Húsmentesség, tisztánlátás, tisztánhallás

Rendszeresen kijárunk a hat hónapos német juhász kutyánkkal reggelente , sétálni. A férjemmel. Egymagamra nem merészkedek egyelőre, mert úgy érzem, nem tudom uralni a pajkos kutyát. Egyelőre azt tanulta meg, hogy parancsra szépen leül.

Jót tesz a mozgás testnek , szellemnek. Mindig elindulnak a feldolgoznivaló gondolatok,valahányszor kellő mozgásba hozom magam. Tehát feladatomat végzem. Ikrek Napjeggyel, elég sokat beszélek, a Szűz aszcendensem révén feldolgozom a hozzám érkező információkat. Nem csak a külső világból érkezőket, hanem saját kérdéseimre adott válaszokat is. Amik éppen eszembe jutnak.

Sétánkon minden nap látunk vadállatokat. Vidéken lakunk és a séta mezőn keresztül zajlik. Nem messze van az erdő, ahonnan lejárnak az őzek a kertekig. Ma rókát is láthattunk, igaz elég messze volt. Mackó ( a kutyusunk), ha észre veszi az őzeket, mindig nekiimarodik, hogy utolérje. Természetesen kevés eséllyel, de benne van a vadászösztön. Ragadózó az őse.

Ha nem táplálkozom hússal, nem érzem méltatlannak azt,hogy a ragadozó megeszi a növényevőt, sem azt, hogy a növényevő iránt nem érzek sajnálatot. Ez akkor keletkezne, ha pl Halak vagy  Ikrek karmám lenne, feloldatlanul.

A hússal való táplálkozás lassan szellemi tompuláshoz vezet. Ezért a többi józanságot gátló élelmiszernek nevezett élvezeti cikk mellett, lehet lassan ölő méregnek is nevezni. Szerintem azért mégis jobb nem a méreg oldaláról közelíteni meg a témát, inkább a rendeltetés szemszögéből.
A rendeltetést alaposan és kellően kereken végigjárva , a mértékhez és így a számhoz, a személyhez lehet jutni. Ha valamire teremtődik valami /valaki, akkor annak megvan eredendően az, amit elbír, amit önerőből megtesz, amire képes.Az, amire képes ellátja őt az élethez. Az élet gondoskodik önmagáról. Az élet önmagát, önmagából rendezi. A belematatás csak ront rajta.
Természetesen árnyalatok vannak a képben, mindenki számára egyéni az, mire képes. Az viszont teljesen biztos, hogy amire nem rendeltetett, arra csak úgy képes, ha egyúttal megrontja a mértéket. Ha negatív előjellel erőlteti azt, ami nem neki való.

A teljes élet az ember talpa alatt van. Minden a szellemből ered és megtestesül, tehát a földi élet konkrétum formájában jeleníti meg a problémát, ami a szellemben van. Például okozhat fülzúgást az, amikor egymásnak ellentétes logikát vezet az ember a fejében és képtelen eligazodni a valóságban. Hasonlatos ez ahhoz, amikor különböző frekvenciák igen közel és egyszerre jutnának érvényre.
Jaques Martel könyvében így ír :

"A fülzúgás jelentése: nem vagyok hajlandó a belső hangomra, a belső jelekre figyelni, amelyek az életemet irányítják, segítik. Mindenben a saját fejem után megyek, nem vagyok hajlandó bizonyos, nekem nem tetsző dolgokat meghallani. Csökönyös is lehetek. Ellenállást tanúsítok, mert félek attól, hogy fény derül az igazságra, hogy rájövök egy dologra, vagy esetlegesen döntést kell hoznom valamivel kapcsolatosan. Zúg a fülem azért, hogy ne halljak meg valamit. Feszültséget érezhetek, azok miatt a gondolataim miatt, amelyek a fejemben nyüzsögnek. Ha elfogadom, hogy nyitott szívvel állok a dolgokhoz, akkor sokkal tisztábban fogom meghallani a belülről jövő szavakat. Nem lesz többé szükségem arra, hogy ne halljak meg dolgokat."

A "saját fejem" alatt a karmikussal hajlamokkal átszőtt, azokat még fel nem oldott gondolatvezetés értendő. Alacsony frekvenciájú logikai levezetések, félig átgondolt igazság, keverednek a rendeltetés logikájával. Részigazságok rosszabbak a hazugságnál, azért, mert a hazugságot könnyebb kibogozni, mint ami felszínesen igaznak tűnik. Nehezebb átlátni olyan szövevényen, amelyik mintha igaz lenne, elsőre igaznak tűnik, pontosan egy másik karmikus feladat homálya miatt, amely elfedi a valóságot.

A "nyitott szív" jelentené a rendeltetés mintázatának a meglátását és az ahhoz való igazodást. Ez ott válhat nehézséggé, ahol Oroszlán karma honol és az öntudat veszteségnek éli meg, ha nem ő a főnők.Persze ez csak önámítás, mert ő a főnők, csak nem úgy, ahogy a "saját feje" elképzeli. 

