Jót tesz a mozgás testnek , szellemnek. Mindig elindulnak a feldolgoznivaló gondolatok,valahányszor kellő mozgásba hozom magam. Tehát feladatomat végzem. Ikrek Napjeggyel, elég sokat beszélek, a Szűz aszcendensem révén feldolgozom a hozzám érkező információkat. Nem csak a külső világból érkezőket, hanem saját kérdéseimre adott válaszokat is. Amik éppen eszembe jutnak.
Sétánkon minden nap látunk vadállatokat. Vidéken lakunk és a séta mezőn keresztül zajlik. Nem messze van az erdő, ahonnan lejárnak az őzek a kertekig. Ma rókát is láthattunk, igaz elég messze volt. Mackó ( a kutyusunk), ha észre veszi az őzeket, mindig nekiimarodik, hogy utolérje. Természetesen kevés eséllyel, de benne van a vadászösztön. Ragadózó az őse.
Ha nem táplálkozom hússal, nem érzem méltatlannak azt,hogy a ragadozó megeszi a növényevőt, sem azt, hogy a növényevő iránt nem érzek sajnálatot. Ez akkor keletkezne, ha pl Halak vagy Ikrek karmám lenne, feloldatlanul.
A hússal való táplálkozás lassan szellemi tompuláshoz vezet. Ezért a többi józanságot gátló élelmiszernek nevezett élvezeti cikk mellett, lehet lassan ölő méregnek is nevezni. Szerintem azért mégis jobb nem a méreg oldaláról közelíteni meg a témát, inkább a rendeltetés szemszögéből.
A rendeltetést alaposan és kellően kereken végigjárva , a mértékhez és így a számhoz, a személyhez lehet jutni. Ha valamire teremtődik valami /valaki, akkor annak megvan eredendően az, amit elbír, amit önerőből megtesz, amire képes.Az, amire képes ellátja őt az élethez. Az élet gondoskodik önmagáról. Az élet önmagát, önmagából rendezi. A belematatás csak ront rajta.
Természetesen árnyalatok vannak a képben, mindenki számára egyéni az, mire képes. Az viszont teljesen biztos, hogy amire nem rendeltetett, arra csak úgy képes, ha egyúttal megrontja a mértéket. Ha negatív előjellel erőlteti azt, ami nem neki való.
A teljes élet az ember talpa alatt van. Minden a szellemből ered és megtestesül, tehát a földi élet konkrétum formájában jeleníti meg a problémát, ami a szellemben van. Például okozhat fülzúgást az, amikor egymásnak ellentétes logikát vezet az ember a fejében és képtelen eligazodni a valóságban. Hasonlatos ez ahhoz, amikor különböző frekvenciák igen közel és egyszerre jutnának érvényre.
Jaques Martel könyvében így ír :
"A fülzúgás jelentése: nem vagyok hajlandó a belső hangomra,
a belső jelekre figyelni, amelyek az életemet irányítják, segítik. Mindenben a
saját fejem után megyek, nem vagyok hajlandó bizonyos, nekem nem tetsző
dolgokat meghallani. Csökönyös is lehetek. Ellenállást tanúsítok, mert félek
attól, hogy fény derül az igazságra, hogy rájövök egy dologra, vagy esetlegesen
döntést kell hoznom valamivel kapcsolatosan. Zúg a fülem azért, hogy ne halljak
meg valamit. Feszültséget érezhetek, azok miatt a gondolataim miatt, amelyek a
fejemben nyüzsögnek. Ha elfogadom, hogy nyitott szívvel állok a dolgokhoz,
akkor sokkal tisztábban fogom meghallani a belülről jövő szavakat. Nem lesz
többé szükségem arra, hogy ne halljak meg dolgokat."
A "saját fejem" alatt a karmikussal hajlamokkal átszőtt, azokat még fel nem oldott gondolatvezetés értendő. Alacsony frekvenciájú logikai levezetések, félig átgondolt igazság, keverednek a rendeltetés logikájával. Részigazságok rosszabbak a hazugságnál, azért, mert a hazugságot könnyebb kibogozni, mint ami felszínesen igaznak tűnik. Nehezebb átlátni olyan szövevényen, amelyik mintha igaz lenne, elsőre igaznak tűnik, pontosan egy másik karmikus feladat homálya miatt, amely elfedi a valóságot.
A "nyitott szív" jelentené a rendeltetés mintázatának a meglátását és az ahhoz való igazodást. Ez ott válhat nehézséggé, ahol Oroszlán karma honol és az öntudat veszteségnek éli meg, ha nem ő a főnők.Persze ez csak önámítás, mert ő a főnők, csak nem úgy, ahogy a "saját feje" elképzeli.
A jó/helyes hallás az értékzavar mentén, a fontossági sorrend mentén zavarodhat meg, valahonnan olyan időből eredve, (gyerekkor, vagy átöröklődési gondolkozási séma), ahol a helyzetfelismeréseket elmúlasztották , megelégedtek valamiért a félrevezetéssel.
Tehát egye meg a húst, aki önerőből képes elkapni az állatot, mert ez azt jelenti rendeltetés számára. Erre született. Nincs ilyen, de meg lehet futtatni a gondolatot, mint amikor makettet építenek, hogy rálássanak a projektre. Ha meg tudja fogni az őzet, ha átharapja a torkát, fel tudja fogaival tépni, stb, akkor nincs az az isten , aki rossz néven venné ezt a cselekedetet. Vadászat? Hát lőjje le a vadkant! Saját erejéből tette? Büszke lehet rá? Elégtétel ez? Igen! Csak hamis! Puskát tervezett, ami helyette leteríti a vadat. Miért? Sportból? Sportból élne az ember? Az isten pusztán egy edző?
Előbb van az éhség , aztán az evés. Az éhség nem kimondottan testi érzet, mint ahogy az egész életműkődés se a testből indul. Az ember nem úgy emészt, hogy most a saját feje szerint azt mondja a gyomrának, hogy : na, most emésszél. Nem az ember a kocsihajtó. Az ember képes emészteni, tehát az információt feldolgozni, abból kiválasztani, ami éltető jelleggel bír. Jön a kérdés: mihez képest? Kutatják biológiailag, fiziológiailag, pszihésen: mi, mire jó, mire való. Kell-e doktori cím vagy egyetemi végzettség ahhoz, hogy világos legyen mi a kozmikus rend és rendeltetés? Amíg ez a hivatal és intézmények nem sűrítették a tudást, addig a tudás hol volt? És amióta van intézmény, a tudás csak ott van? Nincs öröktől fogva az emberben?
Hogy olykor rászorul az ember akár emberhúst is enni, az más felbecsülés alá esik. Gondolkodni mindig világosan érdemes. Pillanatnyilag , akár a tömény cukorral, életben marad az ember és különösebb kárt nem tesz benne, ha rászorul a húsra. Nem mindegy azonban, hogy valamit elkövet az ember vagy valamit gyakorol. Bőséges élelem esetén, nincs rászorulva a húsra. A vadhúsra gondoltam.
A háziasított állat már azáltal, hogy eredendő természete meg van tőrve, meg van gyengítve , eltért a rendeltetésétől. Önerejétől meg van fosztva, rendeltetését nem képes betőlteni. Nem fog menekülni a medve elől a tehén, a nyúl nem fog elinalni a farkastól. Kövér, tunya lesz a cuki nyuszi a ketrecben való élettől, a kiszolgálástól. Az isten rontotta meg vagy az ember? Nincs kétféle rendeltetés, nincs két valóság. Nincs vadállat és háziállat eredendően.
Utána lehet nézni, honnantól fogva kezdte az ember magához szoktatni az állatokat, hogy kéznél legyenek, gondoskodjon róluk és aztán élvezhesse a húst. Egyes kutatók szerint Iránban kezdődőtt a háziasítás valahol 600 körül i.e. Honnan kapta a jogot, hogy ezt gyakorlattá tegye? Mi a következménye ennek a mai nap körülnézve, amikor már kegyetlenkedni kénytelen, mert hozzászokott és erre rendezte be az életét?
Mik a mellékhatásai és a következményei egy olyan saját fejű berendezkedésnek, amely nem egyezik a rendeltetéssel?
Feleselni könnyű, amikor idegesnek kell lenni a lelkiismeretfurdalás miatt, a leleplezések miatt. De támassza alá valaki rendeletetésügyileg azt, hogy az Abszolútumnak, a Valóságnak létezne egy vele egyenértékű ellentéte! Vezesse ezt le valaki, aki nem ért egyet az Egy-séggel, mert ezidáig én mindenhol azzal találkoztam, hogy nincs két Abszolút lét. Egyetlen egy szentkönyv vagy spirituális tanító se állított soha ilyet, amióta létezik ilyen kutatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése