Újjászületés

Boldogan indultam az új évnek . Bár számomra az új év nem naptárfüggő, inkább onnan számítom, ahol valami új kezdődik és az az új teljesebb, mint az előző.

Elhatározást tettem újra, hogy leteszem a húst, a cukrot, a kávét. Szénsavast se iszom, jobb az , ha nem terhelem magam vele.

Nem mindenki ugyanazon oknál fogva képtelen elbúcsúzni ártalmaktól. Van, akinek összetettebb, másoknak kevésbé összetett képeket kell kibogoznia ahhoz, hogy szemernyi hazugságot se hagyjon magában.

2005 ben nagyon intenzív megvilágosodásban volt részem, azt hiszem a teljes boldogság állapotát akkor értem el. Rengeteg minden, nagyon rövid idő alatt vált érhetővé és átláthatóvá számomra. Mindez annak következtében történt, hogy sorsfeltárást kértem egy metafizikai alapokon értelmező asztrológustól.

Világos volt az is, hogy a hús nem embernek való, de annyira megszoktam és ebbe annyira beleszővődőtt a kételkedés is, ami az Ikrek karmámból fakad, hogy ébertelenebb, szundibb időben, mindig elkaptak a kifogások és ürügyek, amelyek remekül szolgáltak a Szűz és a Rák karmámnak. Kényelmes és izgalmas volt húst enni, bár láttam, hogy teljesen rossz. Jó erős hálót szőttem a lustaságból, közönyből, butaságokból és a szervezetem is követte ezt a képet. Híztam, tompultam, fáradtam, a depresszió irányába kezdtem indulni.

A hússal való táplálkozás nem csak a fizikai szervezetben tesz károkat, mindennek megvan az eredete szellemi-lelki zónákban. Tehát elsősorban ott "fent" keletkezik mindenféle szövevény, az itt "lent" csak követi a mintát.

Idén újra nekiveselkedtem, hogy a fenti mintázatokat rendbe tegyem és így a húsevés nagy kérdését is végleg felszabadítsam. Elém került egy mellbevágó , jó kis kérdés: Hány percig hiszed el a hazugságot?

Nem fogom többé elhinni. Minek az? Minek higyjem el, hogy a hús jó az embernek? Előttem van, hogy minden egyes lény saját rendeltetését tőlti be és ennek eredményeképpen jól is van, egészséges. Hány és hány eset nem mutatta már meg, hogy háziállatok emberi nyavalyákban betegednek meg. A vadon élő állatok is pont jól vannak, amíg az ember nem matat bele az életükbe. Onnantól fogva vége a boldogságnak.Miután egy-egy természetes állapot meg van zavarva, ott már mind tehetik és vehetik , rakosgathatják ide-oda őket, mert hiába. Az állatoknak arra van szükségük, hogy békén hagyják őket a saját életükben.

Az ember boldogságának is vége, amint elkezd beleavatkozni más lények életébe úgy, hogy megfossza szabadságuktól, rendeltetésüktől.

Egyik nap, amint adtam a cicáknak enni a nedves macskatápból, az jutott eszembe, mikor evett a vadmacska marhahúst? Szerintem önerőből soha. Egyrészt nem él falkában, másrészt nincs neki ahhoz érkezése, nem dolga neki a nagytestű állatok leterítése, táplálkozás céljából. Amit önerőből le tud teríteni , el tud kapni, abból ő optimálisan megél. Leéli az életét és csendben átmegy a halálon. Most nem téma, hogy miképpen lehet neki még elpusztulni, most a rendeltetés a mirevalóság szemléletén haladunk. A vadmacska és legyengített formája a házi macska is akkor boldog, ha a mirevalóságában hagyják.