A jó/helyes  hallás az értékzavar mentén, a fontossági sorrend mentén zavarodhat meg, valahonnan olyan időből eredve, (gyerekkor, vagy átöröklődési gondolkozási séma), ahol a helyzetfelismeréseket elmúlasztották , megelégedtek valamiért a félrevezetéssel. 

Tehát egye meg a húst, aki önerőből képes elkapni az állatot, mert ez azt jelenti rendeltetés számára. Erre született. Nincs ilyen, de meg lehet futtatni a gondolatot, mint amikor makettet építenek, hogy rálássanak a projektre. Ha meg tudja fogni az őzet, ha átharapja a torkát, fel tudja fogaival tépni, stb, akkor nincs az az isten , aki rossz néven venné ezt a cselekedetet. Vadászat? Hát lőjje le a vadkant! Saját erejéből tette? Büszke lehet rá? Elégtétel ez? Igen! Csak hamis! Puskát tervezett, ami helyette leteríti a vadat. Miért? Sportból? Sportból élne az ember? Az isten pusztán egy edző?

  

Előbb van az éhség , aztán az evés. Az éhség nem kimondottan testi érzet, mint ahogy az egész életműkődés se a testből indul. Az ember nem úgy emészt, hogy most a saját feje szerint azt mondja a gyomrának, hogy : na, most emésszél. Nem az ember a kocsihajtó. Az ember képes emészteni, tehát az információt feldolgozni, abból kiválasztani, ami éltető jelleggel bír. Jön a kérdés: mihez képest? Kutatják biológiailag, fiziológiailag, pszihésen: mi, mire jó, mire való. Kell-e doktori cím vagy egyetemi végzettség ahhoz, hogy világos legyen mi a kozmikus rend és rendeltetés? Amíg ez a hivatal és intézmények nem sűrítették a tudást, addig a tudás hol volt? És amióta van intézmény, a tudás csak ott van? Nincs öröktől fogva az emberben?

Hogy olykor rászorul az ember akár emberhúst is enni, az más felbecsülés alá esik. Gondolkodni mindig világosan érdemes. Pillanatnyilag , akár a tömény cukorral, életben marad az ember és különösebb kárt nem tesz benne, ha rászorul a húsra. Nem mindegy azonban, hogy valamit elkövet az ember vagy valamit gyakorol. Bőséges élelem esetén, nincs rászorulva a húsra. A vadhúsra gondoltam.

A háziasított állat már azáltal, hogy eredendő természete meg van tőrve, meg van gyengítve , eltért a rendeltetésétől. Önerejétől meg van fosztva, rendeltetését nem képes betőlteni. Nem fog menekülni a medve elől a tehén, a nyúl nem fog elinalni a farkastól. Kövér, tunya lesz a cuki nyuszi a ketrecben való élettől, a kiszolgálástól. Az isten rontotta meg vagy az ember? Nincs kétféle rendeltetés, nincs két valóság. Nincs vadállat és háziállat eredendően.

Utána lehet nézni, honnantól fogva kezdte az ember magához szoktatni az állatokat, hogy kéznél legyenek, gondoskodjon róluk  és aztán élvezhesse a húst. Egyes kutatók szerint Iránban kezdődőtt a háziasítás valahol  600 körül i.e. Honnan kapta a jogot, hogy ezt gyakorlattá tegye? Mi a következménye ennek a mai nap körülnézve, amikor már kegyetlenkedni kénytelen, mert hozzászokott és erre rendezte be az életét?

Mik a mellékhatásai és a következményei egy olyan saját fejű berendezkedésnek, amely nem egyezik a rendeltetéssel? 

Feleselni könnyű, amikor idegesnek kell lenni a lelkiismeretfurdalás miatt, a leleplezések miatt. De támassza alá valaki rendeletetésügyileg azt, hogy az Abszolútumnak, a Valóságnak létezne egy vele egyenértékű ellentéte! Vezesse ezt le valaki, aki nem ért egyet az Egy-séggel, mert ezidáig én mindenhol azzal találkoztam, hogy nincs két Abszolút lét. Egyetlen egy szentkönyv vagy spirituális tanító se állított soha ilyet, amióta létezik ilyen kutatás. 

Az éberség folyamatos fenntartása

Az éberség folyamatos fenntartása örök munka. Mindig a jó kalkulusokat kell elvégezni, hogy megmaradjon. Mindig a képet kell tisztítani a homálytól, maszattól, a kellő műveleteket , redukciókat elvégezni. a bonyolultságot az egyszerűség fényében helyreigazítani.
Milyen elvárások lehetnek, miért, meddig, honnan? A mértéket megkeresni napi szintű elvárás.

Van egy szép gondolat-, állítólag Buddhától. Mindegy is, mert az igazságtartalma a lényege valaminek nem az, hogy kinek a tudata hozta le a káoszból, ki hámozta ki a gubancból. Oroszlán feladatkör ez a cím és rang és személyiség-elsőbbség fontosság.

A kútról szól. Nem a kút megy a szomjashoz, hanem a szomjas a kúthoz.

Ez így rendben is van. Bizonyos, hogy nem a forrás fog mozogni a szomjas élőlényhez, mert nem a forrás rendeltetése a mozgás. Forrást mondok, mert az eredeti jelentés és kép alapján kevesebb a veszélye az eltévelyedésnek. Ásott kút, emberi mű. A forrás kialakul, mozgása van, de nem olyan összetett, mint az állati vagy emberi lénynek.

Szóval igaz ez a kép. Mármint, hogy az összetett mozgású megy el a forráshoz. Amikor épp ez a helyzet. Viszont sok esetben a lustaság, a közöny vagy egyéb önáltatás is a szájára veszi ezt, ebbe kapaszkodik. Főleg az egóval kapcsolatos karma. Főleg a büszkeség és a kevélység kuszasága vonzza erősen magához ezt, mikor magát kútnak véli és nem szomjasnak.Amikor önmagában a kutat (a forrást) és a szomjast két külön entitásnak számolja.Amikor saját személyét hol forrásnak , hol meg szomjasnak tartja és a kettőt képtelen egységbe vonni. Valamiért nem megy.

Ugyanolyan zavart hoz az is, amikor zavaros forrásból iszik valaki (elsősorban sajátjából) , vagy pedig már egy magasabb ásványtartalmú vizet képtelen feldolgozni. Számára az olyan művelet, mellyel nem bír megkűzdeni. Nincs hozzá felkészülve vagy le van gyengülve.
A kép. A kép az mindig sokkal jobban szemléltet. Nem kimondottan a festett képekre gondolok. Példabeszéd, humor is képeket fest.

Képekből sokkal jobban tanul az ember, miközben elkerülhetetlen, hogy a képpel való találkozás közben ne találkozna saját zavarával, saját félrebeszélésével, A szembesülés nem annyira fájdalmas, de pont olyan szigorú. A humor enyhít az élén.

Nem minden esetben és helyzetben elég . Baráti viszonyban bár kíméletlenül kifejezi a hibát, a javítanivalót, nem kötelez annyira a kijavításra, mint házastársi viszonyban. Ott kegyetlen az elvárás, hiszen az ,az egyetlen hely, ahol egymásnak és saját magának az ember forrás is és szomjúzó is.
Ha túlságosan belemerül az ember a kútságba és azt képzeli, csak a másik lehet szomjas, hát járuljon ő inni, az kemény önáltatás. Ugyanúgy az is az, amikor elvárja , hogy a forrás mozduljon és itassa meg őt.

Kár a karmára fogni, amögé bújni. A karma nem büntetés, hanem feladat. A feladat marad, nem áll bosszút. A forrás kiszárad, a kút kiszáradhat ugyanúgy, ahogy a szomjas is.Milyen esetben nem szárad ki?

Ha az örökben állva , látja a rendeltetését és aszerint számolva mozgásban marad. Egymásra talál.
Ami betőlti rendeltetését, a folyamatos odaadásban aktívan részt vesz, arra igaz az, hogy minél többet ad annál több ömlik bele.
https://www.facebook.com/groups/471479129638889/
Érthető a kép?

Újjászületés

Boldogan indultam az új évnek . Bár számomra az új év nem naptárfüggő, inkább onnan számítom, ahol valami új kezdődik és az az új teljesebb, mint az előző.

Elhatározást tettem újra, hogy leteszem a húst, a cukrot, a kávét. Szénsavast se iszom, jobb az , ha nem terhelem magam vele.

Nem mindenki ugyanazon oknál fogva képtelen elbúcsúzni ártalmaktól. Van, akinek összetettebb, másoknak kevésbé összetett képeket kell kibogoznia ahhoz, hogy szemernyi hazugságot se hagyjon magában.

2005 ben nagyon intenzív megvilágosodásban volt részem, azt hiszem a teljes boldogság állapotát akkor értem el. Rengeteg minden, nagyon rövid idő alatt vált érhetővé és átláthatóvá számomra. Mindez annak következtében történt, hogy sorsfeltárást kértem egy metafizikai alapokon értelmező asztrológustól.

Világos volt az is, hogy a hús nem embernek való, de annyira megszoktam és ebbe annyira beleszővődőtt a kételkedés is, ami az Ikrek karmámból fakad, hogy ébertelenebb, szundibb időben, mindig elkaptak a kifogások és ürügyek, amelyek remekül szolgáltak a Szűz és a Rák karmámnak. Kényelmes és izgalmas volt húst enni, bár láttam, hogy teljesen rossz. Jó erős hálót szőttem a lustaságból, közönyből, butaságokból és a szervezetem is követte ezt a képet. Híztam, tompultam, fáradtam, a depresszió irányába kezdtem indulni.

A hússal való táplálkozás nem csak a fizikai szervezetben tesz károkat, mindennek megvan az eredete szellemi-lelki zónákban. Tehát elsősorban ott "fent" keletkezik mindenféle szövevény, az itt "lent" csak követi a mintát.

Idén újra nekiveselkedtem, hogy a fenti mintázatokat rendbe tegyem és így a húsevés nagy kérdését is végleg felszabadítsam. Elém került egy mellbevágó , jó kis kérdés: Hány percig hiszed el a hazugságot?

Nem fogom többé elhinni. Minek az? Minek higyjem el, hogy a hús jó az embernek? Előttem van, hogy minden egyes lény saját rendeltetését tőlti be és ennek eredményeképpen jól is van, egészséges. Hány és hány eset nem mutatta már meg, hogy háziállatok emberi nyavalyákban betegednek meg. A vadon élő állatok is pont jól vannak, amíg az ember nem matat bele az életükbe. Onnantól fogva vége a boldogságnak.Miután egy-egy természetes állapot meg van zavarva, ott már mind tehetik és vehetik , rakosgathatják ide-oda őket, mert hiába. Az állatoknak arra van szükségük, hogy békén hagyják őket a saját életükben.

Az ember boldogságának is vége, amint elkezd beleavatkozni más lények életébe úgy, hogy megfossza szabadságuktól, rendeltetésüktől.

Egyik nap, amint adtam a cicáknak enni a nedves macskatápból, az jutott eszembe, mikor evett a vadmacska marhahúst? Szerintem önerőből soha. Egyrészt nem él falkában, másrészt nincs neki ahhoz érkezése, nem dolga neki a nagytestű állatok leterítése, táplálkozás céljából. Amit önerőből le tud teríteni , el tud kapni, abból ő optimálisan megél. Leéli az életét és csendben átmegy a halálon. Most nem téma, hogy miképpen lehet neki még elpusztulni, most a rendeltetés a mirevalóság szemléletén haladunk. A vadmacska és legyengített formája a házi macska is akkor boldog, ha a mirevalóságában hagyják.

Egy-egy húsevő és vegetáriánus csatamezőn mindig erős lövöldözések zajlanak. Jó dühösek a vegánok is. Töprengtem rajta egy ideig, vajon miért szabadul el az indulat. Hát persze-ütöttem a fejemre! Hát ők a védők. Ők az állatokat védik, míg a húsevők nem védik, hanem ölik. No, de minek védeni egy állatot és főleg kitől? A vegán ember saját magától védi az állatot? De minek? Hiszen önerőből hozzá se tudna szagolni, nemhogy utolérje, elharapja a torkát és  megegye? Most akkor mitől ingerült? Hogy a húsevő miért nem védi ugyanúgy az állatot? Vagy pedig a ragadozósága nem múlik el, csak valami ál-nagylelkűség fátyla mögé bújva tetszeleg önmaga előtt, hogy milyen rendes már, hogy ott az állat húsa, de nem veti rá magát. Emlékszem, gyerekkoromban , anyám mindig úgy sajnálta a növényevőt, ha elkapta az oroszlán. Nem tudta elfogadni az élet rendjét. Miközben ette a húst , persze. Az rendjén volt....

Mindez mind örvénylik egy icipici igazság-mag körül : az ember saját magát kellene óvnia olyan hazudozásoktól és egy percig se higyje el azokat a hazugságokat, amelyek azt akarják elhitetni, hogy a hús embernek való lenne. Az, hogy beteggé válik tőle, az már következmény. A hamis imaginációt követő fiziológiai következmény.

Amit az ember imaginációjába helyez, azzá alakul- mondja Hamvas Béla.

Az ember a hazudozásoktól felszabadítja magát azáltal, hogy alaposan belenéz az életvíziójába és ott rendet teremt.

A szelíd háziasított állatok nem külön faj, rendeltetéssel. A háziasított állatok rendeltetését az ember kezdte el megszabni és ma már ott tart, hogy annyira gyengék az állatok, hogy egész rövid ideig élnek és orvosságok nélkül ki se bírják az életet. Csoda, ha az ember is teljesen össze-vissza zavarodik ennyi kegyetlen tett során? Még akkor is, ha támogatja és nem direkt csinálja a kegyetlenkedést.

Az állatok helyett az embereket kellene megvédeni a téves elképzelésektől, a lustaságtól, a kényelemtől, a profitéhségtől, a közönytől , A HATÁRTALAN ÉLVEZKEDÉSI VÁGYTÓLés mindattól az információs zavartól ÉS CSAVARTÓL, aminek a következtében a kegyetlenségeket elköveti. A vegánok és állatvédők is felül kell vizsgálják, amikor elkezdik letenni a húst, hogy ne hagyjanak magukban szemernyi kevélységet se, egyik irányban se. Se arra, ahol a jószívűség leple alatt jól járást remélnek, amiatt, hogy nem szolgálják az állatok bántalmazását. Mert akkor ruhát se adjanak a kutyára és sapkát a macskára. Ne tartsanak halat akváriumba és madarat a kalitkába. Ezeknek az állatoknak ezek sem tartoznak a boldogságukhoz.
S abba az irányba se érezzék magukat magasabb rendűnek húsevő társaiknál, hogy azt képzeljék tovább élnek azért, mert nem esznek húst. Ugyanis ha a rendeltetést nem értik meg teljes valójában és terjedelmében, akkor pusztán az állati izmok kihagyása étkezés céljából nem elég az igazi felszabaduláshoz és így, a boldogsághoz.  A harag és düh megmarad, ami szintúgy rombol.

Nem előnyőkért  érdemes betartani a szabályt, nem győzelem céljából, hanem boldogság céljából.
Egy mosoly mögött vagy igazi boldogság van vagy álboldogság.

Egy biztos: az ember, ha elkezd hússal táplálkozni, sőt olyan hússal táplálkozni, amit még el is rontott, visszahatásaiban nem állatias képzetei és gondolatai lesznek. Attól nem állattá válik, hanem szörnyeteggé. Olyan kuszaságok és zagyvaságok gyötrik, amik oda is el tudnak vezetni, hogy a gyengébb élőlények esetében annyi jut eszébe, hogy vagy élvez velük vagy elpusztítja.

Mielőbbi felébredést kívánok!

A Skorpió szelleme

A pozitív értelemben vett skorpiói szellem mondata: " ...az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet".

Ezt a Száz év magány-ban írja G.Garcia Márquez.

Milyen pontos megfogalmazás. Hasonló ahhoz, amikor azt mondták ki, hogy "semmi se vész el, csak átalakul", vagy ahhoz, hogy "nem lenne hatalmad felettem, ha az én atyám nem akarná", stb.

Van , amit lehet valahogy, valamikor és lehetetlen bármikor, bármit, bárhogy. Örök törvény. Igazságos.

 

A negatív , összezavarodott skorpiói szellem igazságtalanságra, gyűlőletre, bosszúállásra, kioktatásra , öngyilkosságra, neheztelésre  hajlamosít. 

Mire jó a boldogság?

https://www.youtube.com/watch?v=EHbTqMbHxwk&t=325s

Nem oltásellenes vagyok, hanem boldogságpárti.  Az oltásokat azért adják, hogy ismertessék (szoktassák?) meg az immunrendszerrel  egy legyengített  kórokozót és serkenjen harcba a szervezet korábban , vívjon győzelmet felette.  Meg szeretné előzni az ember a strapát, azt gondolván kifog az életen. Azonban, ahogy  kézzelfoghatóan látszik, az élet nem ilyen szimpla alapokon zajlik, huncutul kifog az emberen és mégis bele lehet esni betegeskedésekbe akkor is, ha oltottak vagyunk . Ugyanígy, az is nyugodtan felmerül, hogy oltás nélkül se esünk bele betegségekbe, holott körülöttünk oltottak és nem oltottak is bajlódnak  vírusokkal.

Az immunrendszert  állóképességnek hívom magyarul és az állóképesség nem egyéb mint a boldog állapot. Olyan boldogsági állapot, amely  egységérzetből táplálkozik, nem kell hozzá különleges ok, motiváció. Alapmotívuma olyan szerves felfogás a létezésről és annak alanyáról, a személyről ( ön-mag- (am)-ról) amely stabil és megingathatatlan. Olyan forró összetartozásérzés  a teljes mindenséggel, mely nem bomlasztható. Ez nem  az agyi tekervények műkődésének az eredménye,  mint ahogy egy motor sem azért műkődik , mert vannak benne alkatrészek és tud műkődni.  Kell hozzá  begyújthatóság, tűz, szikra, égés. Az agy   eszköze az elmének, az elme eszköze az őserőknek, az őserők az esszenciái az életműkődésnek. Vagyis ők maguk , együtthatásuk  jelentik az életet.  Az alany gondolkodik az agyával, nem az agya, az alannyal. Nem azért ússza meg valaki a betegségeket , mert agyilag mondogatja magának , hogy boldog. Ez nem elég. Ez nem adja meg azt az életműkődés- intenzitást, ami  által létrejön  a kellően erős tartás. 

A tudat több, mint a ráció, a ráció létezni se tudna tudat nélkül. A személyi tudat tisztasága és zavarhatatlansága  nem támadható. Nyílván, ezt elérni fogyasztói mentalitással, kételkedésekkel és egyéb eszmékkel , lehetetlen. 

Ha bomlaszthatatlan boldogságérzete van az alanynak /személynek,  akkor végzetesen nem tudják megbetegíteni a baktériumok, vírusos fertőződéseknek kevés a valószínűsége. Ezért  létezhet olyan, amikor járványok idején , vannak túlélők. Ezért van az, hogy boldogságállapot idején a betegeskedések rövidebbek, enyhébb a kifutásuk.

Legtöbbször, nem tudatos ez a belső, mély , szerves egységérzet, vagyis az ember nem tudná elmesélni, ha kérdeznék, hogy  miért nem kapja el  egyik vagy másik fertőzést. Miért esik át ő könnyebben egye-egy betegeskedésen, baleseten, míg mások többet kínlódnak.  Egyszerűen harmóniában vannak az őserők, melyekből az ember összetevődik és melyek rajta keresztül áramlanak.  Az élet rendben zajlik. 

A fejlődéshez, vagyis ahhoz, hogy  a helyzetekben kellően elvégzett konfrontáció nyomán újabb felismerésekhez jusson valaki, a legjobb , ha alapállásban boldogság van. Fejlődni azt jelenti, hogy  egyre összetettebb  formákban és tartalmakban is  felfedezni az életrendet.  Fejlődni , azt is jelenti, hogy nem haragudni, amiért összekuszálódott  formákkal és tartalmakkal konfrontálódni  szükséges. Nem neheztelni, amiért  egyáltalán erről szól a létezés.

 Boldogan venni az akadályokat, kellő lendülettel és bátorsággal, értelemmel és türelemmel venni fel a harcot, nyíltan, ön-és ősbizalommal , olyan következményekkel jár,  melyek a fizikai világban úgy vetülnek le, mint testi egészség. Nem kezdenek romolni a szervek, a szövetek nem károsodnak, a sejtek nem kezdenek kódokat félreolvasni. Amint fent, úgy lent elv alapján, ha a képzeletvilágban nincs káosz, ijedelem, szorongás, félelem, gyűlőlet, más szóval, ha nincs diszharmónia, akkor a fizikai szervezetben is normálisan zajlanak a folyamatok. Káosz mindig keletkezhet, ez a dolga. A tudatnak meg az, hogy a káoszt renddé alakítsa. Paradoxon. Ha belenyúl , káoszt szül, majd elrendezi újra.

Szokássá válhat, hogy valami ellen megy a harc. Ha ezt kell mondani, akkor az ellenfél  a diszharmónia és a harc abból áll, hogy átváltoztatjuk harmóniává. Megfosszuk azoktól az áligazságoktól, amelyekből táplálkozik. Leszereljük , felmutatva  eredeti formáját és tartalmát.

Minden diszharmónia megbonthatja a boldogságérzetet. A diszharmóniák azonban nem önálló forrással rendelkező valóságok. Nem létezik egy harmónikus valóság és egy diszharmónikus valóság. Egy valóság van, melyen belül diszharmóniák léphetnek fel.  Ha például nem áramlik egészségesen  a Szaturnusz által jelölt őserő , tehát diszharmónikusan jelentkezik , akkor a csontokban keletkeznek elváltozások. A fájdalom jelzi, hogy valamit abba kell hagyni, a tartás, a felelősség közeledik valamelyik véglet felé. Vagy túlságosan mereven állunk valamihez, vagy túlságosan lazán. 

Ha az ember észre veszi, hogy fizikailag hajlamos a megfázásra és ezek a megfázások  torokfájdalmakkal járnak, akkor hiába oltatja be magát influenza elleni oltással, mert ha az őserő, jelen esetben a Vénuszi őserő, mely a Bika uralkodója, szélsőséges formában kap helyet a személy életvitelében, akkor  ameddig ezt nem hozza rendbe , semmiféle oltás nem menti fel  a diszharmónikus megélés következményei alól. Valószínű, hogy nem nyel le valamit, vagy túl sokat nyel, torkos. Aggódik az anyagiakért, a kényelemért, a kellemes dolgoktól való lemaradásért, stb.  Nem kimondottan fizikai táplálék jön szóba torkosság esetén, hanem szellemi információ is lehet.  Természetesen nem elég ennyi példának, mert ha láz van, akkor a Marsi erők is közre játszanak,  mint  pl az elfojtott  tűz  (indulatok) . Ha mirigyek duzzadnak meg , akkor a Neptunusz ősereje is beleszól a dologba, stb. Legyen elég annyi, hogy az okok nem a ráció világában találhatók, hanem az analógiás láncban és mivel az élet felülről lefelé nő, minél sikeresebben oldunk fel egy diszharmóniát  a finomabb dimenziók szintjén, annál könnyebb lefolyása van  fizikailag a bántalomnak. Minél boldogtalanabb az alapállás, annál jobban eluralja a betegség az embert. Mert ha az ember boldog,-derűs alapállását meg bírja tartani, akkor ez a derű is hozzájárul ahhoz, hogy hamarabb meggyógyuljon.

Amikor a születési térképen, más szóval  a személyi horoszkópban megfigyeli az ember , hol hajlamos káoszt gerjeszteni magában, már tett egy lépést afelé, hogy a boldogsági alapállást megszerezze. Ha elég komolyan veszi  a munkát, melynek során megtanítja magát arra, hogy rendbe szedje a diszharmónikus késztetéseit, annyi mint amikor immunrendszerét erősen tartja.  Amikor rááll arra az alapra, ahol a magasrendű tudat fényében  lát  és eligazodik a rendeltetésben, akkor ott van, ahol kimondható : ha isten velem, ki ellenem? Magyarán: ha az isteni érdekek mentén vándorolok és nem tévelygek vagy nem feszülök ellene az őserőknek, akkor hol van olyan szerves forma és tartalom, amit ne ismernék fel és ne tudnám a helyén kezelni? Ha személyként, emberi lényként  önreflexióval rendelkezem és ezt az önreflexiót arra használom, hogy megnézzem mi van velem, az én belső tájaimon, ahol tőlem  különböző vibrációk  rengetege hullámzik és az valamilyen módon és értelemben mind én vagyok (ugye szerves ős-rend-szer), akkor hol lenne ezen kívűl  olyan erő , ami ellenem dolgozna? 

A metafizikai Abszolútumnak nincs egyenértékű ellentéte. A sötétség és a világosság nem két valóság.

Azt hiszem, hogy  szellemi  információ-oltás is van és remélem , ez annak sikeredett. Váljon egészségünkre!

Az igazság vagy az igazságom ?

Amikor valaki fél az igazságtól, rendszerint zavarja, ha valaki könnyedén beszél róla és ha van elég marsi merészség benne, akkor neki is feszül a témának ,-a témát fejtegető személynek is egyúttal-, feltéve a kérdést, miszerint honnan lehetne tudni mi az igazság, vagy pedig egyenesen lehurrogja a lelkesen és nyugodtan igazságról beszélőt azzal, hogy nincs egy igazság, mindenkinek igaza van a maga módján , senki emberfia nem lehet az igazság birtokában.

Ha a merészség irányít, az illetőnek türelmetlen a magatartása, csak a falat építené fel még jobban, hogy még inkább fenntarthassa saját félelmét, hogy márpedig igazságot csak valami rajta és ezért minden emberen kívűl levő erő láthat. Tévút. Ez a kétség útja. A kétség útja az, amikor magamat és Önvalómat egymáshoz képest idegennek fogom fel , magam olyannyira kiszolgáltatva érzékelem ennek a rajtam kívűli erőnek, mintha nem ugyanazon valóság lennénk.

Szóval felmerül a kérdés arról, hogy van-e igazság, amibe meg lehetne kapaszkodni a nyomorúság, félelem , betegség és egyéb démoni erők elhatalmasodása esetén. Nincs ember, aki ép tudattal ne kersné a kapaszkodókat, hiszen a démoni erők nyomulása alól senki se kivétel.
Valahonnan tudja sok ember , hogy van igazság. Keressük is állandóan. Van , aki gondviselésnek hívja. Baj szokott lenni, amikor hamar elveti az ember a kapaszkodót, ha azt érzékeli, hogy az általa elképzelt gondviselés nem úgy visel róla gondot, ahogy ő szeretné , saját logikája szerint. Van olyan, hogy nehéz elviselni a gondviselést úgy, mint megfosztót. A hűlyeségünktől való megfosztást. Mert a hűlyeség , alacsony rezgésfokon jólesik az embernek. Mint a lábvíz. Inkább a Halak karmánál merül fel ez , az Önvalóban való mélységes csalódás. Még a gyűlőlet is megszületik belőle, hiszen nem fénnyel teli értelemmel történik az elképzelés a gondoskodásról.

Az igazság nem emberi agy szüleménye, nem az ego tetszés szerinti megállapítása. Az igazságot az ego, a személyes elme segítségével , ész-re lehet venni és bele lehet kapaszkodni. Mert az igazság időn túli , örökérvényű. Nem lehet érdekekre felhasználni, mert nincs rajta semmi profit. Magyarul nyerészkedés.

Mindenkinek ugyanúgy rendelkezésére áll és akárhányszor elő veheti, észre veheti, bele kapaszkodhat. Nem kopik el, nem fogy el. Mindig érvényes és mindig elég erős ahhoz, hogy ahhoz igazodva jól gondoskodjon az ember magáról.

Az igazság mindig elég erős ahhoz, hogy boldogsággal teljen el az ember és ebből kifolyólag olyan intenzitással égjen benne az élet tüze, hogy egészsége ne romoljon el.
Az igazság felmutatása metafizikai szemlélet talaján végezhető el. Tehát a metafizika felől közelíthető meg.

Itt ki kell fejeznem abbéli szomorúságom, hogy még a metafizikai szemlélet terjesztői is elzárják az információ-csapot, arra hivatkozva , hogy az előadások nem tanítási célzattal születnek. Miért nem látják vajon, hogy aki tanulni akar ebből, az úgyse fogja érteni, a többiek pdig, akik beavatottak, azoknak éltető szellemi táplálék?

Valószínűleg kevélységi karmájuk hálójába szorultak.

Nem baj, a lényeg az, hogy az egyetemes igazságok onnan ismerhetőek fel, -szemben az ésszerű igazságokkal-, hogy a valóságban és személyesen se lehet megcáfolni.
Pl: "Aki ad, mélyebben van kötve, mint aki kap". Első hallásra alig érthető a szűklátókörűség és a felelőtlenség ( negatív Jupiter és zavaros Szaturnusz ) esetén. Ilyenkor jól jön egy beavatás, mely során kifejtésre kerül a megfogalmazott üzenet, amit hordoz.

Az Evangéliumokat kellő értelemmel figyelve, nem csak futólag és felületesen értve , kibontakozik a sok-sok kapaszkodó, melyhez igazodva a boldogság állapotába lehet kerülni.
Sajnos van elég olyan felfogás, miszerint jónak kell lenni, mert majd a halál után valamiféle jutalomban lehet részesülni. Kényelmes karmikus hajlammal születettek , pl Bika, Nyilas vagy Halak karmások ezt valami cukorkának nézik, amit megkapnak , ha megeszik az ebédet. A Bak karma és a Vizöntő karma abban tévelyeg, hogy majd a következő életben lesz a szabadulás.

Az a megfelelő hozzáállás, amikor vallásosság és vallás-ellenesség helyett, a maga jelentésében alakul ki a felfogás arról, mikor és hogyan alakítható ki, teremthető meg az az alapállás (élet-és létszemlélet), amelyet megteremtve a boldogság állapotába lehet kerülni.
Útikönyvnek ott a személyes sorsképlet és az örökérvényű igazságok. Ezek mentén haladva , most itt, földi élet során is a mennyek országában lehet élni.

Érdekes megfigyelni és időt szentelni a 8 boldogságban leírt útmutatásra.
"1. "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
3. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
5. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
6. Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-10)."

Mikor , gyerekként templomba hordoztak és minden vasárnap prédikációt hallgattam, sose értettem , mit akarnak kifejezni. Csak egyre több lett a kérdés. Mint már írtam, nem minden szentírás-értelmező (pap) tudja átadni az információt. Csak olyan szép langyos mese marad az egész, vagy pedig egy felelőtlen életvitel, mert folyton azt hírdetik,helyettünk van aki elvégezze a megváltást. Hűlyeségek ezek.

Éber érzékkel azonban, nagyon is világos, hogy most ,attól a pillanattól, amint rendesen felfogta az ember az üzenetet, alkalmazni tudja az életében és a csoda az lesz, hogy elkezd látni. Amint világosan lát, boldogság tőlti el, mert felszabadul a hamis elképzelések alól.

Az élet értelme, leleplezni a hazudozást, az átverést. Most is háború van. Ideológiai

1945-ben, még a második világháború befejezése ellőt, Allen W. Dulles ismert amerikai politikus (aki a 1953–1961 években a CIA igazgatója volt), fellépett az USA kongresszusában és a „hidegháború” elveiről beszélt.
Többek között azt mondta: „Miután véget ér a háború, mindent, amivel rendelkezünk, arra kell használnunk, hogy tévútra vezessük, bolonddá tegyük az orosz népet. Amikor Oroszországban megkezdődik a káosz, a szellemi értékeiket csendesen becseréljük hamis értékekre, és rákényszerítjük őket, hogy higgyenek ezekben az értékekben. Ha ezt elérjük, akkor szinte biztos, hogy lépésről lépésre lejátszódik a legengedetlenebb nép tragédiája, az öntudatának végleges és visszaállíthatatlan elvesztése. Az irodalom, a színház, a filmek mind a legalacsonyabb emberi érzelmeket fogják ábrázolni és dicsőíteni. Olyan alkotókat fogunk támogatni, akik az emberek tudatába betáplálják a szex kultuszát, az erőszakot, a szadizmust, az árulást, szóval minden fajta erkölcstelenséget”.
Tehát a Szovjetunió elleni tervekben A. Dulles nagyon fontosnak tartotta a szovjet társadalom szellemi, erkölcsi állapotának megrendítését. E gondolatokat A. Dulles bővebben „Az USA háború-utáni doktrínája a Szovjetunió ellen” című könyvében részletezte. Néhány idézet a könyvből, amelyek illusztrálják az irányelveket: – „Mi képesek vagyunk megváltoztatni az emberek tudatát. Káoszt teremtünk az agyukban, majd hamis irányba vezetjük az emberek értékrendjét” – „Az ember tudatába bevéssük a szex kultuszát, az erőszakot, a szadizmust, az árulási hajlamot, és mindenféle erkölcstelenséget”– „Nevetségessé kell tenni a becsületességet. Ügyesen, csendesen támogatni fogjuk a szemtelenséget, a hazugságot, az alkoholizmust, a kábítószer fogyasztást, az árulást, az egymástól való állati félelmet, a gyűlöletet”– „Kiírtjuk a nép szellemi gyökereit, és megsemmisítjük az erkölcs alapjait”. „ … és ezt gyerek- és ifjúkortól kell kezdeni. Az ifjúságból cinikus kozmopolitákat fogunk faragni.”A szerző valóban egyértelműen megfogalmazta, hogy milyen irányban kell kezdeni a Szovjetunió lerombolását."

https://www.youtube.com/watch?v=NecGG2idXbI