Amit most megkísérelek leírni, nem népszerű. Vagyis nem emészthető egyformán mindenki számára. Mert ilyen, hogy mindenki - nincs. Ebben nem lehet gondolkodni. Egyén van, személy van. Ezért az egészség is , a boldogság is csak személyesen mérhető.
Szeretem a nem népszerű írókat, mert abban járnak, hogy a tömeggondolkodásból és világmegváltás ideológiájából kihámozzák a megterhelt lelket. Gyerekként mindent elolvastam, ami a kezembe került. Később jöttem rá, milyen fokú igényességem volt akkor. 
Van olyan elképzelés, hogy „mindenki tudja, neki mi a jó”. Ha ez igaz lenne, ma egy nagyon jó, mindenki számára ugyanúgy jól és szépen élhető világban élnénk.
Éppen az a helyzet, hogy annak a személynek van jó, szép és igaz élete, aki önmagához képest megnézi, hogy neki mi, hogyan és mikor jó vagy nem jó. Az a személy él egészségesen és boldogan, aki önnön teljessége iránt nem közömbös. Akit érdekel az, hogy mitől romlik vagy romolhat el az egészsége, akinek fontos, hogy mitől boldogtalan az foglalkozni fog a teljesség kérdésével.
Leginkább női személyek fogkonyabbak erre, mert ők az állandósággal vannak analógikusan kapcsolatban. Nyílván , hogy amíg nincs semmi baja valakinek , se egészségileg, se egyéb vesztesége nem keletkezik, addig nem fogja elég komolyan venni önmagát és a teljesség mibenlétét sem. Viszont a teljesség létezése és hívása megszüntethetetlen. Azt nem lehet elmondani, hogy létezne olyan személy, akinek valami szenvednivalója ne lenne, s ha van, ezt pont az őt fenntartó teljesség erői jelzik számára.
Önmagát tisztán látni még nem képes szemléletből kifolyólag, „csak úgy” is jöhetnek valakinek önmagára nézve boldogtalansági érzetei illetve késztetése az önsorsrontásra. Ha nincs baj, csinál.
Szóval nem tudjuk minden téren és minden tekintetben, hogy számunkra mi a jó és a paradoxon az, hogy miközben éljük az életünk, aközben derül ki, hogy tisztánlátás nélkül nincs önbeteljesülés. Valahol mindig kilóg a lóláb. Kiderülnek a hibák, kiderülnek a „jók”, amik nem voltak azok. Rosszul jártam- mondja a magyar közmondás. Fájlalja a fejét. Kifejező nyelvünk van és nem enged hazudni. Nem valaki miatt , hanem az általunk elkövetett hiba miatt szenvedünk.
Szabadságunk csak felelősségünkkel együtt mérhető.Mikor gyerek az ember, akkor a szülei /nevelői felelőssége szabja meg szabadságát. Emlékszem, gyerekkoromban mindig megkérdeztem nagyanyámat (mert inkább az ő gondozása alatt voltam), hogy ehetek-e ilyen ételre olyan ételt? Fogok-e hányni , ha össze eszek valamit valamivel? Volt rá példa, hogy ilyen történt, ezért ez nekem már akkor lecke volt. Ma nagymama vagyok és asztrológus .Visszatekintve látom, hogy eleve vakfoltokkal és ezek átvilágítási igényeivel egyaránt születtem a világra. Mindenki így születik. Téves abban járni, abban hinni, hogy tiszta lapokkal jövünk és mások, kívűlről írják meg az élet programjaink. Netán a bolygók misztikus sugarai vetnek ránk ilyen-olyan energiát és attól ilyenek vagy olyanok vagyunk vagy ezzé vagy azzá válunk. Ilyesmikkel nincs mit kezdeni.
Fontos megérteni, hogy nem rosszra való hajlamokkal születünk és jóra való hajlamokkal születünk, hanem olyan hajlandóságokkal, amelyek a jót nem ismerik fel valamiért és a jót rosszul végzik. Ezek kijavíthatók amennyiben érdekel valakit , és segítséggel vagy önállóan megfigyelhetők, helyrehozhatók.
Az tényleg úgy van, hogy sem fizikai, sem szellemi táplálékot összekeverni nem érdemes, mert utólag mindig kiderül, hogy mosléknál több nem lesz belőle. Ha van tisztaság hiány az emberben , egy idő után nem fog mindent összenni és össze-vissza hinni sem. Rend a lelke mindennek.
Végezetül egy idézetet hoztam tápláléknak : „A teljesség hiánya, a tisztaság hiányát jelzi és fordítva, a tisztaság (transzparencia) hiánya a teljesség hiányát idézi elő.” Az egészség alapja a tiszta tudatosságban való életvitel. Egészségünkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése