Dolgom viszont van, és nem is kevés. Azért születtem a világra, hogy tudatosságra tegyek szert. Én úgy tudom mindenki elsősorban ezért születik. Engem azok fognak hallani, akik ezzel tisztában vannak.
Magamnak írok. Magamon próbálok segíteni és aki ugyanúgy tudja, hogy csak magán segíthet, majd a tanúságtételén keresztül másokban is felébred az eredeti igény, hogy segítsenek magukon, akkor olvasni fognak. Olvasni fognak, mert felismerik, hogy bajaink közösek, viszont azokból egyénileg lehet kijönni.
Közsö bajunk a félelem. Hogy lehetne tömegesen kijönni a félelemből? Sehogy. Minden egyéni erőfeszítés következtében lehetséges. Nyílván, ha ketten-hárman egyet értenek az alapban, akkor jobban szoktak menni a dolgok, mert támogatásra lelnek egymásban. Viszont, amnt az alapban eltérnek, mindjárt felborul a támogatási kedv. Biztosítás nincs. Biztonság nincs. Azért nincs , mert az alapról bármikor el lehet szédülni valamerre.
Bármiyen baj vagy öröm idején járna valaki, az, hogy vele mi történik, az teljesen saját lábmegvetésétől függ. Attól függ tehát, hogy ő maga milyen alapon áll : a tudatosság vagy a félelem alapján.
A félelmek, bizonytalanságok, és egyéb tudatromboló és tudatmódosító érzületek állandóan felmerülnek, mert azok valamikor el lettek nyomva. Semmi se tüntethető el, csak átalakítható vagyis felszámolható.
A felszámolása a félelemnek nem egyéb, mint a hazugságok leleplezése. Kicsi hazugság könnyen kiderül,, kombinált hazudozások nehezebben. Van, hogy robbantani kell. hogy az aranyat kibányásszák. Nincs ez másképp, más értelemben sem. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése