála az utókornak lehetősége van az egyre tágabb látásra..

Fantáziálni, felületeskedni, finnyáskodni mindig könnyebb, csak kár erre áldozni, ezzel drága életidőt tőlteni.
Erdeti jelentéstartalma tehát a "Halottról jót vagy semmit", a következő : " Halottról jól , vagy semmit".
" De mortuis nil nisi bene.
Ezt következetesen úgy fordítják, hogy "Halottakról jót vagy semmit".
Ez mindenképpen helytelen, mert a latin "bene" jelentése 'jól'.
A 'jót' az "bonum" lenne. És az eredeti jelentésében van igazán értelme a mondásnak: "halottakról jól (tehát az igazat) vagy semmit". Hiszen a halott nem tudja magát megvédeni a hamis vádakkal szemben."- D.Zs
Ugyanúgy alkalmazható ez az élőkre is. Az igazság kimondása kényes dolog, mégis Jézus úgy fogalmaz, hogy az szabadít fel. Azt a példát mutatja, hogy igazságban nincs fájdalom, tehát a salakot kell róla lefejteni. Salak , mint hazugság, hamisság. Az alkímia ezt hívatott bemutatni, vagyis azt, ahogy a tűz alkalmazásával (bátor , éber, következetes harccal), az arany öntudatot el lehet érni. Ha kívűl ér támadás, az első benyomás az szokott lenni, hogy "engem ártatlanul támadnak", pedig a külvilágban , ember számára az jelenik meg, amivel saját maga is harcban van, önmagán belül. A belső zavaroknak a gyógyulására szokták használni a pszihológiát, pszihoterápiát, ami mutathat is eredményt, viszont teljes helyretevést az feltételezi, ha az ember tisztába kerül metafizikailag is magával, tehát gyökerekig.
Önmaga lényege , amiből szerveződik, azt csak metafizikából lehet feltérképezni. A lényeg a Princípiumokból való összetettség, mely a valóság magyarázatára szolgál- írja Prohászka Lajos. Sorssal születik az ember, de szabadságában áll életében azt változtatni. 

A hazudozás magasiskolája

Minél magasabb fokú a botránkozás valami igaz dolog iránt, annál alacsonyabb fokú az igény az egészségre. Ennek érvényességén nem változtat a szándékosság, mert az imaginációban van a botránkozás ingerének a forrása . Ha intenzív az értetlenkedés például arra, hogy nem hűlyíted a gyereked angyaljárással karácsonykor, biztos erős tudatlanság sérül az illetőben. Hadd sérüljön a tudatlanság , mert akkor maradni tud az egészség. Vagy-vagy. A döntés az emberé.
Az ember sokszor beleesik abba a hibába, hogy hűlyítse a gyerekeket. Ezt támogatja is a világ. Mert az izgalmas, cuki, aranyos, stb. Nem tudom a hazugságban mi lehet aranyos. Ha az arany nem tiszta ugyanazt jelenti, mintha tiszta? Ha más fémekkel alaposan összekeverik az aranyat, akkor annak ugyanaz az értéke, mintha tiszta lenne? Lehet, hogy izgalmas, de mire jó , ha értékében silányabb? Mire jó az ember imaginációját megzavarni, ha onnan indul az élete? Mire jó belőni a kisgyerek képlékeny képzeletét tévhitekkel? Hogy nem világos, hogy ezektől milyen nehéz megszabadulni , ezek alól felszabadulni? Akinek eleve , örökölten hajlama van arra, hogy „filmet forgasson” vagyis mértéktelenül képzelegjen (fantáziáljon), nem-e lesz felnőtten nehezebb felülírnia a megszokott és beléplántált cikornyás , cukinak nevezett és ártatlannak felfogott félrevezetéseket? A fizikai arany megfelelője az arany öntudat. Vigyük át, feleltessük meg ezt a kézzel nem fogható dolgokra és gondoljuk végig, ha megéri az öntudatot összezavarni. Mit szül egy világos, transzparens öntudat (én-tudat) és mire jutunk egy maszatolttal.
Dehogyis ugyanazt eredményezi a kétféle öntudat. Évekig hittem, hogy a tejet nem ehetem ízes kenyérrel, hogy a krampusz elvisz, ha délután nem alszom, ha rossz vagyok a pokolra kerülök (persze a kellő mellékelt illusztrációval az ördögökkel meg az üsttel, alatta hatalmas tűz), ha eleget integetünk a repülőknek dobnak le édességet, ha jó vagyok , jön az angyal, szebb vagyok, ha göndör a hajam,stb.
Ezeknek a hiedelmeknek és a hiedelmeket szülő képeknek jelentéstartalmuk van és fokozataik vannak. Nem beszélve arról a tényről, hogy ott válik az ember a leginkább befolyásolhatóvá, ahol eleve hajlama van rá. Ahol gyengének születik,ott kapható a kritikátlan befogadásra, mert örököl képzelet-lenyomatokat a felmenőitől. Kódokat. Ha hiszékeny és ezt még fokozzák, akkor majd nagy nehézségek árán áll majd meg önállóan egy gondolat is benne, tisztán. Elmisztifikálja az információt. Nem lesz képes magába kapaszkodni. Amit fog, szertefoszlik a legelső próbán.
Hogy mennyire így van ez, lehet látni gyermekek nevelése folytán. Szó szincs valamiről, de a gyerek megalkotja magából. Pl rácsodálkoztam, amikor Rékám még alig beszélt és felmutatott a felhőkre mondván, ennek ilyen alakja van, annak olyan, mintha kutyus lenne. Ezt látta meg , anélkül, hogy valahol ezzel találkozott volna ,vagy hallotta volna valakitől. Nem mutatta senki, hogy ezt így is lehet nézni. Nagyon élénk fantáziával rendelkezik, tőlem származik, tudom, hogy mit jelent. Anyámnál volt ilyen felhőanalízis. ( az információ felszínes értelmezése )
Tény, hogy a Lélek időtlen és hordozza , hozza magával a rátapadt képeket. Más példa: van egy nagy baba, ami még az enyém volt gyerekkoromban, kissé lóg már a nyaka, de szokott vele Rékus játszani. Az elején, ameddig megbarátkozott vele, voltak olyan ijedezései a lányomnak és olyan álmai (fél-álmok), amikor azt mondta, hogy pislog a baba és megijedt tőle. Elképesztő! Pont ilyen látomásom volt nekem is, gyerekkoromban egy felhúzhatós nyulacskával, amelyik kattogva járt. Ma is emlékszem, hogy féltem, mert éjjel arra ébredtem, hogy kattog a nyuszi a földön magától.
Édesanyám babonás hiedelmeiről nem is beszélek, elég annyi, hogy elkísérte élete végéig az, hogy a nehéz döntéseit (házasság, kőltőzés, gyermekszülés) mindig valamiféle , másoktól származó és csak úgy símán felette érvényesülő varázslat miatt vitte végbe. Még hetven évesen is kitartott ezek mellett, valóságként magyarázva a pszihiáter orvosnak.
Éppen ezért nálunk nincs se repülő télapó, se szálldosó angyalkák karácsonyfákkal, se jóságos Mikulás bácsik, akik jutalmaznak , se ördögök, akik elvisznek. Nincs, mert azzal foglalkozunk, hogy a spontánul születő mértéktelen képzelgéseket, amik maguktól felbukkannak, értelmes mederbe tereljük. Ami nem létezik, az véletlenül se létezik, divatból se. Mesében igen. Mesékből azonban nem lehet megélni. Nem kavarintjuk a mesét össze a valósággal.
Mert ezek a fantáziák és zegzugos képzet-társítások bizony maguktól jönnek elő, igazítva a gondolatokat a maguk mintája szerint. Nem csak gyerekeknél, hanem felnőtt korban is. Jutalmat és érdemeket vár az ember , dícséretet , hurrázást, amikor jó vagy jónak sikerül lenni és fél a büntetéstől, akadályoktól, bosszútól, amikor rossz vagy nem sikerül nem rossznak lenni. Csak ezek jó mélyen, rejtetten alakulgatnak ki. Állítom , hogy a végső ok, amiért ez van, az ember spirituális alapjaiból fakad. Mit ért valóságon , hogyan áll hozzá.
Nagyot kacagtunk egyik nap a lányunkon, vele együtt. Ahhoz van szoktatva, hogy amikor fürdik ne verdesse ki a vizet a kádból, hogy ússzon a fürdőszoba, plusz munkát idézve. Legutóbbi fürdésekor egyszer csak azt mondja:”Tudod mit anya? Vigyázok , hogy ne folyjon ki víz a kádból és ezért adsz nekem 5 lejt. (Már vigyorgok én is, ő is). Mondom neki, de miért kellene én ezért pénzt adjak neked? Hát azért,-mondja, mert egyébként kilöccsenteném, de én vigyázok, hogy ne menjen ki. :-D :-D :-D Furfangos jutalomkicsikarás valamiért, ami egyébként csak felelős magatartás lenne. Természetesen semmiféle jutalompénzt nem kap ezért, de ha mégis kimegy az a víz (tőle függetlenül ugye, ami nincs), akkor ő mossa fel a fürdőszobát.

Hogy jutott eszébe a jutalompénz és hogyan kavargatta magába, mikor a valóságban soha se jutalmazzuk? Hozta magával. Ahogy én is. Az Időtlenségből, az időn át. Hogyan? Hát úgy,hogy nekem is pakolt a kettes házam,Szűz Leszállóval, neki is 4 bolygója van a kettes házban , köztük a Jupiter, Neptunusz a Vizöntőben és a Szaturnusz a 8as házban, Szűzben. Spekulál, hogyan juthat hozzá az ő boldogságát és nyerészkedését biztosító anyagiakhoz (jutalékokhoz, jutalomhoz) és ezt vicces fantáziálásokba, csavarintos érvényességbe burkolja. És még csak 8 éves. Dehogyis szándékos. Mondja, ami van és ebből látja a szülő, hogy merre van a bibi. :) Az a szülő, aki látni akar.
Imaginációs kép. Kipróbálta az alkalmazhatóságát. Ha az ember belemegy az ártatlannak tűnő játékba , abszolut nem fog hozzá a dologhoz jól. A rend és a tisztaság önmagáért jó, visszahatásában jó, nem azért kell végezni, mert jutalom vár. Másképp, oda jut az ember („jutalomból”), hogy idős korában is valami túlvilági jutalomra vár, miközben elmúlassza az összezavarodott értékrendszerét és képzeletvilágát világossá, rendezetté változtatni egész életében. Magyarán végig azt képzelteti magával, hogy amit képzel, gondol és végez , azért nem ő a felelős. Ezzel nem csak magát sérti meg állandóan és egy folyamatos sértettségi érzülettel él, ami szüli a neheztelést és így a daganatokat, hanem a közvetlen környezetében is sérti a hozzátartozóit.
Mire lenne tehát jó a még több bonyolítás, mint amit amúgy is magában hordoz az ember? A jópofinak , cukinak, divatosnak, látványosnak és aranyosnak titulált hazudozások tehát csak még jobban mákonyba juttatják a gyerekeket és így a felnőtté válás is nehezebb. Nevetve , bolondosan , de feltett és határozott szándékkal, következetesen éredemes inkább a leszoktatásra , leszokásra összpontosítani.

Jó, vagy igazi legyen az asztrológus?

  A világból nem tűnhet el a Rend, mert egyetlen elem hiánya az egész összeomlását jelentené. Ami van az rendetlenség lehet csupán. Ha helyre tesszük, nyugalom van.

A rendes értelmezés annyi, mint helytállóság megállapítás. Helytállóan megállapítani valamit úgy lehet, ha az elemeket, amiket felhasználunk az értelmezés során, a helyükön vannak. Minden a neki megfelelő funkciót látja el. Értelmezés –eltérés olyankor jön létre, amikor az egyes elemeknek más-más funkció , tulajdonság, egyszóval helyénvalóság van tulajdonítva. Így gyakorta nagyon hasznos lehet feltenni a kérdést : hogy érted? A félreértés természetes jelenség ,ugyanis nem létezhet olyasmi, hogy mindannyian egyetértsünk mindenben. Ilyesmi lehetetlen. Egyrészt azért, mert eleve máshol és másban láthatunk valamit különbözően, tehát másnak és máshogy tulajdonítunk helytállóságot, másrészt azért élünk, hogy egész életünk alatt , a tapasztalatok nyomán jutunk el fokozatosan oda, hogy a nem helytállóságainkat helytállóságokra váltsuk.

Kommunikáció szükséges ahhoz, hogy megkíséreljük magunkat (= őserők, elemek komplex rendszerét) minden tekintetben helytállóságra hozni. Helytállóság alatt igaziságot értek. Magasabb értékre utal, ha valaki igazi, mintha valaki jó ember. A jó ember esetében kizárásra kerül a rossz. Ilyen formán máris helytelenül értelmezünk, mivel előbb megállapításra került az, hogy egy rendszerből, ha valamelyik elem kizárásra kerül, az egész összeomlik. Megjegyzendő, hogy a rossz nem nevezhető elemnek, mert önmagában olyan , hogy csak rossz nem létezhet, mert akkor a jó kerülne kizárásra.

Ebből az következik, hogy jó-rossz alapon nem lehet értelmezni semmit, mivel értelmezés során a viszonyítási pontok lengenének két polaritás között, ami valami másnak a függvénye. Valami egyéb, magasabb értelmezési rendszernek van alárendelve. Nem mondhatjuk, hogy valami azért igaz, mert jó, mert akkor a rosszhoz viszonyítva jó. De mi az , hogy jó és rossz? Sokszor feltűnik, hogy valamit rossznak értelmezünk, majd kiderül vagy valaki rávilágít, hogy az bizonyos szemléletből nézve nem rossz. A helyénvalóságot megnézni annyi, mint pontosan meghatározni, hogy valami rossz vagy jó. Mitől rossz valami és mitől jó? Ezt honnan tudnánk értelmezni? Bizonyára feljebb kell emelkednünk , hogy jobban lássunk. Így keletkzik a hierarchia: ha magasabb perspektivából szeretnénk valamit értelmezni, akkor magunknak kell oda felemelkedni és a kicsinyes szemléleteket, a szűk látóköröket magunk mögött kell hagyni. Természetesen helyénvaló hierarchia az, ahol nem az emberből, hanem az emberit megelőző, metafizikai álláspontra helyezkedünk, ahonnan a mindenkire érvényes helytállóságot lehet belátni.

Elbírálni, meghatározni, megállapítani, megítélni valaminek a helyénvalóságát nagyon fontos, mert így igazodik el az ember az életben , így jön rá, hogy benne mely elemeknek van meg a hajlandósága arra, hogy helyet cseréljenek, mely elemek billennek ki könnyebben benyomások hatására. Ilyen harcok árán lesz az embernek rálátása arra, hogy hol jár igazán jól az élete útján és hol nem. Jézusnak van egy idevágó megfogalmazása, ahol arról beszél, hogy ellenségeim mutatják az utat a mennyek országába. Ellenségeim ugyanis nem fognak kímélni- ők nem állnak le latolgatni a jó és a rossz közti külömbséget, sem a helyénvalóságot -, egyből ránk olvassák saját értelmezéseiket. Amik helyenként helytállóak, máshol nem, hiszen ők is a maguk útján itt-ott nincsenek a helyükön.

Ha nem kommunikálunk, kommunikáltatnak minket az életünk során a velünk történtek. Jelenségek, események, személyek. Nemcsak velük, hanem egyúttal , egyszerre saját felsőbbrendű , úgynevezett önvalónkkal is kommunikálunk. Az együttműkődés elkerülhetetlen. Egyetlen percet se élünk az életünkben anélkül, hogy ne legyünk egyben önvalónkkal, hogy ne kommunikálnánk. Csak amikor meghalunk, szakad meg a földi adás. Fizikai része az önvalónak leválik. De ez más téma. Amit itt érdemes megjegyezni az, amit Jézus így fogalmaz: semmi se történik meg , ha arra nincs engedély az égben. A kényszer fentről jön arra nézve, hogy helyre billenjenek a dolgok. Tehát fontossági sorrend szerint az a mérvadó, ami fent van, mert annak függvénye a lent. És sohasem fordítva. Itt tehát azt is lehet látni, hogy ha kéri az ember, ha nem, mindig és mindenhol csak azzal találkozik, ami belőle a helyeset szeretné kihozni. A végső valóság természete ez.

Az, hogy mi van jól és mi van rosszul annak a függvénye, hogy valami mennyire igazi. Mennyire állja meg a helyét abban , amire létre lett hozva. Mennyire a helyén van értelmezve.

Sokszor mondják, hogy ha valaki ítélkezik, az mindjárt dehonesztál. Használjunk magyar kifejezést. Megaláz, megbecstelenít. Ezt nagyon meg kell vizsgálni, nagyon oda kell figyelni. Mikor becstelenítem meg magam és mást is és az önvalóm is egyben? Akkor, amikor sajnálok és elnézek és nem merem megmondani az igazat, amikor egyáltalán nem is merek szólni, amikor kímélek valakit és nem merem megmondani, amit látok? Vagy akkor becstelenítek meg valakit, amikor bátorítom, nem nézem el a hibáit, szigorú vagyok vele, megmondom az általam igaznak vélt dolgokat, amikor megmondom bátran mit látok?

Tegyük helyre előbb a becses és becstelen kifejezéseket. Mit fejez ki onnan fentről nézve? Megállapítottuk, hogy ha fentről jövünk, akkor fent vannak meg a jó minták. Ugyancsak fentről zavarodnak is az elemek, újabb és újabb mintákba rendeződve. Ha folyamatosan keresünk (és keresünk önkéntelenül is) megtaláljuk az eredeti, igazi mintáját , helyét mindennek. Az igazság előbukkanása a tisztázás, tisztázódás függvénye. Becses tehát az, amikor a zavaros minták újra normálissá rendeződnek. Ha helyén van minden. Ha helyén van a szív, az ész és minden.

Ha fent vannak az igazi minták is és fentről erednek a zavarok is, akkor mi tartható becsesebbnek? Ha tartjuk a zavart vagy ha a tisztázásra törekszünk? Az élet tisztán vagy zavarosan becsesebb? Ha emberi ésszel megállapított becs kerül mérvadónak és nem szolgálja az önvalói rendet, kaphat becstelen minősítést.

És kinek, minek olyan elengedhetetlen ez a becsesség? Mindenkinek. Nem találkozni olyan emberrel, akiben ne lenne meg az élet szeretete. Miért? Mert mindenki azért születik, hogy az igazit hozza ki magából és azt mutassa fel önvalójának. Így lesz becses a kiegyenlítődés. Így van igazi boldogság.

A kauzális asztrológus tehát nem dehonesztál, amikor az elemek helyét megmutatja, annak ellenére, hogy ez kisebb-nagyobb fájdalommal jár a megrendelő számára. Ez fontos és elengedhetetlen a helyes értelmezéshez. Ha nekifog sajnálkozni, ő is kibillen és más helyet tulajdonít egy-egy elemnek, amitől az értelmezés elcsúszik és nem válik helyénvaló segítséggé.

Hierarchiák

A fülnek kell a hanghoz igazodnia, mert az van előbb. A hallásnak van anyagi szerve is. Pontosabban a hallást úgy is hívják , hogy fül. Ha végigmegyünk az egész analógialáncon, kiderül , hogy a hallás a két őselv áthatolása és úgy hívják: hallatni és hallani. A Hang Van és ennek kétféle megnyílvánulása van. A VAN-ság. Az egyik a hatoló , a másik a befogadó.. Ilyenformán rendelődik a további része is a cselekvésnek két neművé. És mindkettő egyszerre, áthatolva egymáson adja az egész-et. Eredménye a boldog és nyugodt VAN-ság, VAGYOK-ság.

A hallatás mindenáron meg kell történjen, így jelentkezhet fokozatokban erősebbé vagy halkabbá, annak függvényében, hogy a többi láncszemen keresztül, más, a szimfóniához tartozó ős-elemekben hogyan jön létre ez az áthatolás. Mennyire harmonikus vagy diszharmónikus a VAN-ság létrejötte. Ha valahol más, yang típusú elem torz, akkor a hallatás is felveszi ennek a fokozatát . Például az ember gyávaságában ordít. Nem tud mást tenni. Egyik zónájában valami ijeszti, fél, és ezért hangosan beszél. Hiába címkézi fel a butaság ezt durváskodásnak és elkezd akarni tőle megszabadulni, mert nem lehet egy elemtől azáltal megszabadulni, hogy az EGÉSZET kiírtjuk. Nem lehet . Ilyet egyszerűen nem lehet, hiszen az nem jelent egyebet, mint a teljes VAN-ságot kiírtani. Nem lehet az életet eltűntetni. Csak helyretenni kellene és máris normális a hangerő. A hallatás ereje ki tud fejeződni a maga normális fokán. Az élet önmagát önmagán belül rendezi. Ez a legtöbb.

Na , de mitől függ, hogy a hallatás torzul? Mihez képest lehet leellenőrízni, hogy mennyire van a helyén. Hát meg kell vizsgálni a hanghordozás másik alappillérét : a hallást. Vagyis a yin részét. Amikor a hőmérsékletet nézzük, akkor van annak pozitív beosztása és negatív beosztása is. Mindkettő ugyanúgy a hő mérését jelenti. A Hőmérséklet itt, mint VAN-ság értelmeződik. A Hő van , mérséklete van, tehát nem az fogja megmondani, aki mér, hogy milyen hőmérséklet legyen, viszont , ha megvizsgálja, hogy ő maga a hőt hogyan méri és annak melyik fokán áll, akkor mindjárt tud azon dolgozni, hogy mikor melyik fokon kell lenni ahhoz, hogy épp jó legyen. Se ne fokozódjon felül, se ne fokozódjon -ő maga- alul és hogyan tudná ezt magában rendesen élni, hogy egy másik Hőmérséklet, egy másik VAN-ság (személy) is tudjon vele együtt létezni.

A két világalkotó princípium örökös áthatolásának fokától függ a boldogság. És menten látszik, hogy nem a másiktól leszek boldog, hogy az engem hogyan fokoztat, hanem , hogy mennyire fokozódok én annak a hatására, ahogy a másik fokozódik. Az én fokozgatásom végig AZ ENYÉM és CSAK ÉN tudok vele mit kezdeni. Nem a másik. A másik is ugyanaz a VAN-ság egy másik dimenziója – a másik felem-, és ugyanúgy az EGÉSZ-ből származik. Nem kell féljek, hogy valami hiányzik belőle . Ugyanazok az elemek benne is ugyanazokat az alapműveleteket végzik és csak őt tud velük bánni és ő is kell vele foglalkozzon.

Én annak a függvényében fokozódom, ahogy én , mint VAGYOKságom állapota ,hogyan egyenlítődőm ki. Sokkal jobb magunkat , a VAGYOKságot, Vanságot , annak elemeinek az állapotával azonosítani. Ha állapotban számol az ember egészen jó számításokhoz jut.

Tükörbe az látszik meg, hogy a VAN-ságon belül kinél hogy néz ki a saját VAN-sága. Ennyihez kell tükör. De nem a tükörség vansága a végső cselekvés. Ellépünk a tükörtől, mert ott csak megnéztük mi van rendben a vanságban és mi nincs. Nem ülhetünk a tükör előtt, míg a világ és játszadozzunk az így kialakulni kénytelen nárcisztikánkkal. Miért férfinév a Nárcisz és nem is lehet más? Mert itt a yang a yangba szerelmes. A yang, a hallatás csak hallatni akarja magát. Csupa férfias elem , nem? A yangságom hallatni akarom. Még mélyebbről fogva: csak a yangság hallatszódjon. Vezethet kiegyenlítődéshez és így nyugalomhoz csupán az egyik őselem éltetése? Csak férfiasan vagy csak nőiesen élve jelenthet kiegyenílődést , VAN-ságot a cselekvés? Egyértelmű, hogy nem. De miért nem? Hiszen mehet ez egy darabig. Van rá példa. Mehet is, de meghasonlik és kivágja saját magát. Vagyis a VAN-ságban van Türéshatárság is. Ez is fokában lehet központos és lehet szélsőséges.
A tökörségen tehát túl kell lépni. Nem szabad egy cselekvést átalakítani eszközzé és elkezdeni abban hinni. A kapálás eszköze a kapa, de nem erre kell fókuszálni, hanem a kapálásra.

A VAN, az állapotot jelent és élőt jelent. Mozgást. Ige.

Mégis mi a titka annak, hogy a yangszerűség szélsősége megy egy darabig. Hogyan élhet egyáltalán, ha az élethez mindkét őselv kell? Ezidáig erre az a magyarázat, hogy azért, mert nem is volt soha olyan, hogy a yin, vagyis a feminin ne lenne ott. Csak a yang ezt a yint itt a használomság tette által szolgálatába állítja. Úgy szokták emlegetni ezt a tettet, nemszeretem-ség. Nincs ilyen. Ott a yin, de nem kell. Már megint a yang…

Milyen yang tud yint szolgálatába állítani úgy, hogy az is ne csinálná önmagától ezt a szolgálomságot? Csak első személyben van VAGYOK. Olyan yang tudja ezt megcsinálni, ahol a yin a használomság alacsony fokán rezeg és a haszonság (figyeljük? Egyszerűsítésben van a kulcs) tettével nincs tisztában és így nem érzékeli saját maga VANságán keresztül, hogy ő saját maga a haszonság fokán alacsonyan tartja magát. Torzul tehát az egész és hullámszerűen terjed a zavar: a haszonság le/fel fokozódása, alacsonysága miatt (nincs a helyén, alul van/felül van), saját maga úgy VAN, hogy nem is veszi észre és használtatni hagyja magát. Követi azt a yangot, aki ugyancsak a haszonság valamelyik torz fokán VAN és ezért így vanságoskodik: használ. A használtató a használni akarót használja. Olyan képet követ magában, ahol tévesen azt hiszi, van ilyen VANság, hogy erőszakosan követel és másik fele megalázóan követ. Ilyen az iszákos férfi és a csupaszeretniakaró (=közben meg dédelgetést váró/ vagy yangságot túlszerető ) nő. Mindketten valahol a VANságot valamilyen –ságában vakon követik, vagyis fogalmuk nincs róla, hogy milyen fokon állnak. Ettől csak Fél-ségbe lehet jutni . Ahol FÉL van , ott nincs EGÉSZ. Tehát a VAGYOK-ság fokát meg kell vizsgálni. Külön a yangnak és külön a yinnek, mint EGÉSZ-nek. Melyik milyen fokban teljesíti be ( és nem a másik torz vanságát elégíti ki) saját VAGYOKomnak a –VAN- ságát. Beteljesítem azt, amire alkotódtam vagy félek valahol ( valamelyik fokán a létemnek) és emiatt nem megy.



Erről szól az élet. Lehet válni és találkozni más VAN-sággal, a feladat ugyanaz: felismerni, hogy a két őselv hogyan hatja át egymást és adja a Vanság nyugalmát.
Fogalmazzunk akárhogy, az élet lényege az áthatolás. Hívják szexuális kielégülésnek is. A szexuális kielégülés olyan fokú és –annyira teljes-, amennyiben a yang és a yin saját vanságának foka adhatja.

Menjünk most a yinhez.
A hallás is meg kell történjen (hiszen mindkét világalkotó őselv ( yin-yang) esetében mindkettő egyformán fontos, egyenrangú, tehát a hallás is meg kell történjen. Ez a befogadó része a HANG nak mint Vanság. Ott van, nélküle nem lehetne hangság. Kell a befogadó, a megnyíló, hogy megszülje az újabb Hang ságot, Van ságot. Az új élet is hordozza azt, amiből születetett és van hallatnisága és hallanisága is. Testileg van füle és azzal hallja a HANG ságot. Tehát éli saját magát. Pontosabban a Vanság éli önmagát általunk. Újabb EGÉSZségre törekvő, kiegyenlítődni vágyó EGY születik.

Amikor a hallás egészséges, akkor nem húzódik össze picire, amikor a hallatás ereje magasabb fokú, és nem engedi magában a hallatást túlfokozódni, mert tudja, most bírni kell, mert jelent valamit. Ez a női viselés ereje. Ugye a ying az, aki az erősebb intuícióval és ezért az erő egy finomabb változatával rendelkezik. Ami nem látszik akár erősebb is lehet , efelől megnyugodhat minden yin képviselő. Sokkal nehezebb a yinnek alkalmanként, mert ami nem látható, csak érzékelhető, annál nehezebb felelősséget a helyes fokon gyakorolni. Így torzul semmi perc alatt a szeretet , nyálcsorgató ragaszkodássá. Tehát, kell ide hallatás, tehát a yang ereje, hogy a Fény behatoljon és ébresszen: a dédelgetés foka (igénye) alacsony. Nem hozhat olyan fokozatú kiegyenlítődést, ami az igazi VANságot éltetni tudná. A VAN-ság elkezd fél-elem-mé fokozódni és az EGÉSZ bomlani.

Hierarchia. Fontossági sorrend, vagyis helybetőltési sorrend. Ha valami a helyén van, arról beszélünk, hogy ereje fokában a yang yangszerűen az EGY képe- szerinti féle- képpen a maga sajátosságaival VAN és a yin yinszerűen az EGY képe szerinti saját sajátosságaival VAN , akkor a hierarchia egészséges , a dolgok műkődnek. Minden a maga medrében , a maga helyén létezik, végzi a maga természetének és rendeltetésének megfelelő cselekedeteket. Unalmas? Lehet, hogy annak tűnik. De annyira nehéz ezt megvalósítani, hogy nem lehet megunni.

Az élet nem attól unalmas, hogy rendeltetésszerű törekvése van, hanem attól, hogy ezt az ember tévesen ítéli meg, tévesen értelmezi és nem azzal foglalkozik, amivel kell. Így, igény-fokozatai csaponganak.

Nem léphet fel (előre) a teremtett a teremtőnél, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem a teremtett hozza létre a teremtőt, hanem fordítva. Nem hozhat tehát a humánum foka VAN ságról szóló elméleteket, mert azok FÉL-elemségi fokozatok. Nem mondhatja a hallás, hogy a hallatás legyen más, mint amilyen eredetileg és nem mondhatja a fül, hogy a hang legyen mindig halk, mert zavaró. Csak akkor zavaró a hallatás, ha a hallás rá túl érzékeny. Nem létezik olyan, hogy amikor a hallás rendben van , ne tudja viselni az egész skálát és nem létezik olyan , hogy villámlana, amikor meleg szélnek van helye. De fog villámlani , ha az igény erre van fokozódva. Ezeket a fokokat és ritmusokat egymással áthatoltatni mindenki legelsősorban saját magán belül kell végezze, hogy a kiegyenlítődésre minden pillanatban legyen kész. Nem véletlenül jön létre a nagyon hangosság és dübörgő , fületrengető rockzene, törőszerű kemény zeneség, mert egyszerűen megidézi a túl sok nyámnyilaság és halkan surrannás vérszegény jelensége. Nem lehet a fokság szélsőséges voltán Lenni míg a világ.

Egy gyenge, tehát alacsonyfokú erősség gyáváskodásba fog megjelenni. Az egyén visszafogja magát a „légy jó” egyoldalú nyomás által . Vagy rockzenész lesz, mert ott lehet merni fokozódni és kiderül, hogy attól még nem lesz „rossz”. És lehet rockzenét hallgatni (ugye megint a fül), mert kiderül, az erősség nem csak a visszafogásra adatott, hanem a merésre is. A mernire fog felfokozódni az ember ereje és nem lődőrög az életben, sodortatva magát és nem ismerve fel, hogy ő is VAGYOK.

Mikor áll be a veszély a fokokban? Amikor maga a keménység áll be fokmérőnek vagyis az eszköz veszi át a cselekvés helyét. Amennyiben (ugye, megint fok) felismerés születik, hogy kaptam egy löketet, hogy merjek mértékek szerint élni, tehát mozduljak el a szélsőségből és kiegyenlítődés legyen, akkor középbe érek. Vagyis a merjek kiabálni is, ha kell és bírjam ki a kiabálást is amikor azt kell skálán saját felismerésem szerint megkapom a helyem, akkor nem lesz a rockerségből vallás és az eszköz is betöltőtte rendeltetését. Helyén van. Ha csak kiabálni fogok tudni ezután , akkor nem állt helyre valami, máshol kell keresni a fokok elbillenését, nem az erőben, erősségben. Akkor a VANság más területein van baj a kiegyenlítődési képességgel. Máshol borul a yin-yang.

A gondolkodást mindig a helyes mederbe terelve lehet rájönni arra, hogy mi a rendeltetésünk. És hogyan rendezi a VAGYOK, önmagát önmagából.