Ma reggel is megy a rádióban, és a legtöbb sugárzásban, a szokásos félrebeszélős , ijesztgetős, rekcumozós szöveg a rádióban, hogy az ember nem veszi be felelősen a megmentő szereket betegség esetén. Sőt, akár előtte is, mert jajkitudjamilesz. Ha nem felelős , vgyázni kell rá, nem? Hogy nehogy ne vegye be.

Miért van az az érzésem, hogy a felelősség nem abban áll, hogy az ember hányféle szerrel milyen gyakran él vagy abból, hogy átruházhatja magát más döntésének?

"Ha egy embernél végzetszerűen lép fel az önismeret követelménye, s azt mégis elhessegeti magától, akkor az ilyen negatív hozzáállás, akár valóságos halált is eredményezhet. A szóban forgó követelmény ugyanis egyáltalán nem jelentkezne, ha járhatóak volnának más, eredményekkel kecsegtető mellékutak is. Aki zsákutcába került, azt onnan csak az önismeret vezetheti ki.

Ha azonban ezt elutasítja magától, akkor semmiféle út nem nyílhat meg előtte. Rendszerint nincs is helyzetének tudatában és minél tudatlanabb , annál inkább ki van téve előre nem látható veszedelmeknek : nem tud elég gyorsan kitérni majd egy autó elől, hegymászás közben valahol mellé lép, síelésnél azt hiszi, hogy még egy kritikus hóbuckán átjuthat, vagy hirtelen betegség szegi életkedvét. A tudattalannak ezer módja van arra, hogy egy értelmetlen életet meglepően gyorsan kioltson."- Carl Gustav Jung

Nos, innen mindjárt jobban látni, mit jelent a valódi felelősség és az is világos, hogy a felelősség személyes. Nem ruházható át. Magamra csak én vigyázhatok, a gyerekekre pedig a szüleik.

Ha nincs éberség, nincs egészség és megvezethetővé válik a személy. Vigyázzunk felelősen magunkra és egymásra!