Egy-egy húsevő és vegetáriánus csatamezőn mindig erős lövöldözések zajlanak. Jó dühösek a vegánok is. Töprengtem rajta egy ideig, vajon miért szabadul el az indulat. Hát persze-ütöttem a fejemre! Hát ők a védők. Ők az állatokat védik, míg a húsevők nem védik, hanem ölik. No, de minek védeni egy állatot és főleg kitől? A vegán ember saját magától védi az állatot? De minek? Hiszen önerőből hozzá se tudna szagolni, nemhogy utolérje, elharapja a torkát és  megegye? Most akkor mitől ingerült? Hogy a húsevő miért nem védi ugyanúgy az állatot? Vagy pedig a ragadozósága nem múlik el, csak valami ál-nagylelkűség fátyla mögé bújva tetszeleg önmaga előtt, hogy milyen rendes már, hogy ott az állat húsa, de nem veti rá magát. Emlékszem, gyerekkoromban , anyám mindig úgy sajnálta a növényevőt, ha elkapta az oroszlán. Nem tudta elfogadni az élet rendjét. Miközben ette a húst , persze. Az rendjén volt....

Mindez mind örvénylik egy icipici igazság-mag körül : az ember saját magát kellene óvnia olyan hazudozásoktól és egy percig se higyje el azokat a hazugságokat, amelyek azt akarják elhitetni, hogy a hús embernek való lenne. Az, hogy beteggé válik tőle, az már következmény. A hamis imaginációt követő fiziológiai következmény.

Amit az ember imaginációjába helyez, azzá alakul- mondja Hamvas Béla.

Az ember a hazudozásoktól felszabadítja magát azáltal, hogy alaposan belenéz az életvíziójába és ott rendet teremt.

A szelíd háziasított állatok nem külön faj, rendeltetéssel. A háziasított állatok rendeltetését az ember kezdte el megszabni és ma már ott tart, hogy annyira gyengék az állatok, hogy egész rövid ideig élnek és orvosságok nélkül ki se bírják az életet. Csoda, ha az ember is teljesen össze-vissza zavarodik ennyi kegyetlen tett során? Még akkor is, ha támogatja és nem direkt csinálja a kegyetlenkedést.

Az állatok helyett az embereket kellene megvédeni a téves elképzelésektől, a lustaságtól, a kényelemtől, a profitéhségtől, a közönytől , A HATÁRTALAN ÉLVEZKEDÉSI VÁGYTÓLés mindattól az információs zavartól ÉS CSAVARTÓL, aminek a következtében a kegyetlenségeket elköveti. A vegánok és állatvédők is felül kell vizsgálják, amikor elkezdik letenni a húst, hogy ne hagyjanak magukban szemernyi kevélységet se, egyik irányban se. Se arra, ahol a jószívűség leple alatt jól járást remélnek, amiatt, hogy nem szolgálják az állatok bántalmazását. Mert akkor ruhát se adjanak a kutyára és sapkát a macskára. Ne tartsanak halat akváriumba és madarat a kalitkába. Ezeknek az állatoknak ezek sem tartoznak a boldogságukhoz.
S abba az irányba se érezzék magukat magasabb rendűnek húsevő társaiknál, hogy azt képzeljék tovább élnek azért, mert nem esznek húst. Ugyanis ha a rendeltetést nem értik meg teljes valójában és terjedelmében, akkor pusztán az állati izmok kihagyása étkezés céljából nem elég az igazi felszabaduláshoz és így, a boldogsághoz.  A harag és düh megmarad, ami szintúgy rombol.

Nem előnyőkért  érdemes betartani a szabályt, nem győzelem céljából, hanem boldogság céljából.
Egy mosoly mögött vagy igazi boldogság van vagy álboldogság.

Egy biztos: az ember, ha elkezd hússal táplálkozni, sőt olyan hússal táplálkozni, amit még el is rontott, visszahatásaiban nem állatias képzetei és gondolatai lesznek. Attól nem állattá válik, hanem szörnyeteggé. Olyan kuszaságok és zagyvaságok gyötrik, amik oda is el tudnak vezetni, hogy a gyengébb élőlények esetében annyi jut eszébe, hogy vagy élvez velük vagy elpusztítja.

Mielőbbi felébredést kívánok!